reblog

Emlékeztek a naaagy dobozos csokis-banános bonbonra, amely legfeljebb csak formájában emlékeztetett banánra, ellenben nettó aroma volt az egész? Nah, most ennek a házi , cirka három perces változatát készítettük el hozzáadott cukor nélkül. A gyerekek már tűkön ültek, mikor kóstolhatják meg, ezért hogy lerövidítsem a csoki dermedési idejét, betettem az egészet hűtőbe egy húsz percre. Hát bitang nagy sikere volt..Tíz perc alatt fogyott el mind.

Hozzávalók:

• két banán
• száz gramm étcsoki
• pici növényi margarin (kókuszzsír)
• ízlés szerint kókuszreszelék
• ízlés szerint zabpehely

A többit nézzétek meg a legfrissebb vlogposztban!

A múltkor a banán csak nem akart elfogyni, főleg, hogy a nagy újabban kitalálta, nem szereti. Eszembe jutott, hogy nagyon-nagyon régen sütöttem fahéjas-citromos banánt, pedig nincsen sok dolog vele.

Nem kell pihentetni, meg vagy három keverőtálat, egy tepsit, egy formát meg egy rakat kanalat sikálgatni. Plusz jó pont, hogy nincsen benne fehér cukor és egy tök kezdő is összedobhatja cirka öt perc alatt.

Fahéjas-citromos sült banán

Hozzávalók egy adaghoz:

• egy banán
• fél citrom leve
• egy evőkanál méz
• egy teáskanál fahéj
• egy evőkanál valamilyen semleges zsiradék például kókuszzsír, növényi margarin, mezei étolaj

A banánokat felharmadoljuk, majd nagyjából egyforma hasonló darabokra vágjuk. Közben egy serpenyőben felforrósítjuk a mézet és a zsiradékot és belecsurgatjuk a citromlevet. Majd úriasan meghintjük a fahéjjal és amikor szépen kezd bugyogni, akkor beleforgatjuk a banánokat. Nagyjából három percig sütjük őket. Hagyjuk, hogy a széleik kellemesen karamellizálódjanak. Végül langyosan tálaljuk őket.

Puding gyöngyből. Elsőre kicsit szürreálisnak, bonyolultnak tűnik, de a valóság ennél sokkal frappánsabb. Ez egy nagyjából húsz perces, kalóriaszegény, pepecselésmentes finomság, amely felmelegíti a testet és a lelket, még a legszürkébb „ötven árnyalatmentes” őszi napon is.

Talán pont az átlátszóvá váló tápiókagyöngy juttatta eszembe az igazinak tűnő homokos kávé sztoriját… Gyerekként a húgommal komplett nyári konyhánk volt a mama teraszának oldalában. A szépen megnyesett fagyalbokor ágaira raktuk a konyharuhának kinevezett törülközőfoszlányt, a csorba kidobásra ítélt, de „játszani még jó lesz” bögréket. A lépcsőt kineveztük munkapultnak, ahova műanyag tálakban vittük a „lisztet”. Pontosabban a homokot. A régi lyukas fazekakba gondosan beletettük a barna, ragadós homokos masszát. A tetejét falevelekkel és kavicsokkal díszítettük, majd betettük az alkalmi sütőnkbe, vagyis a kerítésen lévő postaládába. Izgatottan vártuk, hogy leteljen a kerek két perces sütési idő, és máris lehetett „enni”. Jobban mondva evést imitálni Gombival, a töltött kolbászra emlékeztető tacskóval.

Még nagyobb öröm volt, amikor a mama nekünk adta a régi, lyukas kotyogóst. Az alján maradt némi kávézacc, így neki álltunk a postaládában kávét főzni. Felöntöttük kúti vízzel, hogy lehessen inni. De valahogy mégsem tűnt valódinak. A löttynek inkább olyan színe volt, mint egy zavaros mocsárnak, ezért biztos, ami biztos alapon beleszórtunk egy kis homokot. Mindjárt más lett! Majdnem igazi! Nem is kellett annyit hozzáképzelni. Ki is töltöttük a tuningolt verziót a csészékbe, amikor a kerítés mellett felbukkant az akkor nyolcvan fele járó Roza néni barázdált arca. Sejtelmesen megkérdezte, mit csinálunk.

- Kávét főztünk  – vágta rá a húgom, majd egy hirtelen ötlettől kezdve megkínálta egy csésze homokos feketével.

Én csak ültem a lépcsőn, és bámultam a szinte sci-fibe illő jelenetet. A néni nemcsak úgy csinált, hogy megissza a kávét, hanem VALÓBAN le is húzta, illedelmesen megköszönte, majd ment híreket begyűjteni a szemközti utcai padról.

Almás-gyömbéres tápiókapuding (recept két főre)

• négy evőkanál tápiókagyöngy
• három deci víz
• két darab közepes alma
• egy kisebb banán
• egy kávéskanál gyömbér
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy deci kókusztej (lehet sima is, ha nem vagytok paleósok, tejérzékenyek, vegánok)
• a sütéshez kókuszzsír

A tápiókagyöngyöt forró vízben fedő alatt el kezdem főzni. Közben lereszelem az almát, összenyomom a banánt, majd a kókuszzsíron kicsit megpirítom őket. Megszórom egy kicsit a gyömbérrel, majd nagyjából két perc után félreteszem az egészet. Nagyjából negyed óra elteltével a tápiókagyöngy átlátszóvá válik, ilyenkor hozzá lehet önteni a kókusztejet. Teszek bele egy kanál nyírfacukrot, majd beleforgatom az almás-banános-gyömbéres masszát. Innentől kezdve a puding öt perc alatt besűrűsödik.

A végeredményt kis desszertes tálakba öntöttem, de amúgy pohárban is nagyon mutatós. A tetejére érdemes valami roppanóst   (például diót vagy mandulapelyhet) szórni, mert klassz kontrasztot ad a krém állagával.  Szóval, ezek után ki ugrik le először a legközelebbi bioboltba egy adag tápiókagyöngyért?!

Minden fogyni vágyónak, fogyókúrázónak eljön az életében az a pont, amikor megkíván egy szelet édesen krémes süteményt. Főleg egy olyan helyzetben, amikor egy nagy „sátoros ünnepen” az egész főteret belengi a forró, fahéjas kürtőskalács illata. Szemétség a négyzeten. Utána már lehet másik helyen sétálni a gyerekkel, de már mindegy. Megette a fene az egészet! A fejem egy nem is olyan távoli zugában már elkezdődött a szokásos hosszú monológ, amelyben akár egy profi ügyvéd, megindokolom magamnak, miért vagyok jogosult egy szelet tortára. Csak az nem mindegy, hogy milyenre! A kókuszos-banános kölestorta ebben a megszorult szituációban mindig bevethető, nincsen benne hagyományos fehér cukor-és búzaliszt. Borzasztó egyszerű, diétás, gyors, és a krém elkészítéséhez pedig a gyerekeket is be lehet vetni.

Kókuszos-banános kölestorta (26 centis forma)

Hozzávalók a piskótához

• 300 gramm kölesliszt
• két közepes  tojás
• 100 gramm nyírfacukor (más néven xilit)
• egy deci kókusztej
• 70 gramm kókuszzsír
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy teáskanál sütőpor

A krémhez

• két deci kókusztej
• három darab nagyon érett banán
• két evőkanál nyírfacukor
• egy vaníliarúd kikapart magja
• egy tasak expressz zselatin ( vagy 3 darab sima lapzselatin)

A díszítéshez:

• három evőkanál chiamag
• egy marék szeletelt mandula
• egy marék fenyőmag

Nulladik lépésként  180 fokra, légkeveréses fokozatban bemelegítjük a sütőt és egy ollóval szép kört vágunk a csatos tortaformába. A piskótával kezdünk. Nem kell tőle félni. A titka egyszerű, a két tojást a nyírfacukorral a robotgéppel a legmagasabb fokozaton nagyjából három-négy percig kell habosra verni. Akkor jó, ha a massza fehéredik, keményedik és látszódnak benne a buborékok. Ezután öntsük bele az előmelegített, feldarabolt kókuszzsírt és a kókusztejet. Egy-két percig keverjük meg a robotgéppel. (Ilyenkor elég már az alacsonyabb fokozat is.) Már csak a szódabikarbónás, sütőporos köleslisztet kell beletenni, majd pár perc keverés után csurgassuk bele a tortaformába. A kölespiskóta nagyjából harminc perc alatt aranybarnára sül, de kivétel előtt célszerű tűpróbát végezni.

Amíg a piskótánk sül, addig egy tálban összekeverjük a kókusztejet, a karikára vágott banánokat, és a nyírfacukrot egy deci vízzel. A kikapart vaníliamagokat is beletesszük. Ehhez is lehet használni robotgépet, de egy mezei, kézi habverő is megteszi. Az expressz zselatint (haladók használhatnak sima lapzselatint is.) csak akkor adjuk hozzá, amikor már a piskótánk hűl.

Még egy fontos dolog, mielőtt a krémet nemes egyszerűséggel ráöntjük a tésztára, szedjük le a piskóta aljáról a sütőpapírt. Később már sokkal nehezebb lesz, tapasztalat! Hogy hogyan, ha valaki még nem tudja? Nagymamám úgy tanította, hogy egy tálcára rakjunk tiszta konyharuhát. Ezután tegyük a kicsatolt tortaforma tetejére, majd egy gyors mozdulattal fordítsuk meg az egészet. A piskótát hasonló elven tegyük vissza a formába, és már jöhet is a krém.

Egy kis chiamagot, hogy szép, kontrasztos legyen a teteje, belekeverhetünk, de nem feltétlen szükséges. A tortát a hűtőben legalább három órát, de inkább egy éjszakát pihentessük. Másnap reggel vegyük le a forma falát, díszítsük idénygyümölccsel, mandulával, fenyőmaggal, és élvezzük ki minden egyes falatját!

Egyszer, amikor még egyetemista voltam - a főzőtudományom valahol a pirítós, a mikrós virsli és a lágy tojás között mozgott- elhatároztam megsütöm anyukám tuti palacsintáját. A szeminárium után mindent megvettem, majd este az albérletben nekiálltam. Egy apróságon viszont úgy döntöttem, módosítok, sima étolaj helyett olíva olajat használtam a kisütéshez. Nem tudom, mit rontottam el, de elvileg a papíron előírt tizenkét palacsinta helyett, nekem a massza csak négy, kis szerencsétlen formára volt elég. Szegények, lyukasak is voltak, mert persze képtelen voltam átfordítani őket, zöld színűek is az olívától, és az ízük is ehetetlen kategóriába tartozott. Mind landolt a kukába. Akkor megfogadtam, én soha nem sütök palacsintát. De soha ne mondd, hogy soha! Most már szinte szakmányban sütögetem a banán- vagy paleopalacsintát, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot, sem lisztet, és inkább olyan amerikai jellegű.

Banánpalacsinta vagy paleocsinta recept két főre

• 2 db érettebb banán (minél barnább annál jobb)
• 4 tojás
• egy vaníliarúd kikapart magja
• a sütéshez kókuszzsír

Keverjétek habosra a tojásokat, majd adjátok hozzá a villával összenyomkodott banánokat és a kikapart vaníliamagokat. Ha ezzel készen vagytok, már süthetitek is. Én olyan két-három evőkanálnyi masszából sütök egy szeletet. Kb. fél perc az egyik oldal, fél perc a másik közepes lángon.

Ezután nincsen más hátra - ha még nem  unjátok a kókuszt - öntsétek le egy kis kókusztejjel, tegyetek rá kedvetek szerint gyümölcsöt. Nekünk például van egy körtefánk, ezért a kókuszt a körtével házasítottam. De nagyon finom például natúr joghurttal, áfonyával, málnával is. És az egészben a legjobb, hogy bűntudat nélkül lehet enni, mert alacsony a kalória tartalma.