reblog

Sétáltam a nagy kockaköveken és közben hagytam, hogy átjárjon a tavasz. Még a kabátom cipzárját is lehúztam pedig nem volt nem melegem. Élveztem a mellettem nagy gázzal elsuhanó autók hangját. Meg azt, hogy ha csak pár percre is, de belesüppedhetek a gondolataimba.

Egy sarokra a házunktól eszembe jutott, hogy otthon nincsen ebéd. A hűtő majdnemhogy pirosan villog az ürességtől. Boltba nem tudok már menni, mert szaladnom kell a kicsiért. Harminc percem van. Óra indul.

Mint valami lelkes szakácsjelölt egy gasztroreality-ben, ahol teljesen bizarr, egymáshoz nem illő alapanyagokból kell nem ehetőt, nem finomat, hanem egyenesen lélegzetelállítót főzni, különben a zsűri „felaprít.”

A konyhában sebtiben kihúztam a tartós élelmiszer fiókot. Kezembe akadt egy zacskó teljes kiőrlésű tészta meg egy rizstejszín. Szuper. Volt két vén salottahagymán, meg egy maradék szál szárzellerem. Kiváló. De a férjemnek kéne bele valami hús. Mi legyen, mi legyen? És ebben a pillanatban meg akadt a szemem a felbontott fekete erdei sonkán.

Néztem az órát. A szósz kereken nyolc perc alatt megfőtt. A tésztához kellett vagy tizenöt, de csak azért, mert nagy fazékban forraltam a vizet. Időben végeztem. Pillanatok alatt tálaltam. A férjem tízből tíz pontot adott a kicsit füstös, kicsit savanykás és még inkább friss tavaszváró spagettimre. És továbbjuttatott a következő fordulóba…

Tavaszváró spagetti

Hozzávalók három főre:

• 500 gramm teljes kiőrlésű spagetti
• két salotta hagyma
• egy zacskó fekete erdei sonka
• egy teáskanál balzsamecet
• két deci rizstejszín
• egy szál szárzeller
• ízlés szerint só, bors
• néhány levél rukkola

Olívaolajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a felkockázott fekete erdei sonkát. Hagyjuk kicsit pirulni az egészet. Aztán belecsurgatjuk a rizstejszínt és az ecetet, hogy legyen benne egy kis sav. Végül jöhet a felkockázott szárzeller. Némi só és bors. Még egy utolsó rotyogtatás és kész. Teljes kiőrlésű spagettivel, rukkolával tálaljuk.

Tévedsz. Nehezebb, mint hinnéd. Legalábbis a férjem szerint külön tudomány a bolti (tehát nem otthon kézzel gyúrt) tészta tökéletesre, vagyis al dentére főzése.

1. Csak jó minőségű spagettit vegyél! Biztató jel, ha a csomagoláson jól látható helyen szerepel, hogy pontosan hány percig kell főzni!
2. Tegyél egy csapott evőkanál sót a vízbe! Enélkül full ízetlen lesz!
3. Nehogy kettétörd a tésztát! Könyörgöm, ez csak a magyar menzákon szokás! Ha a forró vízbe dobod bele harminc másodperc alatt magától ellepi a víz!
4. Figyeld az időt! Ne csinálj közben mást. A gyerek, kutya, macska, postás, kávé ráér! Hidd el!
5. Ha letelik a főzési idő, akkor vegyél ki egyet és kóstold meg! Ha nem kemény, és nem puha, akkor jó!
6. A forró vizet óvatosan öntsd le róla! Nehogy leöblítsd hideg vízzel! (Ne kérdezzétek miért, de a férjem szerint a hideg víz max a szörphöz jó, spagettihűtésre semmiképp sem!)
7. Tegyél a tál aljára olívaolajat és úgy rakd rá a spagettit, majd a paradicsomos/pestós/bármilyen tejszínes szószt és keverd össze! Garantáltan bűnronda lesz a látvány, de az íze tízből tizenegy pontos!

Kép forrása

Akinek gyereke van, tudja, hogy egyszer eljön, a spagetti-rántott hús-pizza- időszak, amikor a szemünk fénye csak ezeket, vagy ezeknek valamilyen kombinációját hajlandó otthon megenni. Meg a csokit. Meg a gumicukrot. Meg a nutellát. (A bölcsiben, oviban természetesen ez nem érvényes.)És ekkor sírjuk vissza azt az időszakot, amikor egy évesen még a füle hegye is spenótos volt, olyan vehemenciával kanalazta. Ilyenkor lehet próbálkozni ezzel-azzal, hogy a fehérje-szénhidrát vonal mellé valami értékelhető rost és vitamin is befigyeljen.

Az édesköményes spagettivel meg lehet venni a gyereket, mert ránézésre olyan, mint a sajtos-tejfölös tészta. Az íze is hasonló, bár kicsit kesernyésebb, édeskésebb. Ráadásul az édeskömény mégis csak teli van C-vitaminnal, ásványi sókkal és mellesleg remek hatással van az emésztésre. Ha nem számolom a főzővíz felforralásához szükséges időt, akkor kábé tíz perc alatt elkészül.

Édesköményes spagetti (négy főre)

egy nagy darab édeskömény

egy fej vöröshagyma

két deci főzőtejszín ( laktózmentes is jó, de semleges ízű növényi változattal is elkészíthető)

fél citrom leve

egy teáskanál szerecsendió

egy evőkanál kókuszzsír, vagy olívaolaj

ízlés szerint só, bors

egy fél csomag spagetti

A tésztának való sós vízet feltesszük a tűzhelyre melegíteni. A felkockázott hagymát megfuttatjuk az olajon, majd dobjuk a csíkokra vágott édesköményt. Pár perc után felöntjük a tejszínnel. Picit összefőzzük (nagyjából három perc), majd belecsurgatjuk a citromlevét, és megszórjuk egy kis szerecsendióval. A végén dobunk bele sót és borsot is. Egyet rottyan, és kész.

A szószt a spagettitészta (lehet teljes kiőrlésű is) tetejére halmozzuk. Magunknak ha túltoljuk a kulináriát, díszítésképp vághatunk rá a kömény leveleiből is és megszórhatjuk egy kis parmezánnal. A gyereknek meg eladhatjuk az egészet tejfölös-sajtos tésztaként.

Ez egy kvázi vendégposzt, mert az amatriciana spagetti a férjem specialitása. Egy zöldséges amarántfelfújthoz képest nem is annyira reform, hiszen van benne szalonna, de azért egyszer-egyszer el lehet sütni.

Peti tipikus férfi, amikor főz: szüksége van egy konyhalányra, aki gondosan megpucolja, összevágja a zöldségeket, felkockázza a húst és előveszi a szekrény állítólagos mélyéről a soha meg nem talált tésztafőzőt. Az utómunkálatokhoz, értsd romeltakarítás, is nélkülözhetetlen számára a kisegítő személyzet, aki például lesikálja utána a kifutott paradicsomos szószt a gáztűzhelyről, meg belerakja az edényeket a mosogatógépbe.  Megéri asszisztálni, mert a spagettije egyszerű, gyors, és annyira fenséges, hogy szerintem egy olasz étteremben is megállná a helyét.

Amatriciana spagetti

Recept két személyre

• 300 gramm pancetta (ha nem kaptok, akkor sima császárszalonna)
• két darab közepes fej vöröshagyma
• négy deci olasz paradicsom konzerv (A férjem az olaszra esküszik, de szerintem sima, piaci, házi paradicsom is tökéletes.)
• két deci száraz vörösbor
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez olívaolaj
• 500 gramm spagetti (lehetőleg durumlisztből)

Mivel a tésztának kell a legtöbb idő, ezért ezzel kezdünk. Egy nagy edényben sós vizet forralunk és forrástól számítva hét-nyolc percig főzzük. Akkor lesz az egész al dente, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy még nincsen teljesen megfőzve, de már harapható.

A szószt egy klasszikus vokban készítjük el. Az olívaolajon megpirítjuk a karikára vágott vöröshagymát.  A kockára vágott pancettát rádobjuk, pár percig sütjük, majd beleöntjük a paradicsomot és a vörösbort. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Megvárjuk, míg egyet rottyan, és már tálalhatjuk is.

A tányéron a spagetti tetejét megszórjuk bőven parmezánnal. Ezt most családi szolidaritásból a Peti allergiája miatt kihagytuk, és inkább a szárított olívabogyóra szavaztunk. Az amatricianában pont azt szeretem, ami az olasz konyha egyik legnagyobb előnye: egyszerű alapanyagokból húsz perc alatt mennyei ebéd készíthető.