A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
A harminc fokok beköszöntével egyre kevesebb lelkesedéssel kapcsolom be a sütőt, mert nem akarom, hogy a lakás még jobban átmelegedjen. Ilyenkor egy zúzósabb nap után valamilyen mentás gyümölcsös finomsággal jutalmazom meg magamat. Ezekben a nyalánkságokban az a parádés, hogy kellemesen eltelítenek, csökkentik az édesség utáni sóvárgást, és nagyjából bármelyik diétába beilleszthetőek.
Gyümölcssaslik
Hozzávalók: (négy személyre)
fél kiló eper
fél kiló cseresznye
egy ananász
néhány levél menta
egy csomag bambuszpálcika
A gyümölcsöket megmossuk. Az ananászt meghámozzuk és kis háromszögekre vágjuk. Az eperszemeket, főleg ha nagyok, akkor harmadoljuk. Aztán indulhat az ügyes kezek szakkör. A bambuszpálcikára jöhet egy ananász, egy eper, egy menta, egy ananász, egy menta, egy cseresznye. Többféle variációt kitalálhattok attól függően hogy marad gyümölcs meg mennyit vámolnak le suttyomban a gyerekek. A lényeg, hogy a piros gyümölcsökhöz pakoljátok a mentát, akkor jobban kihangsúlyozza az ízeket. Jah, és ha igazán látványosak akartok lenni, akkor egy félbevágott görögdinnyében tálaljátok az egészet.
Mentás ribizli saláta
Hozzávalók: (két személyre)
egy doboz ribizli (mirelit is jó)
két kanál eritrit vagy gyümölcscukor
néhány levél menta
A ribizliszemeket leszedjük a szárról. Összekeverjük az édesítőszerrel, majd hagyjuk pár percet pihenni. Végül összekeverjük néhány levél mentával és kis tálkákban szervírozzuk.
Mentás-chilis grillezett ananász
Hozzávalók: (négy személyre)
egy ananász
egy kávéskanál chili
néhány levél menta
Az ananászt kábé centinként felkarikázzuk. Ehhez mondjuk nem árt egy tisztes kés. Lehet hámozni is, de nem szükséges, ki hogyan szereti. A szeleteket alaposan bekenjük chilivel. Hagyjuk tíz percet állni, addig pont elő lehet kapni a kontaktgrill. (Jó, a sima grill is, csak az nem három perc alatt üzemképes.) Közepes fokozaton kábéra tíz percig sütjük. Akkor van készen, ha a benne lévő gyümölcscukor elkezdett karamellizálódni és a szelet kezd áttetszővé válni. Az egészet szép tálba tesszük, majd néhány összetépett mentalevéllel megtuningoljuk. Önmagában is isteni, de kiválóan illik például a grillezett csirkemellhez.
Bosszankodtatok már ti is, hogy másnap már nem lehet egy tisztes szeletet vágni a kenyérből, mert atomjaira hullik? Ha havi szinten több ezer forintot meg akartok spórolni, akkor süssetek például ciabattát. Egy morzsája sem végzi a kukában. Körülbelül olyan bonyolult elkészíteni, mint egy becsületes piskótát. Elég csak néhány apróságra figyelni, mint a liszt és a pihenési idő, és máris kész a ropogós héjú papucskenyér, ami két-három napig garantáltan friss marad.
A kenyereket alapesetben három csoportba soroljuk: van szódabikarbónás, élesztős és kovászos. Az elsővel kell a legkevesebbet foglalkozni, míg az utolsó elkészítése a (pihentetési idővel együtt) akár fél napba is beletelik. Ha nem akarunk több órát pepecselni a tésztával, és szeretjük a könnyed, mediterrán ízeket, akkor remek kompromisszum a ciabatta, az olaszok gyökérkenyere!
Az asszony papucsa
Az első ciabattát Francesco Favaron, egy olasz pék sütötte 1982-ben Veronában, mert akkortájt kezdett a francia baguette elterjedni. A kenyeret azért nevezte el ciabattának, mert a feleségének a papucsára emlékeztette. A papucskenyér ezután meghódította egész Olaszországot. Mára gyakorlatilag minden régiónak saját változata van. A Comói-tó környékén például ropogós a kérge, puha a szerkezete és a belseje, ujjal könnyedén benyomható. Toszkánában és Umbriában morzsásabb a héja. A római verzióba pedig majorannát is tesznek.
Az alaptésztát gyakorlatilag bármilyen fűszerrel és bogyóval lehet ízesíteni, remek lesz a végeredmény! Különösen finom, ha a ciabattába apróra vágott zöld és fekete olívabogyót vagy szárított paradicsomot teszünk.
A titok a jó liszt!
Ciabattasütésnél az első és legfontosabb dolog, hogy kenyérlisztből (BL80) készítsük! Így a vekni héja ropogós, a belseje pedig igazán puha lesz.
Hozzávalók (két veknihez)
350 gramm kenyérliszt
két és fél deci víz
egy zacskó porélesztő
egy evőkanál cukor
egy evőkanál só
három evőkanál olívaolaj
Először a szárított élesztőt beledobjuk a két és fél deci cukros langyos vízbe, és meleg helyen megvárjuk, míg felfut. Közben a lisztet átszitáljuk. Ezt a lépést nem szabad megspórolni, mert különben a dagasztás kétszer annyi ideig tart! A liszthez ezután hozzáadjuk az élesztőt, majd beleszórjuk a sót, belecsurgatjuk az olívaolajat. Ha valamivel ízesíteni akarjuk a tésztát – olívabogyó, bazsalikom, stb. – azt is beletesszük. Ezután elkezdjük dagasztani. Lehet kézzel is, de a robotgép dagasztófeje is tökéletesen megteszi. Akkor jó a tészta, ha éppen kezd elválni az edény falától. Ezután jó alaposan bedörzsöljük olívaolajjal, hogy a massza a pihentetési idő alatt ne száradjon ki. Meleg helyen (értsd: kelesztőfiókban, fűtőtest közelében) nagyjából húsz-harminc percet kelesztjük. Akkor kezdünk el vele dolgozni, ha nagyjából a duplájára nőtt.
Könyvszerűen hajtogatjuk
A megkelt masszát nyújtódeszkára vagy sütőpapírra tesszük, és kézzel nagyjából harminc centi átmérőjű körré lapogatjuk. Én a sütőpapírt szoktam választani, mert a tészta kidolgozásához nem kell külön lisztezni. A kört képzeletben három részre osztjuk fel. A bal és a jobb oldalát könyvszerűen középre hajtogatjuk, majd az egészet alulról félbehajtjuk.
Az így kapott gombócot kettévágjuk, és egyenként hosszúkásra sodorjuk. Végül egyet-kettőt-hármat, kinek hogy tetszik, csavarunk rajta, hogy a formája papucsra emlékeztessen. Ezután a „vekniket” sütőpapírra tesszük, és meleg helyen, konyharuhával letakarva fél órát pihentetjük.
Ekkor a sütőt előmelegítjük – légkeveréses fokozatban kétszáztíz fokra – majd egy hőálló tálba vizet eresztünk, a ciabattát ugyanis gőzben kell sütni: attól lesz különösen ropogós a kérge! A pihentetett kenyeret ezután tíz percig sütjük, majd harminc fokot visszaveszünk a hőmérsékletből, és körülbelül még hét-tíz percig bent hagyjuk a sütőben.
A friss kenyér dobszólója
Mielőtt kivesszük őket a sütőből, érdemes megkopogtatni az aljukat. Ha mély, kongó hangot ad, akkor a belseje teljesen átsült. Ha egy kicsit tompábbat, még vissza kell tenni néhány percre. A ciabattákat a sütőrácson hagyjuk kihűlni! Csak akkor szabad belőle vágni, ha teljesen vagy legalább langyosra hűlt, mert különben a kis lyukak a belsejében összeeshetnek. Frissen magában vagy egy kis bazsalikommal és fokhagymás olívaolajjal a maga egyszerűségében tökéletes vacsora!
Egy gyerekre egy full átlagos családban nagyjából napi hét perc figyelem jut. És ebből ki tudja mennyi a minőségi idő és mennyi a gyeremárvacsorázni/megmostadafogad/készenvaneleckéd satöbbi logisztika. Pedig a gyerekek már egészen pici koruktól vágynak a közösen eltöltött élményekre. És ezt most nem azt jelenti, hogy ahogy megtanulnak, nonstop programokat kell szervezni. Számukra már az is izgalmas, ha a házimunkába bevonjuk őket…
Nem azt mondom, hogy mondjuk egy totyogóssal kell macaront sütni, de egy egyszerűbb ebédben simán segíthet. Nálunk az a felállás, hogy a négyévessel sütök, a 16 hónapossal főzök, ha látom rajtuk, h Ilyenkor lehúzok egy kávét, hogy ne akadjak fent olyan apróságokon mint a földre öntött liszt, vagy a galette tésztában random felbukkanó kisautók vagy a milliméteres darabora szaggatott reteklevelek.
A kicsivel legutóbb padlizsános-paradicsomos bulgurrizottót főztünk. Azt hittem, hogy nem akar bekapcsolódni, mert éppen hedbengelt Alice Cooperre, de aztán észrevette, hogy a hűtőt nyitogatom és már nyomult is. Felállt a kisszékre és nézte, hogyan vágom a fokhagymát. Majd megsimogatta a szárzellert és beleharapott a padlizsán végébe. Kért egy fakanalat meg egy rendes edényt, aztán lemászott és főzve dobolt. Üvöltve éneltem a Poison-t, a tűzhelyen rotyogott a padlizsán, a férjem meg nem értette, hogy csináltunk ekkora partit.
A díszítéshez koriander, kakukkfű és egy leheletnyi levendula
Vokban az összevágott lilahagymát egy kis olívaolajon megfuttatjuk. Rádobjuk a kockára vágott padlizsánt, a zúzott fokhagymát és a felkarikázott szárzellert. Pár percet pirítjuk, majd felöntjük a paradicsomlével. Fedő alatt tíz percig rotyogtatjuk az egészet, majd megküldjük egy kis fehér borral. (Biztos, a száraz vörös is remekül illett volna hozzá, de hát az a férjem születésnapján elfogyott, úgyhogy fehérrel dolgoztam.) Sózzuk, cukrozzuk, borsozzuk. Majd jöhet a petrezselyem. A bulgurt akkor dobjuk bele, amikor még félig kemény a padlizsán, és annyi vizet öntünk hozzá, hogy ellepje az egészet. (Ha ezt elmulasztjuk, akkor férjem szerint olyan száraz lesz a bulgur, mint a púderes f*sz.) Fedő alatt kislángon főzzük még vagy negyedórát. Addigra bulgur meg persze a padlizsán is megpuhul. Egy kis korianderrel, kakukkfűvel meg ha van, levendulával tálaljuk…
Az úgy volt, hogy a múltkor a boltban szép volt a lapocka, a csirke meg finoman szólva is satnya. Olyan fehér volt a hús, mintha belemártották volna a fehér festékbe. Én meg láttam már rendes csirkét. Az sárga. Legalábbis a tisztességes fajta, amelyik kapirgált az udvarban, meg evett zöldet, meg kukoricát. Igaz, a melle nem olyan nagy, de az íze… Nah, mivel a bolti csirke nem nyerte el a tetszésemet, inkább vettem lapockát. Jó nagy darabot, hogy lehetőleg másnapra is jusson belőle. Elkértem anyu tuti receptjét, és pikk-pakk összeállítottam a két napi ebéd gerincét. (Jah és bocs, előre is képért, a hús másik felét lefosztották a srácok, mire eszembe jutott, hogy még nem is fényképeztem le.)
Almás extra fokhagymás lapocka egybensütve
egy kiló lapocka (egyben)
hat-hét gerezd fokhagyma (egészben)
három-négy gerezd fokhagyma (zúzva)
két darab nagyobb alma
egy teáskanál őrölt koriander
ízlés szerint só
ízlés szerint bors
egy kis olívaolaj a sütéshez
ízlés szerint balzsamecet
A húst alaposan lemossuk egy kis balzsamecettel, hogy lejöjjön róla a trutyi. Utána pedig alaposan bedörzsöljük az összezúzott fokhagyma, zúzott koriander, só,bors és olívaolaj keverékével. Ezután néhány helyen centis réseket vágunk, amibe becsúsztatjuk az egészben hagyott fokhagymákat. Végül most jön a varázspálca, akarom mondani zacskó. Mert, hogy az egész lelke a sütőzacsi, mert tökéletesen megpuhul benne a hús egészben is, anélkül, hogy a belseje kiszáradna. Beletesszük a zacsiba a lapockát, meg a cikkekre vágott almát. Végül 180 fokon nagyjából két-két és fél óra alatt vajpuhára sütjük. Végül egy kis növényi tejszínnel, paradicsommal megdizájnolhatjuk, de nem fontos, úgyis pillanatok alatt elfogy.
Én is, hozzád hasonlóan szeretem a klasszikus magyar ízeket: a gulyásban az ugrós galuskát, a pörköltben a szétolvadó marhahúst, vagy a rácpontyban a halhúson szétterülő lecsós szaftot. Néha meg előtör belőlem a masszív bioanyu, aki legszívesebben minden nap minimál fűszerezéssel kevés húst, sok párolt zöldséget tenne az asztalra.
Teljesen fordítsunk hátat a hagyományos magyar konyhának és toljuk fullba a már-már szinte puritán ízvilágot meg a fehérjecsokit? De az sem megoldás, ha minden ételt ellep a paprikás zsír, mert annak hosszú távon következményei lesznek. Pláne, hogy egyre többen, köztük én is, napi iksz órában ülőmunkát végeznek.
És akkor, meg jön a csodálkozás, hogy jééé megint többet mutat a mérleg. Hoppá, picit magasabb a vérnyomásom, de biztos csak ideges vagyok. A nulla mozgásnak meg az extra adag fehér kenyérnek nincs köze hozzá.
De van! Csak te vagy érte a felelős. A múltkor az egyik túlsúlyos ismerősöm panaszkodott, hogy a diétája miatt nem ehet „tartalmasat.” Kesergett azon, hogy mit nem tehet a tányérra, ahelyett hogy annak örült volna, hogy mennyi mindent fogyaszthat. Az egészséges életmód jár egyfajta lemondással, de legalább annyi lehetőséggel is. Most már ideje túllépned a cézár salátán, és kipróbálni olyan recepteket, amelyek megelevenítik a klasszikus magyar ízeket, ugyanakkor lezabálják rólad a felesleges kilókat. Mint a következő „rácponty”.
Rácponty édesburgonyával (négy főre)
négy szelet ponty (lehet bármilyen hal például tőkehal, lazac. Az sem lényeges, hogy friss legyen, mert a recept, még mirelittel is működik)
négy darab édesburgonya
egy tojás
két deci zabtejszín (rizstejszín is jó)
egy fej vöröshagymya
egy kis üveg lecsó (nekem még volt tavalyról eltett, de lehet frissen csinálni is)
egy teáskanál kakukkfű
ízlés szerint só és bors
Az édesburgonyát pofás karikákakra vágjuk, majd egy fazékban kicsit előfőzzük. Egy nagyjából húsz centis kerámiatálat megkenünk olívaolajjal, majd rápakoljuk az édesburgonyát. A szeleteket picit megsózzuk, borsozzuk. Utána rátesszük a felkockázott vöröshagymát. Ezután következnek a halszeletek, amelyeket elegánsan a krumplira pakolunk. Meglocsoljuk őket a lecsóval, majd a biztonság kedvéért egy tojást kikeverünk a tejszínnel, majd ezt is rácsorgatjuk. Végül egy kis kakukkfűvel megfűszerezzük. A sütőben 180 fokon húsz perc alatt készre sütjük.
Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.