reblog

A retket a legtöbben nyersen esszük, pedig ennél sokkal kreatívabb alapanyag. Lehet például savanyítani is, ami jól illik különböző húsokhoz, ragukhoz és a rizottóhoz!

Mutatjuk, hogyan kell!

Egy igazi vitaminbomba a káposzta, mert tele van C-vitaminnal. Sokszor készítek belőle amerikai káposzta salátát, mert köretnek is tökéletes, de még kenyérfeltétként ( ne nevessetek:)) is megállja a helyét.

Friss vlogposzt!

A vadító bikinialakot nem adják ingyen. Egy átlagnőnek (most az Insta-celebektől tekintsünk el) ezért hónapokon keresztül kell dolgoznia. És itt nem a fullszálkásra gyúrom magam, hanem a formásan izmos kategóriára gondolok. Akinek van családja, de nincs bejárónője, sem szitterje, az folyton időhiánnyal küzd. Ha főzni kell, a többség győz: amit a gyerekek esznek, azt kap mindenki! De mutassatok nekem egy olyan tíz év alattit, aki sikítva könyörög, hogy ma kelbimbó legyen a csirkemell mellé, ne pedig sült krumpli. Ilyen helyzetekben össze lehet dobni magunknak, egy két perces salit, amivel ki lehet váltani a gyorsan felszívódó szénhidrátokat (például krumpli, rizs és társai). Talán még a többiek is megkívánják!

Mustáros spenótsaláta

• egy zacskó bébispenót
• két evőkanál szezámmag
• egy evőkanál repceolaj (olívaolaj is tökéletes)
• két evőkanál majonéz
• egy kávéskanál mustár

Szinte le sem merem írni a receptet, annyira egyszerű! A repceolajon megfuttatjuk a szezámmagot. Egész addig melegítjük, amíg el nem kezd pattogni, akkor hozzádobjuk a megmosott bébispenótot. Két percet melegítjük, majd lecsukjuk a gázt. Egy tálban összekeverjük a majonézt a mustárral és alaposan belekeverjük a salátába.

A férjemnek nemrég volt a szülinapja, ezért tartottunk egy mini grillpartit. Mivel a munkával borzasztóan el voltam csúszva, ezért megkértem, hogy szülinap ide vagy oda segítenie kell. Bevállalta a húsokat, én meg a zöldségeket és a gyümölcsöket. Azzal legalább kevesebbet kell bajlódni és mellette még fél szemmel a gyerekre is tudok figyelni! Egy egyszerű, 10 perces tárkonyos paradicsomsalátát dobtam össze, amely kicsit édes, de meg mégsem. Kicsit savanykás, de meg mégsem. És mellesleg klasszul kiemelte a házi titkos pácban érlelt csirkét, meg  a kolbászt! De amíg eljutottunk idáig már majdnem ránk esteledett!

Először kiderült, nem volt itthon gyufa. Jó, akkor jött a B-terv, az öngyújtó. Azzal nem ment, majd utána a férfiak elugrottak kocsival gyufáért! Hiába kiabáltunk a barátnőmmel, hogy kérjenek már egyet a szomszédtól vagy menjenek el a közeli kisboltba, nem számított. Negyvenöt perc (!) múlva sikerült visszaérniük. Igaz, vettek vagy egy nagy csomagot! Remek. Egy probléma megoldva. Jessz. Jött a következő, nem akart begyulladni. Körbeállták, megint magyaráztak, de a grill valamiért nem izzott. Én már az összes kölesgolyót megettem kínomban. A gyerekek pedig egyre nyűgösebben sündörögtek a férfiak körül. Ez volt az a pont, amikor odaszóltam a férjemnek, legalább pár kolbászt  süssön meg bent a tűzhelyen, hogy egy falatot tudjunk enni. Szerintem már neki is jojózott a szeme az éhségtől, ezért csodák csodájára módosított a koncepcióján. Mire elkészült a kolbász, persze a grill is izzott, vagyis inkább csak füstölgött. Rápakoltak néhány szelet húst, de csak nem akart átsülni, így végén természeten a csirke is serpenyőben kötött ki.

Sajnos, a húst nem sikerült lefotóznom, mert a férfias kínlódás ellenére annyira szaftos, omlós és pikáns lett, hogy mire észbe kaptam, már egy darab sem maradt a tányéron. Még szerencse, hogy a paradicsomsalátát legalább tálalás előtt egy pillanat alatt le tudtam kapni.

Tárkonyos paradicsomsaláta (4 főre)

hat darab kemény paradicsom

két fej lilahagyma

három evőkanál szőlőmagolaj

egy csokor metélőhagyma

egy kisebb csokor tárkonylevél

ízlés szerint só

ízlés szerint bors

A paradicsomot és a lilahagymát kockára vágjuk. Majd egy rutinos vagy kevésbé rutinos mozdulattal egy nagy tálba tesszük. Jó alaposan megsózzuk, hogy kellemesen kiemelje a zöldségek ízét. Ezután összevágjuk a tárkonylevelet, a metélőhagymát is, majd a paradicsom tetejére dobjuk. Rálöttyintünk némi szőlőmagolajat. Ismét sózunk, majd borsozunk is egy kicsit. Hagyjuk egy fél órát állni, hogy kicsit összeérjenek az ízek! Tökéletes választás bármilyen grillhúshoz!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy átléphessük a bűvös ötszázast!

Az az igazság, hogy én nem szeretem a hagyományos salátákat. Régebben vettem párszor, ilyen előre csomagolt, ebédre kész változatot. Hát mit ne mondjak, nem volt egy gasztronómiai élmény. A levelek durvára össze voltak vágva, szórtak hozzá egy marék répát meg kukoricát. Néha a tetejére rádobtak valamilyen sajtnak nevezett anyagot és pár csík szottyadra száradt csirkét. És ennyi. Az éhségemet valamennyire elverte az adhoc ebéd, de egy ilyen kaja után minden másodperc szenvedés tűnik, főleg ha az irodában mellettünk ülő jóízűen, falatozza a bő olajban sült krumplit. Pedig egy saláta is lehet különleges, pláne ha túllépünk az akciós koktélparadicsomon, a tejfölös-joghurtos önteteken és a gyorsfagyasztott mexikói zöldségmixen!

 A vérnarancs például igazán különleges kísérője az édesköménynek. Ez az itthon még kevésbé elterjedt, egyébként egészen semleges zöldségféle teli van olyan értékes ásványi anyagokkal, mint a magnézium, a kalcium, a foszfor, a kálium, a mangán és a vas. Plusz tartalmaz A-, B-és C-vitamint is. Remek kísérője például a roston sült csirkének, de némi kesudióval, vagy mandulával felturbózva önálló ételként is megállja a helyét. Paleo, vegán, mindenmentes, alig kalóriás, és ezen kívül nagyon gyorsan elkészíthető, munkába dobozban cipelős kaja. Csak pucolni és szeletelni kell!

Narancsos édesköménysaláta (két főre)

• egy közepes darab édeskömény gumó
• egy közepes fej lilahagyma
• egy nagyobb vérnarancs (sima narancs is jó)
• négy cent extra szűz olívaolaj- elhagyható
• fél narancs leve
• egy csipet só
• egy csipet bors

Az elkészítés is pofon egyszerű: összevágjuk, gusztusos kis darabokra az édesköménygumót és a lilahagymát. Egy fakanállal, sima kanállal jó alaposan összekeverjük. A narancsot apró cikkelyekre szeleteljük. A fehér részt a széléről, amennyire tudjuk leszedjük. Ha nincsen kedvünk vagy időnk ilyesmivel vacakolni, akkor nyugodtan hagyjuk rajta. Ezzel is finom, csak legfeljebb nem annyira szép. Belefacsarjunk a fél narancs levét, meghintjük ízlés szerint sóval, borssal. Egyenletesen összedolgozzuk.

Meglocsolhatjuk grátiszban még egy kis olívaolajjal, dobhatunk rá valami roppanósat például valamilyen magkeveréket vagy egy kis metélőhagymát. És már tehetjük is a tányérra, uzsisdobozba, bármibe… És még egy felettébb örvendetes hír, hogy nagyjából, attól függően, milyen gyorsan szeletelünk (értékes perceket takaríthatunk meg, ha a férj éppen nem sajátította ki az egyetlen éles, azaz magunk közt fogalmazva „jó” kést)„kb. tíz perc alatt készen van.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!