reblog

Van, amikor nálunk is olyan kemény a tempó, hogy nem jutunk ki minden héten a piacra. Ilyenkor elfogy a "dugi" sárgarépa, az illatos kosárból a lilahagyma, plusz a hűtő is egyre erősebb hangon kong az ürességről. Ezzel a „kicsit sem szembetűnő” helyzettel múltkor szombat délután hatkor szembesültem, miután hazaértünk a vendégségből.

Semmi pánik, irány a közeli diszkont! A teli parkoló láttán átmentem sprinterbe, és rohantam a zöldséges pulthoz. Üres. Azaz három láda céklát leszámítva két karalábé meg egy fej saláta maradt a későn érkezőknek. Szegény céklák! Pedig nem is voltak fonnyadtak, punnyadtak, és alig több, mint száz forintot kértek kilójukért. Mégsem kellettek senkinek! Megszántam őket, vettem egy jó adagot! Helyes kis póréhagymás fasírtgolyócskák lettek belőlük.

Póréhagymás céklafasírt (kb. 10-12 darabhoz)

• 3 darab közepes cékla
• 15 dkg póréhagyma
• 3 evőkanál tökliszt
• 2 tojás
• egy kávéskanál szerecsendió
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez kókuszzsír

A munka legvéresebb része a cékla tisztítása és reszelése. Felér egy fél disznóöléssel, de megéri. Ha ezzel megvagytok, akkor a céklát jól nyomkodjátok ki, mert levet ereszt. Hozzáöntjük az apróra vágott póréhagymát. Egy külön tálban összekeverjük a tojásokat a tökliszttel, a sóval, a borssal meg a szerecsendióval, aztán a céklával is jól elvegyítjük. Akkor jó az állaga, ha két kanál segítségével kis golyócskákat tudunk formázni. Ha nem áll össze a massza, akkor tegyetek hozzá még egy kis lisztet.

Elővesszük a vokot és közepes lángon a fasírt mindkét oldalát nagyjából három percig sütjük. Akkor jó, ha az oldala kicsit rozsdabarna színű. A sütögetés szerintem egy kicsit macerás, de megéri! A céklafasírt kívül ropogós, belül szaftos, pont amilyen egy ideális főzelékfeltét platóni ideája.

Nehezen viseltük (viseljük) a Szaharát idéző vénasszonyok nyarát. A férjemmel felváltva kókadoztunk. Legszívesebben ki sem mozdultunk volna a kanapé, az ágy és a gyerekszobai szőnyeg triumvirátusából. De ez csak a mi kis cukormázas, cseresznyés álmunk volt. A kisfiam angyali hangján tágra nyitott pupillákkal folyton azt ismételgette: táttá, táttá, táttá. Ez az ő nyelvén azt jelenti, menjünk el valahova. Akárhova. Postára, piacra, játszótérre vagy kertészetbe. Tök mindegy. Csak hadd vegye fel a kiscipőjét, hadd sétálgasson és simogathassa (alkalom adtán tépkedhesse) a virágokat, bokrokat. A férjem bölcsen megállapította, ha a gyerekben ennyi energia van, akkor nekünk is turbó fokozatra kéne kapcsolnunk. Nem volt más választásunk, mint bevetni a csodafegyvert: az amarántot. (Korábbi posztot az amarántról lásd itt) 

Amaránt felfújt paradicsommal és padlizsánnal

Recept két személyre

• egy darab kisebb padlizsán
• öt darab közepes paradicsom
• 300 gramm amaránt
• két fej vöröshagyma
• három gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál római kömény
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

Először forrásban lévő vízben tíz percig főzöm az amarántot. 180 fokra előmelegítem a sütőt. Közben az egyik vöröshagymát felkarikázom, és a kókuszzsíron megpirítom. A padlizsánt meghámozom - hogy ne legyen keserű - majd egy deci víz és négy felkockázott paradicsom társaságában rádobom a vöröshagymára. Az összenyomott fokhagymákkal, a borssal, római köménnyel és a sóval ízesítem a zöldségeket. Pár percig rotyogtatom az egészet.

Az amarántot egy levesszűrő segítségével átpakolom egy tűzálló tálba, majd összekeverem az előfőzött zöldségekkel. A megmaradt paradicsomot és a hagymát szeletekre vágom, és a felfújt tetejére teszem. Én szép sorba tettem őket, hogy mindenhova jusson a pluszfeltétből. Nagyjából még húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, ha a paradicsom és a hagyma széle el kezd pirulni.

A végeredményről csak szuperlativuszokban lehet csak beszélni: szuperegyszerű, szupergyors, szuperegészséges és szuperfinom.

Epilógus:

Az amaránt ismét felpörgetett: délután több, mint tíz kilométert gyalogoltam a dögmelegben a kisfiammal. Pedig reggel még a házból sem akartam kilépni.

Azt hittem, ezt a pitét nem tudom lefotózni. Először is sikerült az okostelefont akarata ellenére megúsztatni a Tiszában (természetesen védőtok nélkül), így kérdéses volt, hogy a gondos szárítgatás után be lehet-e kapcsolni. Szerencsénk volt, most már működik. Egy pipa. A második dolog, amivel reggel kellett szembesülnöm, hogy a szilvás kölespite fele kámforrá vált. Való igaz, este sütöttem meg. Akkor nem olyan szépek a fények, ezért azt gondoltam, reggel fotózom le. Én épp csak megkóstoltam, de a család a langyos fahéj illatától megrészegülten csapott le a sütire. Egy szelet a húgomnak, egy a férjemnek, meg még egy a férjemnek… Így maradt egy fotóznivaló félpite, ami teljesen tejmentes, gluténmentes. Ráadásul nincsen benne még fehér cukor sem.

Fahéjas-szilvás kölespite

A tésztához

• 30 dkg kölesliszt
• 20 dkg kókuszzsír
• 10 dkg nyírfacukor (más néven xilit)
• egy darab tojás
• 1,5 dl víz

A töltelékhez

• fél kiló szilva
• 20 dkg dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)

A köleslisztbe beleszórom az apróra vágott kókuszzsírt. A masszába beleteszem a tojást és a nyírfacukrot, beleöntöm a vizet, és addig gyúrom, amíg egy kis gombóccá nem áll össze. Ez nagyjából öt perc.  A tésztacsomagot folpackba tekerem, utána minimum fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. Nem baj az sem, ha egy-két órát hagyjátok állni. Én kora délután állítottam össze az alapot, és csak este sütöttem meg a pitét.

170 fokra légkeveréses fokozatban előmelegítem a sütőt. A tésztát a pihenő után egy sodrófával nagyjából 7-8 milliméter vastagságúra nyújtom és beleteszem a piteformába. A szélét kicsit megnyomkodom. Egy kör alakúra vágott sütőpapírra ráteszem a kerámia sütőbabokat (lehet sima is), és beteszem a pitét sülni tíz-tizenöt percre.

Közben megmosom, félbevágom és kimagozom a szilvákat. Kicsit megnyomkodom őket, hogy veszítsenek a nedvességtartalmukból és ne áztassák el a tésztát. Aztán beleforgatom őket a fahéjas nyírfacukorba.

Mikor kicsit kezd barnulni a pite széle, akkor kiveszem a sütőből. A babokat óvatosan eltávolítom. A töltelék helyét jól megszórom a dióreszelékkel, hogy sütés közben felszívja a szilva kifolyó levét. Már csak a gyümölcsök ízléses elrendezése van hátra. Én jó szorosan raktam őket egymás mellé, hogy minden szeletre bőven jusson belőlük. A pitét ezután kb. húsz percig sütöm.

A kész süti finoman szólva igencsak nagy népszerűségnek örvendett még azok körében is, akik épp nem szeretnének fogyni.

A céklapucolás igazi konyhai vérengzés: elég egy pillanatra rosszul húzni a kést, és máris megvan a baj. Nem, most nem arra gondolok, hogy megvágom az ujjam pont azelőtt, hogy valami vizes masszába kéne nyúlnom, hanem arra, amikor a húsos céklából a vágás mentén kispriccel a piros lötty a fehér konyhaszekrényre, a fehér trikómra és a patyolatfehér abroszra. Magamba mérgelődök, dúlva-fúlva ondok-mondok. Ezerszer megfogadom, legközelebb tuti felveszem a kötényt! Annak legalább nem számít! Meg valami nagyon retró, nyolcvanas évekből megmaradt, lakástextilboltban szerzek egy kevésbé giccses, sárga rózsás vagy tésztamintás viaszos vásznat. Persze eddig a lépésig nem jutok el. Aztán amikor a lakásban terjengeni kezd a fokhagymás céklasteak édes illata, a rosszkedvem is tova száll.

Fokhagymás céklasteak

Recept két főre

• öt- hat darab közepes cékla
• három gerezd fokhagyma
• ötven gramm kókuszzsír (ha nem vagytok paleósok, akkor olívaolaj)
• egy csipet só, bors

Begyújtjuk a sütőt kétszáz fokra, légkeveréses fokozatra. A céklákat óvatosan megpucoljuk, és mint ha steakburgonya lenne úgy vágjuk fel. Közben felmelegítjük a kókuszzsírt vagy egy edényben, vagy ha lusták vagytok, a mikróban két percre. Elkeverjük benne a fokhagyma szeleteket. A megtisztított céklákat egy tűzálló tálba tesszük, és leöntjük a fokhagymás kókuszzsírral. Figyeljünk arra, hogy minden szeletre jusson a fokhagymából. Már mehet is a sütőbe.

Sajnos, a cékla viszonylag lassan puhul meg. Kell neki nagyjából negyven perc. Tehát ne akkor álljunk neki, mikor déli tizenkettő előtt öt perccel kopog a család szeme az éhségtől. Viszont előnye, hogy nagyon-nagyon gyorsan össze lehet állítani, szépen magától megsül, nem kell kevergetni, vagy ott álldogálni mellette. Kevesebb benne a kalória, mint a krumpliból készült vetélytársának. A végeredmény egyszerre szaftos, ropogós és édes, egy szóval több, mint tökéletes kísérője főleg a száraz, natúr húsoknak. 

Olyan környéken lakunk, ahol nem ritka látvány, hogy a szomszédok a kerítés egyik illetve másik oldalán egy vödör, gereblye vagy kapa társaságában filozofálgatnak az élet olyan fontos kérdéseiről, mint a mikor fog esni, kell-e öntözni, hogy áll a cefre vagy éppen mi volt az ebéd. Az egyik szomszédunk, Jani is ilyen típus. Éppen délután családilag ültettük az áfonyabokrot, amikor felbukkant a tüchtig vonalba rendezett farakása oldalában. A férjem, ahogy egy jó szomszédot illik, megkínálta egy deci furminttal, ő meg cserébe hozott egy tál még édesen földszagú paradicsomot. Jó tíz perce beszélgettünk, amikor szóba került az aznapi menü. Mondtam, hogy lecsós csirkecombot. Rám nézett, picit felhúzta a szemöldökét és próbálta elképzelni az ételt. Pár perc múlva kerek-perec közölte: ha nem sért meg, ő szereti a lecsót, szereti a csirkecombot is, de a kettőt együtt meg nem enné soha. Pedig micsoda finom együtt, főleg most, amikor a paradicsomnak és a paprikának is szezonja van!

Lecsós csirkecomb

Recept két főre

• két darab csirkecomb (alsó, felső egyben)
• két deci paradicsomlé
• két fej vöröshagyma
• két gerezd fokhagyma
• négy-öt darab közepes paradicsom
• három darab közepes paprika
• egy evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)
• egy kávéskanál koriander
• négy darab egész babérlevél
• a sütéshez kókuszzsír ( lehet olívaolaj is, ha nem vagytok paleósok)
• ízlés szerint só

A csirkecombokat jól megmosom, leszedem a bőrüket, majd jól bedörzsölöm őket a kókuszzsíros fokhagymagerezdekkel. Közben egy fedeles edényben a kókuszzsíron a felkarikázott vöröshagymát megdinsztelem. Mikor a hagyma átlátszóvá válik, hozzáöntök egy deci vizet, és két deci paradicsomlevet. (Én, a nagymamám házi, befőzött paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.)

Beleteszem a csirkecombokat az edénybe, hozzáadom a felkockázott paradicsomokat, a felkarikázott paprikákat és az egész babérleveleket. Lefedem az egészet egy fedővel, majd hagyom negyed órát rotyogni. Ezután fordítok egyet a combokon. Beleszórom a koriandert, a sót és a nyírfacukrot, és még addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. A csirkecomb ebben a fedős megoldásban nagyjából fél óra lett kész, de ha csirkemellet használtok, akkor nagyjából tíz percet spórolhattok.

A lecsós csirkét most teljes kiőrlésű fussilivel ettük, de tökéletesen illik hozzá bármilyen semleges köret, mint a barna rizs vagy a kuszkusz. A végeredmény a családnak nagyon-nagyon bejött. A fazék aljáról az utolsó falatka is eltűnt.