
Teszteld magad mennyire igazodsz ki a diéták világában?
Teszteld magad mennyire igazodsz ki a diéták világában?
Napi 1200-1400 kalóriát kell átlagban elfogyasztani egy -és három év közötti totyogónak, de nem mindegy, hogy ezen belül az egyes tápanyagok, rostok hogyan oszlanak el, mert hosszú távon hiányállapothoz vezethet. Egy fejlődésben lévő kisgyereknek, ugyanúgy, mint egy nagyobbnak vagy egy felnőttnek ennie kell:
Vegyük sorjában, mihez mi tartozik:
Gabonafélék:
Legtöbbször lehetőleg „finomítatlan” formában (értsd például teljes kiőrlésű búza, rozs, zab) kerüljenek a tányérra. Ezek a lassan felszívódó szénhidrátok közé tartoznak, így egy szinten tartják a vércukor szintet. Ráadásul tele vannak E-vitaminnal, magnéziummal és az emésztést segítő rostokkal. Természetesen nem kell a kardunkba dőlni, ha a gyerek néha napján megkíván egy kakaós csigát. Az arányok a fontosak! Egy kisgyerek napi adagját fedezi hozzávetőlegesen két szelet teljes kiőrlésű kenyér és egy kistányér zabkása.
Zöldségek és gyümölcsök:
Szerintem nem kell ragozni, mennyire fontos, hogy a gyerek napi szinten egyen zöldséget és gyümölcsöt. Persze a kicsik nem igazán rajonganak értük, főleg ha megismerkednek a finomított cukrokkal. A minimális cél, hogy nagyjából egy bögrényi gyümölcs és egy bögrényi zöldség legyen a napi adag lehetőleg nyers formában. De nyilván főzve, sütve bárhogy jó, csak egye meg a gyerek.
Fehérjék:
A fehérjék kulcsfontosságú szerepet töltenek be a növekedő szervezetben. Az állati fehérjék közül lényeges, hogy legnagyobb része sovány hús legyen például bőr nélkül csirke, pulyka esetleg vadhús vagy hal. Néha persze lecsusszanhat egy-kis kolbász vagy szalonna, attól semmi baja nem lesz a gyereknek. A növényi fehérjékről sem szabad elfelejtkezni, mert olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a kicsik számára. A napi adag például egy csirkecomb és két teáskanál humusz.
Tejtermékek:
Most tekintsünk el attól, hogy a gyerek laktóz-vagy tejfehérje-érzékeny. A tejtermékek ettől függetlenül teli vannak kalciummal. A kicsiknek pedig napi 500 mg kalciumra van szüksége, hogy a csontjaik erősek maradjanak. Plusz a tejtermékek segítenek a D-vitamin felszívódásában is. A hangsúly az alacsony zsírtartalmú tejen, joghurtokon, a kefíren és a sajtokon legyen. Egy totyogó napi adagját egy bögre tej és egy pohár joghurt teszi ki.
Egészséges zsírok:
Az egészséges zsírokról sem szabad elfelejtkezni, mert a vitaminok egy része zsírok segítségével tud felszívódni. Ebbe a kategóriába tartoznak a különféle növényi olajok például olívaolaj, lenmagolaj, valamint az olajos magvak többek között a dió, a mandula, és a földimogyoró. Egy kisgyerek napi adagját egy teáskanál olaj már fedezi, amit például bele lehet keverni főzelékbe, szószokba, zöldségkrémekbe. A csonthéjasokkal ilyen pici korban még nem árt vigyázni, de néhány darabot megkóstolhatnak.
Hogy egy gyerekeknek mennyit kell ennie ( a mitre most nem térünk ki), arról mindenkinek megvan a saját, kősziklába vésett véleménye. A nagymamáknak, a játszótéri bioanyatársadalomnak, de még a kisboltban az eladónak is. Persze mindenki mást mond, nehogy véletlenül is könnyű legyen a szülőknek. Van olyan, aki szerint nettó pazarlás, ha a kicsi elutasítja laza három decis főzelék utolsó két kanálkáját. De létezik a másik véglet is, aki szerint két kiflifalat elmajszolgatása bőven felér egy kiadós vacsorával, akkor is, ha szemünk fénye egész nap egy pohár joghurtot meg két szelet almát evett.
Hol az igazság?
Induljunk ki abból, hogy adott egy egy-és három év közötti öntudatos totyogó, aki egyszer majdnem egy felnőtt tányérnyi ételt fal be, máskor meg, mint a kismadár, csipeget. Fontos tudnunk, hogy ebben a korban átlagban napi 1000, más tanulmányok szerint 1200-1400 kalóriát kell egy gyereknek elfogyasztania.
Mit kell a szülőnek tennie?
Felhasznált irodalom:
Sally Kuzemchak How much does my kid need to eat? www.parents.com
Energy In: Recommended Food &Drink Amounts for Children www.healthychildren.org
Az állami kórház napi menüjében nincs urizálás. No nem mintha bélszínt várnék fésűkagylóval, vagy urambocsá egy tisztességes szalámis szendvicset paradicsommal, de azért szülés után nekem például az üres kifli, tea plusz egy pohár tejföl korántsem maxolta ki az idális reggelit. Főleg, hogy kopogott a szemem az éhségtől, mert a húsz óra vajúdáshoz szükséges energiát előző nap pár Bounty csokiból meg Sport szeletből, meg persze a férjemből merítettem.
De hát végülis alkalmazkodtam a rendszerhez, gyorsan hívtam a férjem, amikor bejön, hozzon valami gigantikus szendvicset, különben kifosztom a snack-automatát a folyosó előtt. Ebédre valami tojásosat kaptunk. Isten bizony úgy ettem, mint a szibériai menekültek. A szobatársam, aki épp a negyedik gyerekét szülte rutinos ősanyaként viszont nem nyúlt a tányérhoz. Mint kiderült, szerette volna elkerülni a hasfájást. Mert hát sose lehet tudni!
És arról a kórházban nem beszélnek, plusz elég kevés cikk van az interneten, akármennyire is tájékozott a kismama, hogy a k-betűsökön kívül hogyan kell étkezni, vagy egyáltalán mit kell csinálni, hogy a kisbaba ne, vagy csak ímmel-ámmal legyen hasfájós. Nahát! Én mint öntudatos első gyerekes anyuka úgy gondoltam, pozitív gondolatokkal elhessegetek mindenféle hasfájást, az én kisfiam az bizony mosolygós, jó alvó baba lesz.
Hát megszívtam. Nem jött be. Egy hét elteltével, mire végre, nagy nehezen belövelt a tejem, a fiam már nem azért sírt, mert éhes, hanem azért, mert roppant mód fájt a hasa. Az éjjel a reggellel összefolyt. Csak a három plusz egy instant kávé tartotta bennem a lelket. Nah onnantól kezdve figyeltem, mit eszek, mit csinálok, mert a hasfájósság csak egy pár hónapos időszak, ami nem hosszú, de épp elég, hogy mumby-vá, azaz anyazombivá, idegessé válj, aki azon is képes fenn akadni, hogy a tévé irányító épp negyven fokban áll. Erről persze a terhesség alatt mindenki hallgatott.
Innentől kezdődött a kísérlet, hogyan tudnánk, minimalizálni a hasfájást. Mert ez egy sok ismeretlenes egyenlet. Először is minden olyan zöldséget, gyümölcsöt amelyik puffaszt egy leheletnyit, kizártam az étrendemből. Ezek közé tartozott például a borsó, a paprika és a cseresznye. Pedig mennyire kívántam! Utána következett a tojás, mert hiába sütötte a férjem az isteni rántottákat, észrevettem, ha nem eszek ilyet, akkor egy fokkal elviselhetőbbek az éjszakák. Aztán akkor még nagy fájdalmamra a tejtermékeket is el kellett hagynom, mert még egy ártatlan csokis túró rudi vagy egy jó kis gabonás joghurt is kellőképp megzavarta a fiam pocakját. Egy jó hír viszont maradt, a paradicsomra nem volt érzékeny, ezért ehettem legalább nyakra-főre.
Már a hasfájás sokat javult, hiszen a baba csak négyszer-ötször sírt éjjel, mire a védőnő felvilágosított, hogy a szoptatós tea bizonyos mennyiség felett, szintén hasfájást okozhat. Szóval abból is már csak napi két csészét iszogattam. Borzasztó íze volt, de a tejért nekem meg kellett dolgozni. Innentől kezdve kb. két hónapig kenyéren, húson, húslevesen, sárgarépán, fehérrépán, rizsen, uborkán, dinnyén, almán, barackon és banánon éltem.
Aztán ezen kívül számos apró praktikát kaptam nagynéniktől, anyukámtól, nagymamámtól, de még a szülésznőmtől is és árgus szemekkel figyeltem a gyereket. Itt azért megjegyzem, vannak olyan babák, akiknek a gyomra kevésbé érzékeny, és az anyukájuk, hiába szoptat, gyakorlatilag bármit megehet, csak mosolyognak és alszanak. De hát minden ember más! Ha valakinek a sírós-hasfájós-érzékenyebb újszülött jutott, akkor viszont bármit megtesz, hogy a gyerek és nem utolsó sorban a maga szenvedéseim enyhítsen.
Néhány pontban összegyűjtöttem nyolc egyéb praktikát, ami nálunk működött:
Mikor hat hetes lett a fiam, szerencsére a hasfájás alábbhagyott. Egy leheletnyit mi is szusszantunk, mert nem tudtuk, hogy pár hét és elkezdődik a végnélkülinek tűnő fogzás…
Több kutatás is alátámasztotta, hogy a borfogyasztás egészséges. Itt természetesen nem arra gondolok, aki felhajt két litert húzóra „a még nincsen bor, de két perc múlva lesz” koccintósból a kocsmában, majd utána az épp arrajáróknak kell kihúznia a pocsolyából, hogy nehogy belefulladjon a tíz centis vízbe.
Átfröccsözni az életet
Az alkoholt lehet kulturáltan, mértékletesen egészségmegőrzés céljából is fogyasztani. Jó példa rá, a papám nagynénje, akit mi a családban csak Keresztmamának hívtunk. Hogy kinek volt a keresztanyja azt mind a mai napig nem tudom, de mindenesetre rokon volt. Neki volt a híres mondása:
Te Szüvö! Én még életemben vizet nem ittam.
Való igaz, sose láttam tisztán vizet inni. Télen-nyáron fröccsözött. Kevés bor, sok szóda, hogy legyen valami kis íze. Mindezt úgy, hogy sosem volt részeg.
Még nyolcvan fölött is kemény fizikai munkát végzett, és egyáltalán nem volt beteges. És néha, még a fiatalabbak is alig bírták vele tartani a tempót. Talán nyolcvanöt fele járt, amikor stroke-ot kapott. Lebénult a bal oldala. Az orvosok már temették a kórházban. Hát, rácáfolt. Egy hónapra rá már az árkát takarította vaslapáttal és ott folytatta a fröccsözést, ahol abbahagyta. Ezután még két vagy három évet élt, és egy nap hirtelen boldogan ágyban párnák közt elaludva halt meg.
A vörös bor fiatalít
Ez csak egy személyes példa. De beszélhetünk a francia paradoxonról is! Ami röviden annyi, hogy a franciák az amerikaiakhoz hasonlóan sok zsírt fogyasztanak, de a szívkoszorúér-betegségekben elhalálozottak száma Franciaországban mégis 2,5-szer kevesebb, mint az USA-ban. De más, bort mértékletesen fogyasztó országokban, mint például Portugáliában és Olaszországban az érrendszeri betegségek nagyon ritkán lépnek föl.
Hogy miért is? Mert a bor, teljesen mindegy, hogy vörös-vagy fehér, tele fenolokkal. Ezek olyan vegyületek, amelyek a bor „kesernyés, savanykás” utóízét adják. Ezen kívül van egy remek tulajdonságuk, hogy gátolják az öregedést. A fenolok összetétele, és koncentrációja attól függ, hogy a bort milyen fajta szőlőből, milyen eljárással készítették. Általánosságban azonban annyi megállapítható, hogy a vörösborban több ilyen jellegű anyag van.
Egy másik érdekesség, anélkül, hogy nagyon belebonyolódnánk a biokémiába, hogy a bor, különösen a vörösbor tartamaz egy rezveratrol nevezetű vegyületet, amely szerkezetében nagyon hasonlít a női ösztrogénhez. Ebből aa természetes ösztrogénhiányos állapotokban például különböző nőgyógyászati betegségek, menopauza esetében képest pótolni a horrmont. Ezenkívül csökkenti a vérlemezkék összetapadását, a vér zsírszintjét, meggátolja az erek elmeszesedését és rákos sejtek szaporodását.
Egy pohár fehér bor = ebéd utáni edzés
De nem csak a vörös bor segít abban, hogy megőrizzük az egészségünket, hanem a fehér is. A Journal and Food Chemistry megjelent egy tanulmány, amelyben a fehér bor jótékony hatásait vizsgálták természetesen egereken. Azok az egerek, amelyekkel rendszeresen itattak fehér bort, ellenállóbbnak bizonyultak az infarkussal szemben. Ha mégis rohamot kaptak, az 30-40 százalékkal kisebb területet érintett a szívizomból, mint amelyek egy korty alkoholt sem ittak. A kutatók szerint a fehér borban lévő monofenolok védték meg a szívet.
„Ezek a piciny hatóanyagok ugyanis gyorsan behatolnak a sejtekbe, és megakadályozzák a pusztulásukat. Hasonló hatással rendelkezik az extra szűz olívaolaj is”
A kutatást végző professzor kiemelte, hogy az étkezés után felhörpintett pohárka fehér bor keringésre gyakorolt hatása olyan, mintha ebéd után edzenénk egy kellemest
Magyar kutatók szerint például remek hatással a fehér bor egyik fajtája, a Pintes a metabolikus szindrómára. (ez egy összetett anyagcsere-betegség, amelynek tünetei például a nagy haskörfogat, a cukorbetegség stb.)És szerencsére a bor jótékony hatásait még tovább lehetne folytatni.
Hogy mennyi amennyi még belefér a mértékletes kategóriába?
A férfiaknál napi két-három deci, míg a nőknél egy-két deci vörös-vagy fehérbor tökéletes kiegészítője lehet az egészséges táplálkozásnak.
Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán!
Felhasznált források:
http://infobeteg.hu/Hirek/Fitoosztrogenek-es-a-rezveratrol
http://bor.hu/bortarsak/bor_es_egeszseg
http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=22757
http://semmelweisfigyelo.hu/hu/osszes_rovid_hir/hir/3338_a_feherbor_enyhiti_a_metabolikus_szindromat