reblog

Szeptemberben fél Fehérvár a Lecsófesztiválra hangolódik. A munkahelyek dohányzásra kijelölt helyein az emberek arról diskurálnak milyen tuti helyről szerzik be a paradicsomot, ki hozza a vágódeszkát, vagy ki megy el a boltba a közös főzéshez nélkülözhetetlen rekesz sörért.

A Nagy Nap hajnalban mindenki felállítja az aszfalton a kis bográcsát, lehúzza a kötelező „welcome” pálinkát, és nekiáll jobb esetben például hagymát pucolni. (A rosszabbat a fantáziátokra bízom.) Közben a kiutalt sörpadok előtt összefut valamelyik tíz évben egyszer látott középiskolai osztálytársával. A szűk egy órás anekdotázás közben csak előkerül még egy üveg alkoholos ital a szatyor mélyéről. És ez így megy egész nap!

A bográcsok rotyognak, a füst mindent beborít. A főzőverseny okozta izgalmat szinte kézzel lehet tapintani. A csapatok igyekeznek játszani az ízekkel, az alapanyagokkal. Elvégre a több száz potenciális lecsókirály/királynő közül valahogyan ki kell tűnni.

Mivel most hétvégén lesz a Lecsó (szigorúan nagy betűvel), már mindenkin úrrá lett a lecsóláz, ezért úgy gondoltam, elkészítem az én hipergyors, reform lecsómat quinoával. (Korábbi quinoás receptemet lásd itt!) Ha már a fehérváriak úgy tartják, minden lecsó, amit annak szánnak.

Quinoás reformlecsó

Recept két főre

• kétszáz gramm quinoa
• négy darab közepes paradicsom
• egy darab nagyobbacska paprika
• egy fél szál póréhagyma
• két deci paradicsomlé
• két evőkanál nyírfacukor
• egy kávéskanál koriander
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

Első lépésként a quinoát tíz percre beáztatom, majd jó alaposan leöblítem. Megkóstolom, ha még keserűnek találom, akkor még egyszer lemosom, aztán fél liter vízben megfőzöm. Forrástól számítva negyed órán belül készen van.

Közben a felkarikázott póréhagymát a kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott paprikát, paradicsomot. Felöntöm az egészet paradicsomlével. (Én a nagymamám házi paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.) Rászórom az aprított petrezselymet. Pár percig hagyom rotyogni, aztán ízesítek. Beleteszem a koriandert, a nyírfacukrot és a végén sózok. Hagyom tíz percig főzni, és már tálalom is.

Bevallom, nem is gondoltam volna, hogy szigorúan az inka-magyar barátság jegyében a quinoa ennyire bírja a lecsó magyaros változatát. A végeredményről csak annyit, hogy délután ettem volna még egy tányérral, de a konyhában sajnos/szerencsére már csak az üres fazék várt rám.

Az idei gatyarohasztó kánikulát nehezen viseltük. Főleg az volt a rossz, hogy ugyanúgy, mint amikor egész nap vízszintesen zuhog az eső, és derékig ér a szél, csak este öt után lehetett kimenni. A „nemzetközi helyzetet” még inkább fokozta a barlangi medve üzemmód, mert nem volt légkondink. A természetes, apukám szavaival élve „orosz” megoldást alkalmaztuk: éjjel csontig nyitott ablaknál aludtunk, nappal pedig lehúzott redőnyök, összerántott sötétítő függönyök között próbáltuk átvészelni a hőséget. A tök bezzeg imádta a meleget. Nappal élvezte a szaharai forróságot, esténként pedig vedelte a hideg, kúti vizet. Ennek eredményeképp annyi és akkora tök nőtt a nagyszüleim kertjében, hogy az egész, tágabb értelemben vett család kamrája, fagyasztója teljesen megtelt vele. Mi is, mikor már untuk a tökfőzeléket, akkor már sütöttük, grilleztük a tökszeleteket. De valahogy sosem akart elfogyni, én meg sajnáltam kidobni. Így lett a maradékból muffin.

Recept 12 darab muffinhoz

• 300 gramm tök
• 150 gramm mák (darált)
• 175 gramm kókuszzsír (lehet vaj is, ha nem akartok diétásat)
• 130 gramm nyírfacukor (más néven xilit- lehet másmilyen édesítő is például sztívia)
• 125 gramm kölesliszt
• 3 darab közepes tojás
• 1 zacskó sütőpor
• 1 kávéskanál szerecsendió

Mielőtt nekiállnék a muffinnak, begyújtom a sütőt 180 fokra, hogy fel tudjon melegedni. A tököt egy tálba gyalulom, majd egy-egy maréknyit megfogok, és a mosogatóban kifacsarom belőle a vizet. Egy tálban összekeverem a mákkal és a fele nyírfacukorral.

A tojásokat a maradék xilittel egy kézi mixer segítségével habosra keverem, aztán hozzáadom a kókuszzsírt. Célszerű először a kókuszzsírt felmelegíteni, mert könnyebben lehet vele dolgozni. A köleslisztet és a sütőport is beleteszem a tojásos masszába. Jól összekeverem az egészet. Ezután jöhet a tökös-mák, a szerecsendió. Még pár perc kézi keverés, és már mehet is a sütőbe. Nagyjából harminc perc alatt a muffinokat szép aranybarnára sütjük. Mielőtt kivesszük, érdemes tűpróbát végezni, hogy jól átsültek-e?

A muffint én szőlővel tálaltam. Ha elsőre hihetetlennek is tűnik, de jól illenek egymáshoz. A végeredmény ízvilága a mák miatt eléggé markáns, úgyhogy csak bevállalósoknak!

Nagyon szeretem a kávét, főleg azt, amikor a kesernyés utóíze összemosódik a tej nyelven szétolvadó forró lágyságával. Akkor megszűnik minden, a pillanat az enyém! Előfordul ennek az ellenkezője is. Amikor az egyéves kisfiam az éjszakai „fogzás” műszak ellenére  turbó üzemmódban fedezi fel a lakást. Ilyenkor úgy érzem, nem bírom a tempót és szükség van a külső beavatkozásra. Fél másodperc alatt felhörpintek egy csészényit, még sem probléma, ha sebtiben végigforrázom vele a nyelvemet. Bízom benne, hogy újra eltölt az erő. De kávéból sem lehet végtelennyit meginni! Viszont egy számomra új, természetes, egészséges „pörgetőt” találtam, az amarántot, ami a quinoához hasonlóan dél-amerikai disznóparéjféle, vagyis gluténmentes álgabona.

Erről a növényről az inkák azt tartották, növeli a testi-lelki erőt. Mikor ezt olvastam, előbújt belőlem a kétkedő énem. „Méghogy energia szintet emel?! Na majd meglátjuk.” Hát be kell vallanom, tévedtem.

Íme, a recept:

Zöldséges amarántfőzelék két személyre

• 300 gramm amaránt (sima, nem a puffasztott)
• 300 gramm cukkini
• 3-4 darab közepes paradicsom
• 200 gramm csiperke gomba
• egy közepes fej vöröshagyma
• 2 deci rizstejszín ( ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor sima főzőtejszín)
• egy kávéskanál tárkony
• egy kávéskanál szerecsendió
• az ízesítéshez só, bors
• a sütéshez kókuszzsír
• ha szeretitek a csípőset, akkor egy csipet erős paprika

Az amarántot megmosom, majd nagyjából fél liter vízben egy lábasban felteszem főni. Forrástól számítva nagyjából tizenöt percen belül elkészül.

Egy vokban kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a felkarikázott hagymát. Hozzádobom az összevágott csiperkét, a felkockázott cukkinit és a paradicsomot. Pár perc sütés után hozzáöntök nagyjából egy deci vizet. Pár percig főzöm a zöldségeket, majd jöhet a rizstejszín, a tárkony, a szerencsendió, a só és a bors. Nagyjából negyedóra alatt megpuhul minden. Ezután nincsen más hátra, mint az amarántot egy levesszűrő segítségével kivesszük a vízből és hozzákeverjük a zöldségekhez. A végeredmény állaga legjobban egy főzelékéhez hasonlít. Ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor tálalásnál pár kanál natúr joghurttal megbolondíthatjátok az egészet.

A slusszpoén az egészben az, hogy teljesen elfelejtettem ezt az egész energiaszint-növelés dolgot. Csak este jutott eszembe, amikor végiggondoltam a napomat. Két játék között megfőztem, kitakarítottam a házat, megpucoltam az ablakokat, bevásároltam, majd elültettem néhány évelőt a kertbe mindezt egy egyéves asszisztenciájával. Jah, és délután még kávét is elfelejtettem inni.