A magyar konyha egyik sajátos (eredendően osztrákoktól importált) étele a rántott hús. A panírt mindenki másképp csinálja.
Vannak, akik a full hagyományos tojás-liszt-zsemlemorzsa szentháromságra esküsznek. Vannak akik parmezánt tesznek bele, mások meg sört vagy reszelt krumplit.. Ízlés (vagy hogy egy klasszikust idézzek) gusztus dolga. Tudjátok ez olyan, mint a lecsó. Aki életében egyszer klopfolt már húst, tudja, hogy készül a tökéletes.
Én a zöldfűszeres-fokhagymás bundát szeretem, mert ad egy kis extrát a húsnak amellett, hogy eszembe juttatja a dédi vasárnapi ebédjeit. Az egészséges köretek közül remekül illik például a szezámos vöröslencséhez, a bulgurhoz vagy a gerslihez, meg a hajdinához.
Fokhagymás-zöldfűszeres rántott hús
Hozzávalók (hat-hét adaghoz)
- 80 dkg csirkemell
- 10 dkg tönkölyliszt
- 2 tojás
- két deci zabtejszín ( lehet sima is, ha nem vagytok rá érzékenyek)
- egy csokor petrezselyem
- egy csokor bazsalikom
- 5 gerezd fokhagyma ( lehet több is, ha szeretitek)
- ízlés szerint só
- kókuszzsír a sütéshez
A csirkemelleket nagyjából másfél centi vastagságú szeletekre vágjuk. Nagyon picit megklopfoljuk, hogy mindenhol nagyjából ugyanolyan vastag legyen. Egy kicsit megsózzuk, majd félretesszük.
Összeállítjuk a masszát. A tojásokat összekeverjük a tejszínnek, beleszórjuk az összevágott petrezselymet, bazsalikomot és végül az összezúzott fokhagymát.
Végül jöhet a liszt! Lehetőleg két adagban adjuk hozzá, mert akkor egyszerűbb egy fokkal csomómentesre keverni. Akkor jó a massza, ha éppenhogy ragad. (Ha folyós lett, tegyünk hozzá még egy kanál lisztet. Ha túl szárazra sikeredett, akkor egy kis vízre van szükség.)
A szeleteket egyenként megforgatjuk benne, majd forró kókuszzsírban, kis lángon kisütjük. Oldalanként nagyjából 7 perc kell, de érdemes figyelni, mert ikönnyen túl lehet sütni. Ha nem vagyunk biztosak magunkban, szemeljünk ki egy tesztpéldányt. Vágjuk ketté, ha szépen elváltak egymástól a rostok, tuti nem maradt nyers a közepe!
A kókuszzsírtól nem lesz túl olajos, zsíros a hús, így nem lesz olyan érzésünk ebéd után, mint ha kő lenne a gyomrunkban.