reblog

Lassan advent. A karácsonyi vásárok fabódéin sok helyen még az utolsó simításokat végzik. Felkerülnek a girlandok, a csillagos, hópihés fényfüzérek. A munkások felállítják a tereken a legalább tíz méter magas karácsonyfát. Beizzítják a sparheltet a modern népviseletbe öltözött kürtős kalácsosok. Közben pedig kisebb nyugdíjas –és munkatárs csapatok, na meg persze a babakocsis kismamaklubosok körül állják az alkalmi asztalokat, hogy műanyag poharakból vagy jobb esetben kerámia bögrékből szürcsölgessék a gőzölgő forralt bort. Mindent átjár a karácsony fahéjas-szegfűszeges illata. Béke van. Legalábbis annak tűnik. És valahol a szíve mélyen mindenki abban bízik, hogy jövő ilyenkor is az ajándékozás legyen legnagyobb problémája.

Jót venni nem egyszerű. Főleg, ha már a második körösök például kollégák, távoli unokatestvérek, vagy barátok jönnek szóba. A helyzetet még inkább súlyosbítja, ha a büdzsé finoman szólva feszes. Ebben az esetben be lehet vetni például a házi szaloncukrot. Egyszerű, gyors, és alkalmas a tömeggyártásra. Az is bátran kipróbálhatja, aki nem akar ezreket kiszórni normális szaloncukorra. A múltkori kókusztej akcióm után maradt egy adag turmixolt kókuszreszelék, amit nem akartam kidobni, ezért szaloncukrot készítettem belőle. Mivel másnapra az összes elfogyott, így kénytelen voltam ismételni. Most sima kókuszreszeléket használtam.

Házi kókuszos szaloncukor ( kb. 20 darabhoz)

• 100 gramm kókuszreszelék
• egy  deci kókusztejszín ( kókusztej maradék reszeléknél elég a fele is)
• két evőkanál nyírfacukor
• egy tábla étcsoki (legalább 60 százalékos)

A kókuszreszeléket összekeverek a kókuszkrémmel és a nyírfacukorral. Ha nincsen kedvetek elmenni bioboltba egy ilyenért vagy drágálljátok, akkor diszkontokban pl. Aldi kapható konzerves kókusztejet is használhattok. Ennek olyan sűrű a teteje, hogy nyugodtan helyettesíthető vele a kókusztejszín.  Akkor jó az állaga, ha a tál alján nagyjából összeáll a massza. Egy órára beteszem a hűtőbe pihenni, hogy a krém formázhatóvá váljon. Amikor kiveszem a kezemmel kis, kb három centis hengereket sodrok a tenyeremmel, és a végüket benyomkodom. A kész példányokat tálcára teszem, majd berakom őket egy órára a fagyasztóba.

Amikor letelt a pihenési idő, akkor egy tálra sütőpapírt rakok. A csokit darabjaira töröm. A háromnegyedét vízgőz felett egy fémtálban felmelegítem. Lecsukom a gázt, majd hozzákeverem a maradék csokit is. (Ha van ételhőmérőtök, akkor nyugodtan használjátok! A bevonat akkor lesz szép fényes, ha az olvadt csoki hőmérséklete 31-32 fok körül mozog.) A kókuszdarabokat egy villa, kanál segítségével beleforgatom, aztán a sütőpapírra teszem a kész művet, ahol pár perc alatt megszilárdul. Fontos, hogy a csokival gyorsan kell dolgozni, mert különben a kókusz megolvad.

A szaloncukrot ezután bármilyen papírba, esetleg celofánba csomagolom, és elteszem karácsonyra. Sajnos, én még itt nem tartok, mert eddig az összeset megettük. És most nemcsak a férjem volt a bűnös!

Korábban nem szoktam megnézni a Facebookra feltett videókat. Amióta viszont elindult az új funkció, a heti leállásokkal együtt, kénytelen vagyok akár csak a továbbgörgetéshez szükséges három másodpercig is belenézni mindegyikbe. Néhány napja viszont láttam egy főzős videót. Egy karfiolfejet teleraktak zöldségekkel, sajttal és egy kis sonkával, majd a sütőben megsütötték. Az egész úgy nézett ki, mint egy japán gésa színes kontya.

Beindultak a nyálmirigyeim. Kicsit átgondoltam, megcsavartam a sztorit, és elkészítettem a saját verziómat. A tűzdelt  karfiol sokkal klasszabb, izgalmasabb köret (vagy főétel, ki hogyan szereti), mint a végtelenségig elcsépelt párolt zöldség. Kábé negyven percet kell rászánnunk a délelőttünkből, de a végeredmény ízben és látványban is felér egy posztmodern műalkotással.

Tűzdelt karfiol (recept két főre)

• egy közepes fej karfiol
• tíz szelet növényi sajt ( ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet például trappista, edami)
• húsz dkg sütőtök
• fél fej vöröshagyma
• egy fél szál póréhagyma
• egy deci mandulatejföl (ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet)
• öt gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál tárkony
• egy csipet bors
• só ízlés szerint
• egy marék szárított paradicsom a díszítéshez
• kókuszzsír a sütéshez

Az egész karfiolfejet egy fazék vízben kábé tizenöt percre felteszem főni. Fontos, hogy a víz majdnem teljesen ellepje, mert akkor nem kell a forgatással szórakozni. Közben hosszúkásra  vágom a sütőtököt és a póréhagymát. Megpucolom a vöröshagymát. A mandulatejfölbe belekeverem az összezúzott fokhagymagerezdeket, a tárkonyt, a borsot.

Előmelegítem a sütőt 170 fokra, légkeveréses fokozatra. Egy hőálló tálat kikenek kókuszzsírral, és várom, hogy a karfiol szára olyan puha legyen, hogy bele tudjam bökni a villát. Nem főzöm meg teljesen, nehogy a végén a fej szétessen. A félig főtt karfiolról az azbesztujjaim segítségével levágom a rajtamaradt kis szárat, majd következik a tűzdelés. A sajtszeletekből kis tekercseket formázok, és beledugom a fejbe. Óvatosan belecsúsztatom a sütőtök-és a póréhagyma oszlopokat, illetve a vöröshagyma szeletkéket is. Jól megsózom, majd leöntöm a fokhagymás-tárkonyos tejföllel. Nagyjából fél órát sütöm, és már tálalom is. A tányéron megszórom egy kis szárított paradicsommal, de lehet rá sima olívabogyót is rakni.

A tűzdelt karfiol köretként és főételként is megállja a helyét. Az enyhe csípős utóízével és belsejében olvadozó sajttal igazán színes és érdekes kísérője a fehér húsoknak. Ha "álánátúr" főételként ennétek, akkor érdemes hozzá egy kis joghurtos, (lehet sima is, növényi is) tormás mártogatóst készíteni. Ha nem fontosak annyira a kalóriák, akkor bacont is lehet bele tűzdelni. Mindegy, melyik változatot  csináljátok, a végeredmény szó szerint száz százalék öröm szemnek-szájnak.

Egy kisgyerek mellett majdnem minden reggelem olyan, mintha az őskáoszt akarnám erőnek erejével legyőzni. Mondjuk azt szeretem, amikor duruzsol a vízforraló, serceg a kókuszzsír az omlett alatt, és a kicsi ujjak között roppannak a reggeli záróakordjaként járó kekszecskék. A színes-szagos hangok beszippantanak, de az idill csak rövid ideig tart. Miután túl vagyok a "jóreggelt" feketémen, szinte arcul csap a kőkemény valóság.

A serpenyő aljára a férjem odaégette a tojást, a koszos bögrék sorban állnak a pulton, és a padlón szétszóródó morzsákból három hangyaboly jóllakna. Nekiállok, súrolok, seprek, pakolok. Közben csörrennek a fedők, borulnak a fakanalak, és a rend továbbra is egy utópisztikus vágyálomnak tűnik. Mire nagyjából összekapom a konyhát, túl vagyunk a délelőtti meséken és a maratoni tízórain, az óra már tizenegyet üt. Kisebb pánikrohamot kapok, mert délre kéne valami ebédet prezentálnom. Ekkor benézek hűtőbe, ami kishíján pirosan villog az ürességtől. A bolt messze van, a gyerek álmos, én meg lehetek kreatív.

Nah, a mai recept is egy ilyen helyzetben született. Fél órás fitnesz menü, ami bőven túltesz a tök és a póré barátságán.

Mandulás-pórés-sütőtökös csirkés kuszkusz (recept két főre)

• fél kiló csirkemell
• kétszáz gramm kuszkusz
• egy szál póréhagyma ( a szára is)
• harminc deka sütőtök
•  egy deci mandulatejszín (ha nem vagytok tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• két evőkanál mandula
• egy késhegynyi fahéj
• egy evőkanál szerecsendió
• egy kávéskanál kakukkfű
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez kókuszzsír

A durvára vágott pórét egy vokban kókuszzsíron megpirítom. Hozzá dobom a viszonylag kis darabokra szeletelt sütőtököt. (Én nem szoktam előfőzni, vagy elősütni, sokkal egyszerűbb, gyorsabb, ha minden egy serpenyőben készül.) Beleteszem a csirkemelldarabokat, és öt percig együtt sütöm őket. Ezután felöntöm egy deci vízzel, beledobom a mandulát, és hagyom az egészet rotyogni.

Mikor a sütőtök elkezd puhulni (kb. tíz perc), akkor az egészet felöntöm mandulatejföllel, majd belerakom a fűszereket: a kakukkfüvet, a szerecsendiót és fahéjat. Sózom, borsozom. Beleteszem a kuszkuszt, ami egy szempillantás alatt felszívja a pórés-mandulás levet. Alaposan összekeverem az egésszel, majd formás kis adagokban tálalom.

A kakukkfű, a fahéjas szerecsendió és a kuszkusz pazar mód feldobja az amúgy tökegyszerű tökös-pórés csirkét. A receptnek van még egy plusz előnye azoknak, akik nem érzik a mosogatásban a zent: a főzés során egyetlen edényt piszkolunk össze, így újabb értékes perceket lophatunk az amúgy mindig kevésnek tűnő huszonnégy órából.

Az iskolai menza szörnyszülöttje a finomfőzelék volt. Amikor meghallottam, hogy AZ lesz ebédre, akkor a hideg kétszázhuszas tempóban kezdett rohangálni a hátamon. A „nemzetközi helyzet” az ebédlő előtt csak fokozódott. A gyomrom a kiáramló hipó- és zsírszag érdekes egyvelegétől gombócnyira zsugorodott. Ekkor már tudtam, igazi hős leszek, ha két kanállal bírok enni a tányér tetején úszkáló íztelen sárgarépa-és fehérrépa karikákból és a furcsa vizes-tejfölös-buckákból. Gusztustalan, hiába finomfőzelék  - gondoltam magamban. Elcsipegettem két szelet kenyeret, és a feltétnek nagy jó indulattal nevezhető, rezgő-remegő szafaládét is felajánlottam az osztálytársamnak.

Most, jó pár évvel később, találtam a zöldséges kosár legalján két csokor fehérrépát. Úgy gondoltam, főzök egy finomfőzeléket. Elég alternatívra sikeredett, mivel sem borsó, sem karalábé, sem pedig sárgarépa sem volt otthon.

Finom Fehérrépa Főzelék (röviden 3F)

Recept két főre

• két csokor fehérrépa ( a zöldje is)
• egy közepes fej vöröshagyma
• egy evőkanál rizsliszt (paleósok használhatnak pl. nyílgyökérlisztet helyette)
• egy kávéskanál szerencsendió
• négy darab egész babérlevél
• egy csipet cayenne bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a lisztet, majd rádobom az összevágott hagymát. Sűrű kevergetés közben üvegesre sütöm, majd felöntöm fél liter vízzel. Beledobom a felkarikázott fehérrépát, a petrezselyemzöldjét. Mivel a fehérrépa viszonylag gyorsan puhul, ezért gyorsanbeleteszem babérlevet, hogy jól vegye át a főzelék az ízét. Tíz perc főzés után sózok, majd beleszórom a szerencsendiót és a cayenne borsot is.

A kész főzeléket beleteszem egy turmixba, hogy szép, selymes állagot kapjak. Nagyjából három perc mixelés után már tálalom is. A hagyományos vonalat követők nyugodtan süssenek ki hozzá valamilyen húsfélét. A vegák ehetnek hozzá például kívül ropogós, belül szaftos céklafasírtot. Az ínyencek pedig nyugodtan kísérletezhetnek a gyümölcsökkel például almával, szőlővel, amelyek kellemesen kiemelik a fehérrépa robosztus frissességét. Szóval, ki kér belőle?

A férjem kezdi elővenni a dzsentri énjét. A heti menü összeállításakor kijelentette, ő megkívánta a lazacot, és azt is fog enni. Tágra nyílt pupillával rámeredtem, majd okos asszonyként csak megrántottam a vállam. Felőlem, legyen, pláne ha minden hozzávalót házhoz szállít. Két óra múlva következett a kvarcjáték második szintje. Peti hallal a kezében pislogva közölte, ezt meg is fogja sütni. Méghozzá nem is akárhogyan! Megnyalom mind a tíz ujjam!

Háááát! Nagyot nyeltem, nem akartam a kedvét szegni, de nem úgy terveztem a délutánomat, hogy  a főzése után minimum fél órán keresztül vakarom a koszt a pultról, ezért felajánlottam egy kompromisszumot. Megsütheti a lazacot, de én készítem hozzá a mártást, meg a salátát. Némi házastársi ráhatás után beleegyezett. De csak egy tűzhely van! Mi meg már elég éhesek voltunk, ezért hogy nyerjünk pár percet, ketten álltunk a tűzhely előtt. Én amolyan anakondaszerűen hátul kevergettem a mártást, Peti meg az első lángon sütötte a speciális két serpenyős technikájával a halat. (Nem, ő nem használ fedőt, teljesen jó még egy serpenyő lefordítva) A „menj már arrébb”, „akkor csinálj te mindent” percenkénti ismétlése ellenére az ebéd húsz perc múlva már a tányérunkon volt.

Fehér borban sült lazac petrezselymes lime-os mártással

Recept két személyre

• négy szelet lazacsteak
• egy deci száraz fehérbor
• egy darab közepes tojás
• egy evőkanál rizsliszt
• két deci rizstej
• fél lime leve
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál nyírfacukor
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A felhevített kókuszolajon a lazac mindkét oldalát három-három percig sütjük egy fedeles serpenyőben. ( A bátrabbak kipróbálhatják a férjem két serpenyős módszerét.)Közben csurgatunk rá egy kis fehérbort. Nem egy nagy etvasz, elrontani lehetetlen, de a végeredmény gátlástalanul finom.

A mártás sem egy nagy ördöngösség! Kókuszzsíron megpirítunk egy evőkanál rizslisztet. Nagyjából két perc után hozzáöntjük a rizstejet. Beletesszük a tojást, az összevágott petrezselymet és belefacsarjuk lime-ot. Egy kávéskanál gyömbérrel és a sóval ízesítjük. Hogy ne legyen annyira „tömör” az íze, egy kávéskanál nyírfacukorral lágyítunk a mártáson. Sűrű kevergetés mellett pár percig főzzük. A kész szószban megforgatjuk a lazacokat és már tálalhatjuk is.

A halat mi most bébispenót salátával ettük, de szerintem remekül illik hozzá például a köles és a barna rizs is. A petrezselyem és a lime kellemesen friss íze remekül kiemelte a lazacot. Nem győztünk hümmögni evés közben. Az igazsághoz hozzátartozik, a férjemmel ebéd után megegyeztünk abban: soha többet nem főzünk egyszerre egy tűzhelyen.