reblog

Biztosan észrevettétek, hogy a receptek között vannak olyanok, amelyek hagyományosak. Ennek két oka van: egyrészt hosszú távon egészséges táplálkozás alapja az egyensúly, ahol például quinoa mellé belefér a spagetti és fordítva. A lényeg a mérték. Másrészt a régi idők receptjeit meg kell ismerni, el kell sajátítani, amíg még van kitől, hogy később ha úgy akarjuk, lehessen modernizálni, alakítani.

Hosszú évek után csak most mertem nekiállni a dédi fánkjának. Úgy tudtam, hogy kényes, munkaigényes tészta, amit szeretgetni, babusgatni kell, hogy végül szép, húsos szalagokat növesszen.

A gyerekek egész héten nyaggattak, hogy süssem meg, mert ők úgy szeretik a dédi fánkját. Húztam halasztottam a dolgot, aztán vasárnap mint egy rendíthetetlen anyanindzsa, legyőztem magam, és belevetettem magam a fánksütésbe. Előtte persze felcsavartam a fűtést, nehogy megfázzon a tészta.

Felhívtam a dédit, diktálja le a receptet, és kértem maradjon telefon közelben, ha netalántán menet közben valami kérdésem támadna.

Minden stimmelt. A gyerekek békésen játszottak. Szépen sütött a nap, kint a macska figyelte a madarakat a kertben. Egy szóval idilli volt a helyzet. Nekiálltam. Aztán jött a probléma. Az élesztő nem futott fel. Langyos volt a tej, raktam bele cukrot. Még se akart kimászni a bögréből. Úgy öntöttem ki mindenestül, hogy öröm volt nézni. Szerencsére volt itthon porélesztő, amely végül kihúzott a csávából.

Miután kisütöttem mind a harminc fánkot (nekem annyinak tűnt, de nem tudtam pontosan megszámolni, mert folyamatosan ették), egy kávé mellett megállapítottam: szalagos fánkot sütni nem is olyan nehéz. Csak néhány apróságra kell odafigyelni!

Dédi fánkja

• fél kiló liszt
• 2 deka friss élesztő vagy egy zacskó porélesztő
• 10 deka vaj
• 4 deci tej
• 80 gramm porcukor
• két tojás sárgája
• egy csipet só

Ízlés szerint lehet bele citromhéjat, vagy rumot, de én most ettől eltekintettem.

A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Amíg ki nem akar mászni a pohárból, addig egy másik tálba átszitáljuk a lisztet, belehintjük a cukrot és a sót. A liszt közepébe lyukat mélyesztünk, amibe beleütjük a tojás sárgákat és ebbe csurgatjuk bele az élesztős masszát is. Ezután a robotgép dagasztófejével alacsony fokozaton három-négy percig dagasztjuk a tésztát. Közben fokozatosan öntjük bele a langyos tejet. Mikor kezd elválni az egész a tál falától beledolgozzuk a vajat is. (Emiatt lesz szép magas és szalagos!)

Mikor szép fényes és hólyagos a felszíne, akkor átkenjük vajjal és eltesszük meleg és huzatmentes helyre pihenni.

Ha biztosra akarunk menni és villanysütőnk is van, akkor olyan negyven fokra azt is bekapcsolhatjuk és ott is kelesztjük a fánkot.

Nagyjából negyven perc-egy óra alatt a tészta a duplájára dagad, és utána nekiállhatunk a formázásnak. Három-négy centi vastagra sodorjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A maradékot újra összegyúrjuk, kinyújtjuk, és szaggatjuk. A kiszaggatott gombócokat húsz percig pihentetjük.

Amíg a kis kerek gombócok kelnek, addig egy fedős wokban olajat melegítünk, majd mindet kisütjük. Oldalanként nagyjából három percet kell sütni, hogy szép aranybarna színe legyen a fánknak. A megsült finomságot konyhai papírtörlőn lecsöpögtetjük. ( Ha elázik a papír, cseréljük, így nem lesz olajos a fánk!)Végül meghintjük porcukorral és házi lekvárral tálaljuk!

Gondolom veletek is előfordult már , hogy 11-kor eszméltek rá, hogy nincsen ebédetek! Ilyenkor a férjem kitalálja, együnk tésztát! Lehet rizs, szobe vagy teljes kiőrlésű! Tök mindegy! A szószokat meg a végtelenféleképp lehet variálni attól függően, mi van éppen a hűtőben!

Ilyenkor, ha tehetem és nem fognak be konyhalánynak, áttelepszem a gyerekszobába, mert egyszerűen nem bírom nézni, ahogy az alapanyagok vagy azoknak a maradványai teljesen ellepik a konyhapultot. Na, nem panaszkodom. Az ebéd mindig finom! Csak mosogatni ne kellene!

Csípős mogyorós- gombás tészta

Hozzávalók négy személyre:

• fél kiló csiperke
• egy fej vöröshagyma
• egy fél kígyóuborka
• egy fél kínai kel
• egy teáskanál kínai ötfűszerkeverék
• egy teáskanál Cayenne bors
• egy marék mogyoró
• két evőkanál szójaszósz
• két evőkanál szezámolaj
• fél kiló teljes kiőrlésű tészta

A tésztához a vizet egy fazékban felforraljuk. Közben egy wokban az összevágott vöröshagymán és a szezámolajon megfuttatjuk a szeletekre vágott csiperkét. (Én, Amigo, a mi gombánkat használtam.), majd rádobjuk a parasztzsülienre (értsd vastagabb hasábokra) vágott kígyóubit és a szeletekre vágott kínai kelt.

Megszórjuk kínai ötfűszerkeverékkel, szójaszósszal és egy kis Cayenne-borssal, hogy legyen ereje, majd öt percig hagyjuk fedő alatt rotyogni. Vagy egy éles késsel vagy pedig mozsárban durvára összetörjük a mogyorót,aztán ezt is a szósszal tesszük. Mikor a gomba megpuhul, lecsukjuk a gázt. Kifőzzük a tésztát. (rizstésztával és szobével is remek), majd összekeverjük a gombás szósszal. Akár kicsit rá is melegíthetünk. És már kész is az ebéd, ezért kár lett volna rendelni!

A férjem nagyon finnyás a hamburgerzsemlére. Hiába mondom neki, hogy a húspogácsa ugyanúgy jó egy ciabattában vagy bagettben, ő nem tágít. Neki hamburgerzsemle kell. Még jó minőségű és most azonnal. Én meg ragaszkodom ahhoz, hogy legalább nyomokban tartalmazzon lassan felszívódó szénhidrátot, hogy ne nyomja fel fél óra alatt a vércukorszintünket az egekbe.

Nah, ilyennel Fehérváron még nem találkoztam, de ha ti igen, akkor szívesen várom a tippeket! Bár tegyük hozzá, hogy pofonegyszerű dolog otthon bucit sütni, főleg ha van otthon egy pár gépi dagasztófej. Az íze meg semmihez sem hasonlítható.

Hozzávalók kb. 8 darabhoz:

• 350 gramm kenyérliszt
• 200 gramm teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• két deci tej
• fél zacskó instant élesztő
• 60 gramm vaj (lehet margarin is)
• két evőkanál olívaolaj
• egy teáskanál cukor
• egy evőkanál só
• egy evőkanál fekete szezámmag (lehet fehér szezámmag)
• egy tojás
• pici langyos víz (kb. egy deci – amennyitől épp összeáll a tészta)

Az élesztőt egy deci cukros tejben felfuttatjuk. (Akkor futott fel, ha pezseg, buborékos a teteje – ez tíz perc.) Addig a liszteket átszitáljuk. (Tudom, fenn marad a tönkölylisztnél a maghéj, én csak a tetejére szoktam önteni.) De így sokkal könnyebben dolgozik az élesztő és szebb lesz a tészta állaga. Beledobjuk úrias mozdulattal a sót, a meg az éppen felolvasztott vajat.

Hozzácsurgatjuk a feldobatott élesztőt. És elkezdjük dagasztani a géppel a legmagasabb fokozaton. Óvatosan hozzáadagoljuk a langyos vizet. Csak csurgatjuk, nem egyszerre löttyintjük, nehogy túl sok legyen! (Ha mégis túl szaftosra sikeredik, akkor tegyetek hozzá még lisztet.) Így összeáll szépen a tészta. Nagyjából hét perc dagasztás után a massza elválik az edény falától, ezért alaposan bekenjük olívaolajjal, és lefedve egy nagy tálban langyos helyen körülbelül negyven perc alatt a duplájára kelesztjük.

Ezután lisztezett deszkán egy husi hengert formázunk belőle, amit nyolc egyenlő részre osztunk. Ha gyerekek is esznek belőle, lehet kisebbet-nagyobbat is csinálni. Ez már csak gusztus dolga.

A kis darabokból csinálhatunk sima-és császárzsemléket. A simát úgy készítjük, hogy kilapogatjuk kézzel a tésztát, és a szélét az aljára hajtogatjuk másfél centinként. Ezt addig ismételjük, amíg az oldala nagyjából sima nem lesz. Egy kicsit még gömbölyítjük és máris tesszük a sütőpapírral kibélelt tepsibe.

A császárzsemlét picit másképp formázzuk: ugyanabból a kisdarabból körülbelül negyven centi hosszú hengert sodrunk, amelynek a közepére hurkot kötünk. A két végét pedig az aljára visszadugjuk. És ezeket is tehetjük a tepsibe.

A bucikat egyenként pont ugyanúgy, ahogy a dédi a sós kelttésztáit, megkenem egy egész tojással, majd megszórjuk egy icipici sóval és szezámmaggal. Majd hagyjuk őket meleg helyen húsz percet pihenni. A sütőt közben előmelegítjük kétszáz fokra, és légkeveréses fokozatra. Kábé mire felmelegszik, megkelnek a zsemlék is. Én eközben szoktam a dzsuvás edényeket elmosogatni, meg a gyerekek okozta káoszt felszámolni. A bucikat húsz-huszonöt perc alatt szép aranybarnára sütjük, majd rácson kihűtjük.

Kiváló hanburgeralap, pláne akkor ha még a húspogácsa is házi. Ez utóbbi legutóbb aférjem dolga volt, aki a munka könnyebbik végét fogta meg: elment a legközelebbi hiperbe és vett egy mondhatni tiszteset. Úgy hogy van erre is jól bevált recepteteket, ne tartsátok magatokban!

Tudom, tudom ez egy alapvetően diétás receptekkel teli blog, de most őszintén ki ne kivánna meg egyszer, ritkán egy pihe-puha kiflit, főleg ha a mamám (a fiaimnak szigorúan dédi) frissen süti. A múltkor, mikor Sömjén szitiben (Kemenessömjén, Vas megye) töltöttünk három napot, a dédinek kétszer kellett sütnie, mert fél óra alatt a srácok, a férjem, meg a szélesebb család megette az összeset. Akkor elkértem tőle a receptet, amit aztán elveszettem. Bocs, itthon elraktam a rumlis fiók mélyére, hogy a nagy szelektáláskor majd előkerüljön. Nah, mindegy egyik laza napomon felhívtam a dédit, diktálja be nekem a receptet újra.

-Mamikám, mennyi lisztből süssem?

-Hát olyan fél kilónyiból, de én sosem szoktam mérni. (uff1)

-Mennyi tej kell hozzá?

-Amennyit felvesz.Csak úgy érzésre. (uff2)

-Mennyi vajat tegyek bele?

-Egy jó darabot. De langyosítd ám fel! Ne izgulj Tündikém, nem tudod elrontani! (uff3)

Mondtam is a férjemnek, fullba tolom a parádét, ha ebből normális kifli lesz. Az lett. Jó, tudom, a dédinek mindig igaza van.

Hozzávalók (16 darabhoz - ennél kevesebbnek nem is érdemes nekiállni!)

• 520 gramm liszt
• kb 3,5 dl tej
• 150 gramm vaj (lehet margarin is)
• 2 tojás
• egy teáskanál só
• egy teáskanál cukor
• egy csomag friss élesztő
• egy teáskanál kömény
• (vagy reszelt sajt)

Az élesztőt egy decia cukros tejben felfuttatjuk. Közben átszitáljuk egy nagy tálba a lisztet, beledobjuk a sót meg ráütünk egy tojást, majd egy laza mozdulattal belelöttyintjük a „feldobatott élesztőt”. Utána meglangyosítunk érzésre olyan száz grammnyi vajat a mikróban. És ezt is hozzáöntjük a masszához. Ezután elkezdtjük dagasztani géppel közepes fokozaton, és közben a maradék tejet apránként öntjük hozzá. Ekkor látjuk, hogy mennyit vesz fel. Nagyjából öt perc alatt össze is áll a tészta. Akkor jó, ha szép fényes a teteje, és elvált a tál falától. Megkenjük a tetejét egy kis olvasztott vajjal, nehogy kiszáradjon. Félretesszük úgy fél órára langyos helyre pihenni. Ez lehet 20 perc, vagy 40 is, a lényeg, hogy jól megdagadjon (kábé duplájára) Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint lisztezett deszkán téglalap alakúra kinyújtani és a maradék vajjal a tetejét megkenni. A téglalapot vízszentesen egy késsel elfelezzük, majd a feleket négy egyenlő kis téglalapra osztjuk. A kicsi téglalapokat átlósan elfelezzük, majd a hosszabbik végétől indulva kiflivé csavarjuk, amiket egymástól tisztes távolságra egy sütőpapíros gáztepsibe rakunk. (Egy tepsiben békében nyolc kifli fér el. Tehát kapásból kettő tepsire van szükség) Megkenjük a tetejét tojással, megszórjuk köménnyel és/vagy sajttal és egy csipetnyi sóval. És már tolhatjuk be is be sütőbe. 180 fokon a kiflijeink nagyjából tizenöt perc alatt aranybarnára sülnek.

Avagy kampány az isteni és bűnronda kajákért!

Néha nagyon kínlódom, hogy egy első blikkre csúnyácska, ámde finom ételt minimálisan fotogénné varázsoljak. Ilyenkor szöszölök a zöld levelekkel, az arany gyertyákkal, meg a ki tudjon honnan kapott kis fém elefánttal, hogy az egész a fotón valahogy kinézzen. Ez gyakorlatilag igaz az összes tészta-és egytálételre, amelynek az a funkciója, hogy minimális idő alatt maximálisan finom ebéd kerüljön az asztalra. A dizájn meg félúton lemarad. Jó, ez nem valami sznob szakácsverseny, de érdekes, hogy a blogstatisztika is jól mutatja, hogy a szebb, látványos ételekre sokkal többen csorgatják a nyálukat, mint a kissé csúnya, de legalább olyan ízletes társaikra.

Nem tudom, mennyire emlékeztek rá, de a fíling egy kicsit hasonló, mint a Chokitónál. Hiába volt pazar a puffasztott rizsréteg alatti nyelven selymesen szétomló karamell, de csomagolásból kibontott pucér szelet kis túlzással egy darab sz*rra emlékeztetett. Nem is lehet ma már kapni. Sajnos! Ennek jegyében kampányt indítok a csúnyácska, de isteni kajákért! Elsőként itt van ez a kis gyors, egyedényes, mindentbele keleti tésztarecept, amely felmelegíti a szívet és a lelket a legszürkébb novemberi napot is. Jah, és nagyjából huszonöt perc alatt elkészül.

Gyömbéres tészta (recept két főre)

• háromszáz gramm woktészta (teljes kiőrlésű vagy gluténmentes)
• kétszáz gramm garnéla 
• száz gramm shiitake gomba
• egy szál sárgarépa
• egy fej vöröshagyma
• egy fél rúd póréhagyma
• egy negyed fej kínai kel
• egy kis üvegnyi japán gyömbér ( leve is)
• egy kávéskanál őrölt gyömbér
• három evőkanál szójaszósz
• egy evőkanál méz
• a sütéshez kókuszzsír

Egy wokban kókuszzsíron megfuttatjuk a felkockázott póréhagymát és a vöröshagymát, majd rádobjuk a hosszúra vágott sárgarépát, és az összevágott kínai kelt. Mivel ez utóbbi elég sok levet ereszt, ezért nem kell hozzá vizet tenni. Beleszórjuk a megtisztított gombát is. Az üvegben eltett japán gyömbért egy az egyben levestül, mindenestül beletesszük. Kicsit összekeverjük a masszát, belecsurgatjuk a mézet, majd meglocsoljuk a szójaszósszal. Mivel ez egy kicsit sós, ezért nem teszek külön bele sót, nehogy azt mondja már valaki, hogy szerelmes a szakácsné. De hát ez ízlés dolga! Az egészet lefedjük egy jó nagy fedővel és tíz percig rotyogtatjuk.

Mikor látjuk, hogy puhulnak a zöldségek, akkor jöhet a garnéla is. Pár perc főzés után beleöntjük a woktésztát is, amelynek nagy előnye, hogy nem kell külön előfőzni, hanem a serpenyőben a zöldségekkel együtt megpirul. Még  három perc, és már szedhetjük is a tányérra. Néhány vékony szelet paprikával valamit javíthatunk tálalásnál az összhatáson, de ez a kaja alapjaiban véve akkor is olyan, mint a Chokito a kilencvenes években: ronda és finom.

Epilógus: