reblog

-Várj egy percet! - szólt dédi az éppen meccset nézni akaró papának, majd elvette a telefont a fülétől „Most vágnak borjút a faluban! Siessél! A papa pedig azzal a lendülettel ugrott is ki a fotelből, ahogy éppen belesüppedt volna a párnák közé!

-Lányom, kell nektek is?- kérdezte a dédi.

Hogyne kellett volna! Zsenge borjúhúshoz nem is tudom, mikor jutottam hozzá. Pláne olyanhoz, amelyik előző este még kint legelészett a határban.Fél óra múlva papa meghozta nagy sietve a borjúhúst biciklin. Combot kapott. Gyönyörűt, vékony hártyásat.

A férjem meg is mondta, vegyem le a szememet a húsról, mert ezt ő fogja elkészíteni. Itthon, Fehérváron napokig azon gondolkodott hogy mit fog főzni belőle. Borjú bécsit, pörköltet vagy valami ragut?! De valahogy nem jutott dűlőre. Gondoltam, kap még egy kis noszogatási időt, aztán kezembe veszem az irányítást.

Aztán jött a meglepetés. Egyik nap elmentem délelőtt dolgozni, és mi várt otthon ebédre? Hát a frissen sült borjú vöröslencsével. Mi tagadás jól esett, a meleg ebéd. És még fizettem is volna érte.

Provance-i borjúragu vöröslencse masalával

Hozzávalók 4 személyre:

A raguhoz:

• egy kiló borjúcomb
• fél szál póréhagyma
• egy csokor mogyoróhagyma
• két szál sárgarépa
• 15 dkg növényi margarin (ha nem vagytok tejérzékenyek vaj)
• egy teáskanál kakukkfű (lehetőleg friss)
• egy teáskanál zsálya
• egy teáskanál levendula (opcionális)
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors

A díszítéshez:

• egy marék ribizli
• egy marék hagymaszár

Vöröslencse masala

• egy zacskó vöröslencse
• egy teáskanál garam masala fűszerkeverék
• két evőkanál szezámmag

Először alaposan mossátok meg a borjúhúst. Ha szükséges, akkor hártyázzátok le, majd jöhet a kockázás. Ha ezzel készen vagytok, akkor a vajon futassátok meg a kockázott hagymákat, meg a karikára vágott sárgarépát. Hagyjátok kicsit pirulni. Dobjátok rá a borjút. Néhány perc pirítás után, öntsétek fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Szórjátok rá a kakukkfüvet, a zsályát és ha van otthon egy teáskanál levendulát. (Ha friss fűszerekkel készítitek, akkor ne aprogassátok bele, hanem csak kössétek csokorba és úgy főzzétek bele.) Végül ízlésetek szerint sózzátok, borsozzátok!

Indul a rotyogtatás!

Kapjátok elő  a megfelelő nagyságú fedőt, és jöhet a jó öreg rotyogtatás vagy két órán keresztül. Közben csinálhattok bármi mást. Például vasalhattok meg ilyenek, de időnként érdemes ránézni, megkeverni, nehogy odaégjen az alja. Akkor kész, ha a hús szétomlik a szájban annyira omlós.

Az utolsó fél órában...

Amikor már majdnem puha húst, tegyétek fel a vöröslencsét egy fazékban főni annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. És alacsony hőfokon főzzétek kábé tíz-tizenöt perc alatt puhára. Végül keverjétek bele a garam masalát és a szezámmagot (Bármelyik hiperben beszerezhető, nem kell azért egy Ázsia-boltba elzarándokolni.)

Ha minden készen van, akkor laza, bisztró stílusban tegyetek egymás mellé mindent a tányérra. Szórjatok rá egy kis zöldet meg valami piros savanyú gyümölcsöt, például ribizlit. Az ízek higgyétek el, magukért fognak beszélni!

Ettél már "új" borsót? Ha igen, iszonyat nagy szerencséd van, mert eddig bárki, akivel beszéltem kesergett egy nagyot az idei termésen. Mindenki mást okolt: volt aki a hirtelen jött nyarat, mások a kevés esőt, a maradék meg a kártevőket, vagy cakumpakk mindent.

De hát a kertbiznisz már csak ilyen! Vagy bejön vagy nem! Még szerencse, hogy maradt tavalyról egy utolsó, dugi zacskó borsó a fagyasztó csücskében. Nah mi lett belőle? Bisztrófőzelék zabrántással, fehér borral és sok-sok sárgarépa chipsszel.

Borsófőzelék házi sárgarépa chipsszel

Hozzávalók: ( négy főre)

A főzelékhez:

• egy kiló borsó
• egy fej vöröshagyma
• egy evőkanál zabliszt
• kb. 7,5 deci húslevesalaplé
• egy deci száraz fehérbor
• két kisebb ág lestyán (kb. 6-7 levél)
• egy kisebb ág tárkony (vagy egy evőkanálnyi)
• egy evőkanál majoranna
• ízlés szerint só
• ízlés szerint zabpehely
• három evőkanál olívaolaj

A feltéthez:

• két répa
• két evőkanál mogyoróolaj
• ízlés szerint só

A zablisztet megfuttatjátok az olívaolajon. Nem kell sokat, épp hogy csak legyen egy kis színe, majd beleforgatjátok az apróra vágott hagymát. Mikor kezd szépen párolódni, akkor felöntitek az alaplé felével. Szépen elkeveritek, és beleteszitek a borsót. Hozzáöntitek az alaplé második részét. Ezután jöhet a lestyán és a majoranna, hogy legyen egy kis ereje a főzeléknek. Pici só, azt hadd rotyogjon vagy tíz percet.

Mikor éppen kezd a borsó puhulni, meglocsolhatjátok egy kis száraz fehérborral. Kifejezetten jót tesz neki! Aztán belerakjátok a tárkonyt! Megint vártok vagy öt percet, addig pont betehetitek a kismosást vagy összesöpörhettek vagy hasonlók!

Végül jöhet a vad turmixolás botmixerrel! Én csak olyan félig szoktam összeturmixolni, mert szeretem ha vannak benne egész szemek. Még egy utolsó kóstolás! Ízlés szerint egy kis só! Aztán amíg hűl, addig elkészül a répachips is!

A sárgarépachips egy iszonyat könnyen elkészíthető feltét. Csak le kell gyalulni a répát az uborkareszelőn. Nekem az reszelő, de fut gyalu és mandolin név alatt is. És forró mogyoróolajban serpenyőben közepes lángon olyan öt perc alatt ropogósra sütitek. A végén sózhatjátok, de szerintem anélkül is zseniális.

Kislányként nem szerettem a konyhában sündörögni. Kár szépíteni! Őszinte leszek: nem izgatott, hogyan nyújtotta a mama a rétestt. Ha a család nőtagjai mégis kedvesen odazavartak a tűzhely mellé, hogy nézzem meg már, hogy kell főzni, akkor egy könyvvel leültem a sarokba és olvastam. Ilyenkor megszűnt a körülöttem lévő világ! Legalábbis eddig azt hittem, hogy mindig száz százalékosan elmélyedtem Verne Patagóniájában, a roxforti varázsló iskola termeiben vagy a balatoni tündérek csodás világában. De mégis valahol, a sejtjeimben rögzítettem a lapozás közben el-elkapott pillanatokat. Újabban néha, magamon is észreveszem: sokkal szívesebben főzök evőkanállal, mint fakanállal. Pont úgy, mint a dédi. Aztán érzésre mérek, ahogy a mama. De ők hiába akarták akkor, hogy tanuljak meg rendesen főzni, mert lázadtam a hagyományos női szerep ellen. Ennek ellenére rengeteg érzés, benyomás és praktika megmaradt. Tanultam, még ha látványosan tiltakoztam is ellene.

A múltkor a kezembe akadt egy zacskó borsó a fagyasztóban. Mentes krémlevest főztem belőle minimalista stílusban, mert a hűtő kongott az ürességtől. Ettől az apróságtól eltekintve egészen pofásra sikeredett, főleg, hogy egy kávéskanálnyi sem maradt belőle.

Mentes borsókrémleves (két-három főre)

fél kiló borsó

két deci kókusztejszín

egy nagyobb fej vöröshagyma

öt-hat darab babérlevél

két kávéskanál só

egy kávéskanál szerecsendió

egy késhegynyi cayenne bors

a pirításhoz minimális kókuszzsír

Az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron megfuttatjuk, majd felöntjük kb. egy deci vízzel. Ezután beletesszük a borsót, és rácsurgatunk még annyi vízet, amennyi az egészet éppen ellepi. Megsózzuk a levesalapunkat, majd némi babérlevél társaságában nagyjából tíz percig rotyogtatjuk. Mikor már látjuk, hogy a borsó puha, akkor csak úgy érzésre a harmadát egy levesszűrő segítségével külön választjuk. Ez lesz a levesbetét. A maradékot a főzőlével együtt (természetesen a babérleveleket kivesszük előtte) a turmixba töltjük, és felöntjük a kókusztejszínnel. Ezután krémesre turmixoljuk, majd hogy kiemeljük a borsó, friss, zsenge ízét, megszórjuk egy kis szerecsendióval és cayenne borssal. A tányérok aljába teszünk a korábban külön választott borsóból, aztán ráöntjük a levet. Ha nagyon urizálni akarunk, a tetejét egy marék bármilyen maggal (pl. mandulával, fenyőmaggal stb.) megszórjuk.

Több kutatás is alátámasztotta, hogy a borfogyasztás egészséges. Itt természetesen nem arra gondolok, aki felhajt két litert húzóra „a még nincsen bor, de két perc múlva lesz” koccintósból a kocsmában, majd utána az épp arrajáróknak kell kihúznia a pocsolyából, hogy nehogy belefulladjon a tíz centis vízbe.

Átfröccsözni az életet

Az alkoholt lehet kulturáltan, mértékletesen egészségmegőrzés céljából is fogyasztani. Jó példa rá, a papám nagynénje, akit mi a családban csak Keresztmamának hívtunk. Hogy kinek volt a keresztanyja azt mind a mai napig nem tudom, de mindenesetre rokon volt. Neki volt a híres mondása:

Te Szüvö! Én még életemben vizet nem ittam.

Való igaz, sose láttam tisztán vizet inni. Télen-nyáron fröccsözött. Kevés bor, sok szóda, hogy legyen valami kis íze. Mindezt úgy, hogy sosem volt részeg.

Még nyolcvan fölött is kemény fizikai munkát végzett, és egyáltalán nem volt beteges. És néha, még a fiatalabbak is alig bírták vele tartani a tempót. Talán nyolcvanöt fele járt, amikor stroke-ot kapott. Lebénult a bal oldala. Az orvosok már temették a kórházban. Hát, rácáfolt. Egy hónapra rá már az árkát takarította vaslapáttal és ott folytatta a fröccsözést, ahol abbahagyta. Ezután még két vagy három évet élt, és egy nap hirtelen boldogan ágyban párnák közt elaludva halt meg.

A vörös bor fiatalít

Ez csak egy személyes példa. De beszélhetünk a francia paradoxonról is! Ami röviden annyi, hogy a franciák az amerikaiakhoz hasonlóan sok zsírt fogyasztanak, de a szívkoszorúér-betegségekben elhalálozottak száma Franciaországban mégis 2,5-szer kevesebb, mint az USA-ban. De más, bort mértékletesen fogyasztó országokban, mint például Portugáliában és Olaszországban az érrendszeri betegségek nagyon ritkán lépnek föl.

Hogy miért is? Mert a bor, teljesen mindegy, hogy vörös-vagy fehér, tele fenolokkal. Ezek olyan vegyületek, amelyek a bor „kesernyés, savanykás” utóízét adják. Ezen kívül van egy remek tulajdonságuk, hogy gátolják az öregedést. A fenolok összetétele, és koncentrációja attól függ, hogy a bort milyen fajta szőlőből, milyen eljárással készítették. Általánosságban azonban annyi megállapítható, hogy a vörösborban több ilyen jellegű anyag van.

Egy másik érdekesség, anélkül, hogy nagyon belebonyolódnánk a biokémiába, hogy a bor, különösen a vörösbor tartamaz egy rezveratrol nevezetű vegyületet, amely szerkezetében nagyon hasonlít a női ösztrogénhez. Ebből aa természetes ösztrogénhiányos állapotokban például különböző nőgyógyászati betegségek, menopauza esetében képest pótolni a horrmont. Ezenkívül csökkenti a vérlemezkék összetapadását, a vér zsírszintjét, meggátolja az erek elmeszesedését és rákos sejtek szaporodását.

Egy pohár fehér bor = ebéd utáni edzés

De nem csak a vörös bor segít abban, hogy megőrizzük az egészségünket, hanem a fehér is. A Journal and Food Chemistry megjelent egy tanulmány, amelyben a fehér bor jótékony hatásait vizsgálták természetesen egereken. Azok az egerek, amelyekkel rendszeresen itattak fehér bort, ellenállóbbnak bizonyultak az infarkussal szemben. Ha mégis rohamot kaptak, az 30-40 százalékkal kisebb területet érintett a szívizomból, mint amelyek egy korty alkoholt sem ittak. A kutatók szerint a fehér borban lévő monofenolok védték meg a szívet.

„Ezek a piciny hatóanyagok ugyanis gyorsan behatolnak a sejtekbe, és megakadályozzák a pusztulásukat. Hasonló hatással rendelkezik az extra szűz olívaolaj is”

A kutatást végző professzor kiemelte, hogy az étkezés után felhörpintett pohárka fehér bor keringésre gyakorolt hatása olyan, mintha ebéd után edzenénk egy kellemest

Magyar kutatók szerint például remek hatással a fehér bor egyik fajtája, a Pintes a metabolikus szindrómára. (ez egy összetett anyagcsere-betegség, amelynek tünetei például a nagy haskörfogat, a cukorbetegség stb.)És szerencsére a bor jótékony hatásait még tovább lehetne folytatni.

Hogy mennyi amennyi még belefér a mértékletes kategóriába?

A férfiaknál napi két-három deci, míg a nőknél egy-két deci vörös-vagy fehérbor tökéletes kiegészítője lehet az egészséges táplálkozásnak.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán!

Felhasznált források:

http://infobeteg.hu/Hirek/Fitoosztrogenek-es-a-rezveratrol

http://bor.hu/bortarsak/bor_es_egeszseg

http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=22757

http://semmelweisfigyelo.hu/hu/osszes_rovid_hir/hir/3338_a_feherbor_enyhiti_a_metabolikus_szindromat

Nem ilyen poszttal akartam indítani a hetet, de nem lehet szó nélkül elmenni a párizsi merényletek mellett. Főleg, hogy nagyon úgy néz ki, nem egy egyszeri, random támadásról volt szó, hanem egy ennél sokkal hangosabb, véresebb és könyörtelenebb nyitányról. Arról senkinek se legyenek kétségei, hogy ez a kezdet. Egy újfajta világháború forgatókönyvének első leütései, ahol egyelőre a napi szintű frontvonalak egy másik kontinensen feszülnek egymásnak. Európa még hátország. Párizs csak egy forró pont, de ki tudja melyik ország, melyik város lesz a következő áldozat! Mi alapján választanak célpontot a terroristák?

Akkor leszünk igazán bajban, ha a csillogó koncerttermek és a zsongó turistaparadicsomok helyett mondjuk a kevésbé látványos kikötőket, tranzitvárosokat szemelik majd ki. Elképzeltünk egy olyan világot, hogy mi történik akkor, ha megbénul a kontinentális logisztika akár csak egy pár napra... Ha majd a segédmunkások nem tudják megpakolni Hamburgban a kamionokat konzervekkel, gyümölcslével meg egy rakat félkész élelmiszeripari termékkel. Mert ne legyenek illúzióink, a szupermarketek teli vannak ilyenekkel. Akkor majd megint ugyanaz lesz, mint a II. világháborúban vagy a szocializmus elején. Állhatunk sorba a sima kenyérért (nem az extra szőlőmagos, rozsos vagy teljes kiőrlésű változatokért), és jóba lehetünk a boltos nénivel. Bocsánat most már az árufeltöltővel, hogy legyen szíves tegyen el a pult alá egy kiló banánt. Ha a „nemzetközi helyzet” fokozódik, akkor azt is el tudom képzelni, hogy napi fejkvótákat vezetnek be például a húsra. Amiért nem euróval meg forinttal, hanem jeggyel fizetünk.

Ilyen helyzetben természetesen virágozna a fekete- vagy szürke kereskedelem. Tele lennének a vonatok, buszok a vidékről érkezőkkel, akik megpakolt cekkerekkel hoznák a városba a tojást, a sárgarépát vagy a savanyú káposztát. Akkor majd újra bevetnék a most még egyentujás vidéki kerteket is, sőt még a városi balkonokat is, hogy ne csak zsír, vaj vagy margarin kerüljön egész hónapban a kenyérre. Ha betudnák úgy álá natúr, mondjuk net nélkül, mert nem hiányozna két generációnyi mezőgazdasági tudás és tapasztalat. (Tisztelet a kivételnek!) Akkor majd újra valós társadalmi értéke lesz a növénytermesztésnek és az állattartásnak! Akkor majd facebookolás helyett, ha szerencsések vagyunk, megtanulhatjuk, hogyan kell csirkét vagy galambot kopasztani. Mindezt miért, hogy túlélhessünk egy olyan időszakot, amelyről a déd-és nagyszüleink azt remélték, sose jön majd el.

Epilógus

Dédipapám emlékére, aki a II. világháborúban harminc kilométert gyalogolt haza a hátán egy húsz kilós cukroszsákkal, hogy a dédimamám könnyebben tudjon főzni.