reblog

Nem tudom, hogy vagytok vele, de vásárlás előtt igyekszem egy listát írni, hogy csak azt vegyek, amire feltétlenül szükség van. Néha persze ez a kis cetli a konyhapulton marad, mert például a fiam az indulásra kész szkafanderszerű téli overáljában és a kinti csizmájában a világos szőnyeg irányába gyorsul. És a fecni  a kámforhoz hasonlóan tovaillan a gondolataimból. Nah, ilyenkor vagyok én a marketingesek kedvence, mert nem tartom magam a listához. Nagyon könnyű elcsábulnom, ha jelentős kedvezmény. Azt érzem, hiába költöm a pénzt, mégis jó üzletet kötöttem és értékes forintokat spórolhatok meg.

Magamtól sosem vettem volna meg azt a csomag paszternákot, de fél áron még a hülyének is megérte. Még akkor is, ha előtte életemben soha nem láttam, tapintottam vagy kóstoltam. Valamire csak jó lesz! Elvégre fő a változatosság! Végül mondjuk úgy, hogy okosban oldottam meg a történetet, mert krémlevest főztem belőle pucolással, turmixolással együtt nagyjából húsz perc alatt. Paleo, vegán, gluténmentes, tejmentes, cukormentes. Szóval gyakorlatias magyarra lefordítva: kalóriaszegény, fogyókúrás, diétás, mindenmentes, egészséges ééés überbrutál finom.

Csípős paszternák krémleves

fél kiló paszternák

egy fej vöröshagyma

két gerezd fokhagyma

egy deci rizstejszín vagy kókusztejszín

öt-hat darab babérlevél

egy kávéskanál cayenne bors

egy késhegynyi zúzott koriandermag

egy evőkanál só

egy késhegynyi bors

a pirításhoz kókuszzsír

Az apróra vágott vöröshagymát megfuttatom a kókuszzsíron. Rászórom a cuki, vékony karikákra vágott paszternákot. Jól összekeverem az egészet, majd annyi vízzel öntöm fel, amennyi az egészet éppen ellepi. Beleteszem a zúzott fokhagymát is. A lébe beledobom a babérleveleket és a koriandert. Fedő alatt hagyom nagyjából hét percet rotyogni. Mikor a zöldség puha, akkor a paszternákot, hagymát egy levesszűrővel vagy bármilyen ehhez hasonló alkalmatossággal áttelepítem a turmixba. (Ha akarok egy kis levésbetétnek valót, akkor egy harmadát külön teszem.) A zöldségre rácsurgatom a tejszínt és felöntöm annyi főzőlével, amennyi teljesen ellepi. Az egészet krémesre turmixolom.Ezután fűszerezem egy kis cayenne borssal, sima fekete borssal és sóval.

Cukorszerűség nem kell bele, ugyanis a paszternák küllemben inkábba fehérrépához, míg ízben az édesebb sárgarépához hasonlít. Ezután egy kis koktélparadicsommal, metélőhagymával megdizájnolom. (Amúgy a koktélparadicsom -feltéve ha nem totál vízízű - a kellemes savasságával a paszternák krémleveshez tökéletes levésbetét.) Ebéd után nincsen más dolgom, mint a nagy sikerre való tekintettel a következő bevásárlólistára rávésni : PASZTERNÁK!

Kérlek, lájkoljátok a blog Facebook-oldalát és kövessetek Instán!

A nagymamám azt mondta, hogy ebédre mindig egyek levest, mert annak ott van a helye a gyomorban. Ezt a tézisét egészen addig tartotta, amíg el nem kerültem egyetemre kétszáz kilométerre. A napi telefonos viziten akkor is megkérdezte: na, levest is ebédeltél? Amire én általában azt válaszoltam: nem. Kétfogásos, kifőzdés menüre nem volt pénzem. Hazulról meg ilyet nem hoztam. Pont. Mert a leves tipikusan otthoni kaja, amit nem cipelek sehova. Se munkahelyre, se iskolába, se albérletbe, mert elég egy apró hiba például nem zár tökéletesen az éthordó teteje, vagy hirtelen fékezik a vonat vagy a busz, máris kilöttyenik az egész a „tutiravalahollyukas” nejlonszatyorba és eláztat mindent.

A mama egy idő után tudomásul vette a dolgot, így továbbfejlesztette az elméletet: ha levest nem is rendszeresen, de lehetőleg mindig meleg kaját ebédeljek, mert a gyomornak nemcsak a hideg kosztra van szüksége. Abban egyetértettünk, hogy ebbe a kategóriába tartoznak azok az egyszerű, egyetemista ételek is, mint a melegszendvics, a pizzaszelet, a virsli vagy a rántotta. Így szinte minden telefonbeszélgetésünkkor hallottam, hogy zuhan le a mázsás kő a szívéről, amikor a szokásos kérdésére igennel feleltem.

Azóta eltelt néhány év, a mama szerencsére nem sokat változott. Legfeljebb kicsit szürkébb lett a haja, és rosszabbak lettek a lábai. Most már nem tudná a lépcsőn le-lépcsőn fel a villamoshoz, metróhoz távot vagy a peronról a magas lépcsőjű vonatra fellépést teljesíteni, de még most is leinformálja a napi menüt telefonon vagy Facebookon.

A régi, leveses értekezését viszont mostanában értettem meg igazán. A gyomromnak tényleg nem elég az egytálétel! Ha egyszer-egyszer kimarad, hiányzik leves. Főleg most, télen. A héten, mikor bevásároltam, az egyik boltban megláttam a szokásos amúgy nem túl szívderítő, műanyag dobozban egy csokornyi csodás csiperkét. Másnap abból lett a leves! De még milyen, hajjaj! Hasonlít a mamáéra, de mégis kalóriaszegény, mindenmentes, paleó, vegán. Tudjátok, a szokásos címkék. Jah, és ezt muszáj megkóstolnotok, mert ripsz-ropsz (nagyjából húsz perc) alatt elkészíthető, és valami bődületesen finom.

Tárkonyos gombaleves (3 főre)

• 300 gramm csiperke gomba (másfajtát is lehet használni)
• két deci kókusztejszín vagy rizstejszín (aki nem diétázik, paleózik, használhat sima főzőtejszínt is)
• fél szál póréhagyma (lehet vöröshagyma is, de most lusta voltam pucolni)
• három gerezd fokhagyma
• két szál sárgarépa
• öt-hat darab babérlevél
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy kávéskanál tárkony
• egy evőkanál 10 százalékos ecet ( ha szeretitek a savanyút, mehet bele kettő is)
• egy késhegynyi bors
• ízlés szerint só
• a főzéshez egy evőkanálnyi kókuszzsír

A csiperkét megtisztítjuk, és vékony szeletekre vágjuk, hogy könnyebben puhuljon. Közben egy evőkanálnyi kókuszzsíron megfuttatjuk a póréhagyma szeleteket, majd rádobjuk a gombát. Fakanállal egy kicsit kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beletesszük a karikára vágott sárgarépát, a zúzott fokhagymát és a babérleveleket is, aztán kb. tíz percig rotyogtatjuk. Amikor a zöldségek már majdnem puhák, belecsurgatjuk a tejszínt. Azután megszórjuk egy kis borssal, sóval, szerecsendióval és némi tárkonnyal. Belelöttyintjük az ecetet. A levest alaposan összekeverjük és kábé öt percig még főzzük. Végül egy kis metélőhagymával, még melegen, lehetőleg gőzölögve tálaljuk.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is.

Annak idején még történelem órán tanultunk az 1925-ös nagy frankhamisítási botrányról. A sztori lényege a következő volt: Magyarország harminc ezer darab hamis ezer frankossal kis túlzással meg akarta szorongatni az amúgy Trianonért felelős Franciaországot. A terv egészen jónak tűnt: meghozták Németországból a papírt, majd a Térképészeti Intézetben elkezdték nyomni Gerő László vezetésével a hamis bankókat. A csapat Hollandiát, mint az egyik ilyen szempontból leginkább kockázatmentes országot, kijelölte fő terjesztési pontnak, kiválasztotta a terjesztőt is. Minden tökéletesnek tűnt, mint egy klasszik népmesében, ahol a végén a jó győz, és a gonosz elnyeri méltó büntetését. Csupán egyetlen, apró problémával kellett szembenézni a tervben résztvevőknek: a hamis frank elég gyatrára sikerült. Hiába figyelmezették őket, nem használt semmi. A tesztalany, Jankovich Arisztid útnak indult, és ahogyan előre lehetett sejteni, az első beváltásnál le is bukott. Az ügyből minden mese ellenére európai botrány kerekedett. Amiből az akkori magyar miniszterelnököt, Bethlen Istvánt, is alig lehetett kimosdatni.

Hogy ez a régi „história” hogy kapcsolódik a frankfurti leveshez? Csupán úgy, hogy a megszokott frankfurti receptben van valamilyen húsféleség, általában virsli vagy kolbász és természetesen kelkáposzta. Ebben a mentes, amúgy vegán változatban egyik sincsen, mégsem lett belőle botrány. Sőt, a férjem szerint finomabb lett, mint az eredeti.

Hamis frankfurti leves (kb. 3 főre)

• fél kiló kelbimbó
• kétszáz gramm gomba (bármilyen fajta jó)
• egy nagyobb fej vöröshagyma
• két gerezd fokhagyma
• két szál sárgarépa
• három darab csicsóka (lehet sima krumpli is)
• két deci kókusztejszín vagy rizstejszín
• fél citrom leve
• négy darab babérlevél
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy kávéskanál eritrit vagy nyírfacukor
• egy csipet só
• egy csipet bors
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott vöröshagymát. Rádobjuk a gombát. Közben gyakran kevergetjük, nehogy odaégjen, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen az egészet ellepi. Beletesszük a felkarikázott sárgarépát, a kettévágott kelbimbókat, az apróra vágott csicsókát és a zúzott fokhagymát. Megint öntünk rá annyi vizet, amennyi ellepi a zöldségeket. A babérlevelet is belerakjuk, majd hagyjuk, egy kicsit rotyogni. Amikor a zöldségek már majdnem megpuhultak, belelöttyintjük a kókusztejszínt, majd ízesítünk. A só, a bors és az eritrit után beleszórunk egy kis szerecsendiót, hogy egy kicsit érdekesebb legyen a leves. És hogy a savak se hiányozzanak, belefacsarunk egy fél citromot is a végén. Az egész szeleteléssel, pucolással és főzéssel együtt nagyjából fél óra alatt elkészül. És nem utolsó sorban kitűnő, kalóriaszegény fogás bármelyik hétköznapra!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Vannak olyan napok, amelyek nem úgy alakulnak, mint egy c-kategóriás amerikai romantikus film. A valóságban anyának nem olyan a haja felkelés után, mintha most indulna a vörös szőnyegre. Nem titkárnő-fétises szűk szoknya-blúzban késsel-villával eszi a palacsintatornyot, hanem farmerben, rosszabb esetben pizsamában próbálja összeszedni a gondolatait egy csésze bitangerős kávé mellett. A gyerek közben mesét követel, majd kiszór egy maréknyi kenyérmorzsát az etetőszékből a padló alatt élő, időnként fel-felbukkanó hangyabolynak. Apa már rég dolgozik, így anyának nincs más választása, mint összekapnia magát, mielőtt az őskáosz átcsordogálna a lakás többi helyiségébe is. Az éjjeli nemalvás nem létszükségletté, hanem  nehezítő körülménnyé zsugorodik a háromszobás mini univerzumban. Csak ki kell bírni valahogy. Akárhogy. Csak pár óra! Mindjárt jön a délutáni alvás! Csak egy gyors ebéd! Annyinak muszáj beleférnie.

Ilyen napokon a kedvemet mindig felvidítja a citromos, karfiolos brokkolikrémleves tejmentes változata. 20 perces, paleo, pegán, vegán satöbbi, satöbbi és extrém mód krémes.

Citrusos brokkolikrémleves (recept négy főre)

• két kisebb fej brokkoli
• egy kisebb fej karfiol
• fél szál póréhagyma
• egy deci kókusztej
• egy citrom reszelt héja
• egy kávéskanál só
• egy kávéskanál szerecsendió
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatjuk a felkarikázott pórét. Rádobjuk a feldarabolt brokkolit és karfiolt, majd annyi vízzel felöntjük, amennyi az egészet ellepi. Nagyjából tizenöt perc masszív rotyogtatás után a zöldségek megpuhulnak. Egy levesszűrő, merőkanál segítségével  bele a brokkoli és a karfiol háromnegyedét beletesszük a turmixba. Annyi főzőlevet töltünk hozzá, amennyi a zöldségmix felét ellepi. Belelöttyintjük a kókusztejet. Belereszeljük a citromot. Beleszórjuk a szerecsendiót és a sót. Egy perc mixelés után. Visszaöntjük az egészet a fazékba.

A maradék, le nem turmixolt brokkoli és karfiol tuti levesbetétnek, de tehetünk hozzá egy marék tökmagot. Ha igazán kísérletezgetők  vagytok, kipróbálhatjátok az elsőre kissé bizarrnak tűnő aszalt vörösáfonyát is.  A végeredmény egy könnyed és lágy leves, amelyben az édes, a fűszeres és a savanyú pazar szentháromságot alkot.

A nyári tökszezon belefolyt a télibe. Legalábbis nálunk. Elvileg a sütőtököt sütni szokás, de ha levest készítek, én nem szórakozom efféle úri huncutságokkal. Időpazarlás egy 21. századi anyukának, akinek a munkahelyén, a gyerek mellett és a háztartásban is teljesíteni kell vagy inkább kéne. Ezen kívül csenjen időt a hajmosásra, a rendszeres testmozgásra, hogy ne nézzen ki lestrapált zombiként. Jah, és még a férjével is töltsön minőségi időt, lehetőleg hobbija is legyen, meg a barátokat se hanyagolja... Szóval minden lopott negyedóra számít.

A főzéssel a sütőtökkrémleves egy huszonperces mutatvány, a negyvenvalamennyi helyett.Elvileg benne maradnak a vitaminok, ami tepsiben sütésnél megsemmisülne. És van egy bónusz érv: eggyel kevesebb edényt kell elmosni.

Gyors póréhagymás sütőtökkrémleves (recept két főre)

• egy közepes sütőtök
• egy fél rúd póréhagyma
• öt-hat darab babérlevél
• két deci kókusztej/rizstej/diótej (bármelyik jó, ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, paleósok, akkor főzőtejszínnel is nagyon finom)
• egy kávéskanál szerecsendió
• ízlés szerint só, bors
• a főzéshez kb. húsz gramm kókuszzsír
• levesbetétnek egy marék bármilyen mag

 A sütőtököt megpucoljuk és kockákra vágjuk. Egy jó éles kés vagy egy erősebb hámozó ennél a munkafázisnál csodákra képes. Majd egy fazékban a kókuszzsíron megfuttatjuk a fél perc alatt karikára vágott pórét. Néhány perces pirítás után rádobjuk a sütőtököt is, majd felöntjük annyi vízzel, ami az egészet éppen ellepi.

Beletesszük a babérlevelet is, majd lefedjük fedővel és rotyogtatjuk. Körülbelül tíz perc múlva beleszórjuk a szerecsendiót is, hogy egy kicsit érdekesebb legyen az íze.  Amikor a tök annyira puha, hogy bele tudjuk bökni a villát. Átpakoljuk a tök-és pórédarabokat egy levesszűrő segítségével a turmixba. (A babérlevelet természetesen kivesszük, ha nem szeretnénk később evés közben a tálkából a kis zöld foszlányokat halászgatni.) Annyi főzőlevet csurgatunk rá, ami háromnegyed részét lepi el, majd beleöntjük az éppen otthon levő növényi tejet.

Összeturmixoljuk az egészet. Sózzuk, borsozzuk és egy marék maggal, illetve némi felkarikázott póréval tálaljuk. Ha nagyon el vagyunk idővel eresztve, akkor a magokat előtte egy serpenyőn megpiríthatjuk, de egy hétköznapi gyorsebédnél alánatúr is remek levesbetétként funkcionálnak.