Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Egy férfi, egy nő és egy tűzhely

A férjem kezdi elővenni a dzsentri énjét. A heti menü összeállításakor kijelentette, ő megkívánta a lazacot, és azt is fog enni. Tágra nyílt pupillával rámeredtem, majd okos asszonyként csak megrántottam a vállam. Felőlem, legyen, pláne ha minden hozzávalót házhoz szállít. Két óra múlva következett a kvarcjáték második szintje. Peti hallal a kezében pislogva közölte, ezt meg is fogja sütni. Méghozzá nem is akárhogyan! Megnyalom mind a tíz ujjam!

Háááát! Nagyot nyeltem, nem akartam a kedvét szegni, de nem úgy terveztem a délutánomat, hogy  a főzése után minimum fél órán keresztül vakarom a koszt a pultról, ezért felajánlottam egy kompromisszumot. Megsütheti a lazacot, de én készítem hozzá a mártást, meg a salátát. Némi házastársi ráhatás után beleegyezett. De csak egy tűzhely van! Mi meg már elég éhesek voltunk, ezért hogy nyerjünk pár percet, ketten álltunk a tűzhely előtt. Én amolyan anakondaszerűen hátul kevergettem a mártást, Peti meg az első lángon sütötte a speciális két serpenyős technikájával a halat. (Nem, ő nem használ fedőt, teljesen jó még egy serpenyő lefordítva) A „menj már arrébb”, „akkor csinálj te mindent” percenkénti ismétlése ellenére az ebéd húsz perc múlva már a tányérunkon volt.

Egy kis szárított paradicsommal meg lehet a lazac tetejét szórni.

Fehér borban sült lazac petrezselymes lime-os mártással

Recept két személyre

  • négy szelet lazacsteak
  • egy deci száraz fehérbor
  • egy darab közepes tojás
  • egy evőkanál rizsliszt
  • két deci rizstej
  • fél lime leve
  • egy kávéskanál gyömbér
  • egy kávéskanál nyírfacukor
  • egy csipet petrezselyem
  • egy csipet só
  • a sütéshez kókuszzsír

A felhevített kókuszolajon a lazac mindkét oldalát három-három percig sütjük egy fedeles serpenyőben. ( A bátrabbak kipróbálhatják a férjem két serpenyős módszerét.)Közben csurgatunk rá egy kis fehérbort. Nem egy nagy etvasz, elrontani lehetetlen, de a végeredmény gátlástalanul finom.

A mártás sem egy nagy ördöngösség! Kókuszzsíron megpirítunk egy evőkanál rizslisztet. Nagyjából két perc után hozzáöntjük a rizstejet. Beletesszük a tojást, az összevágott petrezselymet és belefacsarjuk lime-ot. Egy kávéskanál gyömbérrel és a sóval ízesítjük. Hogy ne legyen annyira „tömör” az íze, egy kávéskanál nyírfacukorral lágyítunk a mártáson. Sűrű kevergetés mellett pár percig főzzük. A kész szószban megforgatjuk a lazacokat és már tálalhatjuk is.

A halat mi most bébispenót salátával ettük, de szerintem remekül illik hozzá például a köles és a barna rizs is. A petrezselyem és a lime kellemesen friss íze remekül kiemelte a lazacot. Nem győztünk hümmögni evés közben. Az igazsághoz hozzátartozik, a férjemmel ebéd után megegyeztünk abban: soha többet nem főzünk egyszerre egy tűzhelyen.

Tovább

"Minden lecsó, amit annak szánnak!"

Szeptemberben fél Fehérvár a Lecsófesztiválra hangolódik. A munkahelyek dohányzásra kijelölt helyein az emberek arról diskurálnak milyen tuti helyről szerzik be a paradicsomot, ki hozza a vágódeszkát, vagy ki megy el a boltba a közös főzéshez nélkülözhetetlen rekesz sörért.

A Nagy Nap hajnalban mindenki felállítja az aszfalton a kis bográcsát, lehúzza a kötelező „welcome” pálinkát, és nekiáll jobb esetben például hagymát pucolni. (A rosszabbat a fantáziátokra bízom.) Közben a kiutalt sörpadok előtt összefut valamelyik tíz évben egyszer látott középiskolai osztálytársával. A szűk egy órás anekdotázás közben csak előkerül még egy üveg alkoholos ital a szatyor mélyéről. És ez így megy egész nap!

A bográcsok rotyognak, a füst mindent beborít. A főzőverseny okozta izgalmat szinte kézzel lehet tapintani. A csapatok igyekeznek játszani az ízekkel, az alapanyagokkal. Elvégre a több száz potenciális lecsókirály/királynő közül valahogyan ki kell tűnni.

Mivel most hétvégén lesz a Lecsó (szigorúan nagy betűvel), már mindenkin úrrá lett a lecsóláz, ezért úgy gondoltam, elkészítem az én hipergyors, reform lecsómat quinoával. (Korábbi quinoás receptemet lásd itt!) Ha már a fehérváriak úgy tartják, minden lecsó, amit annak szánnak.

Bird is the word...

Quinoás reformlecsó

Recept két főre

  • kétszáz gramm quinoa
  • négy darab közepes paradicsom
  • egy darab nagyobbacska paprika
  • egy fél szál póréhagyma
  • két deci paradicsomlé
  • két evőkanál nyírfacukor
  • egy kávéskanál koriander
  • egy csipet petrezselyem
  • egy csipet só
  • a sütéshez kókuszzsír

Első lépésként a quinoát tíz percre beáztatom, majd jó alaposan leöblítem. Megkóstolom, ha még keserűnek találom, akkor még egyszer lemosom, aztán fél liter vízben megfőzöm. Forrástól számítva negyed órán belül készen van.

Közben a felkarikázott póréhagymát a kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott paprikát, paradicsomot. Felöntöm az egészet paradicsomlével. (Én a nagymamám házi paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.) Rászórom az aprított petrezselymet. Pár percig hagyom rotyogni, aztán ízesítek. Beleteszem a koriandert, a nyírfacukrot és a végén sózok. Hagyom tíz percig főzni, és már tálalom is.

Bevallom, nem is gondoltam volna, hogy szigorúan az inka-magyar barátság jegyében a quinoa ennyire bírja a lecsó magyaros változatát. A végeredményről csak annyit, hogy délután ettem volna még egy tányérral, de a konyhában sajnos/szerencsére már csak az üres fazék várt rám.

Tovább

Fehérrépa püré, egy gátlástalanul finom köret

Kisgyerekként nem voltam oda a sárgarépáért. A fehérrépát pedig kifejezetten gyűlöltem. Nagymamám és a dédim zseniális húslevesét sem voltam hajlandó megenni, ha láttam, hogy  a kettő körül valamelyik úszkál a tányérban. Hiába kaptam a magyarázatokat, mennyi vitamin van benne, ettől nősz a nagyra, a papa direkt neked szedte, vagy majd megtanulsz fütyülni… Hajthatatlanul kitartottam az álláspontom mellett. A petrezselymes krumplit bezzeg szerettem, főleg mikor szaftosan olvadt szét a nyelvemen.

Amíg szoptattam, majdnem mindennap krumplit ettem. Anyukám már nevetett, mikor a „mit kívánok ebédre” kérdésre krumplis tésztát, savanyú krumplifőzeléket vagy paradicsomos krumplit mondtam. Egy évnyi tömény "krumplizás" után viszont úgy éreztem váltani kéne, így kerültem szorosabb barátságba a régi nagy mumussal, a fehérrépával. Egy valamit azért be kell ismernem: a fehérrépa püré egy gátlástanul finom, izgalmas köret, amit egyszer mindenkinek meg kéne kóstolnia. Plusz előnye, hogy nemcsak egészséges, de a krumplinál sokkal hamarabb elkészül.

Recept két főre:

  • 2- 3 csokos fehérrépa (szárastul)
  • 2 dl rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor sima főzőtejszín)
  • egy fej vöröshagyma
  • sütéshez kókuszzsír (olívaolaj)
  • egy csipet só, bors
  • egy csipet szerencsendió

Először megpucolom, felkarikázom a hagymát és a kókuszzsíron egy lábasban megpirítom. Felöntöm kb. egy liter vízzel és beleteszem a karikára vágott fehérrépát. Hogy finomabb legyen az íze, a zöldség zöld részét apróra vágom és beledobom a vízbe. Jöhet egy kis só, bors, meg egy csipet szerencsendió. Nagyjából 10 perc alatt a fehérrépa puhára fő.

Egy levesszűrő segítségével a karikákat petrezselymestül beleteszem a turmixba. A főzőléből annyit öntök hozzá, amennyi épp az egyharmadát ellepi. Beleöntöm a turmixba a rizstejet is. Utólag én még hozzá szoktam tenni egy kis szerencsendiót is, mert jobban kiemeli az ízeket. Fél perc turmixolás után ha kicsit hígnak találjátok, akkor tegyetek hozzá nyugodtan kókuszzsírt, egy kicsit besűríti.

Ez a fajta püré sokkal markánsabb ízvilágot képvisel, mint a krumpliból készült változata, ezért inkább semlegesebb, natúrabb húsok mellé ajánlanám.

Tovább
0 db

Slow Kitchen

blogavatar

Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.

Lájkolj bennünket!

Kövess bennünket az Instán!

Kredit

Icons made by Freepik from www.flaticon.com