reblog

Neked is sikerült már ehetetlenül keserű padlizsánkrémet készíteni pedig fakéssel és favillával dolgoztál?! Üdv a klubban! Nem vagy egyedül. Összeszedtünk néhány jó tanácsot meg egy tuti receptet, hogy soha, de soha többet ne kelljen kidobnod a kukába.

-Kérlek, ne vegyél vén padlizsánt! Ha már be tudod nyomni az ujjaddal a héját úgy, hogy az ottmarad, akkor elég régóta kint van a pulton. NE VEDD MEG! Még akkor sem, ha akciós! Akkor friss a tojásgyümölcs, mert az angolok így hívják, ha szép fényes és kemény a héja!

-A krémhez mindig közepes nagyságú padlizsánt válassz! A kicsivel több a munka, mint a haszon! A nagy meg teli van maggal, és jó eséllyel sütés után még keserű is lesz.

-Sütés előtt szurkáld meg villával a héját! Ha ezt elfelejted, akkor a padlizsán bombaként felrobbanhat a sütőben! És szerintem te sem szeretnéd utána fényesre vixolni a sütőt!

- A padlizsánt addig kell sütni, amíg majdnem, hogy koromfekete nem lesz a héja. Ez 180 fokon légkeveréses fokozatban nagyjából oldalanként negyven perc! Jól látod, mennyi. Azért kell sokáig sütni, hogy krémes legyen a belseje és ne kelljen turmixolni!

- Ha pár percet vársz és azbeszt ujjaid vannak, a héját szedd le kézzel. Ha egy pillanatra hozzáérsz fémkéssel, attól nem lesz gesztenyebarna, de ha lehet, inkább fa-vagy műanyagkést használj!

- Ha nem kaptál krémes belsőt, akkor se kétségbe! Vedd elő a botmixert, és turmixold le! 

Padlizsánkrém

Hozzávalók (négy személyre)

• két közepes padlizsán
• egy evőkanál majonéz
• egy kávéskanál mustár
• ízlés szerint só

A padlizsán héját villával megszurkáljuk és oldalanként legalább negyven percet sütjük 180 fokon légkeveréses fokozatban! Ezután kézzel leszedjük a héját és egy favillával összetörjük. Hozzáadjuk a majonézt, a mustárt. Ízlés szerint egy kis sót, és máris kenhetjük a kenyérre. Rakhatunk paradicsomot, bazsalikomlevelet! Pirított barna kenyéren a legfinomabb. Szerintem.

A legvadabb nyári kánikulát idéző május után úgy döntöttem, elrakom a srácok gumicsizmáit a szekrénybe. Ne foglalja már a helyet az amúgy is kicsi előszobában! Erre mi történik?! Azóta folyamat esik. Murphy. Úgyhogy kénytelen voltam újból elővenni őket. Becsszó, egész augusztusig előhagyom a gumicsizmákat, de még az esernyőket és az esőkabátokat is, csak ne essen ennyi eső! Addig is főztem egy szívmelengető levest, hátha előcsalogatja a napot... Ha nem, akkor marad a süss fel nap vagy veszek egy repjegyet Spanyolországba.

Narancsos gyömbéres karotta krémleves (hozzávalók négy főre)

• egy szál póréhagyma
• egy kiló sárgarépa
• egy narancs leve
• egy pici gyömbér szár
• két deci zabtejszín (sima tejszín is jó, ha nem vagytok tejérzékenyek)
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy evőkanál kókuszzsír

A kókuszzsíron lepirítjuk a póréhagymát. És felöntjük érzésre olyan két deci vízzel. Ezután beledobjuk a megtisztított, felkarikázott sárgarépát és még annyi vizet csurgatunk hozzá, amennyi az egészet éppen ellepi. Nagyjából hagyjuk tíz percet főni, majd beletesszük a zabtejszínt no meg belereszeljük a gyömbért, hogy egy kis csípősséget adjon a levesnek. Megküldjük egy kis sóval, borssal. Ki mennyire szereti. Aztán kiszemelünk egy tesztalany répát. Kihalásszuk egy villával, kis kanállal, férj svájci bicsikájával. Ha már puha, akkor lecsukjuk a gázt. Éééés előkapjuk a turmixot vagy a botmixert, attól függően mi van a kezünk ügyében. És leturmixoljuk. Mindenféle liszt nélkül egy kellemesen krémes állagot kapunk, amibe belefacsarjuk a narancs levét, hogy ne legyen a kaja savhiányos. Néhány szál metélőhagymával, egy marék zabpehellyel és citrom karikával tálaljuk.

A végeredmény kicsit savanykás, kicsit édes, és csak egy leheletnyit csípős. Pont annyira, hogy felmelegítsen egy szürke nyári napon.

Te is szereted a csirkét, ugye!? Nem vagy vele egyedül. És miben rejlik a sikere? A semleges ízében?! Hogy olyan mint egy gasztonómiai fehér vászon, amely édesen, sósan, savanyúan és csípősen is pazar?! Hogy könnyen be lehet szerezni, mert a combjából vagy a melléből még a legutolsó sarki kisboltban is van?! Hogy főzve, sütve, grillezve is hamar elkészül? És a család nem veri egy óráig a tamtamot, mikor lesz már ebéd? Hogy relatíve olcsó? Egy kiló ( még a melléből) is nagyjából ezerötszáz forintból kijön? Hogy sovány hús? Így ha ezt eszed ebédre, nem nyomja az egekbe a vérnyomásod! Hogy…?! Folytathatjátok ti is…

Nah, ezért eszed minden héten legalább egyszer te is, meg én is. Az egyik kedvenc csirkepácom a mézes-mustár. Bár tegyük hozzá, hogy szerintem a népi interneten fellelhető receptek nagy részében túl sok a méz, és kevés a mustár, ezért kikísérleteztünk egy saját változatot, amely nem túl édes, nem túl csípős, csak egyszerűen karakteres.

Mézes-mustáros csirke

Hozzávalók 2 személyre:

• fél kiló csirkemell
• másfél evőkanál méz
• két teáskanál mustár
• három gerezd fokhagyma
• két evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint só, bors
• egy kávéskanál kakukkfű

A csirkemellet megmossuk, és középénél a nagyságától függően két vagy három részre vágjuk, majd besózzuk. Egy nagyobb tálban összekeverjük a mézt, a mustárral, az olívaolajjal. Érzésre teszünk bele sót és egy kis borsot. Na meg az összezúzott fokhagymát és a kakukkfüvet, és mint egy kisangyal egy evőkanállal összekeverjük. Ezután jöhet a kóstolás. Ha épp olyan méz volt a spájzban, amely kicsit édesebb, mondjuk valamilyen extra virágméz, akkor tolhattok bele még mustárt. Ne izguljatok, nem fog neki ártani!

A csirkemelleket alaposan megforgatjuk a pácban és egy ételtartó dobozban a hűtőbe tesszük, hogy a húst jól járják át az ízek. Legalább álljon benne fél órát, de ha kicsit tovább hagyjátok, az még jobb.

Majd tetszőleges módon például serpenyőben vagy grillen olyan oldalanként négy-öt perc alatt szép aranyszínűre sütjük. Ne feledjétek! A pác miatt hamar átsül, ezért ha nem vagytok biztosak a dolgokat, egyet vegyetek ki, vágjátok ketté! Ha látszódnak a rostok, akkor már rá is pattinthatjátok az alufóliával lefedett tányérra. Három perc pihentetés után még szaftosabb és omlósabb lesz, és már ehetitek is!

Korábban még sosem ettem süngombát! Bocs, nem is hallottam még a létezéséről sem. Igaz, gyerekként nem kergettek garnélával meg kaviárral az asztal körül. Ugyanakkor apukám révén megtanultam, hogy legyek nyitott az újfajta alapanyagokra, ízekre, receptekre.

Az ócsai Bio-Fungi Kft.-től kaptam egy klassz „Amigo, a mi gombánk” csomagot, amiben a húsos aranylaska és a csiperke mellett volt négy darab szőrös valami. Ez volt a süngomba, vagy oroszlánsörénygomba, ami majdnem minden aminosavat tartalmaz.

Egy napig gondolkodtam: hát ebből mégis mi a fenét fogok főzni!? Másnap reggel a férjemmel kicsomagoltuk. Olyan bársonyos, közel sem a szokásos gombás, illata volt, hogy az egész konyhát átjárta. Végül a családi brainstorming eredményeképp arra jutottunk, nem fogjuk túltolni a kulináriát. Csont egyszerűen, minimál ázsiai beütéssel fogjuk elkészíteni. Mikor megkóstoltuk, csak ennyit mondtunk: hmmm,hmmm,hmm. Szinte atomjaira olvadt a szánkban. És az íze?! A legzsengébb borjú húséra emlékeztetett...

Süngomba mogyoróolajos répasalátával, korianderrel és rizstésztával

Hozzávalók két személyre:

A szószhoz:

• 250 gramm süngomba
• két evőkanál mogyoróolaj
• egy fej lilahagyma
• egy evőkanál borecet
• ízlés szerint szójaszósz
• ízlés szerint bors

A salihoz:

• egy nagyobb répa
• egy evőkanál mogyoróolaj
• néhány levél koriander

A tésztához:

• egy csomag rizstészta

A rizstésztához a vizet forralunk. Közben a szent süngombát nagyjából centis darabokra vágjuk. Ne mossátok meg, mert különben magába szívja a vízet, és dobhatod az egészet a kukába. Legfeljebb töröld át enyhén nedves konyhai papírtörlővel. Mogyoróolajon megfuttatjuk az apróra vágott lilahagymát, majd rádobjuk a süngombaszeleteket. Picit pirítjuk, aztán fűszerezzük borecettel és szójaszósszal. Egy kicsi borsot adhatunk hozzá, de nem fontos. Kevergetés közben addig sütjük, amíg a gomba áttetsző nem lesz. Ez nagyjából hat-hét perc. Majd lecsukjuk a gázt

A salihoz a répát lereszeljük. Meghintjük gálánsan egy kis mogyoróolajjal és néhány levél korianderrel. Nah nagyjából ennél a pontnál forr fel a víz, amiben négy-öt perc alatt puhára főzzük a tésztát. És kész! Mennyi idő volt? Húsz perc?! Lehet még annyi se...Jól hangzik, ugye?

Gondolom, veletek is előfordult már párszor, hogy nem volt kedvetek főzni. Pláne ha végig zúztátok a hetet a munkahelyen, plusz egy vagy sok gyereket logisztikáztatok A-ból B-be, aztán B-ből C-be, majd D-be és vissza A-ba… És ha jön a szombat, akkor Nektek sincs erőtök kimászni az ágyból. Még akkor sem, ha kivételesen valaki letolja helyettetek a gyerek reggeliztetést és csinál jófejségből egy napindító feketét.

Ha sikerül is lazábbra venni az otthoni műszakot, és valahogy elröppen a délelőtt, akkor felmerülhet, persze jogosan. De mi legyen az ebéd? Nah, ilyenkor kell tésztát főzni valamilyen házi szósszal. Azt mindenki szereti.

A citromos-korianderes garnélás hajdinatészta nemcsak, hogy negyedóra alatt összedobható, de kimaxolja az egészséges hedonizmust. Van benne lassan felszívódó szén-hidrát, vas, B12-és C-vitamin, omega-3…Kell ennél több?

Citromos-korianderes garnélás hajdinatészta (négy személyre)

• 400 gramm hajdinatészta
• 250 gramm garnéla ( lehet pici vagy óriás)
• két deci rizstejszín ( kókusz-vagy mandulatejszín is jó, de ha nem vagytok érzékenyek, akkor lehet sima főzőtejszín is)
• egy kisebb szár póréhagyma
• egy citrom leve
• ízlés szerint só
• két evőkanál olívaolaj
• néhány levél koriander

A tésztához vizet melegítünk egy fazékban. Egy vokban az apróra vágott póréhagymát megfuttatjuk az olívaolajon, utána egy elegáns mozdulattal rádobjuk a garnélát. Egy percet pirítjuk, majd belecsurgatjuk a rizstejszínt. Belefacsarjuk a citrom levét. Megsózzuk az egészet, és addig főzzük, amíg a garnéla puhán roppanósra nem fől. Ez nagyjából öt perc. Ha fagyasztott a garnéla akkor max hét. Ha bizonytalanok vagytok, nyugodtan vegyetek ki egy garnélát, és kóstoljátok meg. Közben beledobjuk a tésztát a vízbe, ami nagyjából öt-hat perc alatt puhára fő. Ezután leöntjük róla vizet, alaposan beleforgatjuk a szószba. Rádobunk néhány korianderlevelet és tádáám máris kész a szombati ebéd!