reblog

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mikor kint tombol a kánikula, akkor nincsen lelki erőm begyújtani a sütőt vagy a tűzhelyt. Az ok eléggé prózai: nincsen légkondink, és az esti alapos szellőztetéssel sem mindig sikerül 25 fok alá vinni a lakásban a hőmérsékletet. Meg amúgy is délben, mikor kint ötven fok van, akkor leginkább egy hűsítő levesre vágyom. Ilyenkor  hideg uborkakrémlevest főzök. Jó ez elég nagy túlzás, mert gyakorlatilag nem kell a tűzhelyt sem begyújtani csak egy botmixer (vagy turmix) kell hozzá.  Elsőre talán bizarrnak tűnhet, de szerintem épp itt az ideje túllépni azon, hogy az uborka csak salátának való. Főleg hogy szezonja van.

Hideg uborkakrémleves

Hozzávalók: két főre

5-6 darab uborka

2-3 darab kovászos uborka

2 deci kovászos uborkalé

négy deci kesukefír ( ha valaki nem vegán, nem paleós és nem tejérzékeny lehet sima kaukázusi kefír)

ízlés szerint fokhagyma

ízlés szerint só

ízlés szerint bors

levésbetétnek tökéletes: alma, szőlő esetleg egy marék magkeverék

Az uborkát leszereljük vagy nagyon vékonyra karikázzuk. Egy marékkal a kezünkbe veszünk, és a levét jól kinyomkodjuk. A kovászos ubit is felkarikázzuk, majd mindenféle uborkát a turmixba vagy magas falú tálba dobálunk. Ráöntjük az uborkalevet és a kefírt. Összeturmixoljuk az egészet vagy botmixerrel pépesítjük. A végén megtuningoljuk némi zúzott fokhagymával, egy kis sóval, borssal. Almaszeletekkel, szőlőval és ha van otthon, vagy beszereztünk egy adagot a nyaraláshoz, akkor némi magkeverékkel tálaljuk és utána ha olyan mákosak vagyunk, hogy épp vízparton és szabin vagyunk, akkor csobbanjunk egyet a Balatonban!

Szeretem, amikor virágoznak a gyümölcsfák! Az édes illatuk teljesen belepi a kertet! A méhek zümmögnek, a háttérben pedig valamelyik távoli szomszéd rotációs kapája, vagy fűnyírója duruzsol. „Ebbűl körte!” „Ebbűl alma!” mutogatja a kisfiam a kis, húsos ujjaival. Majd egy lassan kétéves elfoglaltságával elszalad, hogy keressen megölni való katicákat, de minimum katicának álcázott bodobácsokat. A meggy is virágzik a kert sarkában. Ez egy szép, öreg fa egészen alacsonyan hagyott ágakkal, hogy a kevésbé rutinos famászó anyukáknak is, mint nekem, is legyen sikerélménye. Egy öreg gyümölcskertész ültette még sok-sok évvel ezelőtt. Mi már nem ismertük, de máig áldom, hogy úgy ültette el a fákat és a bokrokat, hogy az eperszezontól kezdve az októberi almáig mindig van friss gyümölcs. „Kérsz, koszorú”-rohan felém a fiam a kezében egy maroknyi megtépázott pitypanggal. Egyesével adogatja, én egyiket fonom a másikba. Legalábbis megpróbálom, mert egyik-másiknak hosszabb, rövidebb a szára. Közben lopva odapillantok a virágzó fára, és tudom, hogy a fagyasztó sarkában lapuló tavalyi meggyből olyan pink krémlevest főzök, amilyet még nem evett a család.

„Extra pink” mentes meggykrémleves

fél kiló magozott meggy (fagyasztott)

két deci kókusztejszín vagy mandulatejföl

négy evőkanál nyírfacukor vagy eritrit (attól függően, mennyire savanyú)

két evőkanál méz vagy agávészirup

egy kávéskanál szerecsendió

egy kávéskanál szegfűszeg

fél rúd vanília kikapart magja

egy rúd fahéj (vagy egy kávéskanál őrölt fahéj)

egy marék darált mandula

a díszítéshez kakukkfű vagy mentalevél

egy rúd fahéj (vagy egy kávéskanál őrölt fahéj)

A meggyet annyi vízbe tesszük bele, amennyi éppen ellepi. Beleszórjuk a cukrot, a mézet vagy az agávészirupot attól függően mi van otthon. Belerakjuk a fahéjat és a szegfűszeget is, hogy az aromájuk kicsit ki tudjon főni. És mellesleg jó illat legyen az egész konyhában, de ez már mellékes. Szóval egy kicsit hagyjuk rotyogtatni. Közben figyeljünk oda a gyerekre, ha természetesen a közelünkben van, és épp arra készül, hogy  kipakolja a fél konyhaszekrényt. De térjünk vissza a tűzhelyhez! Kábé tíz perc múlva belecsurgatjuk a kókusztejszínt, a beledobjuk a vaníliát és a szerecsendiót is. Egyet hagyjuk forralni, majd előkészítjük a turmixot, botmixert. A meggy kb. felét minimális lével átpakoljuk a turmixba, majd selymesre aprítjuk. Utána az egészet visszapakoljuk a fazékba. Közben esetleg bekapcsoljuk a tévét, előveszünk egy játszós fakanalat stb, és a gyereket áttereljük a konyha, a nappali egy másik pontjába, hogy a meleg léből tuti semmi se menjen rá. Összekeverjük a bent maradt meggyel, és várjuk, hogy egy kicsit hűljön, mert langyosan, vagy hidegen a legfinomabb. Megszórjuk mandulával, megdizájnoljuk mentalevéllel, vagy ha elfelejtjük felírni a bevásárló listára, akkor az „azthittemelfagyottkintdemégiskihajtott” kakukkfűvel. És ezután nincsen más dolgunk, mint a finom levesért cserébe, megkérni a párunkat, mosogasson el és főzzön nekünk egy csésze kávét, miután a gyermek elaludt!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Mikor azt hittem, hogy végre kikeveredtünk a téli, nyákos, gusztustalan betegségszezonból, a férjem összeszedett egy tüszős mandulagyulladást. Egy darab tuskóként elterült a kanapén, és nyakig betakarózott a meleg polár pléddel. Nyögött, nyelni nem tudott és fél percenként volt valami kérése például mikor főzöm le neki a kamillateát, hol van a lázmérő és adjam már oda neki a tévé irányítót… Közben már rég dolgoznom kellett volna, a fiam, aki ugye nem bölcsis a lábamat huzigálta. Természetesen a használt papírzsepis „ajándékcsomagok”, a mosatlan edények és az előszobában előretörő hangyaboly ostromolni kezdte a házat. Süllyedt a Titanic! Felhívtam anyósomat, hogy jöjjön át egy kicsit segíteni, mielőtt még teljesen alámerülnék a káoszban. Jött a bimbam mama - ahogy a fiam hívja, mert anyósom a belvárosban lakik, ahol sok a templom- és összedobott egy nagy fazéknyi gyógyhúslevest. A férjem nagyon örült neki első nap, második nap csak megette, harmadik nap meg inkább kihagyta volna. Kidobni sajnáltam volna, erre a férjem összekapta magát, szobarambóként felkelt a kanapéról.Feltűrte a köntöse ujját. Feltuningolta a húslevest, de úgy, hogy az anyja se ismert volna rá…

Kókuszos-medvehagymás-zöldbabos húsleves

fél liter hús leves (maradékból)

200 gramm főtt zöldbab

két deci kókusztejszín

50 gramm medvehagyma

egy citrom leve

ízlés szerint só, bors

A húsleves tetejéről egy kanállal leszedjük a zsírt, aztán a benne maradt répástól, cérnametéltestül feltesszük főni. Belecsurgatjuk a kókusztejszínt, beledobjuk a főtt zöldbabot és belefacsarjuk a citrom levét. Hagyjuk, hogy felforrjon, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A medvehagymát apróra vágjuk, és megszórjuk vele a tetejét. Balzsamecetet, ha van otthon, még locsolhatunk rá, de nem feltétlen szükséges. Kicsit savanykás, de emellett telt és gazdag lesz ez a fajta tuning húsleves. Jah,és tuti, hogy egy kiskanálnyi sem marad belőle.

Kislányként nem szerettem a konyhában sündörögni. Kár szépíteni! Őszinte leszek: nem izgatott, hogyan nyújtotta a mama a rétestt. Ha a család nőtagjai mégis kedvesen odazavartak a tűzhely mellé, hogy nézzem meg már, hogy kell főzni, akkor egy könyvvel leültem a sarokba és olvastam. Ilyenkor megszűnt a körülöttem lévő világ! Legalábbis eddig azt hittem, hogy mindig száz százalékosan elmélyedtem Verne Patagóniájában, a roxforti varázsló iskola termeiben vagy a balatoni tündérek csodás világában. De mégis valahol, a sejtjeimben rögzítettem a lapozás közben el-elkapott pillanatokat. Újabban néha, magamon is észreveszem: sokkal szívesebben főzök evőkanállal, mint fakanállal. Pont úgy, mint a dédi. Aztán érzésre mérek, ahogy a mama. De ők hiába akarták akkor, hogy tanuljak meg rendesen főzni, mert lázadtam a hagyományos női szerep ellen. Ennek ellenére rengeteg érzés, benyomás és praktika megmaradt. Tanultam, még ha látványosan tiltakoztam is ellene.

A múltkor a kezembe akadt egy zacskó borsó a fagyasztóban. Mentes krémlevest főztem belőle minimalista stílusban, mert a hűtő kongott az ürességtől. Ettől az apróságtól eltekintve egészen pofásra sikeredett, főleg, hogy egy kávéskanálnyi sem maradt belőle.

Mentes borsókrémleves (két-három főre)

fél kiló borsó

két deci kókusztejszín

egy nagyobb fej vöröshagyma

öt-hat darab babérlevél

két kávéskanál só

egy kávéskanál szerecsendió

egy késhegynyi cayenne bors

a pirításhoz minimális kókuszzsír

Az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron megfuttatjuk, majd felöntjük kb. egy deci vízzel. Ezután beletesszük a borsót, és rácsurgatunk még annyi vízet, amennyi az egészet éppen ellepi. Megsózzuk a levesalapunkat, majd némi babérlevél társaságában nagyjából tíz percig rotyogtatjuk. Mikor már látjuk, hogy a borsó puha, akkor csak úgy érzésre a harmadát egy levesszűrő segítségével külön választjuk. Ez lesz a levesbetét. A maradékot a főzőlével együtt (természetesen a babérleveleket kivesszük előtte) a turmixba töltjük, és felöntjük a kókusztejszínnel. Ezután krémesre turmixoljuk, majd hogy kiemeljük a borsó, friss, zsenge ízét, megszórjuk egy kis szerecsendióval és cayenne borssal. A tányérok aljába teszünk a korábban külön választott borsóból, aztán ráöntjük a levet. Ha nagyon urizálni akarunk, a tetejét egy marék bármilyen maggal (pl. mandulával, fenyőmaggal stb.) megszórjuk.

A főzésben azt szeretem, hogy lehet improvizálni, és nem kell előcincálnom a reszelő és a műanyag tálak mögül a legfelső polcról a konyhai mérleget. Elég egy pohár, evőkanál, marék vagy késhegy, hogy nagyjából be lehessen lőni az ízeket és az állagot. A sütést ennél komolyabban kell venni, mert szinte lehetetlen korrigálni. Nem minden esetben” látja a kisszemem”, hogy az jó és” már a gerendáról sem csöpög az izzadtság”, mert a robotgép dolgozik. Főleg, ha ezzel párhuzamosan a tableten vagy az okos telefonom nézem a halaszthatatlannak tűnő e-maileket, vagy a Facebookon az  ismerősök cuki régi képeit, úgy hogy közben a tarkómon lévő harmadik szememmel figyelem tartom a háttérben matató gyereket.  Ezért fontos a pontos és alapos receptleírás. Kivéve, ha a lusta asszony, és most magamra célzok, csak úgy gondolomformán főz.

Természetesen reggel találtam ki, hogy épp ideje lenne elkészíteni a póréhagymás sütőtök krémlevest. Persze póré nem volt otthon. Gondoltam a célnak lilahagyma is megfelel. Ezzel eddig nem is volt semmi baj. Ment, minden a maga rendjén. Rotyogott a leves, közben befutott a barátnőm, akinek a haját csináltam, és a nappaliban a fiam éppen a műanyag tálkáiban főzőcskéset játszott. Emlékszem, hogy hajsütés közben még lecsuktam a gázt, nehogy leégjen az alja. Már majdnem elfelejtettem az ebédet, amikor rápillantottam a fazékra. Beraktam a tököt a turmixba, és ráöntöttem a kókusztejszínt. Nah, itt jutott eszembe, hogy a töklevesbe eddig még nem tettem ilyet. De némi kis plusz fűszerrel egy mennyei, egzotikus, mentes 2.0-ás sütőtök krémleves született a dekoncentráltságomból. 

Kókuszos sütőtök krémleves

egy kisebb sütőtök

két deci kókusztejszín (olcsóbb verzió: konzerves kókusztej ugyanolyan jó, mert nagyon sűrű)

egy fej lilahagyma

öt-hat darab babérlevél

egy kávéskanál só

egy csipet cayenne bors

a pirításhoz kókuszzsír

Az apróra vágott lilahagymát megfuttatjuk a kókuszzsíron. Rádobjuk a kockákra vágott tököt, majd jól összekeverjük az egészet. Felöntjük annyi vízzel, amennyi a zöldségeket ellepi. Beleszórjuk a babérleveleket és fedő alatt puhára főzzük. A tököt és a hagymát beletesszük a turmixba, felöntjük annyi főzőlével, amennyi az egész háromnegyedét ellepi, aztán rácsurgatjuk a kókusztejet. Összeturmixoljuk, majd beleszórjuk a sót, a cayenne borsot, és némi maggal már tálalhatjuk is.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!