reblog

Szeptemberben fél Fehérvár a Lecsófesztiválra hangolódik. A munkahelyek dohányzásra kijelölt helyein az emberek arról diskurálnak milyen tuti helyről szerzik be a paradicsomot, ki hozza a vágódeszkát, vagy ki megy el a boltba a közös főzéshez nélkülözhetetlen rekesz sörért.

A Nagy Nap hajnalban mindenki felállítja az aszfalton a kis bográcsát, lehúzza a kötelező „welcome” pálinkát, és nekiáll jobb esetben például hagymát pucolni. (A rosszabbat a fantáziátokra bízom.) Közben a kiutalt sörpadok előtt összefut valamelyik tíz évben egyszer látott középiskolai osztálytársával. A szűk egy órás anekdotázás közben csak előkerül még egy üveg alkoholos ital a szatyor mélyéről. És ez így megy egész nap!

A bográcsok rotyognak, a füst mindent beborít. A főzőverseny okozta izgalmat szinte kézzel lehet tapintani. A csapatok igyekeznek játszani az ízekkel, az alapanyagokkal. Elvégre a több száz potenciális lecsókirály/királynő közül valahogyan ki kell tűnni.

Mivel most hétvégén lesz a Lecsó (szigorúan nagy betűvel), már mindenkin úrrá lett a lecsóláz, ezért úgy gondoltam, elkészítem az én hipergyors, reform lecsómat quinoával. (Korábbi quinoás receptemet lásd itt!) Ha már a fehérváriak úgy tartják, minden lecsó, amit annak szánnak.

Quinoás reformlecsó

Recept két főre

• kétszáz gramm quinoa
• négy darab közepes paradicsom
• egy darab nagyobbacska paprika
• egy fél szál póréhagyma
• két deci paradicsomlé
• két evőkanál nyírfacukor
• egy kávéskanál koriander
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

Első lépésként a quinoát tíz percre beáztatom, majd jó alaposan leöblítem. Megkóstolom, ha még keserűnek találom, akkor még egyszer lemosom, aztán fél liter vízben megfőzöm. Forrástól számítva negyed órán belül készen van.

Közben a felkarikázott póréhagymát a kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott paprikát, paradicsomot. Felöntöm az egészet paradicsomlével. (Én a nagymamám házi paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.) Rászórom az aprított petrezselymet. Pár percig hagyom rotyogni, aztán ízesítek. Beleteszem a koriandert, a nyírfacukrot és a végén sózok. Hagyom tíz percig főzni, és már tálalom is.

Bevallom, nem is gondoltam volna, hogy szigorúan az inka-magyar barátság jegyében a quinoa ennyire bírja a lecsó magyaros változatát. A végeredményről csak annyit, hogy délután ettem volna még egy tányérral, de a konyhában sajnos/szerencsére már csak az üres fazék várt rám.

A cékla egy megosztó zöldségféle: vagy valaki imádja, még a disznótoros káposztához is azt eszi; vagy pedig szívből utálja, és még legfinomabb hús mellé sem hajlandó megenni. Én az utóbbi csoportba tartoztam. Mikor kislányként megláttam az iskolai menzán, hogy a tarhonyás, pörköltnek nevezett zsíroslé mellé jár egy kistányér remegős, cakkos szélű valami, szó szerint futkosott a karomon a hideg.

Jó pár évvel később, amikor még nem tudtam, hogy a kisfiammal vagyok várandós, el kezdtem október közepén a cékláról ábrándozni, hogy milyen tökéletesen passzolna mondjuk egy tál resztelt májhoz! Szinte már éreztem is a falatokat a számban! A férjem furcsán pislogott, de legnagyobb örömömre teljesítette a kívánságomat. Három napra rá a teszt is kimutatta a terhességet.

Tudom, tudom a hormonok sok mindent megváltoztatnak, mégis az eltelt egy évben pinkes-lilás zöldséggel való viszonyom konszolidálódott. A savanyúság verziója alapjáraton továbbra sem hoz lázba, de leves képében egy kis almával gyakorlatilag bármennyit meg tudok belőle enni. Ez egy igazi, augusztusi étel, ami kellően pikáns ahhoz, hogy ízekben is kifejezze, hogy lassan nyakunkon az ősz.

Gyömbéres almás-céklaleves

Recept két személyre

• egy darab nagyobb cékla

• két közepes alma

• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor sima főzőtejszín)

• egy közepes fej vöröshagyma

• két gerezd fokhagyma

• egy kávéskanál bors ( ha szeretitek a csípőset, akkor lehet akár kettő is)

• egy csipet gyömbér

• az ízesítéshez só

• a sütéshez kókuszzsír (ha nem vagytok vegánok, paleósok akkor sima olívaolaj)

A fazékban az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron üvegesre pirítom, majd hozzáteszem a megtisztított, kockára vágott céklát és a felaprított almát. Pár perc sűrű kevergetés után, felöntöm az egészet nagyjából egy liter vízzel. Belerakom a fokhagymát, a borsot és hagyom negyedóráig rotyogni.

Megszúrom villával a céklát és az almát, ha elég puhának érzem, akkor jöhet bele a rizstejszín plusz a gyömbér. Még pár percig főzöm, és a végén ízlés szerint sózom.

A tálalásnál, ha valaki nem vegán, akkor jól jöhet egy-két kanál natúr joghurt, ugyanis még jobban kiemeli: a cékla nagyon szereti az almát, főleg ha egy csipet gyömbér is van a dologban.