reblog

A férjemmel még a gyerek előtti időkben szerettünk bulizni. Nem számított, hogy másnap suli vagy munka, ha volt valami klassz koncert, rég nem látott barátos találkozó, mi szó szerint két kanállal élveztük az életet. Talán egy hét volt vissza a szülés kiírt időpontjáig, de én még simán elkísértem a férjem ezekre a baráti, világmegváltós, nyári teraszon ülős beszélgetésekre. Persze én csak a legerősebb italt, a bubis vizet ittam, de akkor is jó volt kikapcsolódni és nem azon rágódni nullahuszonnégyben, hogy mikor óhajt már megszületni ez a gyerek.

Egy ilyen baráti este alkalmával elkezdtem jóslófájásszerűségeket produkálni. Eleinte még csak gyengébben, később pedig egyre erősebben és némi rendszert mutatni. Gondoltam, jobban bírom, ha felállok az asztaltól és a szemközti falnak támaszkodom. Már  majdnem odaért a kezem a vakolathoz, mire valamelyik srác eltorzult hangon felkiálltott, hogy NEE! Értetlenkedve visszakérdeztem, mégis mi baj lenne, ha mindenórás kismamaként egy fal, nagy segítségemre lenne, hogy magam elé képzeljem a tengert, és annak mentális fájáskönnyítő mivoltát. Mire felhívták a figyelmem a fal alsó részének foltosságára és az előttem lévő asztfalton száradó tócsaformára. Egy pillanat alatt felvilágosodtam. Aztán szerencsére a fájások alább hagytak, és élveztük a kötetlen estét.

Nah, amióta megszületett a fiúnk, azóta azért nem vagyunk akkora bulibárók. Most például kisgyerekes főzőtanfolyamra járunk. Vagyis: miután a fiunk elaludt bekapcsoljuk valamelyik főzős csatornát, és nagyjából fél órán belül a kanapén elterülve belealszunk az olasz, az amerikai vagy éppenséggel a távol-keleti konyha finomságaiba. A múltkor ennek örömére a férjem másnap összehozott egy expressz (ami fél óra elkészül) masalás tortillát. A masala egy speciális indiai fűszerkeverék, amiben van például koriander és gyömbér, no meg kardamom. Nah, ez most nálunk nem volt épp a spájzban, ezért olyan masalás jellegű ez a töltelék. Egy kis szójaszószos sűrű kókusztejjel pedig zseniális ebédre, vacsorára.

Kacsamasala (két főre)

fél kiló kacsamell

egy fej vöröshagyma

200 gramm csicseriborsó

fél deci szójaszósz

két deci kókusztej (sűrűbb)

egy öt-hat centi gyömbér

egy teáskanál koriander

egy késhegynyi bors

egy késhegynyi chili ( ha szeretitek a csípőset)

a sütéshez kókuszzsír

Egy vokban kókuszzsíron üvegesre pároljuk, majd rádobjuk a zsíros rész nélküli, vékonyra szeletelt kacsamellet. A keleti hatás kedvéért meglocsoljuk szójaszósszal és felöntjük kókusztejjel. Egy kicsit rotyogtatjuk, majd beledobjuk az előfőzött csicseriborsót. (Ilyen változatban is lehet kapni), majd fűszerezzük egy kis reszelt gyömbérrel, korianderrel és az íze végett egy kis borssal. Ha a gyerek nem kap belőle, akkor dobjatok bele még egy kis chilit is. Akkor lesz készen, ha a kacsa puha. Ez nagyjából 10-15 perc. Ezután előmelegített tortillába tekerjük, de remek kuszkusszal, barna rizzsel, de quinoával is. Épp mi van otthon. Egy kanál szójaszószt és újhagymát még a pompa kedvéért összekeverünk némi sűrű kókusztejjel vagy kókusztejszínnel és máris indulhat a kellemesen szaftos, fúziós lakoma.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy szép legyen a blog, mai 15-i fél éves miniszülinapja!

Az első ködös, őszi reggel után a férjemen is erőt vett a biológia. Pusztán evolúciós okokból valami szaftos, lehetőleg zsíros húst kívánt ebédre egy kis sült krumplival. Tipikus férfi! Szerencsére disznóhús már hónapok óta nincsen a hűtőben, ő meg lusta volt elmenni a boltba venni, ezért megegyeztünk a kacsában. A másik vicces dolog, ami persze akkor, abban a pillanatban korántsem tűnt humorosnak, hogy a főzés felénél Peti elkezdte az „én hogyan csinálnám” monológot.

„Nem raksz alá egy kis szalonnát? Ez mangalicazsíron lenne a legfinomabb! Én még tennék hozzá egy kis fehér bort. Biztos, hogy átsült?! Ennyi idő alatt?! Az kizárt dolog!”

Bírom én az építő jellegű kritikát, meg az egyedi javaslatokat! De ha én főzök, akkor én vagyok az úr a konyhában! Ő maximum csak ebéd után véleményezhet. Pont. Szóval, így lett a kacsamellből fél órás, „fogjuk rá, hogy fitnessz” kaja.

Fokhagymás-korianderes kacsamell fahéjas barackkal (recept két főre)

• fél kiló kacsamell
• két darab nektarin (keményebb fajta)
• három gerezd fokhagyma
• egy késhegynyi koriander
• két evőkanál méz
• egy kávéskanál fahéj
• egy csipet bors
• ízlés szerint só

A kacsamell bőrös részét nagyjából centinként beirdalom úgy, hogy közben nem vágok bele a húsba. Szóval, csak óvatosan a késekkel! Ezután előveszek egy serpenyőt, és közepes lángon „szárazon” melegíteni kezdem. Nagyjából három perc múlva ráteszem a kacsákat, de úgy, hogy a bőrös oldaluk lefele legyen. A zsírjuk pillanatok alatt kisül, így a hús ebben pirul meg. Mindegyik oldalt nagyjából öt percig sütöm. A szeletekre rakok egy kis összezúzott fokhagymát, egy késhegynyi egész koriandert. Nem maradhat ki a só és a bors sem. Akkor van vége az első etapnak, ha a kacsamell mindkét fele szép, pirosas színű.

A sütőt előmelegítem 170 fokra, légkeveréses fokozatra. A kacsákat ráteszem a rácsra. Eggyel lejjebb rakok egy tepsit, hogy a sütés közben kicsorduló zsír ne trutymózza össze az egész sütőt. Innentől kezdve a húsok nagyjából húsz perc alatt pazar mód átsülnek. Amíg várok rájuk, a megpucolt, összevágott nektarinokat két evőkanál mézen megfuttatom. Rádobom a fahéjat is, aztán kábé öt perc alatt készre sütöm a barackfalatkákat is. A kacsákat, mielőtt kiveszem a sütőből, egy hústűvel megszúrom, hogy a belsejük is teljesen megpuhult-e.

A végeredményről most nem nyilatkozom. Csak sandán mosolygok. A nagy ételkritikust, vagyis a férjemet idézném:

"Egyszerűen tökéletes. A külseje ropogós, belül mégis szaftos. A fahéjas barack enyhén édes utóíze pedig remekül kiemeli a kacsamell finom fűszerességét. Jah, és ehetjük ezt karácsonykor is?!"

Epilógus:

A kacsa kisült zsírját nehogy kidobjátok! Egy éjszaka alatt a hűtőben szépen megdermed, és fantasztikusan illik a reggeli pirítóshoz.