reblog

Egy kisgyerek mellett majdnem minden reggelem olyan, mintha az őskáoszt akarnám erőnek erejével legyőzni. Mondjuk azt szeretem, amikor duruzsol a vízforraló, serceg a kókuszzsír az omlett alatt, és a kicsi ujjak között roppannak a reggeli záróakordjaként járó kekszecskék. A színes-szagos hangok beszippantanak, de az idill csak rövid ideig tart. Miután túl vagyok a "jóreggelt" feketémen, szinte arcul csap a kőkemény valóság.

A serpenyő aljára a férjem odaégette a tojást, a koszos bögrék sorban állnak a pulton, és a padlón szétszóródó morzsákból három hangyaboly jóllakna. Nekiállok, súrolok, seprek, pakolok. Közben csörrennek a fedők, borulnak a fakanalak, és a rend továbbra is egy utópisztikus vágyálomnak tűnik. Mire nagyjából összekapom a konyhát, túl vagyunk a délelőtti meséken és a maratoni tízórain, az óra már tizenegyet üt. Kisebb pánikrohamot kapok, mert délre kéne valami ebédet prezentálnom. Ekkor benézek hűtőbe, ami kishíján pirosan villog az ürességtől. A bolt messze van, a gyerek álmos, én meg lehetek kreatív.

Nah, a mai recept is egy ilyen helyzetben született. Fél órás fitnesz menü, ami bőven túltesz a tök és a póré barátságán.

Mandulás-pórés-sütőtökös csirkés kuszkusz (recept két főre)

• fél kiló csirkemell
• kétszáz gramm kuszkusz
• egy szál póréhagyma ( a szára is)
• harminc deka sütőtök
•  egy deci mandulatejszín (ha nem vagytok tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• két evőkanál mandula
• egy késhegynyi fahéj
• egy evőkanál szerecsendió
• egy kávéskanál kakukkfű
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez kókuszzsír

A durvára vágott pórét egy vokban kókuszzsíron megpirítom. Hozzá dobom a viszonylag kis darabokra szeletelt sütőtököt. (Én nem szoktam előfőzni, vagy elősütni, sokkal egyszerűbb, gyorsabb, ha minden egy serpenyőben készül.) Beleteszem a csirkemelldarabokat, és öt percig együtt sütöm őket. Ezután felöntöm egy deci vízzel, beledobom a mandulát, és hagyom az egészet rotyogni.

Mikor a sütőtök elkezd puhulni (kb. tíz perc), akkor az egészet felöntöm mandulatejföllel, majd belerakom a fűszereket: a kakukkfüvet, a szerecsendiót és fahéjat. Sózom, borsozom. Beleteszem a kuszkuszt, ami egy szempillantás alatt felszívja a pórés-mandulás levet. Alaposan összekeverem az egésszel, majd formás kis adagokban tálalom.

A kakukkfű, a fahéjas szerecsendió és a kuszkusz pazar mód feldobja az amúgy tökegyszerű tökös-pórés csirkét. A receptnek van még egy plusz előnye azoknak, akik nem érzik a mosogatásban a zent: a főzés során egyetlen edényt piszkolunk össze, így újabb értékes perceket lophatunk az amúgy mindig kevésnek tűnő huszonnégy órából.

Az iskolai menza szörnyszülöttje a finomfőzelék volt. Amikor meghallottam, hogy AZ lesz ebédre, akkor a hideg kétszázhuszas tempóban kezdett rohangálni a hátamon. A „nemzetközi helyzet” az ebédlő előtt csak fokozódott. A gyomrom a kiáramló hipó- és zsírszag érdekes egyvelegétől gombócnyira zsugorodott. Ekkor már tudtam, igazi hős leszek, ha két kanállal bírok enni a tányér tetején úszkáló íztelen sárgarépa-és fehérrépa karikákból és a furcsa vizes-tejfölös-buckákból. Gusztustalan, hiába finomfőzelék  - gondoltam magamban. Elcsipegettem két szelet kenyeret, és a feltétnek nagy jó indulattal nevezhető, rezgő-remegő szafaládét is felajánlottam az osztálytársamnak.

Most, jó pár évvel később, találtam a zöldséges kosár legalján két csokor fehérrépát. Úgy gondoltam, főzök egy finomfőzeléket. Elég alternatívra sikeredett, mivel sem borsó, sem karalábé, sem pedig sárgarépa sem volt otthon.

Finom Fehérrépa Főzelék (röviden 3F)

Recept két főre

• két csokor fehérrépa ( a zöldje is)
• egy közepes fej vöröshagyma
• egy evőkanál rizsliszt (paleósok használhatnak pl. nyílgyökérlisztet helyette)
• egy kávéskanál szerencsendió
• négy darab egész babérlevél
• egy csipet cayenne bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a lisztet, majd rádobom az összevágott hagymát. Sűrű kevergetés közben üvegesre sütöm, majd felöntöm fél liter vízzel. Beledobom a felkarikázott fehérrépát, a petrezselyemzöldjét. Mivel a fehérrépa viszonylag gyorsan puhul, ezért gyorsanbeleteszem babérlevet, hogy jól vegye át a főzelék az ízét. Tíz perc főzés után sózok, majd beleszórom a szerencsendiót és a cayenne borsot is.

A kész főzeléket beleteszem egy turmixba, hogy szép, selymes állagot kapjak. Nagyjából három perc mixelés után már tálalom is. A hagyományos vonalat követők nyugodtan süssenek ki hozzá valamilyen húsfélét. A vegák ehetnek hozzá például kívül ropogós, belül szaftos céklafasírtot. Az ínyencek pedig nyugodtan kísérletezhetnek a gyümölcsökkel például almával, szőlővel, amelyek kellemesen kiemelik a fehérrépa robosztus frissességét. Szóval, ki kér belőle?

A férjem kezdi elővenni a dzsentri énjét. A heti menü összeállításakor kijelentette, ő megkívánta a lazacot, és azt is fog enni. Tágra nyílt pupillával rámeredtem, majd okos asszonyként csak megrántottam a vállam. Felőlem, legyen, pláne ha minden hozzávalót házhoz szállít. Két óra múlva következett a kvarcjáték második szintje. Peti hallal a kezében pislogva közölte, ezt meg is fogja sütni. Méghozzá nem is akárhogyan! Megnyalom mind a tíz ujjam!

Háááát! Nagyot nyeltem, nem akartam a kedvét szegni, de nem úgy terveztem a délutánomat, hogy  a főzése után minimum fél órán keresztül vakarom a koszt a pultról, ezért felajánlottam egy kompromisszumot. Megsütheti a lazacot, de én készítem hozzá a mártást, meg a salátát. Némi házastársi ráhatás után beleegyezett. De csak egy tűzhely van! Mi meg már elég éhesek voltunk, ezért hogy nyerjünk pár percet, ketten álltunk a tűzhely előtt. Én amolyan anakondaszerűen hátul kevergettem a mártást, Peti meg az első lángon sütötte a speciális két serpenyős technikájával a halat. (Nem, ő nem használ fedőt, teljesen jó még egy serpenyő lefordítva) A „menj már arrébb”, „akkor csinálj te mindent” percenkénti ismétlése ellenére az ebéd húsz perc múlva már a tányérunkon volt.

Fehér borban sült lazac petrezselymes lime-os mártással

Recept két személyre

• négy szelet lazacsteak
• egy deci száraz fehérbor
• egy darab közepes tojás
• egy evőkanál rizsliszt
• két deci rizstej
• fél lime leve
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál nyírfacukor
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A felhevített kókuszolajon a lazac mindkét oldalát három-három percig sütjük egy fedeles serpenyőben. ( A bátrabbak kipróbálhatják a férjem két serpenyős módszerét.)Közben csurgatunk rá egy kis fehérbort. Nem egy nagy etvasz, elrontani lehetetlen, de a végeredmény gátlástalanul finom.

A mártás sem egy nagy ördöngösség! Kókuszzsíron megpirítunk egy evőkanál rizslisztet. Nagyjából két perc után hozzáöntjük a rizstejet. Beletesszük a tojást, az összevágott petrezselymet és belefacsarjuk lime-ot. Egy kávéskanál gyömbérrel és a sóval ízesítjük. Hogy ne legyen annyira „tömör” az íze, egy kávéskanál nyírfacukorral lágyítunk a mártáson. Sűrű kevergetés mellett pár percig főzzük. A kész szószban megforgatjuk a lazacokat és már tálalhatjuk is.

A halat mi most bébispenót salátával ettük, de szerintem remekül illik hozzá például a köles és a barna rizs is. A petrezselyem és a lime kellemesen friss íze remekül kiemelte a lazacot. Nem győztünk hümmögni evés közben. Az igazsághoz hozzátartozik, a férjemmel ebéd után megegyeztünk abban: soha többet nem főzünk egyszerre egy tűzhelyen.

Szeptemberben fél Fehérvár a Lecsófesztiválra hangolódik. A munkahelyek dohányzásra kijelölt helyein az emberek arról diskurálnak milyen tuti helyről szerzik be a paradicsomot, ki hozza a vágódeszkát, vagy ki megy el a boltba a közös főzéshez nélkülözhetetlen rekesz sörért.

A Nagy Nap hajnalban mindenki felállítja az aszfalton a kis bográcsát, lehúzza a kötelező „welcome” pálinkát, és nekiáll jobb esetben például hagymát pucolni. (A rosszabbat a fantáziátokra bízom.) Közben a kiutalt sörpadok előtt összefut valamelyik tíz évben egyszer látott középiskolai osztálytársával. A szűk egy órás anekdotázás közben csak előkerül még egy üveg alkoholos ital a szatyor mélyéről. És ez így megy egész nap!

A bográcsok rotyognak, a füst mindent beborít. A főzőverseny okozta izgalmat szinte kézzel lehet tapintani. A csapatok igyekeznek játszani az ízekkel, az alapanyagokkal. Elvégre a több száz potenciális lecsókirály/királynő közül valahogyan ki kell tűnni.

Mivel most hétvégén lesz a Lecsó (szigorúan nagy betűvel), már mindenkin úrrá lett a lecsóláz, ezért úgy gondoltam, elkészítem az én hipergyors, reform lecsómat quinoával. (Korábbi quinoás receptemet lásd itt!) Ha már a fehérváriak úgy tartják, minden lecsó, amit annak szánnak.

Quinoás reformlecsó

Recept két főre

• kétszáz gramm quinoa
• négy darab közepes paradicsom
• egy darab nagyobbacska paprika
• egy fél szál póréhagyma
• két deci paradicsomlé
• két evőkanál nyírfacukor
• egy kávéskanál koriander
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

Első lépésként a quinoát tíz percre beáztatom, majd jó alaposan leöblítem. Megkóstolom, ha még keserűnek találom, akkor még egyszer lemosom, aztán fél liter vízben megfőzöm. Forrástól számítva negyed órán belül készen van.

Közben a felkarikázott póréhagymát a kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott paprikát, paradicsomot. Felöntöm az egészet paradicsomlével. (Én a nagymamám házi paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.) Rászórom az aprított petrezselymet. Pár percig hagyom rotyogni, aztán ízesítek. Beleteszem a koriandert, a nyírfacukrot és a végén sózok. Hagyom tíz percig főzni, és már tálalom is.

Bevallom, nem is gondoltam volna, hogy szigorúan az inka-magyar barátság jegyében a quinoa ennyire bírja a lecsó magyaros változatát. A végeredményről csak annyit, hogy délután ettem volna még egy tányérral, de a konyhában sajnos/szerencsére már csak az üres fazék várt rám.

Az életmódváltásban számomra az a legnagyobb kihívás, hogyan egyek olyan gyors (!) desszertet, ami nemcsak a lelkemnek, hanem a testemnek is jó. Észrevettem, ha kielégítem az édesség iránti vágyamat, akkor nem ábrándozok folyton a roppanós, cukros tetejű dobostorta és habos olvadozó, karamellás társai után. Nem izzad a tenyerem, ha egyet fizet kettőt fizet akcióban van a jégkrém, vagy a svájci csoki, mert tudom, nekem is jár a jutalomfalat. Csak így kicsit másabb, mint a megszokott.

Mivel sikerült a hét elején egy influenzaszerű játszótéri vírust összeszednie a családnak. Most egy húsz perces gyömbéres almás-céklás pohárkrémet készítettem, ami remek kísérő egy deci késői szüretelésű fehérborhoz.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Recept két személyre:

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem.( Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Mivel a férjem a hardcore parlagfűszezonban nem fogyaszthat semmilyen tejterméket, mert olyan keresztallergia lép fel nála, hogy arra nincsenek szavak, így tojáshabbal lágyítom az ízeket. Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyunk.

A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben érezni az ízeket.

A kis rózsaszín desszert könnyű, szinte elolvad a nyelven és egy pohár borral méltó lezárása lehet akár egy ünnepi vacsorának is.