reblog

Azt hittem, ezt a pitét nem tudom lefotózni. Először is sikerült az okostelefont akarata ellenére megúsztatni a Tiszában (természetesen védőtok nélkül), így kérdéses volt, hogy a gondos szárítgatás után be lehet-e kapcsolni. Szerencsénk volt, most már működik. Egy pipa. A második dolog, amivel reggel kellett szembesülnöm, hogy a szilvás kölespite fele kámforrá vált. Való igaz, este sütöttem meg. Akkor nem olyan szépek a fények, ezért azt gondoltam, reggel fotózom le. Én épp csak megkóstoltam, de a család a langyos fahéj illatától megrészegülten csapott le a sütire. Egy szelet a húgomnak, egy a férjemnek, meg még egy a férjemnek… Így maradt egy fotóznivaló félpite, ami teljesen tejmentes, gluténmentes. Ráadásul nincsen benne még fehér cukor sem.

Fahéjas-szilvás kölespite

A tésztához

• 30 dkg kölesliszt
• 20 dkg kókuszzsír
• 10 dkg nyírfacukor (más néven xilit)
• egy darab tojás
• 1,5 dl víz

A töltelékhez

• fél kiló szilva
• 20 dkg dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)

A köleslisztbe beleszórom az apróra vágott kókuszzsírt. A masszába beleteszem a tojást és a nyírfacukrot, beleöntöm a vizet, és addig gyúrom, amíg egy kis gombóccá nem áll össze. Ez nagyjából öt perc.  A tésztacsomagot folpackba tekerem, utána minimum fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. Nem baj az sem, ha egy-két órát hagyjátok állni. Én kora délután állítottam össze az alapot, és csak este sütöttem meg a pitét.

170 fokra légkeveréses fokozatban előmelegítem a sütőt. A tésztát a pihenő után egy sodrófával nagyjából 7-8 milliméter vastagságúra nyújtom és beleteszem a piteformába. A szélét kicsit megnyomkodom. Egy kör alakúra vágott sütőpapírra ráteszem a kerámia sütőbabokat (lehet sima is), és beteszem a pitét sülni tíz-tizenöt percre.

Közben megmosom, félbevágom és kimagozom a szilvákat. Kicsit megnyomkodom őket, hogy veszítsenek a nedvességtartalmukból és ne áztassák el a tésztát. Aztán beleforgatom őket a fahéjas nyírfacukorba.

Mikor kicsit kezd barnulni a pite széle, akkor kiveszem a sütőből. A babokat óvatosan eltávolítom. A töltelék helyét jól megszórom a dióreszelékkel, hogy sütés közben felszívja a szilva kifolyó levét. Már csak a gyümölcsök ízléses elrendezése van hátra. Én jó szorosan raktam őket egymás mellé, hogy minden szeletre bőven jusson belőlük. A pitét ezután kb. húsz percig sütöm.

A kész süti finoman szólva igencsak nagy népszerűségnek örvendett még azok körében is, akik épp nem szeretnének fogyni.

Az idei gatyarohasztó kánikulát nehezen viseltük. Főleg az volt a rossz, hogy ugyanúgy, mint amikor egész nap vízszintesen zuhog az eső, és derékig ér a szél, csak este öt után lehetett kimenni. A „nemzetközi helyzetet” még inkább fokozta a barlangi medve üzemmód, mert nem volt légkondink. A természetes, apukám szavaival élve „orosz” megoldást alkalmaztuk: éjjel csontig nyitott ablaknál aludtunk, nappal pedig lehúzott redőnyök, összerántott sötétítő függönyök között próbáltuk átvészelni a hőséget. A tök bezzeg imádta a meleget. Nappal élvezte a szaharai forróságot, esténként pedig vedelte a hideg, kúti vizet. Ennek eredményeképp annyi és akkora tök nőtt a nagyszüleim kertjében, hogy az egész, tágabb értelemben vett család kamrája, fagyasztója teljesen megtelt vele. Mi is, mikor már untuk a tökfőzeléket, akkor már sütöttük, grilleztük a tökszeleteket. De valahogy sosem akart elfogyni, én meg sajnáltam kidobni. Így lett a maradékból muffin.

Recept 12 darab muffinhoz

• 300 gramm tök
• 150 gramm mák (darált)
• 175 gramm kókuszzsír (lehet vaj is, ha nem akartok diétásat)
• 130 gramm nyírfacukor (más néven xilit- lehet másmilyen édesítő is például sztívia)
• 125 gramm kölesliszt
• 3 darab közepes tojás
• 1 zacskó sütőpor
• 1 kávéskanál szerecsendió

Mielőtt nekiállnék a muffinnak, begyújtom a sütőt 180 fokra, hogy fel tudjon melegedni. A tököt egy tálba gyalulom, majd egy-egy maréknyit megfogok, és a mosogatóban kifacsarom belőle a vizet. Egy tálban összekeverem a mákkal és a fele nyírfacukorral.

A tojásokat a maradék xilittel egy kézi mixer segítségével habosra keverem, aztán hozzáadom a kókuszzsírt. Célszerű először a kókuszzsírt felmelegíteni, mert könnyebben lehet vele dolgozni. A köleslisztet és a sütőport is beleteszem a tojásos masszába. Jól összekeverem az egészet. Ezután jöhet a tökös-mák, a szerecsendió. Még pár perc kézi keverés, és már mehet is a sütőbe. Nagyjából harminc perc alatt a muffinokat szép aranybarnára sütjük. Mielőtt kivesszük, érdemes tűpróbát végezni, hogy jól átsültek-e?

A muffint én szőlővel tálaltam. Ha elsőre hihetetlennek is tűnik, de jól illenek egymáshoz. A végeredmény ízvilága a mák miatt eléggé markáns, úgyhogy csak bevállalósoknak!

Egyszer, amikor még egyetemista voltam - a főzőtudományom valahol a pirítós, a mikrós virsli és a lágy tojás között mozgott- elhatároztam megsütöm anyukám tuti palacsintáját. A szeminárium után mindent megvettem, majd este az albérletben nekiálltam. Egy apróságon viszont úgy döntöttem, módosítok, sima étolaj helyett olíva olajat használtam a kisütéshez. Nem tudom, mit rontottam el, de elvileg a papíron előírt tizenkét palacsinta helyett, nekem a massza csak négy, kis szerencsétlen formára volt elég. Szegények, lyukasak is voltak, mert persze képtelen voltam átfordítani őket, zöld színűek is az olívától, és az ízük is ehetetlen kategóriába tartozott. Mind landolt a kukába. Akkor megfogadtam, én soha nem sütök palacsintát. De soha ne mondd, hogy soha! Most már szinte szakmányban sütögetem a banán- vagy paleopalacsintát, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot, sem lisztet, és inkább olyan amerikai jellegű.

Banánpalacsinta vagy paleocsinta recept két főre

• 2 db érettebb banán (minél barnább annál jobb)
• 4 tojás
• egy vaníliarúd kikapart magja
• a sütéshez kókuszzsír

Keverjétek habosra a tojásokat, majd adjátok hozzá a villával összenyomkodott banánokat és a kikapart vaníliamagokat. Ha ezzel készen vagytok, már süthetitek is. Én olyan két-három evőkanálnyi masszából sütök egy szeletet. Kb. fél perc az egyik oldal, fél perc a másik közepes lángon.

Ezután nincsen más hátra - ha még nem  unjátok a kókuszt - öntsétek le egy kis kókusztejjel, tegyetek rá kedvetek szerint gyümölcsöt. Nekünk például van egy körtefánk, ezért a kókuszt a körtével házasítottam. De nagyon finom például natúr joghurttal, áfonyával, málnával is. És az egészben a legjobb, hogy bűntudat nélkül lehet enni, mert alacsony a kalória tartalma.

Én egy olyan típusú nő vagyok, aki szereti az édességet. Főleg a tortákat és a pohárkrémeket. Lehet felőlem csokis, mandulás, epres vagy cukrosan remegő, nyelven olvadó mascarponehab, egyre megy. Legszívesebben az összeset, az utolsó kanálkáig befalnám, de sajnos nem lehet, mert rajtam minden szelet sütemény meglátszik. Ezért tartom igazságtalannak, amikor topmodellek olyan agyoneffektelt képeket töltenek fel az Instagramra, ahol szinte habzsolják a cupcake-et meg a színes cukros nyalókákat. A helyzetre a divatlapok külön rákontráznak: ha végig nézitek a női magazinok profiljait szemérmetlenül sok sovány nővel és cukros sütivel találkoztok.

Tudnotok kell, ha diétáztok vagy csak életmódot váltatok, akkor sem kell lemondanotok az édes nyalánkságokról. Csak jól össze kell válogatni az alapanyagokat. Erre remek példa a chiapuding, amit kb. egy ügyesebb nyolc éves is el tud készíteni.

Áfonyás chiapuding 2 főre

• 4 dl kókusztej vagy mandulatej
• 2 db érettebb banán
• 6 evőkanál chiamag
• 200 gramm áfonya
• díszítéshez mandula

A kókusz-/mandulatejbe rakd be a chiamagokat, és egy kézi habverővel keverd három percig. Hagyd állni kb. fél órát, majd rakd hozzá a villával jól összenyomkodott banánt és keverd át az egészet.

Vegyél elő két poharat vagy tálkát. Tegyél mindkettőbe pár szem áfonyát, majd öntsd rá a masszát, és rakd be őket a hűtőbe 1-2 órára. A "hűsítő pihenő" alatt a chiamag magába szívja a körülötte lévő folyadékot, és az egésznek kellemes, kocsonyás állaga lesz. Plusz jó pont, hogy a hagyományos pudinggal ellentétben., a teteje nem lesz "bőrös".

Ha kész vagy mindennel, akkor szórj a tetejére pár szelet mandulát, áfonyát, és már eheted is. A végeredmény nemcsak finom és egészséges, de valódi vizuális gyönyört nyújt a szemnek. Gyerekeknek is nyugodtan adható. Az egyéves kisfiam bármikor megeszik belőle egy egész pohárral.