A sült gesztenye édesen ropogós illata legalább annyira hozzátartozik a hosszú novemberi estékhez, mint a frissen gőzölgő ciabatta vagy sós-fokhagymás sütőtök. A gesztenyesütésnek mindig kicsit ódzkodva állok neki, mert nem szeretek vele pepecselni. Pedig megéri!
Kiváló sült gesztenyét még a karácsonyi vásárokban is ritkán kapni. Egyszer talán Fehérváron vettünk nyolc-tíz szemet nagyjából egy ezresért. A felét meg dobhattuk ki, mert belülről penészes volt. Azóta ha megkívánom a gesztenyét, akkor otthon állok neki.
- Teljesen mindegy, hogy mikor vettem, először mindig átválogatom a gesztenyét! Ha nem kemény a héja, könnyű és be lehet nyomni, akkor a belseje nem jó. Ezeket mindig kidobom.
- A maradékot megmosom és elkezdem beirdalni: vagyis a csúcsára jó mélyen egy keresztet vágok. Azért oda, mert ott gyengébb a héja. A keresztezett „irdalásnak” köszönhetően pedig sütés után a héját könnyen el lehet távolítani.
- A beirdalt gesztenyét beáztatom legalább tizenöt percre. A gesztenyének nagyon hasonló az íze és az állaga a babéhoz. (Gondoljatok csak bele a hamis gesztenyepürét is tarkababból készítik!) Az áztatás miatt a gesztenye sütés közben sem szárad ki, sőt kifejezetten szaftos marad!
- Amíg ázik a gesztenye, beizzítom a sütőt. Légkeveréses fokozaton olyan 200 fokra melegítem elő. Ezután egy gáztepsit kibélelek, amelyre rápakolom az egyenként megtörölt szemeket.
- Végül úgy huszonöt percen keresztül sütöm. Néha pattog, meg arrébb ugrik egy-egy szem, de ez teljesen természetes.
- A megsült gesztenyét pár percig békén hagyom, majd az azbeszt ujjaimmal lehúzom a héját.
A sült gesztenye kiválóan illik a vadhúsokhoz például a szarvashoz és a savanykás gyümölcsökhöz például a gránátalmához, narancshoz, citromhoz, de csak úgy minden nélkül magában is pazar!
