A nők házassági évfordulókon, névnapokon, és születésnapokon elvárják a virágot. Ezt minden férfi tudja, ha el akarja kerülni kedvese rosszalló szempillantásait. De mi van akkor, ha a munkából hazafelé jövet a virágbolt véletlen ki van fosztva? Meg kell venni az utolsó celofános gerberát? Nem! Csak be kell szaladni a legközelebbi boltba egy csomag leveles tésztáért, és otthon kérni fél óra „felkészülési időt”, hogy elkészülhessen az ünnepi almarózsa.
Almarózsát többféleképpen lehet készíteni. Ebben a változatban van egy kis lekvár és egy kis dió, amitől a tészta egyszerre lesz ízletes és ropogós. A „rózsa” egyetlen titka az éles kés. Kedves uraim! Elő a svájci bicskákkal, mert az almát leheletvékony, nagyjából két milliméter vastag cikkekre kell vágni! A végén a szeletek aljáról a magházat eltávolítjuk, megcukrozzuk, és ráfacsarjuk a fél citrom levét. Ezután vizet forralunk, és amikor lobog, beledobjuk az almaszeleteket körülbelül két percre. Nem szabad túlfőzni, de ahhoz, hogy ne kelljen szenvedni a tekerésnél, egy kis hőkezelésre szükség van.
A leveles tésztát közben nyolc egyenlő részre felosztjuk. Mindegyiket megkenjük egy kis baracklekvárral és meghintjük durvára vágott dióval. Közben az almát kivesszük a főzővízből, és papírtörlővel az összeset áttöröljük. Ezután a „szirmokat” rátesszük a tésztacsíkok felső részére úgy, hogy a tetejük kilógjon. A tészta alsó részét ráhajtjuk a felsőre, majd elkezdjük óvatosan feltekerni. A végét kicsit rányomjuk, nehogy kifolyjon a lekvár. 
A kész rózsákat kivajazott muffinsütőbe tesszük, és 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából tizenöt perc alatt készre sütjük. Ha valaki nem szeret tepsit sikálni, akkor a rózsákat muffinpapírban is sütheti, de akkor érdemes sütés előtt a tészta oldalát vajjal megkenni, nehogy kiszáradjon.
A megsült rózsákat sütőrácson kihűtjük, majd a változatosság kedvéért egy kis mézet csurgatunk a tetejükre, és máris olyan, mint ha a harmatos kertből szedtük volna!
