Néha úgy érzem, feladom. Anyaként egy-egy nehéz helyzetben vesztett bokszolóként bedobnám a törülközőt. A kisfiam, aki még csak másfél éves, a nem korszakába lépett. Nem akarja, hogy kicseréljem a pelusát, nem akarja felvenni a zoknit, nem akar délután aludni és nem akar enni. A nagymamám azt tanácsolta, adjam neki a kedvenceit. Ez eddig tök rendben is lenne, csakhogy a kedvencek listája folyamatosan változik. Egyik nap például két pofira tömi a paprikát, a másik nap meg köpködi rám. Hogy legyek így következetes!? A gyerekorvos szerint csak túlaggódom. Mert az a gyerek, amelyiknek volt mit ennie, az még nem halt éhen. Biztos igaza van, rutinos játékos. Látott már karón varjút, de anyaként nehéz megemészteni, ha az ebédjét szimpla passzióból szétkeni az etetőszéken, a haján, vagy a pulóveremen.
Viszont azt látom, hogy gáláns, értékeli az igyekezetemet. Újabban fiú létére elkezdett főzőcskéset játszani. Ül mellettem a konyha padlóján és kevergetni az üres fazekakat. A kis műanyag kanalával az egyik edényből pakolgatja át a képzeletbeli ennivalót, és ha a kezébe kerül a habverő csak annyit mond: anya. Ilyenkor a boldogság, mint valami kellemesen folyós, langyos méz, szétfolyik a lelkemen. Begyógyítja a sebeket, és örömömben neki állok főzni. Például padlizsánt, ami szerintem egy kis paradicsommal, darált hússal és jó sok hagymával töltve az igazi. Tudjátok, ez az ujjmegnyalós sztori, amikor legalább egy ebéd erejéig azt képzeljük, hogy valami szép, kellemesen mediterrán város teraszáról bámuljuk a tengert.
Töltött padlizsán (két főre)
- két darab közepes padlizsán
- féli kiló darált hús ( lehet pulyka, csirke, sertés- teljesen mindegy)
- két darab lilahagyma
- fél szál póréhagyma
- négy gerezd fokhagyma
- két evőkanál eritrit vagy nyírfacukor
- két deci sűrített paradicsom
- egy kávéskanál szerecsendió
- egy kávékanál koriander
- egy kávéskanál bazsalikom
- egy csipet só
- egy csipet bors
- a sütéshez kókuszzsír ( lehet olívaolaj is, ha nem ragaszkodunk a paleóhoz)
A padlizsánokat félbevágjuk, majd a belsejüket, amennyire tudjuk, kikaparjuk. A kikapart belsőt apró kockákra vágjuk. A kókuszzsíron vagy az olívaolajon megfuttatjuk a póréhagymát, a padlizsán belsejét és az apróra vágott lilahagymát. Ráhintjük a darált húst, amit lehetőleg időben kiolvasztottunk. Egy kicsit rotyogtatjuk a cuccot a vokban, majd belerakjuk a zúzott fokhagymát és ráöntjük a paradicsomlevet. Ezután ízesítünk: só, bors, cukor, majd a koriander, a bazsalikom, majd a szerecsendió következik. Mikor a leve nagyjából elfőtt, akkor egy kanállal visszatöltöm az egészet a padlizsánhéjba. Végül nagyjából fél óra alatt 180 fokon légkeveréses fokozatban, attól függ, mennyire sikerült kikaparni a padlizsán belsejét- készre sütjük.
Tálalhatjuk némi parmezánnal, esetleg ha paleósok, tejérzékenyek vagytok, akkor némi olívabogyóval vagy metélőhagymával. A végeredmény isteni és a férjem szerint ismétlést kíván!
Kérlek, lájkoljátok Facebook oldalunkat, és kövessetek bennünket Instán!
