A férjemmel még a gyerek előtti időkben szerettünk bulizni. Nem számított, hogy másnap suli vagy munka, ha volt valami klassz koncert, rég nem látott barátos találkozó, mi szó szerint két kanállal élveztük az életet. Talán egy hét volt vissza a szülés kiírt időpontjáig, de én még simán elkísértem a férjem ezekre a baráti, világmegváltós, nyári teraszon ülős beszélgetésekre. Persze én csak a legerősebb italt, a bubis vizet ittam, de akkor is jó volt kikapcsolódni és nem azon rágódni nullahuszonnégyben, hogy mikor óhajt már megszületni ez a gyerek.
Egy ilyen baráti este alkalmával elkezdtem jóslófájásszerűségeket produkálni. Eleinte még csak gyengébben, később pedig egyre erősebben és némi rendszert mutatni. Gondoltam, jobban bírom, ha felállok az asztaltól és a szemközti falnak támaszkodom. Már majdnem odaért a kezem a vakolathoz, mire valamelyik srác eltorzult hangon felkiálltott, hogy NEE! Értetlenkedve visszakérdeztem, mégis mi baj lenne, ha mindenórás kismamaként egy fal, nagy segítségemre lenne, hogy magam elé képzeljem a tengert, és annak mentális fájáskönnyítő mivoltát. Mire felhívták a figyelmem a fal alsó részének foltosságára és az előttem lévő asztfalton száradó tócsaformára. Egy pillanat alatt felvilágosodtam. Aztán szerencsére a fájások alább hagytak, és élveztük a kötetlen estét.
Nah, amióta megszületett a fiúnk, azóta azért nem vagyunk akkora bulibárók. Most például kisgyerekes főzőtanfolyamra járunk. Vagyis: miután a fiunk elaludt bekapcsoljuk valamelyik főzős csatornát, és nagyjából fél órán belül a kanapén elterülve belealszunk az olasz, az amerikai vagy éppenséggel a távol-keleti konyha finomságaiba. A múltkor ennek örömére a férjem másnap összehozott egy expressz (ami fél óra elkészül) masalás tortillát. A masala egy speciális indiai fűszerkeverék, amiben van például koriander és gyömbér, no meg kardamom. Nah, ez most nálunk nem volt épp a spájzban, ezért olyan masalás jellegű ez a töltelék. Egy kis szójaszószos sűrű kókusztejjel pedig zseniális ebédre, vacsorára.
Kacsamasala (két főre)
fél kiló kacsamell
egy fej vöröshagyma
200 gramm csicseriborsó
fél deci szójaszósz
két deci kókusztej (sűrűbb)
egy öt-hat centi gyömbér
egy teáskanál koriander
egy késhegynyi bors
egy késhegynyi chili ( ha szeretitek a csípőset)
a sütéshez kókuszzsír
Egy vokban kókuszzsíron üvegesre pároljuk, majd rádobjuk a zsíros rész nélküli, vékonyra szeletelt kacsamellet. A keleti hatás kedvéért meglocsoljuk szójaszósszal és felöntjük kókusztejjel. Egy kicsit rotyogtatjuk, majd beledobjuk az előfőzött csicseriborsót. (Ilyen változatban is lehet kapni), majd fűszerezzük egy kis reszelt gyömbérrel, korianderrel és az íze végett egy kis borssal. Ha a gyerek nem kap belőle, akkor dobjatok bele még egy kis chilit is. Akkor lesz készen, ha a kacsa puha. Ez nagyjából 10-15 perc. Ezután előmelegített tortillába tekerjük, de remek kuszkusszal, barna rizzsel, de quinoával is. Épp mi van otthon. Egy kanál szójaszószt és újhagymát még a pompa kedvéért összekeverünk némi sűrű kókusztejjel vagy kókusztejszínnel és máris indulhat a kellemesen szaftos, fúziós lakoma.
Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy szép legyen a blog, mai 15-i fél éves miniszülinapja!
