reblog

Én nem tudom, mi van velem, de mostanában, a tél végére iszonyatosan el kezdtem kívánni a túrót, a tejfölt és a sajtot. (Az atkaallergiám miatt csak óvatosan eszek belőlük, nehogy fellángoljon az ekcémám.)

A férjem szerint azért, mert van benne D-vitamin (is) vagy valami olyan nélkülözhetetlen ásványi anyag, amelyre a szervezetemnek szüksége van. És hallgassak az ösztöneimre, ha kedvem van ilyeneket enni, egyek.

Meg is lepett egyik nap egy túrós tésztával. Na, nem a mezei változattal, hanem egy igazi különlegességgel. Azt mondta, hogy a harcsapaprikás és a túrós csusza kombinációból indult ki. Aztán állt a hűtő előtt kezében a fakanállal és megszületett az ötlet: tenger gyümölcsei és túró. A szárzellert már én raktam hozzá, hogy legyen benne valami friss, ropogós zöldség is.

„Különleges” túrós tészta

• egy csomag fodros kocka ( vagy csusza tészta)
• egy zacskó tenger gyümölcsei
• tíz deka szeletelt bacon
• két teáskanál provance-i fűszerkeverék
• egy teáskanál koriander
• két deci tejszín
• 100 gramm túró
• egy szál szárzeller
• ízlés szerint só, bors

A felkockázott szalonnát lepirítjuk. A kisült zsírban megfuttatjuk a tenger gyümölcseit, és felöntjük egy kis főzőtejszínnel. Ezután belekeverjük a provance-i fűszerkeverékeket és az összetört koriander magot. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.

Közben kifőzzük a fodros kockát, majd utána nyakon öntjük egy kis túróval. Összekeverjük a szósszal és a végén megszórjuk a karikára vágott szárzellerrel. És már ehetjük is!

Nagyjából tizenöt perc alatt készen volt mindennel a férjem. Nekem csak mosogatni kellett. Megint.

Biztosan észrevettétek, hogy a receptek között vannak olyanok, amelyek hagyományosak. Ennek két oka van: egyrészt hosszú távon egészséges táplálkozás alapja az egyensúly, ahol például quinoa mellé belefér a spagetti és fordítva. A lényeg a mérték. Másrészt a régi idők receptjeit meg kell ismerni, el kell sajátítani, amíg még van kitől, hogy később ha úgy akarjuk, lehessen modernizálni, alakítani.

Hosszú évek után csak most mertem nekiállni a dédi fánkjának. Úgy tudtam, hogy kényes, munkaigényes tészta, amit szeretgetni, babusgatni kell, hogy végül szép, húsos szalagokat növesszen.

A gyerekek egész héten nyaggattak, hogy süssem meg, mert ők úgy szeretik a dédi fánkját. Húztam halasztottam a dolgot, aztán vasárnap mint egy rendíthetetlen anyanindzsa, legyőztem magam, és belevetettem magam a fánksütésbe. Előtte persze felcsavartam a fűtést, nehogy megfázzon a tészta.

Felhívtam a dédit, diktálja le a receptet, és kértem maradjon telefon közelben, ha netalántán menet közben valami kérdésem támadna.

Minden stimmelt. A gyerekek békésen játszottak. Szépen sütött a nap, kint a macska figyelte a madarakat a kertben. Egy szóval idilli volt a helyzet. Nekiálltam. Aztán jött a probléma. Az élesztő nem futott fel. Langyos volt a tej, raktam bele cukrot. Még se akart kimászni a bögréből. Úgy öntöttem ki mindenestül, hogy öröm volt nézni. Szerencsére volt itthon porélesztő, amely végül kihúzott a csávából.

Miután kisütöttem mind a harminc fánkot (nekem annyinak tűnt, de nem tudtam pontosan megszámolni, mert folyamatosan ették), egy kávé mellett megállapítottam: szalagos fánkot sütni nem is olyan nehéz. Csak néhány apróságra kell odafigyelni!

Dédi fánkja

• fél kiló liszt
• 2 deka friss élesztő vagy egy zacskó porélesztő
• 10 deka vaj
• 4 deci tej
• 80 gramm porcukor
• két tojás sárgája
• egy csipet só

Ízlés szerint lehet bele citromhéjat, vagy rumot, de én most ettől eltekintettem.

A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Amíg ki nem akar mászni a pohárból, addig egy másik tálba átszitáljuk a lisztet, belehintjük a cukrot és a sót. A liszt közepébe lyukat mélyesztünk, amibe beleütjük a tojás sárgákat és ebbe csurgatjuk bele az élesztős masszát is. Ezután a robotgép dagasztófejével alacsony fokozaton három-négy percig dagasztjuk a tésztát. Közben fokozatosan öntjük bele a langyos tejet. Mikor kezd elválni az egész a tál falától beledolgozzuk a vajat is. (Emiatt lesz szép magas és szalagos!)

Mikor szép fényes és hólyagos a felszíne, akkor átkenjük vajjal és eltesszük meleg és huzatmentes helyre pihenni.

Ha biztosra akarunk menni és villanysütőnk is van, akkor olyan negyven fokra azt is bekapcsolhatjuk és ott is kelesztjük a fánkot.

Nagyjából negyven perc-egy óra alatt a tészta a duplájára dagad, és utána nekiállhatunk a formázásnak. Három-négy centi vastagra sodorjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A maradékot újra összegyúrjuk, kinyújtjuk, és szaggatjuk. A kiszaggatott gombócokat húsz percig pihentetjük.

Amíg a kis kerek gombócok kelnek, addig egy fedős wokban olajat melegítünk, majd mindet kisütjük. Oldalanként nagyjából három percet kell sütni, hogy szép aranybarna színe legyen a fánknak. A megsült finomságot konyhai papírtörlőn lecsöpögtetjük. ( Ha elázik a papír, cseréljük, így nem lesz olajos a fánk!)Végül meghintjük porcukorral és házi lekvárral tálaljuk!

Gondolom veletek is előfordult már , hogy 11-kor eszméltek rá, hogy nincsen ebédetek! Ilyenkor a férjem kitalálja, együnk tésztát! Lehet rizs, szobe vagy teljes kiőrlésű! Tök mindegy! A szószokat meg a végtelenféleképp lehet variálni attól függően, mi van éppen a hűtőben!

Ilyenkor, ha tehetem és nem fognak be konyhalánynak, áttelepszem a gyerekszobába, mert egyszerűen nem bírom nézni, ahogy az alapanyagok vagy azoknak a maradványai teljesen ellepik a konyhapultot. Na, nem panaszkodom. Az ebéd mindig finom! Csak mosogatni ne kellene!

Csípős mogyorós- gombás tészta

Hozzávalók négy személyre:

• fél kiló csiperke
• egy fej vöröshagyma
• egy fél kígyóuborka
• egy fél kínai kel
• egy teáskanál kínai ötfűszerkeverék
• egy teáskanál Cayenne bors
• egy marék mogyoró
• két evőkanál szójaszósz
• két evőkanál szezámolaj
• fél kiló teljes kiőrlésű tészta

A tésztához a vizet egy fazékban felforraljuk. Közben egy wokban az összevágott vöröshagymán és a szezámolajon megfuttatjuk a szeletekre vágott csiperkét. (Én, Amigo, a mi gombánkat használtam.), majd rádobjuk a parasztzsülienre (értsd vastagabb hasábokra) vágott kígyóubit és a szeletekre vágott kínai kelt.

Megszórjuk kínai ötfűszerkeverékkel, szójaszósszal és egy kis Cayenne-borssal, hogy legyen ereje, majd öt percig hagyjuk fedő alatt rotyogni. Vagy egy éles késsel vagy pedig mozsárban durvára összetörjük a mogyorót,aztán ezt is a szósszal tesszük. Mikor a gomba megpuhul, lecsukjuk a gázt. Kifőzzük a tésztát. (rizstésztával és szobével is remek), majd összekeverjük a gombás szósszal. Akár kicsit rá is melegíthetünk. És már kész is az ebéd, ezért kár lett volna rendelni!

Tudod hogy kell blansírozni?! Pontosan vágod, mi az a jus vagy melyik ételt lehet stráfolni?! - töltsd ki tesztünket, hogy kiderítsd mennyire mozogsz biztosan a gasztronómia világában.

A férjem nagyon finnyás a hamburgerzsemlére. Hiába mondom neki, hogy a húspogácsa ugyanúgy jó egy ciabattában vagy bagettben, ő nem tágít. Neki hamburgerzsemle kell. Még jó minőségű és most azonnal. Én meg ragaszkodom ahhoz, hogy legalább nyomokban tartalmazzon lassan felszívódó szénhidrátot, hogy ne nyomja fel fél óra alatt a vércukorszintünket az egekbe.

Nah, ilyennel Fehérváron még nem találkoztam, de ha ti igen, akkor szívesen várom a tippeket! Bár tegyük hozzá, hogy pofonegyszerű dolog otthon bucit sütni, főleg ha van otthon egy pár gépi dagasztófej. Az íze meg semmihez sem hasonlítható.

Hozzávalók kb. 8 darabhoz:

• 350 gramm kenyérliszt
• 200 gramm teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• két deci tej
• fél zacskó instant élesztő
• 60 gramm vaj (lehet margarin is)
• két evőkanál olívaolaj
• egy teáskanál cukor
• egy evőkanál só
• egy evőkanál fekete szezámmag (lehet fehér szezámmag)
• egy tojás
• pici langyos víz (kb. egy deci – amennyitől épp összeáll a tészta)

Az élesztőt egy deci cukros tejben felfuttatjuk. (Akkor futott fel, ha pezseg, buborékos a teteje – ez tíz perc.) Addig a liszteket átszitáljuk. (Tudom, fenn marad a tönkölylisztnél a maghéj, én csak a tetejére szoktam önteni.) De így sokkal könnyebben dolgozik az élesztő és szebb lesz a tészta állaga. Beledobjuk úrias mozdulattal a sót, a meg az éppen felolvasztott vajat.

Hozzácsurgatjuk a feldobatott élesztőt. És elkezdjük dagasztani a géppel a legmagasabb fokozaton. Óvatosan hozzáadagoljuk a langyos vizet. Csak csurgatjuk, nem egyszerre löttyintjük, nehogy túl sok legyen! (Ha mégis túl szaftosra sikeredik, akkor tegyetek hozzá még lisztet.) Így összeáll szépen a tészta. Nagyjából hét perc dagasztás után a massza elválik az edény falától, ezért alaposan bekenjük olívaolajjal, és lefedve egy nagy tálban langyos helyen körülbelül negyven perc alatt a duplájára kelesztjük.

Ezután lisztezett deszkán egy husi hengert formázunk belőle, amit nyolc egyenlő részre osztunk. Ha gyerekek is esznek belőle, lehet kisebbet-nagyobbat is csinálni. Ez már csak gusztus dolga.

A kis darabokból csinálhatunk sima-és császárzsemléket. A simát úgy készítjük, hogy kilapogatjuk kézzel a tésztát, és a szélét az aljára hajtogatjuk másfél centinként. Ezt addig ismételjük, amíg az oldala nagyjából sima nem lesz. Egy kicsit még gömbölyítjük és máris tesszük a sütőpapírral kibélelt tepsibe.

A császárzsemlét picit másképp formázzuk: ugyanabból a kisdarabból körülbelül negyven centi hosszú hengert sodrunk, amelynek a közepére hurkot kötünk. A két végét pedig az aljára visszadugjuk. És ezeket is tehetjük a tepsibe.

A bucikat egyenként pont ugyanúgy, ahogy a dédi a sós kelttésztáit, megkenem egy egész tojással, majd megszórjuk egy icipici sóval és szezámmaggal. Majd hagyjuk őket meleg helyen húsz percet pihenni. A sütőt közben előmelegítjük kétszáz fokra, és légkeveréses fokozatra. Kábé mire felmelegszik, megkelnek a zsemlék is. Én eközben szoktam a dzsuvás edényeket elmosogatni, meg a gyerekek okozta káoszt felszámolni. A bucikat húsz-huszonöt perc alatt szép aranybarnára sütjük, majd rácson kihűtjük.

Kiváló hanburgeralap, pláne akkor ha még a húspogácsa is házi. Ez utóbbi legutóbb aférjem dolga volt, aki a munka könnyebbik végét fogta meg: elment a legközelebbi hiperbe és vett egy mondhatni tiszteset. Úgy hogy van erre is jól bevált recepteteket, ne tartsátok magatokban!