A hét elején jelent meg az a bizonyos WHO-tanulmány, amely kimondja, hogy a feldolgozott hústermékek a virslivel, a kolbásszal, a szalámival, a konzervekkel stb. az élen rákkeltőek. Pont mint a cigi. Szuper! Tök jó, hogy teli van velük az összes élelmiszerbolt. A tudósok szerint napi öt deka feldolgozott hús 18 százalékkal növeli a végbélrák kialakulásának kockázatát.
Hurkát enni mégsem csudajó?
Nah, ez most két kérdést vet fel: hogy a rákot maga a hús, mint alapanyag okozza vagy a technológia, a tartósítás közben felhasznált adalékanyagok? Esetleg mindkettő?
Az első mellett szól, hogy a tanulmány szerint vöröshús is kapcsolatba hozható a rákkal. Ellene viszont az, hogy az elmúlt sok ezer évben az emberek a növények levele, szára és termése mellett bizony ettek húst. Még sem halt ki az emberiség! Csak hát a dolog egy kicsit sántít. Ők azért nem annyit fogyasztottak, mint mi. Pölö ha csak hetven évet megyünk vissza az időben és csak Magyarországon, akkor látnánk, hogy nagyon-nagyon jó esetben hetente egyszer került hús az asztalra.
A feldolgozási technikákat is érdemes megvizsgálni. Erősen rákkeltő nitrozamin képződhet például a húsok füstölésénél, sózásánál, pácolásánál. Itt álljunk meg egy percre! Én meg szoktam nézni a címkét az előre csomagolt fóliás felvágottak hátulján még ha kettes betűvel is írják rá. Szinte mindegyikben van nitrit, nitrát, füstaroma, vagy netalántán mindegyik. Ezeket az anyagokat a szervezet az előbb már említett nitrozaminná alakít(hat)ja. Sőt! Itt nincsen vége, a roston sütésnél és a grillezésnél is képződhet ez a fantasztikus anyag. Ez egy felettébb jó hír, hiszen akkor sem zárhatjuk ki a mindennapokból a nitrozamint, ha holnaptól azt mondjuk, ettől a perctől kezdve nem veszünk a feldolgozott formátumból.
Ha egy hangyaarasznyira eltávolodunk a húsoktól, akkor további rákkeltő anyagokat állíthatunk elő a saját konyhánkban: elég csak ugyanabban a zsírban a sokadik rántott húst kisütni, netalántán elmélázni, és hopp, odakozmált a pirítós, a süti alja vagy a kacsaszelet, máris sikeresen előállítottunk egy kis benzpirént, ami természetesen rákkeltő.
Nah most ilyen helyzetben mit lehet csinálni? Nem enni, az biztosan nem rákkeltő. Vagy még több húst zabálni, és akkor garantált az infarktus. Viccet félretéve, első körben végig kell gondolni, hogy ha a zöldség-gyümölcsfogyasztásunkat párba állítjuk azzal, mennyi húst eszünk, akkor az arányokat célszerű a gps-hez hasonlóan újratervezni. Második körben szerintem, a nitrites-nitrátos felvágottakat felejtsük el! Helyette próbáljunk meg keresni egy lelkiismeretes hentest, vagy szomszédot, ismerőst, bárkit; akinek van olyan vidéki rokona, aki tölt kolbászt, hogy a pácsók, füstaromák helyett hagyományos módon elkészített húsipari termékekhez jussunk.
Van néhány költői kérdés, ami még csak úgy felmerült bennem. Ha a WHO bebizonyította a hústermékekről, hogy rákkeltőek, akkor ennek itthon lesz-e jogi következménye? Kivetnek majd ágazati különadót? Esetleg lesz majd egy nemzeti húsbolt-hálózat, ahol egymás mellett szomorúan lógnak a kolbászok „A húsfogyasztás lassú és fájdalmas halált okoz" felirattal? Ahol lefüggönyözött ablakok mögött lehet majd kérni 25 deka gyulait? A hat éves Pistike vehet magának parizert tízóraira? És mindez amúgy hogyan hat majd a húsiparra?
Kérés:
Várjuk a mémgyárosok arculatötleteit kommentben vagy a Facebookon!
