Sűrű héten vagyunk túl. Kezd beállni a #maradjotthon rendszer, de még akadnak döccenők. Néha nem is kicsik. Őszinte leszek, küzdünk, mint disznó a jégen! Home office napló két gyerekkel második rész!
2. nap (kedd) – Két csevap és egy fél nyúl
Anyósom előző nap felhívott bennünket, hogy állítólag nem lehet tőkehúst kapni a városban. Nem akartam hinni a fülemnek, de a biztonság kedvéért elküldtem a férjemet. Negyed óra múlva döbbenten hívott a boltból, hogy a gigantikus húspult ki van fosztva. A két utolsó csevapot meg a fél nyulat, ha én nem bánom, beledobja a kosárba. Majdnem sikerült egy egész kacsát is szereznie, de amíg telefonáltunk, addig valaki már megvette. Mikor hazaért, csak annyit mondtam, hogy no para, legfeljebb innentől kezdve kreatívan főzünk. A csevap amúgy is olyan, mint a fűszeres darált hús, egy kicsit felturbózva tökéletes tortillatöltelék lesz. A nyúlból meg (Tersánszky Józsi Jenő után szabadon) paprikást készítünk.
3. nap (szerda) – A kisebbik fiam a szőnyegen aludt el
Az első két nap egészen jól egyensúlyoztunk a férjemmel a gyerekek, a home office és a háztartás között. Igaz, többnyire nap végére elesett a konyha és a gyerekszoba, de ilyen apróságokkal ezzel a helyzetben csak a legszükségesebbet foglalkoztunk. Este amíg én ügyeletben voltam, a férjem próbált egyszerre két lovat megülni. A lassan hatévesünk vacsi után kifejtette, azért fél a járványtól, mert nincsen ellene gyógyszer. A férjem próbálta egyszerűen elmagyarázni a legfrissebb kutatási eredményeket. Nem volt egyszerű feladat, mert közben olyan kifejezésekről volt szó, mint molekula, fehérje, vagy DNS. Közben a kisebbik elaludt a nappaliban a szőnyegen.
4. nap (csütörtök) – Anya, a család GPS-e
Mivel éjszaka furdalt a lelkiismeret a kisebbik miatt, elhatároztam, hogy én, mint a család GPS-e újratervezem a rendszert. A reggeli videókonferenciám után a kávészünetemben a gyerekszoba játékainak felét eltettem a gardrób legmélyére. Fele annyi apróságból talán fele akkora rumli lesz. Aztán a gyerekeknek bevontam a feladatokba: reggel ágyaznak, aztán maguk után pakolnak. A naggyal megbeszéltük, vizet tud magának és a testvérének tölteni, de ha a helyzet úgy hozza, egy almát is segítség nélkül meg tudnak enni. Ha netalántán valamit kiöntenének, ott a felmosó és kérés, kérdés nélkül fel lehet törölni. A férjemet is beosztottam a házi munkába. Ezen kívül percre pontosan megbeszéltük, kinek mikor kell feltétlenül a gép előtt ülnie.
5. nap (péntek) – Levágtam a férjem haját
Már szerdán rájött a férjem, hogy kár volt halogatnia a fodrászt. Most bizonytalan ideig biztosan nem fog tud hajat vágatni, ezért rendeltünk egy nullásgépet, hogy majd én letolom neki. Péntek reggel csörgetett telefonon a futár, kaptam az online kódot, így minimális kontakttal átvettem a csomagot. Kibontottam, és tágra nyílt nézegettem a hajnyíróhoz küldött fejeket. Bevallom, izgultam egy kicsit, mert utoljára tíz évesen a Kelly nevezetű Barbiem haját vágtam le. Ebédidőben aztán nekiláttam a munkának: és fürdőben a nagy tükör előtt lenyírtam a férjem haját. A férjem próbált instruálni, de valahogy megoldottuk. Csoda, hogy nem vesztünk össze! Hát kicsit bevonuló katonásra sikeredett a „frizura”, de majd legközelebb ügyesebb leszek.
6. nap (szombat) – Vajúdik a világ
A hétvégére igyekeztem kevesebb melót hagyni, mert lelkiismeret-furdaláson volt (van) amiatt, hogy nem töltök elegendő minőségi időt a gyerekeimmel. Néha legszívesebben elbújnék a világ elől, mert belül félek. A héten többször is felriadtam az éjszaka közepén és utána órákon keresztül csak hánykolódtam az ágyban. Felkeltem, járkáltam, kattogtak a fejemben a gondolatok. Aztán mint egy szikra beugrott, hasonlót éreztem mindkét szülésemnél. Emlékszem, pedig mindegyik több éve történt, nagyon nehéz volt azzal a helyzettel szembesülni, hogy nem én irányítok. És a végén akárhogy is nézem, meghalt egy részem, de egyúttal valami jobb, valami új született. Remélem, most is valami ilyesmi történik. Csak most nem én vajúdok, hanem a világ.
7. nap (vasárnap) – Lélekmaraton
A vasárnap csendben telt. Résztvettünk egy online misén. A családdal közösen ebédet főztünk: japán tengergyümölcsei leves (világítós) üvegtésztával. Svéd húsgolyót barna mártással és friss salátával. Délután kovászos fánkot sütöttem. Aztán mindnyájan összebújtunk a kanapén. Ahogy figyeltem, hogy a gyerekek szuszogását, rájöttem, hogy a következő héten még jobban le kell lassítanom. Ehhez pedig leginkább arra van szükség, hogy csak annyi koronavírusos hírt olvassak, amennyit feltétlen muszáj. Mert egy kicsit legbelül, ezzel az itthoni önkéntes karanténnal meg home office-szal maratont futok, amihez jól be kell osztani az lelkierőt.
(folyt.köv.)
Ötleted sincsen mi legyen az ebéd, vagy hogyan vond bele a gyereket a főzésbe, akkor gyere a Főzzünk gyerekkel! csoportba és beszélgessünk róla!
