A férjemben van valami megfoghatatlan az olasz néplélekből, mégha a felmenői között csak magyarok, szerbek, svábok és szerbek vannak.
Emlékszem, majd tíz évvel ezelőtt, mikor még csak a kapcsolatunk romantikus hangulatában addig ismételte nekem a Juventus kezdő csapatát, hogy a nyár végére kivülről fújtam.
Nah, utána meg is kérte a kezem. De ez egy másik, jóval hosszabb történet.
Visszatérve Olaszországra... Idén is odamentünk volna nyaralni, finomságokat kóstolni és habos kapucsínót inni. (A tavalyi főzésünket Triesztben itt nézhetitek meg.) Hát a koronavírus keresztül húzta a terveinket, és le kellett mondanunk. Azóta többször (értsd: heti egyszer biztosan) valami olaszt eszünk. Nem, nem azt a magyaros átiratot, hanem az autentikusat. A férjem ragaszkodik hozzá.
A szülinapjára rendeltem egy kis olasz meglepetéscsomagot, amiből készítettünk neki Illéssel egy pappa di pomodorót, vagyis toszkán paradicsomlevest. 30 perc alatt tokkal-vonóval megvoltunk és még a maradék szikkadt kenyeret is felhasználtuk.
Friss vlogposzt!
