reblog

Otthon főzni? Gyerekekkel? Néha misön impásziböl. Egy három perces tonhalas avokádókrém is nagyjából tíz perc. A 18 hónapos, bocs ma már épp 19 hónapos,segít kulccsal keverni, kóstolni és sózni. Viszont két reggeli meg egy uzsi megvan. A recept nagyjából két bites, abszolút gyerekbarát. Csak ne ők fűszerezzenek a végén!

Tonhalas avokádókrém

Hozzávalók 5 adaghoz:

• egy avokádó
• egy tonhal konzerv
• két gerezd fokhagyma
• egy leheletnyi szezámolaj
• egy gondolatnyi olívaolaj ( csak ammenyit felvesz az avokádó)
• egy csipetnyi só

Az avokádót megpucoljuk és felkockázzuk. Hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát. Meglöttyintjük egy kis szezámolajjal és olívaolajjal. Alaposan összeturmixoljuk botmixerrel. És végül sózunk! Már mehet is kenyérrel. Egy kis almával, szárzellerrel szinte hibátlan reggeli.

Éééééés:

Így főzünk otthon mi. Vagyis én meg másfél éves. Farmer, póló, melegítő, meg egy adag csibészség.

-Várj egy percet! - szólt dédi az éppen meccset nézni akaró papának, majd elvette a telefont a fülétől „Most vágnak borjút a faluban! Siessél! A papa pedig azzal a lendülettel ugrott is ki a fotelből, ahogy éppen belesüppedt volna a párnák közé!

-Lányom, kell nektek is?- kérdezte a dédi.

Hogyne kellett volna! Zsenge borjúhúshoz nem is tudom, mikor jutottam hozzá. Pláne olyanhoz, amelyik előző este még kint legelészett a határban.Fél óra múlva papa meghozta nagy sietve a borjúhúst biciklin. Combot kapott. Gyönyörűt, vékony hártyásat.

A férjem meg is mondta, vegyem le a szememet a húsról, mert ezt ő fogja elkészíteni. Itthon, Fehérváron napokig azon gondolkodott hogy mit fog főzni belőle. Borjú bécsit, pörköltet vagy valami ragut?! De valahogy nem jutott dűlőre. Gondoltam, kap még egy kis noszogatási időt, aztán kezembe veszem az irányítást.

Aztán jött a meglepetés. Egyik nap elmentem délelőtt dolgozni, és mi várt otthon ebédre? Hát a frissen sült borjú vöröslencsével. Mi tagadás jól esett, a meleg ebéd. És még fizettem is volna érte.

Provance-i borjúragu vöröslencse masalával

Hozzávalók 4 személyre:

A raguhoz:

• egy kiló borjúcomb
• fél szál póréhagyma
• egy csokor mogyoróhagyma
• két szál sárgarépa
• 15 dkg növényi margarin (ha nem vagytok tejérzékenyek vaj)
• egy teáskanál kakukkfű (lehetőleg friss)
• egy teáskanál zsálya
• egy teáskanál levendula (opcionális)
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors

A díszítéshez:

• egy marék ribizli
• egy marék hagymaszár

Vöröslencse masala

• egy zacskó vöröslencse
• egy teáskanál garam masala fűszerkeverék
• két evőkanál szezámmag

Először alaposan mossátok meg a borjúhúst. Ha szükséges, akkor hártyázzátok le, majd jöhet a kockázás. Ha ezzel készen vagytok, akkor a vajon futassátok meg a kockázott hagymákat, meg a karikára vágott sárgarépát. Hagyjátok kicsit pirulni. Dobjátok rá a borjút. Néhány perc pirítás után, öntsétek fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Szórjátok rá a kakukkfüvet, a zsályát és ha van otthon egy teáskanál levendulát. (Ha friss fűszerekkel készítitek, akkor ne aprogassátok bele, hanem csak kössétek csokorba és úgy főzzétek bele.) Végül ízlésetek szerint sózzátok, borsozzátok!

Indul a rotyogtatás!

Kapjátok elő  a megfelelő nagyságú fedőt, és jöhet a jó öreg rotyogtatás vagy két órán keresztül. Közben csinálhattok bármi mást. Például vasalhattok meg ilyenek, de időnként érdemes ránézni, megkeverni, nehogy odaégjen az alja. Akkor kész, ha a hús szétomlik a szájban annyira omlós.

Az utolsó fél órában...

Amikor már majdnem puha húst, tegyétek fel a vöröslencsét egy fazékban főni annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. És alacsony hőfokon főzzétek kábé tíz-tizenöt perc alatt puhára. Végül keverjétek bele a garam masalát és a szezámmagot (Bármelyik hiperben beszerezhető, nem kell azért egy Ázsia-boltba elzarándokolni.)

Ha minden készen van, akkor laza, bisztró stílusban tegyetek egymás mellé mindent a tányérra. Szórjatok rá egy kis zöldet meg valami piros savanyú gyümölcsöt, például ribizlit. Az ízek higgyétek el, magukért fognak beszélni!

A mexikói konyha nagy találmánya a tortilla, amit gyakorlatilag bármivel lehet tölteni. Ezen a nyáron szívesen kísérleteztünk vele: a csirke masalás és a bézik lecsós változaton túl összedobtunk egy laskagombásat is.

A csípőst nem sajnáltuk és raktunk bele (a vitaminok meg a rostok kedvéért) némi bébi spenótos is. Olyan jól sikerült, hogy ha egyszer lesz egy street food büfénk, akkor tuti szerepelni fog az étlapon.

Csípős spenótos-laskagombás tortilla

(Hozzávalók négy személyre)

• négy kukorica tortilla
• fél kiló laskagomba ( Én Amigo, a mi gombánk márkájút használtam.)
• egy szál póréhagyma
• öt-tíz szem koktélparadicsom
• öt gerezd fokhagyma
• egy teáskanál cayenne bors
• öt karikányi jalapeno paprika
• ízlés szerint só
• 250 gramm bébispenót

Olívaolajra rádobjuk a felkarikázott póréhagymát, a gerezdekre vágott paradicsomot és az összevágott laskagombát. Addig pirítjuk, amíg a hagyma szépen kezdi elveszteni a színét. Ezután beledobjuk a jalapeno paprikát. (Ha oda meg visszavagytok a csípősért, akkor rakhattok bele többet is.) Jöhet egy kis cayenne bors, fokhagyma és ízlés szerint só. Hagyjátok addig főni, amíg a gomba kellőképp meg nem puhul. Ez nagyjából tíz perc.

Közben egy serpenyőben melegítsétek fel álánatúr a tortillát. Tegyétek ki egy tányérra! Pakoljatok a közepére a gombás raguból egy nagy adagnyit, majd egy marék spenótot, hogy legyen benne valami friss és ropogós. És máris kész a házi mexikói street food! 

A férjem tavasszal negyven napig nem evett húst, ezért a főzelékekhez kénytelen voltam kreálni valami vega feltétet. A gyerekek akkoriban nagyon rákaptak a a borsófasírtra meg a réparopogósra. Bevallom, nekem ez az egyik kedvencem, mert a zöldségek közül nem kell külön semmit sem előre lepirítani.

Csak egy rendes reszelőre meg három nyugodtabb percre van szükség és máris kész a massza, amit egy egypontnullás formázás után már lehet is a forró kókuszzsírban vagy olívaolajban sütni.

Pórés-szezámos réparopogós

Hozzávalók három személyre:

( kb. hat darab jön ki belőle)

• három nagyobb szál sárgarépa
• egy fél póréhagyma
• három tojás
• négy evőkanál tönkölybúzaliszt (zabliszt is jó)
• egy evőkanál zsemlemorzsa 
• egy kávéskanál szezámmag (elhagyható)
• ízlés szerint só

A sárgarépát szépen lereszeljük. Ez a legtöbb idő, de még így is három perc. Nem több. Összevágjuk a pórét. Szép apróra, ahogyan a tankönyvben is kell. Majd úgy tesséklássék módon összekeverjük. Beleütjük a három tojást, belekanalazzuk a liszteket meg a zsemlemorzsát meg a sót. Én szoktam bele tenni szezámmagot is, de ha ti kihagyjátok, mert teszem fel nincsen otthon, akkor anélkül is finom.

Alaposan összedolgozzuk! Ha összeáll a massza, akkor már süthetjükis. (Ha az Istennek se akar, tegyetek hozzá még egy kis lisztet.) Egy kanállal vagy a kezünkkel szép kis zöldségpogácsákat formázunk és oldalanként nagyjából három perc alatt készre sütjük.

Remekül illik a „zöld” főzelékekhez például a brokkolihoz, spenóthoz, sóskához, de szuper választás a karfiolhoz és a sütőtökhöz is.

A japánok szerintem az ázsiai gasztronómia skandinávjai: mérnöki pontossággal megszerkesztett tekercsek, rengeteg hal, rák, egyéb tengeri élőlény és precíz ízek jellemzik. A receptek nagy hangsúlyt fektetnek az alapanyag ízére, amít a fűszerekkel csak diszkréten, és főleg tisztelettel emelnek ki.

Konyhai rutin ide vagy oda, egyelőre egy nigirinek vagy makinak nem mernék nekiállni. Ez egy külön szakma. Addig maradok házi bisztrós változatnál: hasonló alapanyagokból tálat készítek. Jah, és épp csak egy serpenyőre meg egy éles( tényleg az legyen) késre van szükség. Meg tizenöt perc.

Még valami. A rizshez és a zöldségekhez tofut készítettem. Itt szólok, jó minőségű tofu nem olyan mint, az áztatott mosogató szivacs, hanem egy krémes tömb, amely szinte szétolvad a szájban.

Tofus szusitál

Hozzávalók két személyre:

A tofuhoz:

• egy zacskó tofu

• szójaszósz

• ízlés két evőkanál feketeszezám

• egy pici mogyoróolaj

A rizshez:

• egy répa

• egy kígyóuborka

• egy evőkanál rizsecet

• egy teáskanál eritrit (xilit, cukor, ahogy tetszik)

• egy zacskó szusirizs

A tofut kockázzátok fel, majd dobjátok rá álá natúr a mogyoróolajra. Picit pirítsátok, majd szórjátok rá a szezámmagot. Pár perc után locsoljátok meg szójaszósszal és tegyétek félre.

A szusirizst főzzétek ki. Rakjátok rá egy kanál bármilyen édesítőt meg egy kis rizsecetet, hogy enyhén savanykás legyen. Egy leheletnyi só sem árt, de nem fontos. Hagyjátok pár percet pihenni, hogy szépen összeálljon. Addig a kígyóuborkából függőlegesen vágjatok vékony szeleteket. A répát vághatjátok paraszt Julienne-re, de nyugodtan karikázhatjátok is.

A rizsből formázzatok kis gömböket, majd tapasszátok az oldalára az uborkaszeleteket. Díszítsétek meg a répával. És végül locsoljátok meg a szójaszósszal. És máris kész a hűsítő ebéd vagy vacsora vagy bármi.