Az első ködös, őszi reggel után a férjemen is erőt vett a biológia. Pusztán evolúciós okokból valami szaftos, lehetőleg zsíros húst kívánt ebédre egy kis sült krumplival. Tipikus férfi! Szerencsére disznóhús már hónapok óta nincsen a hűtőben, ő meg lusta volt elmenni a boltba venni, ezért megegyeztünk a kacsában. A másik vicces dolog, ami persze akkor, abban a pillanatban korántsem tűnt humorosnak, hogy a főzés felénél Peti elkezdte az „én hogyan csinálnám” monológot.
„Nem raksz alá egy kis szalonnát? Ez mangalicazsíron lenne a legfinomabb! Én még tennék hozzá egy kis fehér bort. Biztos, hogy átsült?! Ennyi idő alatt?! Az kizárt dolog!”
Bírom én az építő jellegű kritikát, meg az egyedi javaslatokat! De ha én főzök, akkor én vagyok az úr a konyhában! Ő maximum csak ebéd után véleményezhet. Pont. Szóval, így lett a kacsamellből fél órás, „fogjuk rá, hogy fitnessz” kaja.
Fokhagymás-korianderes kacsamell fahéjas barackkal (recept két főre)
- fél kiló kacsamell
- két darab nektarin (keményebb fajta)
- három gerezd fokhagyma
- egy késhegynyi koriander
- két evőkanál méz
- egy kávéskanál fahéj
- egy csipet bors
- ízlés szerint só
A kacsamell bőrös részét nagyjából centinként beirdalom úgy, hogy közben nem vágok bele a húsba. Szóval, csak óvatosan a késekkel! Ezután előveszek egy serpenyőt, és közepes lángon „szárazon” melegíteni kezdem. Nagyjából három perc múlva ráteszem a kacsákat, de úgy, hogy a bőrös oldaluk lefele legyen. A zsírjuk pillanatok alatt kisül, így a hús ebben pirul meg. Mindegyik oldalt nagyjából öt percig sütöm. A szeletekre rakok egy kis összezúzott fokhagymát, egy késhegynyi egész koriandert. Nem maradhat ki a só és a bors sem. Akkor van vége az első etapnak, ha a kacsamell mindkét fele szép, pirosas színű.
A sütőt előmelegítem 170 fokra, légkeveréses fokozatra. A kacsákat ráteszem a rácsra. Eggyel lejjebb rakok egy tepsit, hogy a sütés közben kicsorduló zsír ne trutymózza össze az egész sütőt. Innentől kezdve a húsok nagyjából húsz perc alatt pazar mód átsülnek. Amíg várok rájuk, a megpucolt, összevágott nektarinokat két evőkanál mézen megfuttatom. Rádobom a fahéjat is, aztán kábé öt perc alatt készre sütöm a barackfalatkákat is. A kacsákat, mielőtt kiveszem a sütőből, egy hústűvel megszúrom, hogy a belsejük is teljesen megpuhult-e.
A végeredményről most nem nyilatkozom. Csak sandán mosolygok. A nagy ételkritikust, vagyis a férjemet idézném:
"Egyszerűen tökéletes. A külseje ropogós, belül mégis szaftos. A fahéjas barack enyhén édes utóíze pedig remekül kiemeli a kacsamell finom fűszerességét. Jah, és ehetjük ezt karácsonykor is?!"
Epilógus:
A kacsa kisült zsírját nehogy kidobjátok! Egy éjszaka alatt a hűtőben szépen megdermed, és fantasztikusan illik a reggeli pirítóshoz.
