Be kell vallanom, hogy bármennyire igyekszem, és tudom, hogy nagyon-nagyon szerencsés vagyok, nehezen viselem a kényszerű otthonlétet. Igyekszem erős maradni, de ha csak a közelgő húsvétra gondolok, sírni kezdek. Home office napló két gyerekkel 4. rész!
15. nap (hétfő) – Anya, az IT Help desk
A hétfői napnak valahogy mindig fix pontot a háromnegyed egyes online sakk. Azt látom, hogy a fiam mindig várja, még akkor is, ha sietnie kell az ebédeléssel. (Nem ismerek nála lassabb evőt. Ha elkalandozik, akkor képes egy szendvicset egy órán keresztül eszegetnie.) Félkor már ott ültünk a gépnél, átismételtük gyorsan az előző órán tanultakat és vártuk a konferenciahívást. Én csak az IT help desk vagyok, és igyekszem csendben végighallgatni az órát. És közben figyeltem a gyereket. Láttam, hogy neki kell legalább öt perc még így is, míg átáll és azt is, hogy nehezen viseli, ha nem nyer.
16. nap (kedd) – Ovi online
Az óvó néni a heti tervét beleértve a mesét és a kézműveskedést teljesítettük. Vissza is küldtük Facebookon. Nem kötelező, nem kérik számon, de mivel a majdnem hatéves szeptemberben kezdi az elsőt, fontosnak tartom, hogy legyen valamilyen feladattudata. Már csak a fejlesztő tornával kéne haladnunk, mert küldtek pár gyakorlatot. Meg közben ott a bújós kisebbik, meg dolgoznom kéne, meg kenyeret gyártanom… Még szerencse, hogy vannak napok, amikor a férjem főzi az ebédet.
17. nap (szerda) – Örülök, ha estig végzek a munkával
Nagyot bosszankodtam, mert lépten-nyomon abba botlok, hogy minden anyuka ráér kreatívkodni és ezt ezerrel megosztja az interneten. Itt egy kis vicces torna a gyerekkel, ott nyolcfajta húsvéti dísz, amott meg diy maszkvarrás meg csendben meditálás. Én bezzeg örülök, ha estig nagyjából végzek a munkámmal, a háztartással! És ha gyerekek időben elalszanak, akkor még marad benne szufla ahhoz, hogy a férjemmel váltsak kettő értelmes mondatot, mielőtt lisztes zsákként kidőlnék.
18. nap (csütörtök) – Megcsodáltunk egy kukásautót
A tegnapi rosszkedvemet a hároméves megérezte. Azt láttam, egész délelőtt maga alatt volt. Nem akart tornyot építeni, legózni, gyurmázni. És óránként egyszer valami apróság miatt nekiállt sírni. Még a cumiját is kérte és az ölembe bújt. Arra gondoltam, elviszem egy rövid körre biciklizni. Elvégre az udvart hetek óta nem hagyta el. Már az ötlettől is csillogott a szeme. Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, pedig csak húsz percet töltöttünk kint. Ő tekert, én futottam utána. Megcsodáltuk a virágzó fákat, az ugató kutyákat és a mellettünk elsuhanó kukásautót is.
19. nap (péntek) – Lelkileg nehéz bezárva lenni!
A tegnap biciklizés után a férjem is felbátorodott és felvetette az ötletet, menjünk el kirándulni, mert különben lelkileg nem fogjuk bírni az otthonlétet. Mivel kerülni akartuk a tömeget, ezért eszünkbe sem jutott valamelyik környékbeli erdőbe vagy a Velencei-tóra menni, inkább a mező szélén sétálgattunk egy órát. Csak mi! A fiaimat mintha kicserélték volna!
20. nap (szombat) – Fűnyírással oldjuk a stresszt
A szombatot egy az egyben a kertben töltöttük. Családilag Kiástuk a kerti csapot, mert a téliesítő kar kijött a helyéről. De megoldottuk. Aztán körbe gazoltam a házat és levezetésképp a srácok örömére beindítottuk egy kis távsegítséggel a fűnyírót és a férjemmel a fűnyírásban vezettük le az előző nap felszabadított feszültséget.
21. nap (vasárnap) – Zokogtam a telefonban
Ez a nap volt a gödör alja. Legalábbis remélem. Tulajdonképpen napok kellettek ahhoz, hogy a bennem lévő szomorúság, kiszolgáltatottság, félelem úgy istenigazából a felszínre törjön. Még magamnak is féltem bevallani, hogy nehezen bírom a kényszerű otthonlétet és nem azért mert alapesetben nonstop kóvályogtunk volna. Csak hiányoznak a szüleim, a nagyszüleim, a húgom, az unokatestvéreim, a férjem családja és a barátaink! Hogy nem tudjuk egymást megölelni, megérinteni... és vészesen közeleg a húsvét. Este zokogtam anyunak a telefonban, mikor meghallottam a hangját, pedig nem akartam, hogy miattam is aggódjon…
(folyt. köv.)
Ötleted sincsen mi legyen az ebéd, vagy hogyan vond bele a gyereket a főzésbe, akkor gyere a Főzzünk gyerekkel! csoportba és beszélgessünk róla!
