Az elmúlt hetekben mikor épp nem zuhogott, akkor a gyerekekkel kertészkedtünk. A férjem még az ősszel megígérte, hogy épít nekem egy emelt ágyást, amibe áttelepíthetem a megmaradt epreket. Húzta-halasztotta a barkácsolást, mert bár sokat fejlődött az elmúlt nyolc évben, azért nem egy Macgyver.
Egyik szombat délelőtt Illéskével a maradék a kert végében árválkodó pincefalazó blokkokból, kukászsákból és geotextilből gyártottunk low budget ágyást az epreknek. Másnap tele is ültettük.
Az epreknek nagyon bejött az új hely. A koraiak már virágoznak és gaz még csak látóhatáron sincs. A gyerekek már nagyon várják, hogy végre a gyümölcs is megérjen. (Ilyen idő mellett szerintem még egy hónap, de három hét tuti) Hogy kellemesebb legyen a számukra végtelen hosszúnak tűnő várakozás, (meg amúgy is vendégségbe mentünk) összedobtunk egy gyors epres tejpitét (sznob nevén clafoutist)vegán tejfölből. (Persze lehet simát is használni) Hát senki sem mondta volna meg, hogy mentes, annyira krémes lett. Grátiszban nem kellett sokat szórakozni a tésztával. Nagyjából nyolc perc alatt összeállítottuk és ebben Illéske alternatív eperdekorációja is benne volt.
Mentes epres clafoutis:
Hozzávalók egy közepes tepsihez:
- fél kiló eper
- 200 gramm tönkölyliszt
- két deci zabtej (mandula tej vagy a sima is jó)
- két deci vegán tejföl
- 80 gramm kókuszvirágcukor ( vagy xilit vagy eritrit vagy sima kristálycukor)
- két evőkanál vaníliaaroma
- négy darab tojás
- néhány citromfűlevél a díszítéshez
A tojásokat a cukorral a géppel habosra keverjük, majd apránként ( dédi szerint óvatosan) hozzácsurgatjuk a zabtejet és belekanalazzuk a tejfölt. Alacsony fokozatra kapcsoljuk a robotgépet és apránként hozzáadjuk a lisztet is. Belecsurgatjuk a vaníliaaromát a tésztába. Akkor jó, ha szilárdan folyik. (Egy fél fokkal hígabb talán a piskótánál) Az egészet beleöntjük egy tepsibe és beledobáljuk az epreket. Ebben akár a gyerekek is segíthetnek. 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából negyven perc alatt készre sütjük. Langyosan néhány levél citromfűvel tálaljuk, már ha ki bírjuk várni...