A család, a szomszédok és a kertünk jóvoltából egyik napról a másikra egy rekesznyi paradicsomunk lett. Mutatjuk hogyan raktuk el "okosan" télire anélkül, hogy elő kellett volna venni a paradicsompasszírozót!
Friss vlogposzt!
Vannak olyan pillanatok, amikor a napi ebéd kérdése huszadrangú problémává semmisül. Amikor nincsen idő flancolni, új alapanyagokkal kísérletezgetni vagy éppen a különleges hozzávalók után futkározni.
A kisfiam összeszedett valami szuper vírust a héten, így nem sok időm maradt a főzésre. Alapjáraton a „babán” állandóan be van kapcsolva explorer gomb. Birizgálja a fantáziáját, hogy miért van például fekete madzag a falon lévő fehér kis négyzet és a laptop között, hova bújtak éppen a pici, húsos ujjacskái elől a színes kábelek?! Most szegénykém csak bámult maga elé, a nap huszonnégy órájában hozzám bújt hozzám.
Nah, ilyen helyzetben nem sok kedvem volt órákat a konyhában a tölteni, így francia lecsót ebédeltünk. Azt bírom ebben a receptben, hogy nem kell a zöldségeket meg a húst előfőzögetni, szimplán csak mindent fel kell vágni, bele kell szórni őket a tepsibe. Nagyjából húsz perc múlva ott lesz az ebéd a tányéron. Egészséges, kevés mosogatnivalóval jár, és egyszerre kész lesz a hús plusz a köret. Ráadásul nem kell hozzá semmi extraság. Ajánlom ezt a receptet mindenkinek, aki nem akarja a fél napját a konyhában tölteni.
Francia lecsó fokhagymás csirkével (recept két főre)
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, légkeveréses fokozatba. Egy hőálló kerámiatálat kikenjük kókuszzsírral. Innentől kezdve gyors a zöldségpucolók, alkalmi konyhalánnyal rendelkezők előnyben. Megpucoljuk a padlizsánt, majd kis karikákra vágjuk. A tepsi aljába szépen beletesszük a szeleteket. Ezután egy réteg karikára, darabokra (attól függően hogyan sikerül) vágott paradicsom következik. A harmadik réteget a durvára vágott vöröshagyma alkotja. Ezután jön a besózott, apróra vágott csirkemell. A húsdarabok tetejére jön az összezúzott fokhagyma. Fontos, hogy minden kis szeletre jusson, mert ettől lesz kellően pikáns a csirke. A tetejére jön még egy réteg paradicsom, és egy réteg szeletelt padlizsán.
Nagyjából 50 gramm kókuszzsírt folyóssá melegítjük, majd hozzákeverjük a rozmaringot és a kakukkfüvet. Leöntjük vele az egész tetejét, majd betesszük a sütőbe. Körülbelül húsz-huszonöt perc alatt szépen megsül.
Lehet alulra tenni még cukkinit vagy sima tököt is. Mivel egyik sem volt otthon, ezért most nemes egyszerűséggel kihagytam őket. Ha nem akartok nagyon diétásat, akkor a csirke helyett lehet szalonnát tenni, esetleg mindkettőt, ha szeretnétek halmozni az élvezeteket. Ha vegánok vagytok, akkor a hús simán kihagyható, anélkül is remek zöldséges egytálétel. Minden falatja után úgy érzem magam, mintha leugrottam volna Provance-ba ebédelni.
Szeptemberben fél Fehérvár a Lecsófesztiválra hangolódik. A munkahelyek dohányzásra kijelölt helyein az emberek arról diskurálnak milyen tuti helyről szerzik be a paradicsomot, ki hozza a vágódeszkát, vagy ki megy el a boltba a közös főzéshez nélkülözhetetlen rekesz sörért.
A Nagy Nap hajnalban mindenki felállítja az aszfalton a kis bográcsát, lehúzza a kötelező „welcome” pálinkát, és nekiáll jobb esetben például hagymát pucolni. (A rosszabbat a fantáziátokra bízom.) Közben a kiutalt sörpadok előtt összefut valamelyik tíz évben egyszer látott középiskolai osztálytársával. A szűk egy órás anekdotázás közben csak előkerül még egy üveg alkoholos ital a szatyor mélyéről. És ez így megy egész nap!
A bográcsok rotyognak, a füst mindent beborít. A főzőverseny okozta izgalmat szinte kézzel lehet tapintani. A csapatok igyekeznek játszani az ízekkel, az alapanyagokkal. Elvégre a több száz potenciális lecsókirály/királynő közül valahogyan ki kell tűnni.
Mivel most hétvégén lesz a Lecsó (szigorúan nagy betűvel), már mindenkin úrrá lett a lecsóláz, ezért úgy gondoltam, elkészítem az én hipergyors, reform lecsómat quinoával. (Korábbi quinoás receptemet lásd itt!) Ha már a fehérváriak úgy tartják, minden lecsó, amit annak szánnak.
Quinoás reformlecsó
Recept két főre
Első lépésként a quinoát tíz percre beáztatom, majd jó alaposan leöblítem. Megkóstolom, ha még keserűnek találom, akkor még egyszer lemosom, aztán fél liter vízben megfőzöm. Forrástól számítva negyed órán belül készen van.
Közben a felkarikázott póréhagymát a kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott paprikát, paradicsomot. Felöntöm az egészet paradicsomlével. (Én a nagymamám házi paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.) Rászórom az aprított petrezselymet. Pár percig hagyom rotyogni, aztán ízesítek. Beleteszem a koriandert, a nyírfacukrot és a végén sózok. Hagyom tíz percig főzni, és már tálalom is.
Bevallom, nem is gondoltam volna, hogy szigorúan az inka-magyar barátság jegyében a quinoa ennyire bírja a lecsó magyaros változatát. A végeredményről csak annyit, hogy délután ettem volna még egy tányérral, de a konyhában sajnos/szerencsére már csak az üres fazék várt rám.
Ez egy kvázi vendégposzt, mert az amatriciana spagetti a férjem specialitása. Egy zöldséges amarántfelfújthoz képest nem is annyira reform, hiszen van benne szalonna, de azért egyszer-egyszer el lehet sütni.
Peti tipikus férfi, amikor főz: szüksége van egy konyhalányra, aki gondosan megpucolja, összevágja a zöldségeket, felkockázza a húst és előveszi a szekrény állítólagos mélyéről a soha meg nem talált tésztafőzőt. Az utómunkálatokhoz, értsd romeltakarítás, is nélkülözhetetlen számára a kisegítő személyzet, aki például lesikálja utána a kifutott paradicsomos szószt a gáztűzhelyről, meg belerakja az edényeket a mosogatógépbe. Megéri asszisztálni, mert a spagettije egyszerű, gyors, és annyira fenséges, hogy szerintem egy olasz étteremben is megállná a helyét.
Amatriciana spagetti
Recept két személyre
Mivel a tésztának kell a legtöbb idő, ezért ezzel kezdünk. Egy nagy edényben sós vizet forralunk és forrástól számítva hét-nyolc percig főzzük. Akkor lesz az egész al dente, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy még nincsen teljesen megfőzve, de már harapható.
A szószt egy klasszikus vokban készítjük el. Az olívaolajon megpirítjuk a karikára vágott vöröshagymát. A kockára vágott pancettát rádobjuk, pár percig sütjük, majd beleöntjük a paradicsomot és a vörösbort. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Megvárjuk, míg egyet rottyan, és már tálalhatjuk is.
A tányéron a spagetti tetejét megszórjuk bőven parmezánnal. Ezt most családi szolidaritásból a Peti allergiája miatt kihagytuk, és inkább a szárított olívabogyóra szavaztunk. Az amatricianában pont azt szeretem, ami az olasz konyha egyik legnagyobb előnye: egyszerű alapanyagokból húsz perc alatt mennyei ebéd készíthető.
Nehezen viseltük (viseljük) a Szaharát idéző vénasszonyok nyarát. A férjemmel felváltva kókadoztunk. Legszívesebben ki sem mozdultunk volna a kanapé, az ágy és a gyerekszobai szőnyeg triumvirátusából. De ez csak a mi kis cukormázas, cseresznyés álmunk volt. A kisfiam angyali hangján tágra nyitott pupillákkal folyton azt ismételgette: táttá, táttá, táttá. Ez az ő nyelvén azt jelenti, menjünk el valahova. Akárhova. Postára, piacra, játszótérre vagy kertészetbe. Tök mindegy. Csak hadd vegye fel a kiscipőjét, hadd sétálgasson és simogathassa (alkalom adtán tépkedhesse) a virágokat, bokrokat. A férjem bölcsen megállapította, ha a gyerekben ennyi energia van, akkor nekünk is turbó fokozatra kéne kapcsolnunk. Nem volt más választásunk, mint bevetni a csodafegyvert: az amarántot. (Korábbi posztot az amarántról lásd itt)
Amaránt felfújt paradicsommal és padlizsánnal
Recept két személyre
Először forrásban lévő vízben tíz percig főzöm az amarántot. 180 fokra előmelegítem a sütőt. Közben az egyik vöröshagymát felkarikázom, és a kókuszzsíron megpirítom. A padlizsánt meghámozom - hogy ne legyen keserű - majd egy deci víz és négy felkockázott paradicsom társaságában rádobom a vöröshagymára. Az összenyomott fokhagymákkal, a borssal, római köménnyel és a sóval ízesítem a zöldségeket. Pár percig rotyogtatom az egészet.
Az amarántot egy levesszűrő segítségével átpakolom egy tűzálló tálba, majd összekeverem az előfőzött zöldségekkel. A megmaradt paradicsomot és a hagymát szeletekre vágom, és a felfújt tetejére teszem. Én szép sorba tettem őket, hogy mindenhova jusson a pluszfeltétből. Nagyjából még húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, ha a paradicsom és a hagyma széle el kezd pirulni.
A végeredményről csak szuperlativuszokban lehet csak beszélni: szuperegyszerű, szupergyors, szuperegészséges és szuperfinom.
Epilógus:
Az amaránt ismét felpörgetett: délután több, mint tíz kilométert gyalogoltam a dögmelegben a kisfiammal. Pedig reggel még a házból sem akartam kilépni.
Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.