reblog

A karácsony elvileg a szeretetről meg a figyelmességről is szól, hogy egy aprócska jócselekedettel szebbé tegyük egy másik ember napját. Ehhez képest a valóság meglehetősen kiábrándító. A bunkóság 24-e előtt a tetőfokára hág, és csupán egy parányi szikrára van szükség, hogy ne szabaduljanak el az indulatok a kiállított mintapéldány, akciós flattévé- vagy a hiperes akváriumban utolsó, kissé sebzett ponty előtt. A karácsonyból kiveszett a szeretet, és itt maradtak a zizegős papírba, ajándéktáskába rejtett csomagok meg az esti féktelen zabálás. A bőség érzete mindennél sokkal fontosabb lett. Aztán az ünnepek után megint jön majd a nagy kétségbe esés, a mini depresszió, és a jó öreg megbánás egy adag újévi fogdalomnak álcázva: visszafizetem a hitelt, leadom azt a plusz tíz kilót, jövőre nem csinálok ilyet… satöbbi, satöbbi. (tisztelet a kivételnek)

Előre kéne gondolkodni… Csak hát kényelmesebb utólag magyarázni a történteket. Meg kéne előzni a dolgokat. Ha mást nem, a túlköltekezés még hátra maradt részét vagy a szokásos karácsonyi családi filmnézés közbeni nassolgatást. Erre az alkalomra például zseniális az áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér, amiben nincsen hagyományos liszt, tej és cukor.

Paleo áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér

• 200 gramm kókuszliszt (mandulaliszttel is tökéletes)
• 70 gramm eritrit vagy nyírfacukor
• 4 evőkanál kókuszzsír
• két darab közepes tojás
• egy evőkanál útifűmaghéj
• két evőkanál cukrozatlan kakaópor
• egy evőkanál szódabikarbóna
• egy nagyobb banán
• egy marék mogyoró
• egy marék aszalt áfonya
• egy csipet só

A sütőt előmelegítjük 175 fokra, légkeveréses fokozatra. A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, az útifűmaghéjjal és az eritrittel. A pépesre zúzott banánt összedolgozzuk a tojásokkal és a felmelegített kókuszzsírral. Ezután a banános masszát hozzáöntjük a liszteshez. Ismét keverünk egy kört, majd beleszórjuk a sót, kakaóport durvára tört mogyorót és az aszalt áfonyát. Ha ezt is jól összedolgoztuk, akkor egy szilikonos kenyér-vagy őzgerincformában negyven perc alatt megsütjük. Kivétel előtt nem árt egy tűpróbát végezni, mert ahogy a nagymamám fogalmas: minden tűzhely máshogy dolgozik.

Ez a gyümölcskenyér tökéletes reggelire vagy tízóraira, uzsonnára egy adag banánkarikával, körtével, almával, esetleg mézzel csorgatva. De az ünnepi vacsora desszertjeként is megállja a helyét. Plusz előnye, hogy borzasztó könnyű, elronthatatlan, és két edényes, tehát még a sütés utáni romeltakarítás sem vészes.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán!

Hát nem gondoltam volna, hogy a modern és klasszikus karácsonyi menüsorral ekkora darázsfészekbe nyúlok. Érdekes volt olvasni a poszt alá és a Facebookra érkező kommentek között, hogy többen gyakorlatilag majdhogynem személyes sértésnek vették, hogy vannak olyanok, akik nem halászlevet, rántott halat krumplival, valamilyen húst krumplival  vagy éppenséggel töltött káposztát esznek karácsony este. Az ünnepi vacsora ebben az értelmezésben egy szent, sérthetetlen „tehén”, és nem egy gasztronómiai élmény. Szinte szakrális gyilkosság, ha valaki a hagyományos alapanyagokat egy milliméternyit is eltérő formában tálalja, készíti.

Pedig a menüsorban a gyömbéren, mint fűszeren és a tejhelyettesítőkön kívül ( a nem allergén, nem paleós alternatívát természetesen beleírtam) semmi extra nem szerepelt. A libamell, a gesztenye, a vörös káposzta, a cékla, a gomba mind olyan alapanyagok, amelyekkel a hagyományos magyar konyha is dolgozik.

Többen azt sérelmezték, hogy vidéken, a minimálbérért dolgozó kisember pénztárcájához képest kissé borsosra sikeredett menüsor. Vegyük sorban! Egy fél kiló gesztenye nagyjából ezer forintba kerül. Ha valaki szenteste nekiáll, teszem fel, egy húslevesnek, akkor egy ezrest tuti belerak. Ha csak a leveszöldséget vagy a húst számolom. A halászlénél ugyanez a helyzet. Persze ha nem kapja Józsi báéktól vagy Marika néniéktől a halat. A libamell tényleg drágább a csirkénél vagy a sertésnél. Négy szép szeletért kb. kétezerötszáz forintot is elkérnek. A céklás pohárkrém viszont egy filléres desszert, ha mondjuk a zserbóval hasonlítom össze, amibe kell dió, lekvár, meg a bevonathoz csokoládé. És akkor még a lapokhoz szükséges tojásokról nem is beszéltünk!

Az indulatokat szerintem a pénznél, a józsef attilai habos süteményről való álmodozásnál egyszerűbb dolog váltotta ki: itthon a szokás a főzésben és az ünnepi ételekben nagyúr. „A nagymamám is így csinálta, anyukám is, én is. Ez így van rendjén, amióta világ a világ. Kérdőjelnek helye nincs.” És ezt a talán, a sokszor önmagunkban sem beismert tényt meg lehet ideologizálni: ez nagyon drága;ez csupa gyimgyom; nekem erre nincsen időm, mert még éjjel is dolgozom; meg a századik különórára is cipelnem kell a gyereket… Ez mind csak mentegetőzés, mert könnyebb kifogást keresni, mint elfogadni a másik véleményét, nyitottnak lenni az újra, „urambocsá” másabb, netalántán egészségesebb alternatívát kipróbálni.

Ez halmozottan igaz az hazai étkezési kultúrára. Sokan csak akkor változtatnak az étrendjükön, amikor már egészségügyi okokból muszáj, mert ilyen, olyan, amolyan anyagokra érzékenyek, vagy a koleszterinjük, a vérnyomásuk az egeket súrolja, vagy extrém mód túlsúlyosak.

Ugyanakkor nem állítom, hogy a régi típusú magyar konyha a rántott hússal, a pörkölttel, meg a gulyáslevessel az élen egy rossz valami. Mert lehet ilyeneket enni hétköznapokon, karácsonykor, nyáron a bográcsban. Meg amikor akarjuk. Csak az újításhoz való hozzáálláson kéne változtatni, ami valahol ott kezdődik, hogy nem kell rögtön, izomból lemoslékozni egy kaját, ha kicsit más, mint amit megszoktunk.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Az év egyik legnagyobb konyhatündéri feladata szerintem a karácsonyi menü összeállítása. Nem olyan könnyű egy olyan ételsort összerakni, ami viszonylag könnyen összedobható, egészséges, kellően klasszikus, de mégis modern, nem kerül egy fél vagyonba és mellesleg lenyűgözi a családot. Bónusz szempont, legalábbis nálunk, hogy vacsora után lehetőleg ne változzunk át kafkai módon egy kanapén elterülő rozmártehénné, aki annyira jól lakott, hogy képtelen szuszogva elénekelni a Mennyből az angyalt.

További igényként, legalábbis nálam felmerül, hogy ne kelljen a kajával órákig vacakolni. Mert hiába isteni a töltött pulyka vagy a jó kis paprikás halászlé, de karácsonykor a fél vagy az egész napot mackónadrág-pecsétes pólóban a konyhában tölteni nem annyira izgalmas. Főleg, hogy a karácsonyfa díszítést is valamikor bele kell szuszakolni a napba, mert a kisfiúnk úgy tudja, a fenyőt és az ajándékokat a Jézuska meg az angyalok hozzák.

Idén a tavalyi évvel ellentétben három, szerintem egymáshoz tökéletesen illő fogást terveztem: levest, valami hús+zöldséget, és egy habkönnyű desszertet. Íme:

• mazsolás gesztenyekrémleves
• sült libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel
• gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Mindegyiket készítettem már korábban, mert ugyan szeretek kísérletezgetni, de karácsonykor a tutira megyek. Összességében a teljes menü lefőzése négy főre körülbelül két órát vesz igénybe. A levest és a desszertet érdemes előző nap elkészíteni, hogy szentestére még jobban összeérjenek az ízek. Így értékes tíz perceket spórolhatunk meg. No, akkor jöjjenek a receptek:

Mazsolás gesztenyekrémleves (két személyre)

• harminc deka egész gesztenye
• egy deci kesukefír ( lehet sima kefír is, ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, paleósok stb.)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet só
• a tálaláshoz egy marék mazsola

A gesztenyéket tegyük egy tál hideg vízbe. Amelyik fent marad a tetején, az kukacos, és dobjuk ki. A maradékot jól mossuk meg, és kereszteket vágjuk a tetejébe. Ez egy kicsit munkaigényes, de harminc dekánál nagyjából öt perces munkafolyamat. Egy fazékba dobjuk bele őket, és annyi vizet tegyünk hozzá, amennyi éppen ellepi őket. Szórjunk a vízbe egy csipet sót. A fedő alatt körülbelül negyed óra alatt a gesztenyét puhára főzzük. Utána egyenként lerántjuk róla a héjat. Ez a sütött gesztenyéhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbb feladat, mert a héja szinte magától leomlik a gyümölcshúsról. A pucolt gesztenyéket ezután beletesszük a turmixba, felöntjük a főzőlével. Nyakon öntjük a kefírrel, beleszórjuk a nyírfacukrot, és három perc alatt finomra turmixoljuk.

Kakukkfüves libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel (két személyre)

A húshoz:

• két fél libamell
• négy-öt szál friss kakukkfű (vagy egy kávéskanál az őrölt változatból)
• egy csipet só
• egy csipet bors

A mártáshoz:

• kétszáz gramm gomba
• fél fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem tejérzékeny, használhat sima főzőtejszínt is)
• egy marék petrezselyem zöldje
• egy kávéskanál nyírfacukor (más néven xilit)
• egy késhegynyi szerecsendió
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A körethez:

• fél kiló vörös káposzta
• egy nagyobb fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem vegán, tejérzékeny, az használhat sima főzőtejszínt is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A körettel kezdünk, mert annak kell a legtöbb idő. A káposztát apróra vágjuk. A felkarikázott lila hagymát egy kis kókuszzsíron megpirítjuk, rádobjuk az összevágott káposztát. Ezután az egészet felöntjük egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgyis ereszt egy kis levet. A fazekat lefedjük, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórunk egy kis sót, borsot. Beleteszünk egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.” Nagyjából fél óra alatt a káposzta szépen megpuhul.

Amíg a köret készül, jöhet a liba! A szeleteket jó alaposan megmossuk. Eltávolítjuk a véletlenül rajta maradt tolldarabkákat. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk őket egy kávéskanálnyi kakukkfűvel. Egy éles késsel először vízszintes, majd függőleges vonalakat vágunk a mellen lévő hájba, hogy a zsírja ki tudjon sülni. A serpenyőt szárazon előmelegítjük, majd a hájas oldallal lefelé elkezdjük pirítani a libamellet. Fél deci vizet lehet alá tenni, nehogy megégjen az elején a hús alja. Nagyjából két-három perc alatt mindegyik oldal szép pirosas-lilás kérget kap, és már tehetjük is őket a száznyolcvan fokra légkeveréses fokozatban előmelegített sütőbe. Múlt heti lapszámunk kacsájához hasonlóan ebben az esetben is célszerű a tepsi helyett a rácsot használni, mert a hús sokkal könnyebben megpuhul. Innentől kezdve a libamell nagyjából húsz perc alatt szép rozéra sül. Aki teljesen szeretné átsütni, az még hagyja plusz tíz percre a sütőben.

A mártást hagyjuk a legvégére, mert ez csak néhány perces mutatvány. Egy kis kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott lila hagymát. Belecsurgatunk fél deci vizet, majd rádobjuk a megtisztított gombafejeket is. Ha nagyobb gombával dolgozunk, érdemes a fejeket vékonyra szeletelni, hogy hamarabb elkészüljön. Hagyjuk néhány percig rotyogni, majd öntsük rá a tejszínt. Beletesszük a petrezselyem zöldjét, a sót, a borsot. Egy kicsi nyírfacukorral és a szerecsendióval lágyítunk a földes ízeken, és már le is vehetjük a tűzről.

Ennél a pontnál van az, amikor újra elővesszük a köretet. A megpuhult vörös káposztát turmixgépbe tesszük. Beleöntjük a tejszínt. A massza tetejére rakunk két-három kanállal a főzőléből. Fontos, hogy a folyadék a turmixban a káposzta felénél ne legyen több, mert akkor az egész szét fog folyni! Egy perc turmixolás után már tálalhatjuk is.

A libát célszerű vékony szeletekre vágni, így láthatjuk, hogy a belseje szép rózsaszínes, szaftos maradt. Mellé tehetünk egy kanállal a mártásból, és villával húzhatunk néhány káposztacsíkot. Aki az egyszerűbb megoldások híve, az maradhat a halmoknál. Egy-két rövidebb szál kakukkfűvel feldobhatjuk a látványt.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém (két személyre)

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem. (Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyok. A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben lehet érezni az ízeket.

Epilógus:

Muzsika ajánlat főzéshez. Tudom, gyerekdal, de csodálatos!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon is!

Pár napja felfedeztük a kisfiammal a fehérvári karácsonyi vásárt, ami ugyan nem olyan hatalmas és csillogó, mint a pesti Vörösmarty téri vagy a Bazilika előtti, de legalább a forralt bor és a kürtős kalács árát nem a külföldi turisták pénztárcájához szabják. Miután megcsodáltuk a karácsonyfa előtti szelfizőket, az óriás diótörőket és a villogó open feliratot, úgy gondoltam ehetnénk valamit. A kürtős kalácsot kilőttük, mert nem volt kedvünk huszadiknak beállni a sorba, meg amúgy is egészségesen étkezünk. De hát én sem vagyok kőből, aki még ilyenkor is csak a zöldségekre bír gondolni és masszívan ellent tud állni az édes karácsony illatnak!

Megörültem, amikor találtam egy gyümölcssajtost. A huncut áfonyák és a kacér aszalt szilvák szinte mosolyogtak ránk az alternatív tömbből. Muszáj volt venni! Túlontúl megkívántam. Csak egy kis szeletet kértem az olcsóbbikból, és alig bírtam megszólalni, amikor az amúgy roppantmód kedves eladó közölte: ezerötszáz forint. Hogy mennyi?! Én megértem, hogy nem olcsó a bódé bérlése, az alapanyag, a munkaerő, de ami egészséges, ennyivel drágább? Nem azt mondom, hogy adja kétszázért, és fagyoskodjon kvázi ingyen egész decemberben, de ez igazságtalanság! És ezzel a dacos lendülettel sütöttem egy mentes mézeskalácsot. A nagymamám békebeli receptjét egy kicsit átdolgoztam: kihagytam a fehér lisztet, a disznózsírt és a fehér cukrot. Hát mit ne mondjak, alig bírtam abbahagyni a kóstolgatást!

„Mentes” mézeskalács (kb. 20-30 darabhoz)

A tésztához:

• 15 dkg kókuszliszt
• 10 dkg darált mandula
• 15 dkg nyírfacukor
• 2 evőkanál langyos méz
• 2 darab közepes tojás
• egy evőkanál kókuszzsír
• egy evőkanál útifűmaghéj
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy kávéskanál fahéj
• egy csipet szerecsendió
• egy csipet őrölt szegfűszeg
• egy citrom reszelt héja

A bevonathoz:

• egy közepes tojás fehérjéje
• 17 dkg nyírfacukor vagy eritrit (por változat)
• négy csepp tíz százalékos ecet

A kókuszlisztet összekeverjük a darált mandulával, az útifűmaghéjjal és a szódabikarbónával. A tojásokat a nyírfacukorral jó habosra verjük. Akkor jó, amikor a teteje elkezd fehéredni és látszódnak a buborékok. Beledobjuka kókuszzsírt, majd belecsurgatjuk a langyos mézet. Beletesszük a fahéjat, a szerecsendiót, és a szegfűszeget is. Reszelünk rá egy kis citromhéjat, majd óvatosan összedolgozzuk a lisztes masszát a tojásos-mézes-fűszeressel. Az állag akkor jó, ha egy kicsit, nyúlós ragacsos. Ha picit száraznak érzitek, akkor óvatosan öntsetek hozzá kb. fél deci vizet. A masszát egy tálba rakjuk és betesszük a hűtőbe vagy jó hideg helyre minimum két órára pihenni. Lehet egy éjszakára is, attól függ hogy van időtök. A hűvös pihenő alatt a liszt és az útifűmaghéj szépen megduzzad, így tésztával könnyen lehet majd dolgozni.

Ezután a masszát szépen kinyújtjuk kb. hét-nyolc milliméter vastagságúra. Ha ragad, akkor szórjátok meg egy kis darált mandulával vagy kókuszliszttel, és máris orvosoltátok a problémát. Ekkor már előkerülhetnek a fiók mélyéről a csini-csudi angyalkás-karácsonyfás-csillagos kiszúrók a szaggatáshoz. A kis formákat sütőpapíros tepsibe pakolgatjuk és a 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 10-12 perc alatt aranybarnára sütöm.

A mézeskalácsnak van egy kissé szokatlan tulajdonsága: kihűlés után megkeménykedik. Ilyenkor nincsen más dolgotok, mint egy olyan helyre tenni, ahol magas páratartalom, hogy magába szívja a nedvességet és visszapuhul.

A díszítés már egy fokkal nehezebb feladat. Főleg annak, aki először vág neki! A tojásfehérjét a porcukorral habosra verjük. (Kristályos verziót is használhattok, de akkor könnyen előfordul, hogy a habzsák vagy a zacskó vége írókázás közben eldugul.) Csepegtetek hozzá pár csepp ecetet, hogy javítsak egy kicsit az állagon, majd az egészet egy vastagabb zacskóba, habzsákba töltöm. (A sima uzsis zacskó nem jó, mert könnyen kidurran.) A zacskó végén egy pici lyukat vágok és jöhetnek a minták. A full kezdők először pöttyözzenek. Ha ez a minta kiválóan megy, akkor jöhetnek a vonalalak. A szép, egyenletes vonal titka, hogy nem a mézeskalács felületén, hanem kvázi a levegőben húzva kanyarítjuk a motívumot. Akkor sem kell kétségbe esni, ha elsőre kissé csúnyácska lesz a tojásos dekor, egy csomag aszalt áfonya, mazsola, vagy valamilyen diófélét a cukros mázba nyomba sokat javíthatunk az összhatáson.

A végeredmény ízeiben, állagában teljesen olyan, mintha a nagymamánk sütötte volna, azzal a különbséggel, hogy sokkal, de sokkal kevesebb benne a kalória.

Lassan advent. A karácsonyi vásárok fabódéin sok helyen még az utolsó simításokat végzik. Felkerülnek a girlandok, a csillagos, hópihés fényfüzérek. A munkások felállítják a tereken a legalább tíz méter magas karácsonyfát. Beizzítják a sparheltet a modern népviseletbe öltözött kürtős kalácsosok. Közben pedig kisebb nyugdíjas –és munkatárs csapatok, na meg persze a babakocsis kismamaklubosok körül állják az alkalmi asztalokat, hogy műanyag poharakból vagy jobb esetben kerámia bögrékből szürcsölgessék a gőzölgő forralt bort. Mindent átjár a karácsony fahéjas-szegfűszeges illata. Béke van. Legalábbis annak tűnik. És valahol a szíve mélyen mindenki abban bízik, hogy jövő ilyenkor is az ajándékozás legyen legnagyobb problémája.

Jót venni nem egyszerű. Főleg, ha már a második körösök például kollégák, távoli unokatestvérek, vagy barátok jönnek szóba. A helyzetet még inkább súlyosbítja, ha a büdzsé finoman szólva feszes. Ebben az esetben be lehet vetni például a házi szaloncukrot. Egyszerű, gyors, és alkalmas a tömeggyártásra. Az is bátran kipróbálhatja, aki nem akar ezreket kiszórni normális szaloncukorra. A múltkori kókusztej akcióm után maradt egy adag turmixolt kókuszreszelék, amit nem akartam kidobni, ezért szaloncukrot készítettem belőle. Mivel másnapra az összes elfogyott, így kénytelen voltam ismételni. Most sima kókuszreszeléket használtam.

Házi kókuszos szaloncukor ( kb. 20 darabhoz)

• 100 gramm kókuszreszelék
• egy  deci kókusztejszín ( kókusztej maradék reszeléknél elég a fele is)
• két evőkanál nyírfacukor
• egy tábla étcsoki (legalább 60 százalékos)

A kókuszreszeléket összekeverek a kókuszkrémmel és a nyírfacukorral. Ha nincsen kedvetek elmenni bioboltba egy ilyenért vagy drágálljátok, akkor diszkontokban pl. Aldi kapható konzerves kókusztejet is használhattok. Ennek olyan sűrű a teteje, hogy nyugodtan helyettesíthető vele a kókusztejszín.  Akkor jó az állaga, ha a tál alján nagyjából összeáll a massza. Egy órára beteszem a hűtőbe pihenni, hogy a krém formázhatóvá váljon. Amikor kiveszem a kezemmel kis, kb három centis hengereket sodrok a tenyeremmel, és a végüket benyomkodom. A kész példányokat tálcára teszem, majd berakom őket egy órára a fagyasztóba.

Amikor letelt a pihenési idő, akkor egy tálra sütőpapírt rakok. A csokit darabjaira töröm. A háromnegyedét vízgőz felett egy fémtálban felmelegítem. Lecsukom a gázt, majd hozzákeverem a maradék csokit is. (Ha van ételhőmérőtök, akkor nyugodtan használjátok! A bevonat akkor lesz szép fényes, ha az olvadt csoki hőmérséklete 31-32 fok körül mozog.) A kókuszdarabokat egy villa, kanál segítségével beleforgatom, aztán a sütőpapírra teszem a kész művet, ahol pár perc alatt megszilárdul. Fontos, hogy a csokival gyorsan kell dolgozni, mert különben a kókusz megolvad.

A szaloncukrot ezután bármilyen papírba, esetleg celofánba csomagolom, és elteszem karácsonyra. Sajnos, én még itt nem tartok, mert eddig az összeset megettük. És most nemcsak a férjem volt a bűnös!