reblog

Számoljunk gyorsan! Egy munkahelyi ebéd átlagosan olyan ezerötszáz forintba kerül per fő. És akkor még nem csusszant le egy kávé vagy ásványvíz vagy valami hasonló. Ha otthon főzitek meg, akkor nagyságrendekkel kevesebből ki lehet hozni. Például a következő újragondolt káposztás rakottas négy főre durván ezerötszáz forintba kerül.

Az otthoni főzés plusz tervezéssel, szervezéssel jár. Ugyanakkor, mind anyagilag, mind pedig egészségügyileg megéri. Ráadásul a házi koszt mentes mindenféle furcsa utóíztől, adalékanyagtól. Jó nem azt mondom, hogy folyton a zacskóba kifolyó levest kell vinni, de egy másnapra még inkább ízeiben összeérő rakottas remek irodai ebéd lehet.

A következő recept a férjem fejlesztése, aki rajong a káposztáért. Én kevésbé szeretem, mert utána úgy nézek ki, mint egy négy hónapos terhes. Mikor a főzős napján mondta, hogy milyen „meglepetéssel” készül, a lelkére kötöttem: öntse le alaposan a káposzta levét, mert nem akarok lufit a hasamba. Ő csak bólogatott, hogy oké, oké, persze. Legyintett egyet, és egy huszárvágással megoldotta a helyzetet: emésztést könnyítő fűszereket, mint a gyömbér, és a kínai ötfűszer használt, így nem kellett a lé leöntésével vacakolnia...

Modern káposztás rakottas

Hozzávalók négy főre:

• fél kiló darált sertéshús (lehetőleg 10 %-nál kevesebb zsírtartalmú)
• száz gramm rizs
• fél fej káposzta
• egy teáskanál kínai ötfűszer keverék
• egy teáskanál fekete szezámmag
• két centi gyömbér reszelve
• egy kávéskanál őrölt kömény
• egy kávéskanál fehérbors
• ízlés szerint kókuszszirup ( helyettesíthető mézzel)
• ízlés szerint só

A rizst egy külön fazékban lepirítjuk, majd felengedjük vízzel és negyed óra alatt puhára főzzük. Egy wokba pici olívaolajat csurgatunk, ezután rádobjuk a köményt, a reszelt gyömbért. Pár percig pirítjuk, hogy jól kijöjjön az aromájuk. A fűszerekre rátesszük a darált húst. A masszát sózzuk, borsozzuk. És fedő alatt pár percig pirítjuk.

Ezután a durvára vágott káposztát is beletesszük. Egy kis vizet is löttyintünk alá, nehogy odaégjen az alja. Jöhet a kínai ötfűszer és egy kis kókuszszirup, majd addig főzzük, amíg a káposzta meg nem puhul. Ezután belekeverjük a rizst és egy teáskanál fekete szezámmagot, és már tálalhatjuk is. Másnapra még finomabb. És mellesleg igaza lett a férjemnek, tényleg nem fújt fel a káposzta.

Kínai ötfűszer: eredete legendai homályba vész. Az öt fűszer a kínai öt elemet ( Fa, Föld, Víz, Tűz, Fém) testesíti meg, amely egyensúlyba hozza a szervezetet. A keverék: a szegfűszeg, csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, édesköménymag 1:1:1:1:1 arányú elegye. Bővebben itt olvashatsz a kínai ötelemtanról!

A húsmentes életmód egyik következménye, hogy heti egyszer tuti eszünk gombát. A férjem ennek a nagy szakértője, úgyhogy általában hátradőlök és átadom neki a konyhát. (Jobb a békesség, szóval egyszerre sosem főzünk) Most azt vette a fejébe, hogy csinál egy vegán székely káposztát. Hús helyett gombával. Tejföl helyett rizstejszínnel. Tudom, tudom, elsőre nagyon bizarrnak tűnik, de működik, sőt továbbmegyek: egyáltalán nem hiányzik belőle a disznóhús.

Hozzávalók négy személyre

• egy kiló savanyú káposzta
• fél kiló csiperke
• egy nagy fej vöröshagyma
• 4-5 darab babérlevél
• 5 deci rizstejszín (jó alternatíva a zabtejszín is, de ha nem akartok vegánkodni jöhet a sima főzőtejszín)
• 3 evőkanál xilit( sima cukor, eritrit is jó)
• három evőkanál kömény
• egy evőkanál csípős piros paprika
• két evőkanál szójaszósz
• egy csokor petrezselyem
• néhány levél bazsalikom
• ízlés szerint pár levél bébispenót
• ízlés szerint só, bors

A savanyú káposztáról leöntjük a vizet, és kábé két percre forró vízbe dobjuk, hogy ne legyen annyira ecetes. Közben picit megpirítjuk a hagymát, a pirospaprikát és a köményt egy másik fazék alján. Rádobjuk a gombát, és öt-tíz percet főzzük, majd feleresztjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Beledobjuk a babérlevelet és belecsurgatjuk a szójaszószt. Nagyjából hat-hét percet rotyogtatjuk. Közben leszűrjük a káposztát, majd hozzákeverjük a gombához. Meghintjük a cukorral, egy kis borssal, beletesszük a tejszínt és addig főzzük, amíg a gomba meg nem puhul. A végén megszórjuk egy kis zölddel: petrezselyemmel, bazsalikommal és pár levél bébispenóttal. Ha flancolni szeretnénk, felgöngyölítve tálaljuk, de ha kegyetlenül éhes család, csak merjük simán egy mélytányérba.

Bónusz tipp: friss rozskenyérrel a szaftot isteni kitunkolni!

A csárda a magyar virtus a 21. században rekedt intézménye. Ahol a fine dining és az álolasz pizzériák korában is paprikafüzérek alatt adják a bográcsgulyást. Ahol az Erős Pista a húsleveshez alanyi jogon jár. Sokszor csak egy  apróság hiányzik: a vendég. Pontosabban a magyar vendég, mert vannak olyan helyek, amik az elmúlt évtizedekben kifejezetten arra specializálódtak, hogy echte ungarische gulaschsuppe címszóval megkopasszák a gyanútlan külföldi turistákat.

A magyarok valahogyan kikoptak ezekről a helyekről. Hogy miért is? Vagy azért, mert egyre szűkebb réteg teheti meg, hogy ilyen helyekre járjon. Akinek meg belefér, az meg elmegy egy keleti étterembe, egy nagyon magyar nevű, nagyon menő pesti vendéglőbe vagy egyszerűen csak a sarki kifőzdeszintű valamibe, ahol az aszalt szilvával töltött pulykamell mellé a felvilágosodás jegyében már narancskarika is jár.

A csárda meg üresen marad, mert itthon most nem olyan sikkes babgulyást, halászlevet vagy cigánypecsenyét rendelni. A minimum húsz oldalas megsárgult étlapon (tisztelet a kivételnek) meg csak ilyenek vannak. Nincs újragondolás, átértelmezés, nincs változtatás. Ez nem feltétlen baj, de a mai kulináris világban legalább néhány szezonális, fantasztikus ízvilágú fogásra van szükség, és persze kifogástalan kiszolgálásra, hogy a vendég többször is visszatérjen.

Ha az otthonunk nemcsak képzeletbeli csárda volna, a tárkonyos pulykaragus káposztát biztos feltenném az étlapra. Kellően klasszikus ahhoz, hogy a nagypapa sem nézne kerek szemekkel, másrészt a borecet és a fokhagymás tárkony kellemesen meglepő kontrasztja feldobja ezt az amúgy borzasztó egyszerű kaját.

Káposztás pulyakaragu fokhagymás tárkonnyal (recept két főre)

• fél fej káposzta
• fél kiló darált pulykahús
• egy közepes fej vöröshagyma
• öt gerezd fokhagyma
• két deci mandulatejföl (lehet sima is, ha nem vagytok tejérzékenyek, paleósok)
• két evőkanál borecet
• két evőkanál nyírfacukor
• egy evőkanál pirospaprika
• két kávéskanál tárkony
• egy kávéskanál őrölt borókabogyó
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez kókuszzsír

A pulykahúst összekeverjük az őrölt borókabogyóval, három fokhagymagerezd zúzalékával és persze egy kis sóval, borssal. A felkockázott a kókuszzsíron megpirítjuk. Hozzádobjuk a durvára összevágott káposztát. Felöntjük egy deci vízzel, nehogy odaégjen az alja. Beleforgatjuk a pulykahúst és fedő alatt hagyjuk tíz percig rotyogni. Ezután belenyomjuk a maradék fokhagymát. Beletesszük a piros paprikát, és a tárkonyt. Két evőkanálnyi nyírfacukrot is szórunk bele, hogy elvegye a káposzta kesernyés utóízét. Megint hagyjuk pár percig főni. Amikor látjuk, hogy a káposzta kezd összeesni (nagyjából fél óra elteltével), beleöntjük a mandulatejföld és a borecetet is. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Még tíz percig főzzük, és már tálalhatjuk is.

Őszintén megmondva nem egy szép kaja - most nem volt türelmem a gombócokkal foglalkozni – ezért esztétikai tuning elven tettem rá pár szelet paprikát. Az íze viszont kárpótolt mindenért.

Ahogy megjött az eső, a szervezetem a medvékhez és a sünökhöz hasonlóan el kezdett készülni a télre. Soha nem hittem volna, hogy egyszer a roppanós tetejű csokitorta helyett a császárszalonnáról és a szaftos, zsírban pirított oldalasról fogok merengeni. A biológia, az biológia! Egy kocka, húsosabb szalonnát néha napján reggelire azért engedélyeztem magamnak. Gondoltam, nem véletlenül kívánja a szervezetem.

Éppen ezen morfondíroztam, miközben az ide-oda cikázó kisfiamat figyeltem a tarkómon lévő láthatatlan szememmel, amikor a férjem csak úgy semmiből benyögte, ő úgy enne egy kis káposztát. Tök jó! Én úgy terveztem karfiolt ebédelünk, de Peti remekül érvelt. Főzött egy csésze kávét. A kezembe nyomta, és „úgy” nézett rám. Végem volt, meggyőzött, a tervet módosítottam. A káposztából egy könnyed krémet készítettem, amit szalonna és kolbász helyett egy kis fűszeres csirkével tálaltam. Őszi is lett, egészséges is, pofonegyszerű, plusz még a kalóriákkal sem szálltunk el.

Lilakáposztakrém (recept két főre)

• fél kiló lilakáposzta
• egy nagyobb fej lilahagyma
• egy deci mandulatejföl ( ha nem vagytok vegánok, tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só

A káposztát szerencsére most nem kell reszelni, hanem egy késsel apróra vágni. Ez egy fantasztikus dolog, egy olyan embernek, mint én, aki utál bármilyen zöldséget gyalulni. Ha ezzel megvagyok, akkor a felkarikázott lilahagymát nemes egyszerűséggel egy kis kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott lilakáposztát, majd felöntöm egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgy is ereszt egy kis levet. A fazekat lefedem egy fedővel, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórok egy kis sót, borsot. Beleteszek egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.”

Nagyjából negyven perc viszont kell ahhoz, hogy a káposzta kellően megfőljön. Tehát ez nem az a fajta köret, mint például a kuszkusz, amit tálalás előtt tíz perccel gyorsan összedobok. A megpuhult káposztáról, hagymáról leöntöm a főzővizet, majd a mandulatejszínnel összeturmixolom. Lehetne még extrázni például almával vagy meggyel, meg egy kis vörösborral is, de szerintem a káposztakrém egypontnullásan önmagában is pazar. A végeredményre a férjemnek egyszerűen nem voltak szavai, vagyis de (egy komplett mondat): EZT MINDENKINEK MEG KELL EGYSZER KÓSTOLNIA!