reblog

Szívesen szeretek, bocs inkább a férjemmel közösen szeretünk, kísérletezni a lecsóval, mert a paprika-paradicsom-hagyma szentháromságba a májon keresztül a mandulatejfölön át a quinoáig sok mindent belefér.

Most nagyon egyszerűre vettük a figurát, mert az alapreceptet egy kis bébi csiperkével és borecettel dobtuk fel, amely igazán karakteres, vagány ízt adott neki.

Csiperkés lecsó

Hozzávalók négy személyre

• 200 gramm bébicsiperke ( Én Amigo, a mi gombánk márkájút használtam)
• egy nagy fej vöröshagyma
• fél kiló paprika
• 2-3 nagyobb paradicsom
• egy evőkanál eritrit ( lehet bármilyen édesítő szer)
• egy evőkanál borecet
• néhány levél bazsalikom
• ízlés szerint bors
• ízlés szerint só
• ízlés szerint kókuszzsír

A vöröshagymát felkockázzuk és megfuttatjuk egy kis kókuszzsíron. Amikor a hagyma kezd áttetszővé válni, rádobjuk a felkarikázott paprikát és a félbevágott csiperkét. Picit pirítjuk, majd egy kicsi vizet öntünk alá. Ezután jöhet a cikkelyekre vágott paradicsom! A ragut alaposan összekeverjük. Megszórjuk egy kis eritrittel, sóval, borssal. Végül belelöttyintjük a borcetetet, hogy kiemelje a gomba telt, földes ízét. Egy kicsit rotyogtatjuk, és ha minden megpuhult, akkor már ehetjük is. A végén megszórhatjuk egy kis friss bazsalikommal.Tunkolni kötelező!

-Anya, süssél nekem almáspitét!Kérlek! - duruzsolta a nagyobbik fiam a fülembe. És hogy biztosan levegyen a lábamról, a vöröses fejét belfúrta az ölembe és átkulcsolta a nyakamat.

-Anya, süssél nekem almáspitét! - ismételte búgó hangon.

Őszintén megmondom, munka után kellemesebb dolgot is el tudtam volna képzelni, mint a pitesütés az éppen visszahűlt lakásban, de a gyerek nem adta fel!

-Anya, süssél nekem almáspitét!

Olyan szépen kérte, hogy nem bírtam ellenállni. De a pitetésztához akkor sem fűlt a fogam. Na jó, a kilónyi alma reszeléséhez sem.

- Almás lepényke jó lesz? Rakok bele fahéjat is!

A fiam felkapta a fejét, megvakarta a fülét, majd rávágta:

-Jó!

Adott egy ötöst, majd izomból el kezdett ugrálni a kanapén: 

Hurrá! Hurrá!

Kiszaladtam pár almáért a kertbe, mert szépek, frissek, mosolygósak (és kukacosak) termettek idén is fán. (Nem baj, legalább tele van rigóval, meg lepkével az udvar!)

A kisebbik egy szusszal rohant utánam, hogy:

Anyaaaaaa, Nyaaanyaaaa.

Közben meglátta a kismotorját, és már húzott is el vele. Szaladtam utána almával a kezemben, mert hova ment?! Na! A tiltott zónába, ahol a megmaradt építési anyagokat, farönköket és egyéb sittet tároljuk.

Közben a nagy az ajtóból kérdezte: mikor lesz kész?

- Mindjárt kisfiam!-szóltam hátra. A kicsit leszedtem a motorról és beletettem a homokozóba.

-Süss anyának finomságot!

Amikor belemélyedt a szitálásba, lapátolásba és a tapicskolásba, a kerti csapnál megmostam a gyümölcsöket. Felosontam a teraszra, és a nagyobbikkal kihozattam az asztalra kitett hozzávalókat, meg a reszelőt.

A kicsi közben elkészült a homoksütivel, és lelkesen hozta utánam.

-Jajj, de finom! Hmmm! Én is sütök neked! Látod?

Nah, így sütöttem almáslepénykét. Még a robotgépet sem kellett elővennem, sőt a kilónyi alma lereszelésétől meg a tésztagyúrástól is eltekintettem. Fél óra múlva a gyerekek, már nem homoksütit, hanem lepénykét eszegettek.

Fahéjas almás lepényke

Hozzávalók kilenc darabhoz

• hat csapott evőkanál tönkölybúzaliszt (zabliszt is jó)
• két darab közepes alma
• két tojás
• egy evőkanál fahéj
• egy teáskanál szerecsendió
• egy evőkanál eritrit ( vagy valamilyen édesítő, esetleg egy érett banán)
• egy teáskanál sütőpor

Az almákat lereszeljük, majd megszórjuk az eritrittel, a fahéjjal és a szerecsendióval. Beledobjuk a sütőport és alaposan összekeverjük. Jöhetnek a tojások is, aztán kanalanként hozzáadjuk a lisztet. Alaposan összedolgozzuk a masszát. Akkor lesz jó, ha sűrű, de még éppen folyik. Ha kicsit hígabb, nyugodtan tegyünk hozzá még lisztet.  Végül egy evőkanál kisebb halmokat pakolunk egy gáztepsibe. És előmelegített sütőben először 180 fokon légkeveréses fokozatban 10 percig sütjük, majd még tízet százötvenen. Akkor sül meg, ha a széle szép barna lesz.

Magában is lehet enni, de tök jó torony készíthető belőle, főleg ha a réteg közé vékony almaszeleteket és mentalevelet is teszünk!

Jó, inkább ratatouille-pizza, vagy francia lecsó pizza. Az elmúlt években a rataouille-nek sokféle változatát készítettem attól függően milyen maradék zöldség volt itthon.

Hogy miért is szeretem ennyire a francia lecsót, főleg nyáron?

• A zöldségek hámozásával nem kell bajlódni, mert mindent csak karikázunk. Utána meg a sütő elvégzi a dolgát

• Könnyed kaja, még akkor is ha szalonnakockákat teszel bele, és nem azt érzed, hogy most el kell dőlnöd a legközelebbi kanapén

• Gyakorlatilag nincsen benne szén-hidrát, így sokféle diétába, étrendbe beilleszthető.

A mostani változat a paradicsomszósz meg a friss bazsalikom miatt inkább a pizzára hajaz. A tetejére dobtam egy kis kukoricát is, mert a gyerekek szeretik, de sajttal is remek, már ha valaki nem kazein-vagy laktózérzékeny. Pici szalonnával, sonkával is meg lehet turbózni. Az extra feltéteknek csak a fantázia szab határt.

Kukoricás zöldségpizza:

Hozzávalók négy személyre

• egy közepes padlizsán
• egy közepes cukkini
• egy szál póréhagyma
• három szem paradicsom
• négy evőkanál kukorica
• másfél deci paradicsomszósz
• egy evőkanál majoranna
• egy evőkanál oregánó
• egy kisebb csokor bazsalikom
• ízlés szerint olívaolaj
• ízlés szerint só

Kapcsoljátok be a sütőt 180 fokra és légkeveréses fokozatra. Utána vágjátok karikára a padlizsánt, a cukkinit, a póréhagymát. A tepsibe tegyetek sütőpapírt, majd óvatosan pakoljátok rá a padlizsánkarikákat. Ezután jöhet egy fél evőkanálnyi oregánó, majoranna, egy pici só, no meg egy leheletnyi olívaolaj. Nyugi, nem lehet túlfűszerezni!

Most következik a cukkiniréteg! Erre is rakjatok majorannát, oregánót és sót! Szórjátok rá ízlés szerint a pórét. Tegyétek rá a paradicsomot, a kukoricát, csurgassátok rá paradicsomszószt, végül az olívaolajat.

A sütőben 180 fokon süssétek tíz percig, majd még tízet 150-en. Ha kisült, akkor szórjátok meg friss összevágott bazsalikommal. Köretként igazán különleges, de önmagában is fantasztikus vacsora.

Dübörög a cukkiniszezon! Persze, örülünk Vincent, hogyne örülnénk a friss, olcsó és magyar idényzöldségnek! Így ettünk már cukkinit levesként, grillezve, sütve, töltve, chipszként, no meg tésztaszószba komponálva… A család egyre kevésbé lelkesedik, de én nem adom fel egykönnyen. A végére hagytam a bundázást, mert a gyerekek gyakorlatilag bármit megesznek, ami kívülről a rántott húsra emlékezteti őket.

A cukkinihez egyszerű, ámde pokolian ropogós tempurabundát készítettem zablisztből, jeges vízből és tojásból. A férjemnek, mivel szereti tunkolni a sült zöldségeket, összedobtam egy kis fokhagymás mogyorókrémes mártogatóst is. Nagy sikere volt. Nekem csak két szeletet hagytak majdnemhogy mutatóban. Nem baj, legközelebb többet csinálok!

Cukkinitempura

Hozzávalók négy személyre:

• egy nagyobb cukkini
• két deci zabliszt
• egy teáskanál tönkölyliszt
• két deci jeges víz ( ettől lesz extra roppanós a bunda)
• egy tojás
• ízlés szerint só
• bő kókuszzsír

A mártogatóshoz:

• fél deci zabtejszín
• egy nagy teáskanál mogyorókrém ( én édesítőszereset használtam)
• egy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint szójaszósz

A jégkockatartóba tegyetek vizet, majd egy bő fél órára tegyétek be a fagyasztóba. A cukkinit is rakjátok be ezzel a lendülettel a hűtőbe, mert a hideg zöldséget sokkal könnyebb panírozni. Aztán forrósítsátok fel a kókuszzsírt, és ha már elég meleg, akkor nekiállhattok a bundázásnak. A legegyszerűbb bal oldalra tenni a deszkát, a lisztező tálat, a bundázó tálat és jobbra a serpenyőt, így minden kézre áll, és nem csöpögtetitek össze a konyhapultot.

Először a bundához keverjétek össze a liszteket, a tojást és a hideg vizet! Akkor jó, ha ragacsos, és épp hogy folyik. Ha kicsit laza a keverék, nyugodtan tegyetek még bele lisztet. Ezután a felkarikázott cukkinit sózzátok meg, forgassátok meg a lisztben, majd a zabos keverékben és rögtön tegyétek bele a forró olajba! Mindkét oldalát süssétek nagyjából négy percig! Ha nem vagytok biztosak a dolgotokban, nyugodtan bökjétek bele a villát! Ha a külseje kemény, a belseje pedig puha, akkor van kész.

Amíg a cukkinik sülnek, addig keverjétek ki a mártogatóst! Semmi extra! Csak egy csészében dolgozzátok csomómentesre a zabtejszínt a mogyorókrémmel és a zúzott fokhagymával. Pici szójaszósszal is megküldhetitek. És kész!

Jujj, de nem szerettem babot kapálni! Alig vártam, hogy a dédi kihúzkodja a babbokrokat a földből. Utána már csak a hüvelyeket kell leszednünk, amit aztán családilag cuzámmen szétterítettünk a nagy barna rózsás pléden. Kihúztuk a napra, és vártuk, hogy teljesen kiszáradjon az egész! Naponta vagy háromszor ( na jó lehet, hogy többször)a húgommal meg levettük a cipőnket, és jól megtapostuk a hüvelyeket, így a szemek maguktól kiperegtek.

Sokkal klasszabb volt mezítláb a babokon táncolni, ugrálni, mint egyesével pucolgatni.

Utána előkerült a rosta, ami még szerintem valamelyik szépmamié lehetett, és utána az egészet átszitáltuk. A „szemétje” kihullott a lyukakon, míg a bab fennmaradt, aztán mehetett a zacskóba a kamrába.

Hússal vagy magában?

A friss termésből a mami mindig bablevest vagy babfőzeléket készített sok füstölt kolbásszal, hogy legyen benne erő. Szerintem a bab önmagában, hús nélkül is pazar fehérjeforrás, főleg ha a főzelékbe vörösbort és lestyánt is teszek.

Vörösboros babfőzelék

Hozzávalók négy személyre:

• fél kiló száraz bab
• egy nagy fej vöröshagyma
• egy púpos kanál zabliszt
• két deci zabtejszín
• kb. 6 levél lestyán
• hat darab babérlevél
• egy kisebb ág friss tárkony ( egy teáskanál szárított is jó)
• két deci vörösbor
• két evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors

A babot előző este vagy legkésőbb reggel áztassátok be egy tál hideg vízbe, ha mondjuk 11 környékén neki akartok állni főzni. Így gyorsabban megpuhul. Egy nagy fazékban gyorsan dobjátok össze a zabrántást. Két evőkanál olaj egy evőkanál zabliszt. Hagyjátok kicsit barnulni, majd pirítsátok meg rajta a kockára vágott vöröshagymát. Ha szépen elszíneződött, akkor öntsétek fel három deci vízzel.

A beáztatott babról öntsétek le a vizet, majd tegyétek bele a fazékba. Keverjétek össze a rántással, majd csurgassatok rá annyi vizet, amennyi épp ellepi. Dobjatok bele babérlevelet és lestyánt. Jöhet egy teáskanál só, meg ízlés szerint bors. Hagyjátok főni nagyjából negyedóráig. Ha a bab kezd puhulni, akkor öntsétek bele a vörösbort, a zabtejszínt, és tegyétek bele a tárkonyt. Rotyogtassátok még tíz percig, majd ellenőrizzétek, hogy a bab kellően puha-e. Ha igen, már ehetitek is!

Tipp: Az olívaolaj helyett ha mogyoróolajat használtok, akkor különlegesen fűszeres lesz a végeredmény.