reblog

A héten egyik este vendégeket vártunk. A férjem beígérte a chili con carne tacót, ahhoz kellett valami desszertet kreálni. Majdnem churrost sütöttem, mert mexikói is, meg könnyű is, de szerintem az csak frissen sütve tökéletes. Mivel a vacsi nagyjából egybe esett a gyerekek esti fektetésével, ezért egy könnyed, kókuszos-mangós tortát készítettem.

A tészta tulajdonképpen egy fahéjas, zabpelyhes massza, amit még csak sütni sem kell. Önmagában néhány óra alatt remekül összeérik a hűtőben. A krémben pedig a pláne a csípős mangó, amely egy kis tüzes karaktert ad a sütinek.

Csípős mangótorta ( kis tortaforma- talán 18 centis az enyém)

Hozzávalók:

A tésztához:

• egy bögre zabpehely
• 100 gramm növényi vaj ( lehet sima is)
• egy teáskanál fahéj
• két evőkanál kókuszvirágszirup (mézzel is jó)
• egy csipet só
• fél lime leve

A krémhez:

• két darab érett mangó
• két evőkanál méz
• egy teáskanál cayenne bors (Ha szeretitek a csípőset, mehet kettő is.)
• négy deci kókusztej ( konzervváltozat)
• egy érett banán vagy két evőkanál bármilyen édesítő ( Nádcukor, xilit, eritit – bármelyik jó)
• egy zacskó instant zselatin ( vagy három lapzselatin)
• fél lime leve

A díszítéshez:

• egy marék mandulapehely
• egy lime héja

A zabpelyhet összekeverjük a növényi vajjal, a fahéjjal, a sóval és a kókuszos sziruppal. Meglocsoljuk a lime levével, majd a masszát alaposan összedolgozzuk. (Ha száraznak érzitek a tésztát, akkor pici vizet tehettek még bele.)Végül egy kisebb tortaforma aljában dolgozzuk el, és tegyük a fagyasztóba nagyjából negyedórára.

Az érett mangót megmossuk, meghámozzuk és kockákra vágjuk. Majd egy nyeles lábasban a mézen kicsit karamellizáljuk és a cayenne borssal fűszerezzük. Hagyjuk pár percet pirulni, közben hevesen kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük a sűrű kókusztejjel. Rakunk bele édesítés gyanánk egy kis zúzott érett banánt vagy valamilyen cukorféleséget. Kicsit rázogatjuk, kevergetjük, majd belecsurgatjuk a lime-ot. Végül jöhet az instant zselatin, amit csomómentesre keverünk. Végül pedig az egészet rácsurgatjuk az alapra.

A tortát pedig egy éjszakára vagy három-négy órára betesszük a hűtőbe, hogy szépen megdermedjen. (Be lehet rakni a fagyasztóba is, mert jégkrémtortaként is megállja a helyét.)

Tálalás előtt egy kis lime héjjal, mandulapehellyel vagy kis őszi rózsával díszíthetjük.

Lehet kávéba mártogatni, csokival tölteni vagy csak úgy magában ropogtatni – a churros, a „spanyol fánk” mára kis túlzással meghódította a világot. Hogy miért? Egy tök kezdő „cukrász” is nagyjából tíz perc alatt össze tudja dobni. Elrontani képtelenség, legfeljebb ha kicsit forró a tészta, akkor a műanyag habzsák okozhat némi bosszúságot.

Nyáron ettem először churrost a legnagyobb forróságban. Bejött. Túlontúl is, pedig alapvetően nem egy bikinibarát étel. Egy lazább, (értsd csak a mosnom, teregetnem és bézik szinten takarítanom kellett minimál gyereklogisztika mellett) úgy gondoltam, mentesítem. A férjem észre sem vette, hogy nem sima, hanem tönkölylisztet használtam. Már amennyit a kisebbik hagyott neki. Az utolsó kettőt mentettem el neki.

Fahéjas tönkölychurros

Hozzávalók egy adaghoz

A tésztához:

• hetven gramm tönkölyliszt

• negyven gramm növényi vaj ( lehet sima is, ha nem vagytok érzékenyek)

• húsz gramm nádcukor ( eritrittel és xilittel is remek)

• egy tojás

• kb. egy deci víz

• egy csipet só

• bő olívaolaj a sütéshez

A forgatáshoz:

• egy evőkanál őrölt fahéj

• négy evőkanál eritrit, xilit vagy sima cukor

Egy nyeles fazékban felforraljuk a vízben a vajat, a cukrot és a sót. Egy főzőkanállal sűrűn keverjük, nehogy leégjen az alja. Amikor a massza elkezd forrni, kisebb lángra tekerjük a tűzhelyt, és hozzáadjuk a lisztet. Addig keverjük, amíg az egész tésztagombóccá nem áll össze. Ez nagyjából két perc. Utána lehúzzuk a fazekat a tűzről. Várunk néhány percet, majd belekeverjük a tojást. A tésztát hagyjuk nagyjából negyed órát hűlni!

Közben előkészítünk egy nagyobb, csillagfejű habzsákot. Ha műanyag zsákkal dolgozunk, akkor célszerű a pótzsákokat is kikészíteni. A tésztát nem olyan könnyű átnyomni, ezért a nejlon viszonylag könnyen kiszakad.

Egy wokban vagy más magas falú edényben felforrósítjuk az olívaolajat, és közvetlenül belenyomjuk a nagyjából öt-hat centi hosszú tésztarudakat. (A bátrabbak akár kört is formázhatnak belőle.) Nagyjából három-négy perc alatt aranybarnára sütjük. A churrost ezután megforgatjuk a fahéjas cukorban, és még melegen lekvárral vagy csokoládé pudinggal tálaljuk.

Churra juh vagy Made in China? Hogy az első churrost ki készítette, nem lehet tudni. A spanyolok szerint évszázadokkal ezelőtt a hegyekben legeltető pásztorok találták fel, akik a tűz fölött egyszerű kenyeret akartak sütni. Hosszas próbálkozások és kudarcok során rájöttek, ha hosszúkás, csillagformájú tésztát készítenek, könnyebben átsül a belseje úgy, hogy a kérge ropogós marad. Mivel a kenyérke alakja hasonlított a birkák szarvára, ezért az általuk legeltetett churra fajtájú birkáról churrosnak nevezték el.A portugálok szerint az „ősváltozat” receptjét még ők hozták Kínából. Az eredetileg sós, youtiao névre hallgató étel később vált a spanyol pásztorok kedvenc édességévé. Eredet ide vagy oda, a churros igazán akkor terjedt el, amikor a spanyol és a portugál nemesek elkezdték a tésztarudacskákat csokoládéba mártogatni.

Ugye, te is imádod az almás pitét? De nem szeretsz vacakolni vele?! Akkor ez a te recepted. Gyors, elronthatatlanul könnyű. Gyerekkel is ki lehet próbálni, csak ne az ő kezükbe add a fahéjat, különben a fele a padlón, bocs nálunk a szőnyegen végezte.

"Tripla almás pite" muffin

Hozzávalók:

• 20 dkg tönkölyliszt
• 20 dkg növényi vaj ( ha nem vagytok érzékenyek, akkor jó a sima is)
• 10 dkg eritrit (vagy xilit vagy nádcukor)
• három nagyobb alma (savanykásabb)
• két tojás
• háromnegyed zacskó sütőpor
• egy evőkanál fahéj
• egy teáskanál vanília kivonat
• egy deci almalé (lehetőleg natúr, frissen préselt)
• díszítésnek néhány levél menta (elhagyható)

A lisztet összekeverjük a sütőporral és az eritrittel. Két almát lereszelünk, egyet pedig apró cikkelyekre vágunk. A reszelt változatba beleszórjuk a fahéjat. Belecsurgatjuk a vaníliát. Majd alaposan összekeverjük. A liszthez hozzáadjuk a kockára vágott vajat, beleütjük a tojásokat, végül pedig a reszelt almás keveréket. Belelöttyintünk egy úrias mozdulattal nagyjából egy deci almalevet is.

Ezután a legmagasabb fokozaton a robotgéppel összekeverjük. Nagyjából öt perc alatt szépen összeáll a tészta. Az egészet muffinpapírokba, szilikonformákba kanalazzuk. Az almacikkelyeket a masszába nyomkodjuk. Juthat a tetejére meg a belsejébe is! 180 fokra előmelegített sütőben, légkeveréses fokozatban húsz perc alatt készre sütjük. Végül néhány levél mentával díszítjük!

Minden családban vannak olyan receptek, amelyek generációról generációra szállnak, mert egyszerűen annyira finomak, hogy nem lehet belőlük eleget sütni. Ha megyünk a dédihez, a sós kifli mellett tuti van „összeragasztós”, mert a fiúk oda meg vissza vannak érte. El kell előlük dugni, mert különben reggelire, ebédre, vacsorára is csak ezt ennének.

A mi kis összeragasztósunk egy könnyed lekváros linzer, amelynek a receptjét a dédi a papa keresztanyjától kapta, az meg az édesanyjától, aki vagy száz évvel ezelőtt élt. Néha ezek az egyszerű, régi receptek a legjobbak, amiket feltétlen meg kell őrizni a 21. századnak.

Békebeli linzer

Hozzávalók:

( egy adagból két gáztepsi süti készül)

• 50 dkg liszt

• egy csomag sütőpor

• 20 dkg porcukor

• egy csomag vaníliás cukor

• 20 dkg vaj

• két tojás

• bármilyen lekvár ( szilva, barack stb.)

A vajat, a tojásokkal és a porcukorral robotgéppel magas fokozaton kikeverjük. Ez nagyjából két-három perc. Ezután nincs más dolgunk, mint úgy ahogy van a sütőporos lisztet hozzáöntjük a masszához, és kézzel addig gyúrjuk, amíg a tészta „rendesen” össze nem áll. Utána jöhet is a sodrás!

A sodrófával saccra fél centis vastagságúra nyújtjuk, és tetszőleges formájú kiszúróval ( a virágtól kezdve a mezei pogácsaszaggatón át a karácsonyfáig satöbbi) kiszaggatjuk. Jó, ha párban vannak. Hiszen egy megy alulra, egy meg felülre. Sütőpapíros tepsiben 180 fokon ( a 200 az sok, mert akkor megég az alja-tapasztalat) nagyjából tíz percig sütjük. Akkor van készen, ha picit barnás a széle.

Végül összeállítjuk a linzert. Alulra megy egy teli, aztán egy fél kávés kanálnyi lekvár, és jöhet rá a teteje. Légmentesen záródó dobozban elvileg hétig is eláll, kivéve ha a család rájár.

-Anya, süssél nekem almáspitét!Kérlek! - duruzsolta a nagyobbik fiam a fülembe. És hogy biztosan levegyen a lábamról, a vöröses fejét belfúrta az ölembe és átkulcsolta a nyakamat.

-Anya, süssél nekem almáspitét! - ismételte búgó hangon.

Őszintén megmondom, munka után kellemesebb dolgot is el tudtam volna képzelni, mint a pitesütés az éppen visszahűlt lakásban, de a gyerek nem adta fel!

-Anya, süssél nekem almáspitét!

Olyan szépen kérte, hogy nem bírtam ellenállni. De a pitetésztához akkor sem fűlt a fogam. Na jó, a kilónyi alma reszeléséhez sem.

- Almás lepényke jó lesz? Rakok bele fahéjat is!

A fiam felkapta a fejét, megvakarta a fülét, majd rávágta:

-Jó!

Adott egy ötöst, majd izomból el kezdett ugrálni a kanapén: 

Hurrá! Hurrá!

Kiszaladtam pár almáért a kertbe, mert szépek, frissek, mosolygósak (és kukacosak) termettek idén is fán. (Nem baj, legalább tele van rigóval, meg lepkével az udvar!)

A kisebbik egy szusszal rohant utánam, hogy:

Anyaaaaaa, Nyaaanyaaaa.

Közben meglátta a kismotorját, és már húzott is el vele. Szaladtam utána almával a kezemben, mert hova ment?! Na! A tiltott zónába, ahol a megmaradt építési anyagokat, farönköket és egyéb sittet tároljuk.

Közben a nagy az ajtóból kérdezte: mikor lesz kész?

- Mindjárt kisfiam!-szóltam hátra. A kicsit leszedtem a motorról és beletettem a homokozóba.

-Süss anyának finomságot!

Amikor belemélyedt a szitálásba, lapátolásba és a tapicskolásba, a kerti csapnál megmostam a gyümölcsöket. Felosontam a teraszra, és a nagyobbikkal kihozattam az asztalra kitett hozzávalókat, meg a reszelőt.

A kicsi közben elkészült a homoksütivel, és lelkesen hozta utánam.

-Jajj, de finom! Hmmm! Én is sütök neked! Látod?

Nah, így sütöttem almáslepénykét. Még a robotgépet sem kellett elővennem, sőt a kilónyi alma lereszelésétől meg a tésztagyúrástól is eltekintettem. Fél óra múlva a gyerekek, már nem homoksütit, hanem lepénykét eszegettek.

Fahéjas almás lepényke

Hozzávalók kilenc darabhoz

• hat csapott evőkanál tönkölybúzaliszt (zabliszt is jó)
• két darab közepes alma
• két tojás
• egy evőkanál fahéj
• egy teáskanál szerecsendió
• egy evőkanál eritrit ( vagy valamilyen édesítő, esetleg egy érett banán)
• egy teáskanál sütőpor

Az almákat lereszeljük, majd megszórjuk az eritrittel, a fahéjjal és a szerecsendióval. Beledobjuk a sütőport és alaposan összekeverjük. Jöhetnek a tojások is, aztán kanalanként hozzáadjuk a lisztet. Alaposan összedolgozzuk a masszát. Akkor lesz jó, ha sűrű, de még éppen folyik. Ha kicsit hígabb, nyugodtan tegyünk hozzá még lisztet.  Végül egy evőkanál kisebb halmokat pakolunk egy gáztepsibe. És előmelegített sütőben először 180 fokon légkeveréses fokozatban 10 percig sütjük, majd még tízet százötvenen. Akkor sül meg, ha a széle szép barna lesz.

Magában is lehet enni, de tök jó torony készíthető belőle, főleg ha a réteg közé vékony almaszeleteket és mentalevelet is teszünk!