reblog

A legjobb édesburgonyapüré, amit valaha ettem. (Tudom, nagyon szerény vagyok...)Komolyan, pedig sokféle változatban készítettem. Csak négy hozzávaló, na jó vízzel együtt öt, egy botmixer meg húsz perc kell hozzá. Szuper lowcarb köret bármilyen hús mellé.

Hozzávalók 4 személyre:

• négy-öt édesburgonya
• egy nagyobb fej lilahagyma
• egy érzésnyi olívaolaj
• egy teáskanál só

Az apróra vágott lilahagymát megfuttatjuk az olívaolajon. Pár percig pirítjuk, majd utána felöntjük vízzel. Az édesburgonyát megpucoljuk, karikára vágjuk és beledobáljuk a hagymát vízbe. Ha nem lepi el teljesen a víz akrumplit, akkor még öntünk hozzá egy kicsit. A lábas tetejére rápattintjuk a fedőt, és addig főzzük köbö tizenöt perc, amíg a batáta puha nem lesz. Utána összeturmixoljuk és már kanalazhatjuk a hal, hús, fasírtgolyó mellé.

Már lassan vége a kelbimbószezonnak, de még itt-ott ki lehet fogni eggyel vagy kettővel pofásabban kinéző szállítmányt. Hogy mennyi vitamin, ásványi anyag van ebben a káposztafélében, azt most nem részletezném, majd valamelyik egészségblogger kimásolja a Wikipédiáról. De egyezzünk meg abban, hogy superfood, és tök jó köret, ha rendesen el tudod készíteni.

Fűszeres kelbimbó

Hozzávalók (kb. 3 személyre)

• fél kiló kelbimbó
• fél citrom leve
• fél citrom 
• egy teáskanál só
• egy teáskanál bors
• egy teáskanál szerecsendió
• négy-öt darab babérlevél
• egy evőkanál olívaolaj( paleósoknak kókuszzsír)

De kezdjük a pucolással! Én csak a szélső leveleket szedem le, hogy nagyobb maradjon és a mini torzsáját is meghagyom, mert akkor szépen egyben marad félbevágás után is. Tehát félbevágjuk őket!És most jön varázslat! (hahaha-nagy túlzás) Vegyél elő egy sütőzacsit, dobáld bele a félbevágott kelbimbókat. Szórd meg sóval, borssal, szerecsendióval! Dobd bele a babérlevelet  és a cikkekre vágott citromot! Aztán facsard bele még a fél citrom levét. Végül csorgasd bele az olívaolajat. Rázd össze, mint egy profi séker! És told be a 180 fokra előmelegített sütőbe úgy húsz-huszonöt percre! A végeredmény pazar, mert a citrom, babér és a szerecsendió együtt kiemeli a kelbimbó kissé kesernyés ízét.

A vadító bikinialakot nem adják ingyen. Egy átlagnőnek (most az Insta-celebektől tekintsünk el) ezért hónapokon keresztül kell dolgoznia. És itt nem a fullszálkásra gyúrom magam, hanem a formásan izmos kategóriára gondolok. Akinek van családja, de nincs bejárónője, sem szitterje, az folyton időhiánnyal küzd. Ha főzni kell, a többség győz: amit a gyerekek esznek, azt kap mindenki! De mutassatok nekem egy olyan tíz év alattit, aki sikítva könyörög, hogy ma kelbimbó legyen a csirkemell mellé, ne pedig sült krumpli. Ilyen helyzetekben össze lehet dobni magunknak, egy két perces salit, amivel ki lehet váltani a gyorsan felszívódó szénhidrátokat (például krumpli, rizs és társai). Talán még a többiek is megkívánják!

Mustáros spenótsaláta

• egy zacskó bébispenót
• két evőkanál szezámmag
• egy evőkanál repceolaj (olívaolaj is tökéletes)
• két evőkanál majonéz
• egy kávéskanál mustár

Szinte le sem merem írni a receptet, annyira egyszerű! A repceolajon megfuttatjuk a szezámmagot. Egész addig melegítjük, amíg el nem kezd pattogni, akkor hozzádobjuk a megmosott bébispenótot. Két percet melegítjük, majd lecsukjuk a gázt. Egy tálban összekeverjük a majonézt a mustárral és alaposan belekeverjük a salátába.

A konyhában a mumusom a zöldspárga (volt). Próbáltam sütni, párolni hiába! A végeredmény jobb esetben mindig olyan lett, mint a zöld fakéreg, amin percekig lehetett kérődzeni. Ha kicsit elkalandoztak a gondolataim, mert épp belemerültem a telepi élet hétköznapi gyönyöreibe: a szomszédból áthallatszó veszekedésekbe, az alulról üvöltő Kossuth Rádióba vagy éppenséggel a ház alatti lottózóból felhallatszó diskurzusokba, akkor bizony egy kis spárga egy-két helyen oda is kozmált.

Idén, gondoltam egy paraszthajszálnyival több rutinnal mögöttem, megint nekiveselkedtem kérdéskörnek. És elsőre megint elszúrtam! De már az elején borítékolható volt a kudarc, hiszen majdnem egy hét után jutott eszembe, van spárga is a spájzban. Milyen jó, hogy mindent a fejemben tartok?! A kaja megint a kukában landolt. Aztán a hétvégén végre eljutottam a piacra, és megint mit láttam meg először naná, hogy a spárgát.  Messziről látszott, hogy háztáji: a kissé húsos szárak kacéran álltak ki az összegumizott, piros virágos zsebkendőből.  Százszázalék vintidzs. Még Provance-ban se lenne autentikusabb! Nah, a termelő csaj kiokosított a témakörben. Íme az öt szabály, hogy a spárgából menő étel kerüljön a tányérra:

• Mindig friss spárgát vegyél! Ezt legkönnyebben úgy tudod megállapítani, ha letörsz belőle egy darabot és megkóstolod. (Magyarán ha teheted, piacon vegyél ilyet!)
• Ha megvetted, tedd hűtőbe és minél hamarabb készítsd el, ha nem akarsz zöld fakérget rágcsálgatni!
• Az alját mindig törd le! A szárak vége kicsit fás és keserű!
• Az így megmaradt hosszabb rész alját egy zöldséghámozóval vagy késsel tisztítsd meg!
• Ha párolod, akkor számolj azzal, hogy nagyjából hét perc alatt roppanósra puhul.  Tehát ne hagyd ott a fazekat, ne Facebookozz közben és a napi hírek is ráérnek az okostelón!

És végül itt egy remek köret spárgából. Remekül passzol szárnyashoz, halhoz, de a vegánok, az ételallergiások, a fogyókúrázók illetve bátor biokonyhahívők például fehérrépa-pürével is kipróbálhatják.

Fehérboros spárga (3 főre)

egy csokor spárga

egy evőkanál só

egy kávéskanál bors

egy deci száraz fehér bor

egy csipet szezámmag

a sütéshez kókuszzsír

A spárgát a korábban leírt módon megtisztítjuk és beledobjuk a sós-borsos vízbe. Hét perc alatt ressre főzzük, utána pedig valahogyan kibányásszuk őket  a főzővízből. Ha ezzel megvagyunk, akkor előkapjuk a wokot, beledobjuk a kókuszzsírt, és rálocsoljuk a bort. A meleg spárgát belehajigáljuk, és pár percig pirítjuk, hogy a zöld ötven árnyalatát házilag előállítsuk. Óvatosan a tányér szélére pakoljuk a kész spárgát, és élvezzük a tavasz frissességét!

Nehéz időszakon vagyunk túl. Azt hiszem, most már leírhatom. De a hirtelen jött öröm, mint ahogyan utána az üresség, a tehetetlenség és a bánat,  szivárványként tovaillant. Nem baj, nem volt itt az ideje még. Ezt valahol legbelül tudtam, még ha eleinte magamnak sem mertem bevallani...

Valahogy így voltam ezzel a karfiollal is. Nem is akartam megvenni, de olyan gusztusos volt, hogy nem hagyhattam a polcon. Utána azon gondolkodtam, hogyan készítsem el. Vaníliás kókusztejjel képzeltem el, miután megtudtam Volenter Istvántól, aki amúgy a Bocuse d’Or hazai döntőjének harmadik helyezettje lett idén, hogy a vanília nem édes fűszer. Csak a kultúra miatt érezzük annak. Még elő is készültem: rendes vaníliát akartam venni, de nem kaptam. Titokban persze reméltem, hogy a dugi sütős cuccaim között az ujjaim közé keveredik egy szép, színes, szagos rudacska, ám tévedtem.

A reményem elszállt, de az élet nem állt meg. Főznöm kellett, mert vészesen közeledett a déli tizenkettő, amikor is a család legkisebb tagja ellentmondás nem türő hangon közli: mámmá. Értsd: éhes és enne. Végül a receptet az otthoni helyzethez szabtam, és a karfiolt egészben főzve-sütve köretként szolgáltam fel némi fokhagymás kókusztejszínnel nyakonöntve a reform, mandulabundás sült hús mellé. Nagy sikere volt, de legközelebb, ha megint rám kacsint a karfiol, vaníliával is kipróbálom.

Egészben sült karfiol fokhagymás kókusztejszínnel

egy szép fej karfiol

öt deci kókusztejszín (konzerves kókusztej változat)

egy evőkanál só

egy evőkanál szegfűbors

két kávéskanál szerecsendió

egy kávéskanál cayenne bors

két gerezd fokhagyma

a sütéshez kókuszzsír

A karfiol torzsáját egy kicsit megvágjuk, a nagyobb alsó leveleket leszedjük. Pont úgy, mint a mesében, hogy legyen is rajta meg nem is. Közben összedobjuk a főzőlevet. Négy deci kókusztejszínt felöntünk annyi vízzel, hogy majdnem teli legyen az átlag, közepes fazék. Egy kicsit melegítjük, majd beledobjuk a sót, a szegfűborsot, a cayenne borsot és a szerecsendiót is.  Ezután egészben beletesszük a karfiolt, és húsz percet főzzük. Ha a karfiol teteje egy kicsit kilóg a léből, az sem baj. Tíz perc után megfordítjuk. Mikor a zöldség annyira puha, hogy a villát éppen bele lehet szúrni, akkor kivesszük. Egy papírtörlővel áttöröljük, majd bedörzsöljük a felmelegített kókuszzsírral. A szép fejet egy sütőpapírra tesszük és 200-220 fokon még húsz-huszonöt percig sütjük. Akkor lesz készen, ha teteje szép, barna. A fokhagyma gerezdeket összezúzva egy kis sóval hozzákeverjük a kókusztejszínhez, és ezzel leöntve, mellé rakva tálaljuk. Leginkább köretként működik, de némi zöldséggel (például padlizsán, cukkini, répa stb. ) felturbózva önálló fogásként is megállja a helyét.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!