A kertünkben van két almafa: egy nyári, ahogy leesik már barnul is típusú; meg egy téli alma (ahogyan a szülőfalumban hívják), ami ládákban eláll akár tavaszig is. Feltéve, ha nem pálinka lesz belőle! Mi is nagy cefregyártásban vagyunk, mert a sok lehullott, félig-meddig ép almát sajnáltuk volna a komposztra dobni.
A nagypapám telefonon átadta a know-how-t. Apukám szemlézte az összevágott gyümölccsel teli hordót. Közben nagyokat bólogatva megjegyezte: „jó lesz ez gyerekek”. A hétvégén beletettük a cukrot is. Most várunk, hadd forrjon. Új hordónk még nincs, az alma viszont továbbra is potyog fáról, így egyik nap összedobtam egy almalevest. Nem a téli, belülről melengető gyömbéres-fahéjasat, hanem egy nyárias, egy rozmaringos-lime-os verziót, ha már szeptemberben is kánikula van.
Rozmaringos-lime-os almaleves
Recept két főre
- hat-hét darab közepes alma
- egy darab lime
- két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, laktózérzékenyek sima főzőtejszín is jó)
- két evőkanál nyírfacukor (lánykori nevén xilit)
- egy kávéskanál rozmaring
- egy vaníliarúd kikapart magja
Az almákat megmosom és felkockázom. (A héj igény szerint eltávolítható, én jobban szeretem, ha rajtuk marad.) Két almát külön teszek, a többit egy liter víz társaságában felteszem főzni. Kifacsarom a lime-ot, és a főzővízhez teszem. A héját is óvatosan belereszelem a lábasba. A nyírfacukrot, a rozmaringot és a vaníliamagokat is belerakom a levesbe, majd hagyom nagyjából negyedórát rotyogni. Beleöntöm a risztejszínt, még egyet forr, és mehet a turmixba az elején különválasztott almákkal együtt. Nagyjából fél perc alatt szép krémes lesz az állaga. Levesbetétként használhattok gyümölcsöket például áfonyát, szedret, de a semlegesebb mandulapehely is jó választás.
Az almaleves hidegen tálalva kellemesen hűsít, de mégis az utóíze teszi különösen izgalmassá: a lime és a vanília kontrasztját a rozmaring harmonizálja.
