reblog

Az utóbbi időben szívesen variálom a kenyereket. Hol sima veknit sütök, hol focacciát, hol pedig ciabattát. Jó, nem minden nap, mert nekem is csak 24 órából áll egy nap. Még ha néha jól jönne pár bónusz óra. Mivel a férjem, meg a fiúk is szeretik a fokhagymát, ezért legutóbb fokhagymás-szezámos verzióval leptem meg őket.

Ebben a májusi télben nemcsak a házat, hanem a lelkemet is megtöltötte, a langyos kenyér illata. A szívem pedig majd kicsordult, mikor a gyerekek jóízűen szinte csak úgy magában falatoztak belőle.

Hozzávalók két veknihez:

• 250 gramm kenyérliszt
• 250 gramm tönkölyliszt
• 2 zacskó instant élesztő
• hat cent olívaolaj
• kb. négy deci langyos víz
• egy kávéskanál cukor
• két kávéskanál só
• négy gerezd fokhagyma
• egy teáskanál szezámmag

Az instant élesztőket két deci langyos vízben és egy kávéskanál cukorral felfuttatjuk. A liszteket átszitáljuk, beletesszük a sót, majd belecsurgatjuk a közben felfutott élesztőt. El kezdjük dagasztani géppel közepes fokozaton. Ahogy dolgozzuk össze a tésztát, fokozatosan csurgatjuk hozzá a vizet és négy centnyi olajat. Így látjuk, mennyit vesz fel. Nagyjából 10 perc után szépen elválik az edény falától. Egy centnyi olívaolajjal átkenjük, aztán meleg helyen a duplájára kelesztjük. Ez nagyjából negyven perc. Addig szépen mindent el tudunk mosogatni. Megihatunk egy kávét vagy betehetünk egy adag mosást.

Mikor lejárt az idő, akkor lisztezett deszkán óvatosan átgyúrjuk a tésztát, majd két külön bucira osztjuk. A bucikat egyenként kisodorjuk. Egyet csavarunk rajtuk, és mindegyiket tepsibe tesszük. Konyharuhával lefedjük őket, majd langyos helyen úgy húsz percet kelesztjük. Közben előmelegítjük a sütőt kétszáz fokra úgy, hogy az aljában az egyik gáztepsibe vizet teszünk. És a fokhagymagerezdeket belezúzzuk az utolsó centnyi olívaolajba, majd átkenjük vele a veknik tetejét ügyelve arra, hogy mindenhova jusson a fokhagymából. Végül megszórjuk egy kis szezámmaggal. (Én csak az egyikre tettem, mert épp elfogyott)

A ciabattákat nagyjából bő fél óra alatt ropogós, aranybarnára sütjük. Akkor van készen, amikor ha megkopogtatjuk az alját szépen kong. Magában, olívaolajba mártogatva friss bazsalikommal is gátlástalanul finom!

Újabban heti egyszer járunk bevásárolni, mert egyszerűen annyi munkánk lett, hogy többre nincsen idő. A múltkor megkívántam a karfiolt. Olyan szépen nézett ki! Még szerencse, hogy a gyerekek is szeretik.

A férjem alapesetben nem különösebben rajong érte, de bármennyit képes belőle megenni, ha egy kis medvehagymával megtuningolva krémleves formájában tálalom. Nem szokványos párosítás, de  a titok a fűszerezésben rejlik.

Medvehagymás karfiolkrémleves:

Hozzávalók 4 személyre:

• Egy fej karfiol
• 6 szál medvehagyma
• két deci vega tejszín ( én vegán változatot használtam, de sima is jó)
• egy fej hagyma
• egy teáskanál őrölt kömény
• egy teáskanál római kömény
• ízlés szerint só

Az összekockázott hagymát egy kis olívaolajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a rózsáira szedett karfiolt. Felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen elnyeli. Megsózzuk, beledobjuk egy laza mozdulattal a köményt és a római köményt. És a három szál felcsíkozott medvehagymátÉs várunk. Iszunk egy kávét. Pont mire elkortyoljuk, megpuhul a karfiol. Előszedjük a botmixert a szekrény aljából. Leturmixoljuk, belekeverjük a tejszínt, és visszatesszük egy forralásnyira a tűzhelyre. És kész. Feltétnek lehet vágni pár szelet medvehagymát, belemorzsolni egy pici nyers karfiolt, de levesgyönggyel is szuper.

Az elmúlt hetekben mikor épp nem zuhogott, akkor a gyerekekkel kertészkedtünk. A férjem még az ősszel megígérte, hogy épít nekem egy emelt ágyást, amibe áttelepíthetem a megmaradt epreket. Húzta-halasztotta a barkácsolást, mert bár sokat fejlődött az elmúlt nyolc évben, azért nem egy Macgyver.

Egyik szombat délelőtt Illéskével a maradék a kert végében árválkodó pincefalazó blokkokból, kukászsákból és geotextilből gyártottunk low budget ágyást az epreknek. Másnap tele is ültettük.

Az epreknek nagyon bejött az új hely. A koraiak már virágoznak és gaz még csak látóhatáron sincs. A gyerekek már nagyon várják, hogy végre a gyümölcs is megérjen. (Ilyen idő mellett szerintem még egy hónap, de három hét tuti) Hogy kellemesebb legyen a számukra végtelen hosszúnak tűnő várakozás, (meg amúgy is vendégségbe mentünk) összedobtunk egy gyors epres tejpitét (sznob nevén clafoutist)vegán tejfölből. (Persze lehet simát is használni) Hát senki sem mondta volna meg, hogy mentes, annyira krémes lett. Grátiszban nem kellett sokat szórakozni a tésztával. Nagyjából nyolc perc alatt összeállítottuk és ebben Illéske alternatív eperdekorációja is benne volt.

Mentes epres clafoutis:

Hozzávalók egy közepes tepsihez:

• fél kiló eper
• 200 gramm tönkölyliszt
• két deci zabtej (mandula tej vagy a sima is jó)
• két deci vegán tejföl
• 80 gramm kókuszvirágcukor ( vagy xilit vagy eritrit vagy sima kristálycukor)
• két evőkanál vaníliaaroma
• négy darab tojás
• néhány citromfűlevél a díszítéshez

A tojásokat a cukorral a géppel habosra keverjük, majd apránként ( dédi szerint óvatosan) hozzácsurgatjuk a zabtejet és belekanalazzuk a tejfölt. Alacsony fokozatra kapcsoljuk a robotgépet és apránként hozzáadjuk a lisztet is. Belecsurgatjuk a vaníliaaromát a tésztába. Akkor jó, ha szilárdan folyik. (Egy fél fokkal hígabb talán a piskótánál) Az egészet beleöntjük egy tepsibe és beledobáljuk az epreket. Ebben akár a gyerekek is segíthetnek. 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából negyven perc alatt készre sütjük. Langyosan néhány levél citromfűvel tálaljuk, már ha ki bírjuk várni...

Tudom, néha sokkal egyszerűbb a munkahelyi menzán enni, mert akkor nem kell a kis műanyag éthordónkat hozni-vinni-mosogatni, a kaját melegíteni a benti konyhán.. Pedig megéri ez a minimális macera, mert tudod biztosan mi van benne, nincsen az a mű mellékíze, te határozod meg az adagot és ráadásul rengeteg pénzt spórolsz meg.

A mai ebédünket vasárnap dobtam össze két mosás, biciklitanítás meg egy gigantikus eperátültetés közepette. Nagyjából húsz perc alatt készen voltam ( a mosogatást leszámítva) mindennel

Zöldfűszeres csirkecsíkok borsópürével

Hozzávalók négy személyre:

A húshoz:

• Egy kiló csirkemell
• egy evőkanál kakukkfű
• egy evőkanál rozmaring
• négy szem retek
• egy fej lilahagyma
• fél rúd póréhagyma
• pici olívaolaj a sütéshez

A körethez:

• fél kiló borsó
• fél rúd póréhagyma
• ízlés szerint só
• egy evőkanál borecet ( vagy fél citrom leve)
• egy evőkanál tökmagolaj
• egy kisebb csokor menta
• pici olívaolaj

Először egy wokban olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott lilahagymát és a felszeletelt pórét. Megsózzuk, hagyjuk kicsit pirulni az egészet, aztán rádobjuk a csirkecsíkokat. Picit pirítjuk megint, majd megszórjuk a kakukkfűvel és a rozmaringgal. Beledobjuk a négybe vágott retket. A wokra fedőt teszünk, és addig sütjük, amíg a hús puha nem lesz.

Közben egy másik edényben lepirítjuk a pórét a tökmagolaj és az olívaolaj keverékén. Aztán rádobjuk a borsót. Néhány percig kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet éppen ellepi. Beledobjuk a mentát. Végül fedő alatt, éppen roppanósra főzzük. Ezután egy merőkanállal kiveszünk az edényből egy adagot, a többit pedig botmixerrel pürésítjük. Belecsurgatjuk a borecetet, ízlés szerint sózzuk, majd a pürébe visszakeverjük a maradék borsót.

És már készen is vagyunk! Tokkal-vonóval maximum húsz perc. Utána már csak dobozolni kell!

Zabaglione, sabayon vagy magyarul borhab – mind ugyanazt a desszertborból, tojásból és cukorból főzött krémet jelenti, mely remekül illik húsokhoz, halakhoz, de levendulával vagy piros gyümölcsökkel kombinálva desszertként is megállja a helyét.

A tojásos-boros krém eredetét már-már mitológiai köd övezi. Az egyik történet szerint a 14. század elején egy Giovanni Baglioni nevű olasz kapitány Reggio Emilia városa mellett táborozott. Egyik nap kiküldte a katonáit, hogy szerezzenek élelmet, amiből lehetne főzni. Az emberei viszont nem találtak mást, mint tojást, cukrot meg néhány üveg bort. A kapitány nem esett kétségbe: összekeverte az alapanyagokat, és egy fenséges boros krémet kapott. A desszert a Baglioni név torzulásából kapta a zabaglione nevet.

Egy másik legenda értelmében az édességet először Pasquale de Baylon spanyol ferences rendi szerzetes készítette Torinóban a közösség tagjainak. Később az atyából szent lett, ami finoman szólva sokat lendített a zabaglione népszerűségén. Santo Baylon kicsi elhallással zabaglionénak hangzik.

Egy harmadik elképzelés szerint az arab recept szicíliai közvetítéssel érkezett a kontinensre. A tojás, a cukor és a bor mellett fahéjat is tettek bele.

Eredet ide vagy oda, a zabaglione rövid idő alatt egész Itáliában óriási népszerűségre tett szert, és még a franciák is átvették. Igaz, hogy ők egy sósabb változatban készítik, és sodóként főként húsok, halak és saláták mellé tálalják.

Zabaglione pohárkrém

Hozzávalók két személyre:

• négy deci desszertbor (például késői szüretelésű furmint, aszú)
• négy tojás
• nyolc evőkanál cukor
• egy evőkanál szárított levendulavirág
• tizenöt dkg málna
• néhány mentalevél

A tojássárgákat különválasztjuk a fehérjétől, majd egy fazékba tesszük. Az egyik fél tojáshéjat elöblítjük ezzel mérjük ki a többi hozzávalót. Elő lehet venni a mérleget, de így sokkal gyorsabb, egyszerűbb és praktikusabb. Az üvegből tizenkét fél tojásnyit töltünk ki, és óvatosan ráöntjük a tojássárgákra. Jöhet a cukor, amiből nyolc fél tojáshéjnyit teszünk a masszára, majd az evőkanálnyi szárított levendulavirág. Ezután az egészet közepes lángon elkezdjük főzni úgy, hogy közben robotgéppel keverjük.

Lehet kézi habverőt is használni, csak az lassabb és sokkal fárasztóbb. Amint a zabaglione elkezd sűrűsödni, kis lángra vesszük a gázt, és addig keverjük, amíg éppen folyós krém állagot nem kapunk. Ezután előveszünk két borospoharat. Az aljára beledobunk néhány szem málnát, majd rácsorgatjuk a zabaglionét. Végül a maradék málnával, levendulavirággal és néhány mentalevéllel díszítjük.