reblog

Emlékszem néhány évvel ezelőtt megkívántam egy zacskó sült gesztenyét valami félsátoros ünnepen. Majdnem ezer forintot kértek tíz(!) szemért. Értem én, hogy sokba kerül az alkalmi fabódé bérlése még Fehérváron is, meg az alkalmazottat is kell fizetni, meg adózni sem ártana, plusz valahonnan be kell szerezni az alapanyagot is. Meg hát senki sem a naiv vásárló két szép szeméért fagyoskodik egész nap esőben-hóban a katlan mellett, de akkor is , tíz szemért egy ezres?! Akkor inkább csinálok egy adagot otthon. Aki már próbálkozott a sült gesztenyével, az tudja a pucolás nem egy könnyű, és főleg nem gyors menet. Ez finoman szólva riasztó, főleg ha legfeljebb harminc percet szánunk a főzésre. A bolti gesztenyemassza is megér egy misét. Jó, Nagy előnye, hogy extrém könnyen, gyorsan lehet vele dolgozni, de ha szánunk rá fél percet, mit írnak a címkére, akkor nem biztos, hogy beledobjuk a kosárba.

Amondó vagyok, ha láttok valahol, már ha lehet alkalomadtán a piacon vagy a diszkontban kapni, akkor feltétlen vegyetek egy adag igazit, héjasat. Abban tuti nincsen bab, meg mindenféle E, meg tartósítószer, plusz a többi nem oda illő anyag. A sütés helyett pedig főzzétek meg, mert a gesztenye belseje sokkal krémesebb lesz, nem lesz annyira száraz, ráadásul a héját majdnem egyben le lehet húzni, így sok-sok értékes percet takaríthattok meg.

Expresz gesztenyekrémleves (recept két főre)

• harminc deka egész gesztenye
• egy deci kesukefír ( lehet sima is, ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, paleósok stb.)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet só
• a tálaláshoz egy marék mazsola

A gesztenyéket tegyük egy tál hideg vízbe. Amelyik fent marad a tetején, az kukacos, és dobjuk ki. A maradékot jól mossuk meg, és kereszteket vágjuk a tetejébe. Ez egy kicsit munkaigényes, de harminc dekánál nagyjából öt perces munkafolyamat. Egy fazékba dobjuk bele őket, és annyi vizet tegyünk hozzá, amennyi éppen ellepi őket. Szórjunk a vízbe egy csipet sót. A fedő alatt körülbelül negyed óra alatt a gesztenyét puhára főzzük. Utána egyenként lerántjuk róla a héjat. Ez a sütött gesztenyéhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbb feladat, mert a héja szinte magától leomlik a gyümölcshúsról. A pucolt gesztenyéket ezután beletesszük a turmixba, felöntjük a főzőlével. Nyakon öntjük a kefírrel, beleszórjuk a nyírfacukrot, és három perc alatt finomra turmixoljuk.

A végeredmény egy kellően krémes, kissé pikáns leves, amihez pazarul illik mazsola. Egyszerű, nagyszerű, vendéglenyűgöző, lustáknak és elfoglalt háziasszonyoknak való recept. Kábé fél óra héjpucolásostul, mindenestül elkészül. És nem utolsó sorban száz százalék gesztenyét tartalmaz.

Félre ne értsétek! Kifejezetten szeretem, amikor ide-oda hajlítgatják a vállamat, meg beletérdelnek a derekamba a hajlékony thai masszőrök. Azonban a thai, jobban mondva a keleti konyha még közelebb áll a szívemhez. A férjemmel a kapcsolatunk romantikusan bohém időszakában, amikor még Pesten éltünk gyerek nélkül, szívesen mulattuk az időt a thai, kínai, vagy éppen indiai vendéglőkben. Amióta leköltöztünk Fehérvárra, és megszületett a fiúnk, azóta kissé körülményes módon jutunk el ilyen helyekre. Ha nagyon megkívánom a fűszeres, szinte a nyelőcsövet végigégető kaját, akkor Peti rövidre zárja a történetet. Beugrik a belvárosba, aztán hoz a két kínai gyorsbüfé valamelyikéből egy kicsit csípős, kicsit savanyú csirkét bambusszal.

Ha ennél egy fokkal többre vágyok, akkor fogom magam, és nekilátok. Feltéve, ha nem kell hozzá semmi különleges, vidéken szinte beszerezhetetlen alapanyag. Ez a garnélaleves roppant egyszerű, húsz perces és fantasztikus ebéd. Nem olyan drága, mint amilyennek elsőre tűnik. Két adagra elegendő, gyorsfagyasztott garnéla ára nagyjából egálban van csirkével.

Kókuszos-hagymás garnélaleves (recept két főre)

• 250 gramm garnéla
• három közepes fej újhagyma (szárastul)
• három gerezd fokhagyma
• három deci kókusztej
• egy evőkanál nyírfacukor
• két kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál kardamon
• fél citrom leve
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatom az apróra vágott újhagymát, majd felöntöm az egészet nagyjából két deci vízzel. Egy gerezd fokhagymát belepréselek, és hagyom főni. Közben egy vokban bő kókuszzsírban megsütöm a kiolvasztott garnélákat. Mindegyik oldalt nagyjából négy percig pirítom. (Akkor jó, ha a fehér rész kezd egy kicsit áttetszővé válni.)Ezután belelöttyintem a kókusztejet, hozzáteszem a maradék fokhagymát, az összevágott hagymaszárat plusz a fél citrom levét. Egy-két perc alatt összefőzöm.

A garnélás vok tartalmát beleöntöm a hagymás levesalapba. Már csak az ízesítés van hátra! A só és a bors után gyömgyérrel meg kardamonnal a levet meglepően pikánssá teszem. Hogy kicsit közelebb hozzam a citrom fanyarságát a keleti fűszerekhez egy evőkanál nyírfacukorral lágyítok a levesen. Néhány percig még rotyogtatom, és már végeztem is. A hagymaszeleteléstől  a tálalásig kábé huszonötpercre van szükség, hogy a ebédre(vacsorára) Bangkokban érezhessük magunkat.

Amikor még egyetemista voltam, akkor a legjobban a rendes leves hiányzott. Levest nem utaztattam a bőröndömben a vonaton a könyvek és a laptomom mellett, este már nem volt lelkierőm főzőcskézni, ráadásul az olcsó, iskolai menzai menü vizezett, szétvegetázott húslevese nem volt éppen csúcsgasztronómai élmény. Így maradt a porleves. Csak egy bögre forró víz, három perc keverés, és máris lehet enni. Pontosabban inni, mert a levesbetét címszóval néhány zöld izét és pár fonnyadt kenyérkockát tettek a zacskóba. Ekkor ismerkedtem meg a zellerkrémlevessel, mert a brokkoli krémlevessel együtt volt három plusz egy akcióban. Az egészben az volt a legdurvább, hogy az íze cseppet sem hasonlított a zellerére, simán ráírhattak volna a zacskóra random módon egy másik zöldséget is. Az igazi zellerkrémleves azért egész más tészta…

Gyömbéres almás zellerkrémleves

Recept két főre

• egy közepes zeller
• két közepes, savanykás alma
• egy nagyobb fej vöröshagyma
• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor lehet sima főzőtejszín is)
• egy kávéskanál gyömbér
• egy csipet cayenne bors
• az ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír (lehet sima olíva olaj)

Egy lábasban a felkarikázott hagymát a kókuszzsíron átlátszóra píritom, majd felöntöm nagyjából egy liter vízzel. Beledobálom a megtisztított, kockára vágott zellert és az egyik darabokra vágott almát. Aztán a zellerszár „húsos” részét is beleaprítom, mert így a végén még markánsabb ízvilágot kapunk. Negyed órát fedő alatt hagyom rotyogni, majd hozzáöntöm a rizstejszínt, a beleszórom a gyömbért, a sót, a cayenne borsot. Még pár percet főzöm, és az egészet beleöntöm a turmixba (sima botmixer is jó.), hogy ne legyen annyira rusztikus az állaga. A turmixba beledobom nyersen a másik almát is, hogy jobban kiemelje a zellert.

Levesbetétként az unalmas levesgyöngy, zsemlekocka helyett, vékonyra szeletelt zöldalmát és áfonyát használtam, mert így sokkal izgalmasabb lett a végeredmény. Kic(s)it savanyú, kic(s)it csípős, de piszkosul finom.

A cékla egy megosztó zöldségféle: vagy valaki imádja, még a disznótoros káposztához is azt eszi; vagy pedig szívből utálja, és még legfinomabb hús mellé sem hajlandó megenni. Én az utóbbi csoportba tartoztam. Mikor kislányként megláttam az iskolai menzán, hogy a tarhonyás, pörköltnek nevezett zsíroslé mellé jár egy kistányér remegős, cakkos szélű valami, szó szerint futkosott a karomon a hideg.

Jó pár évvel később, amikor még nem tudtam, hogy a kisfiammal vagyok várandós, el kezdtem október közepén a cékláról ábrándozni, hogy milyen tökéletesen passzolna mondjuk egy tál resztelt májhoz! Szinte már éreztem is a falatokat a számban! A férjem furcsán pislogott, de legnagyobb örömömre teljesítette a kívánságomat. Három napra rá a teszt is kimutatta a terhességet.

Tudom, tudom a hormonok sok mindent megváltoztatnak, mégis az eltelt egy évben pinkes-lilás zöldséggel való viszonyom konszolidálódott. A savanyúság verziója alapjáraton továbbra sem hoz lázba, de leves képében egy kis almával gyakorlatilag bármennyit meg tudok belőle enni. Ez egy igazi, augusztusi étel, ami kellően pikáns ahhoz, hogy ízekben is kifejezze, hogy lassan nyakunkon az ősz.

Gyömbéres almás-céklaleves

Recept két személyre

• egy darab nagyobb cékla

• két közepes alma

• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor sima főzőtejszín)

• egy közepes fej vöröshagyma

• két gerezd fokhagyma

• egy kávéskanál bors ( ha szeretitek a csípőset, akkor lehet akár kettő is)

• egy csipet gyömbér

• az ízesítéshez só

• a sütéshez kókuszzsír (ha nem vagytok vegánok, paleósok akkor sima olívaolaj)

A fazékban az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron üvegesre pirítom, majd hozzáteszem a megtisztított, kockára vágott céklát és a felaprított almát. Pár perc sűrű kevergetés után, felöntöm az egészet nagyjából egy liter vízzel. Belerakom a fokhagymát, a borsot és hagyom negyedóráig rotyogni.

Megszúrom villával a céklát és az almát, ha elég puhának érzem, akkor jöhet bele a rizstejszín plusz a gyömbér. Még pár percig főzöm, és a végén ízlés szerint sózom.

A tálalásnál, ha valaki nem vegán, akkor jól jöhet egy-két kanál natúr joghurt, ugyanis még jobban kiemeli: a cékla nagyon szereti az almát, főleg ha egy csipet gyömbér is van a dologban.  

A nagymamám szerint a zöldségek, leszámítva a krumplit, savanyúnak valók, amit úgy konfektnek meg lehet enni például egy jó kis szaftos oldalas mellé.Teljesen elképedt, mikor a telefonban a szokásos „Mit esztek ma ebédre?” kérdésre teljes nyugodtsággal azt válaszoltam, uborkalevest egy kis alma-szőlő levesbetéttel. Szinte láttam magam előtt az arcát, hogy próbálta elképzelni: uborkából leves?! Egy „ti tudjátokkal” aztán rövidre zárta a beszélgetést, majd a lelkemre kötötte azért „egyetek valami rendeset”.

Szóval az uborkaleves. Nem kell tartani tőle. Kicsit savanyú, kicsit pikáns, és hűsít. Nem kell főzni, tehát nem lesz a lakásban 34 fok. Csak egy jófajta botmixer vagy turmix kell hozzá meg kb. 5 perc.

Hozzávalók 4 személyre:

• 5-6 db nagyobb uborka
• 2-3 dl kovászos uborkalé
• 2-3 db kovászos uborka
• 4,5 dl kaukázusi kefír
• ízlés szerint kapor, fokhagyma, bors
• 2 db közepes zöldalma és egy közepes fürt szőlő

• A sima uborkákat szépen lereszelem. Majd a levüket kézzel, villával kinyomkodom, hogy ne legyen a végeredmény keserű.
• A kovi ubit felkarikázom, és az összes uborkát a turmixba teszem.
• Hozzáöntöm a kovászos uborka levét és a kaukázusi kefírt. Ha szeretitek a fűszeres, karakteres ízt, akkor rakjatok bele kaprot, fokhagymát, ha kicsit natúrabbra vágytok, elég csak egy csipet bors.
• Turmixoljátok addig, amíg a teteje szép habos nem lesz. /kb. 2-3 perc/

Azonnal fogyasztható, de az ízek sokkal jobban összeérnek, ha egy fél órára beteszitek a hűtőbe. Levesbetétnek tökéletes az alma, a szőlő, de a bátrabbak a görögdinnyével is kísérletezhetnek. Finom, laktat és egészséges. Mi, kis túlzással egész nyáron ezt ettük. A férjem, még így augusztus közepén és azt kérdezgeti: mikor csinálod legközelebb?!

----------

Recipe in English

Cucumber soup with apple and grape without cooking

• 5-6 big cucumber
• 1 cups pickled cucumber juice
• 2-3 big pickled cucumber
• 1 and 1/2 cups caucasian kefir (or yogurt)
• a bunch of dill
• 2 garlic cloves and pepper to taste
• 2 medium apples
• a bunch of grapes

Grate the cucumbers. Then the juice by hand, squeezed with a fork, so that the result is not bitter. Cut up the pickled cucumbers and they are all doing in a blender. Add the pickled cucumber juice, caucasian kefir (or yogurt) and a bunch of dill, crushed garlic cloves and pepper to taste. Mix it in a blender until the top of the foam will not be nice. /approx 2-3 min./ Put it in the fridge for half an hour because the flavors have combined.

Cut up the apples and a bunch of grapes then mix the cool cucumber soup.  It's healthy, delicious and sugarfree. Make it! Taste it!