reblog

A karácsony elvileg a szeretetről meg a figyelmességről is szól, hogy egy aprócska jócselekedettel szebbé tegyük egy másik ember napját. Ehhez képest a valóság meglehetősen kiábrándító. A bunkóság 24-e előtt a tetőfokára hág, és csupán egy parányi szikrára van szükség, hogy ne szabaduljanak el az indulatok a kiállított mintapéldány, akciós flattévé- vagy a hiperes akváriumban utolsó, kissé sebzett ponty előtt. A karácsonyból kiveszett a szeretet, és itt maradtak a zizegős papírba, ajándéktáskába rejtett csomagok meg az esti féktelen zabálás. A bőség érzete mindennél sokkal fontosabb lett. Aztán az ünnepek után megint jön majd a nagy kétségbe esés, a mini depresszió, és a jó öreg megbánás egy adag újévi fogdalomnak álcázva: visszafizetem a hitelt, leadom azt a plusz tíz kilót, jövőre nem csinálok ilyet… satöbbi, satöbbi. (tisztelet a kivételnek)

Előre kéne gondolkodni… Csak hát kényelmesebb utólag magyarázni a történteket. Meg kéne előzni a dolgokat. Ha mást nem, a túlköltekezés még hátra maradt részét vagy a szokásos karácsonyi családi filmnézés közbeni nassolgatást. Erre az alkalomra például zseniális az áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér, amiben nincsen hagyományos liszt, tej és cukor.

Paleo áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér

• 200 gramm kókuszliszt (mandulaliszttel is tökéletes)
• 70 gramm eritrit vagy nyírfacukor
• 4 evőkanál kókuszzsír
• két darab közepes tojás
• egy evőkanál útifűmaghéj
• két evőkanál cukrozatlan kakaópor
• egy evőkanál szódabikarbóna
• egy nagyobb banán
• egy marék mogyoró
• egy marék aszalt áfonya
• egy csipet só

A sütőt előmelegítjük 175 fokra, légkeveréses fokozatra. A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, az útifűmaghéjjal és az eritrittel. A pépesre zúzott banánt összedolgozzuk a tojásokkal és a felmelegített kókuszzsírral. Ezután a banános masszát hozzáöntjük a liszteshez. Ismét keverünk egy kört, majd beleszórjuk a sót, kakaóport durvára tört mogyorót és az aszalt áfonyát. Ha ezt is jól összedolgoztuk, akkor egy szilikonos kenyér-vagy őzgerincformában negyven perc alatt megsütjük. Kivétel előtt nem árt egy tűpróbát végezni, mert ahogy a nagymamám fogalmas: minden tűzhely máshogy dolgozik.

Ez a gyümölcskenyér tökéletes reggelire vagy tízóraira, uzsonnára egy adag banánkarikával, körtével, almával, esetleg mézzel csorgatva. De az ünnepi vacsora desszertjeként is megállja a helyét. Plusz előnye, hogy borzasztó könnyű, elronthatatlan, és két edényes, tehát még a sütés utáni romeltakarítás sem vészes.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán!

Nem olyan egyszerű feladat a tisztességes kenyér beszerzése, pláne ha olyan álmokat dédelget a naiv fogyasztó, hogy három nap múlva is szeretne egy szeletet vágni belőle. A nemzetközi helyzet csak fokozódik, ha menet közben kiderül, hogy Pistikének, Juliskának, apának vagy anyának, vagy mindenkinek glutén-vagy netalántán pluszba tejfehérje-érzékenysége is van. A fővárosban és a nagyobb városokban ez nem olyan nagy probléma, hiszen majdnem minden sarkon van egy olyan pékség, ahol árulnak legalább kétféle mentes kenyeret.

Ha valaki nem ilyen szerencsés, és mondjuk faluban lakik, akkor már nem ilyen egyszerű a helyzet. A nagybetűs VIDÉKEN a friss és finom gluténmentes pékáru csak egy álom. Jobb esetben, csak egy-két, rosszabb esetben tíz-húsz kilométert, kell utazni a legközelebbi pékségig, hogy megvegyék ezervalahányszáz forintért a korábban megrendelt lisztérzékenyeknek való előrecsomagolt kenyeret. Nah, most ez az az eset, amikor neki kell állni sütni!

Ez a kenyér igazán időtakarékos: tokkal-vonóval fél óra alatt elkészül. Nem kell hozzá kenyérsütőgép, nincs szükség dagasztásra, pihentetésre stb., meg csupa olyan dologra, amit például a profi pékek csinálnak egy csilli-villi tévéműsorban. A tésztát csak egy mezei kanállal kell kikeverni és egy hosszúkás formában már rakhatjuk is az előmelegített sütőbe. A gluténérzékenyeken kívül azok is kipróbálhatják, akik paleóznak, vagy szimplán nincsenek megelégedve a térfogatnövelős, szétesős pékárukkal.

Gyors magos kenyér  (kb. 300-400 grammos)

• 100 gramm szezámmagliszt
• 100 gramm tökmagliszt
• fél deci olívaolaj
• két darab közepes méretű tojás
• két evőkanál nyírfacukor
• egy evőkanál szódabikarbóna
• egy késhegynyi őrölt köménymag
• egy kávéskanál só
• kb. egy deci víz (ez márkánként változhat)
• egy marék tökmag, napraforgómag és fenyőmag keveréke (bármilyen más magkeverék is jó)

A sütőt előmelegítjük kétszáz fokra légkeveréses fokozatra. A szezámmaglisztet, összekeverjük a tökmagliszttel a szódabikarbónával. Beleütjük a két tojást. Jó alaposan elkeverjük, majd hozzáöntjük a vizet és az olívaolajat. Egy kanállal alaposan összedolgozzuk a masszát. A köménnyel, a nyírfacukorral és a sóval ízesítjük. Akkor jó a tészta állaga, ha kellően lágy, de nem folyik. A masszát beletesszük egy hosszúkás formába. (Teljesen jó az őzgerinc is.) Én most szilikonosat választottam. A tészta tetejét megszórjuk egy marék tökmaggal, szotyival és fenyőmaggal, és az egészet egy könnyed mozdulattal tegyük be a sütőbe nagyjából húsz percre. Tíz perc után vegyük le a hőmérsékletet 180 fokra, nehogy a magok a tetején megégjenek.

Kivétel előtt érdemes tenni egy tűpróbát biztos, ami fíx alapon. Pár percet hagyjuk a formában hűlni, és ha szeretjük a még langyos, házi kenyeret, máris kenhetjük rá például a padlizsánkrémet. Ha még maradna másnapra, akkor tegyük kis kosárkába és konyharuhával alaposan bugyoláljuk be, mert így nehezebben szárad ki. Két naposan sem morzsálódik, és remek pirítósnak is! Próbáljátok ki, gyorsabb, mintha elmennétek kenyérért a legközelebbi boltba! Főleg, hogy vasárnap legfeljebb csak a nonstopok vannak nyitva...

Tegye fel a kezét, akivel már előfordult, hogy az előző este még melegen megvett kenyér másnap reggelre olyan szottyadt lett, hogy egy féltisztességes szeletet sem lehetett belőle vágni! Ilyenkor jön a mérgelődés, pláne ha nem az akciós 99 forintosat választottuk. A kenyér ilyenkor vagy egy gyors csuklómozdulattal repül a kukába, esetleg a próbáljuk menteni a menthetőt alapon egy pohár vízzel betesszük a mikróba, hogy legalább ehető legyen.

Hogyan tudjuk ezt a felettébb kellemetlen pillanatot elkerülni? Nézzük meg egy kicsit alaposabban, mivel trükköznek a pékségek, ha szépnek tűnő és olcsó kenyerükkel versenyben akarnak maradni a multik helybensütős, fagyasztott termékeivel szemben! (A feketén/szürkén foglalkoztatástól, az adó nem vagy alig fizetésétől az egyszerűség kedvéért tekintsünk el.)

Gyenge lisztből nincsen csoda

A kenyérsütéshez csak lisztre, kovászra és élesztőre van szükség. Ez így elsőre nem nagy kunszt. Ha valaki már életében egyszer sütött egy piskótát, kiflit, pogácsát, vagy ne adj isten kenyeret, pontosan tudja, hogy a liszt minőségén nagyon-nagyon sok múlik. A régi búzafajtákból sokkal jobb kenyeret lehetett sütni, de azok nem volt olyan jól termőek, ezért lecserélték őket. A magyar sütödék nagy része (tisztelet a kivételnek) gyenge és nem utolsó sorban olcsó liszttel dolgozik. Ha valaki mégis a minőségre helyezné a hangsúlyt, mert éppen ezzel akarna kitűnni az egy kiló felfújatott levegőt áruló pékségek közül, akkor nincsen könnyű helyzetben. A magyar búza java részét a termelők külföldre exportálják, hogy felturbózzák a kinti lisztet. Ez különösen akkor igaz, amikor a szomszédos országokban finoman szólva is elég gyenge lett a termés. A maradék hazai búzából őrölt lisztnek nem olyan nagy a sütőértéke, ezért hogy tisztességesnek tűnő kenyeret lehessen belőle formázni, szükség van komplex lisztjavító adalékanyagra. Hurrá!

Kovász? Ebben ugyan nincs!

Sajnos a nagyipari robbanással a kovász is kikopott a divatból. Miért is ne?! Végülis csak egy természetes anyag, ami megnöveli a kenyér térfogatát. A folyamat közben tejsav és ecetsav szabadul fel, amitől a kenyérnek nemcsak kellemesen savanykás íze lesz, hanem a biológia törvényei értelmében tovább eláll. Nagy hátránya, hogy ez megoldás nem két percet igényel, nehezen lehet gépesíteni és jobb minőségű lisztet kell hozzá vásárolni. Bezzeg a lisztjavító! Na, az szépen megnöveli a térfogatot! Viszont olyan hatásmechanizmusa van, amitől vékonyabbak lesznek a pórusfalak, így a kenyér bele egészen laza, lyukacsos lesz. Másnap majdnem teljesen lehetetlen feladat egy szeletet vágni belőle. Szétesik a bele, ugyanis nincsen benne olyan anyag, ami egyben tartaná.

Teli adalékanyaggal

És akkor még nem beszéltünk olyan nyalánkságokról, mint a pluszban hozzáadott aszkorbinsav, amivel a kelesztési időt rövidítik. Lecitinnel lassítják a kenyér öregedését. A mesterséges savanyító anyagokkal az ízre hatnak. Az előre csomagolt szeletelt péksüteményekbe tett propionsav pedig a penészgombákat likvidálja.

Ez így kicsit sem biztató. Felmerülhet bennünk a kérdés: mi a helyzet a barna kenyérrel? Az mégis csak egészséges? Nem?

A válasz csak annyi: nem feltétlen. Egy kis karamell vagy egyéb színező anyag csodákra képes. A lisztösszetétellel is lehet játszani. Ha például a címke szerint rozskenyér héja cserepes, akkor a rozsliszttartalma nem éri el a negyven százalékot. Ha a rozskenyér hatalmas esetleg könnyű, akkor is át akarnak bennünket verni, hiszen ez a típus kisebb, tömörebb és nehezebb a fehér változatnál.

Így vegyünk kenyeret!

Ha ezek után még mindig akarunk kenyeret vásárolni, és nem kaptunk kedvet a kenyérsütéshez, akkor érdemes például a tansütödék mintaboltjait felkeresni. Egyrészt olcsóbban hozzá lehet jutni a péksüteményekhez, másrészt a tanulókat talán még az „igazi kenyér” készítésére tanítják. Ha nincsen közelünkben ilyen beszerzési forrás, akkor mielőtt megveszünk egyet, bátran fogjuk meg! Ha túl könnyű, akkor inkább tegyük/tetessük vissza a polcra. Ha tehetjük, válasszunk tömörebb, kisebb változatot. Mindenkinek a pénztárcája szabja meg, hogy milyen drága vagy olcsó kenyeret választ, de azzal azért nem árt tisztában lenni, hogy egy nagyjából tisztességes verzió kilója (sajnos) minimum hat-hétszáz forintba kerül.