reblog

A köret általában az a része az ünnepi vacsorának, amivel olyan túl sokat nem szoktunk vacakolni. Egy kis fantáziával azonban tökéletes kiegészítői lehetnek a karácsonyi menünek. Mutatunk hármat, amivel nem lehet melléfogni.

Káposztakrém

Kacsa, pulyka mellé tökéletes választás.

Hozzávalók: (recept két főre)

• fél kiló lilakáposzta
• egy nagyobb fej lilahagyma
• egy deci mandulatejföl ( ha nem vagytok vegánok, tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só

A káposztát szerencsére most nem kell reszelni, hanem egy késsel apróra vágni. Ez egy fantasztikus dolog, egy olyan embernek, mint én, aki utál bármilyen zöldséget gyalulni. Ha ezzel megvagyok, akkor a felkarikázott lilahagymát nemes egyszerűséggel egy kis kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott lilakáposztát, majd felöntöm egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgy is ereszt egy kis levet. A fazekat lefedem egy fedővel, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórok egy kis sót, borsot. Beleteszek egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.”

Nagyjából negyven perc viszont kell ahhoz, hogy a káposzta kellően megfőljön. Tehát ez nem az a fajta köret, mint például a kuszkusz, amit tálalás előtt tíz perccel gyorsan összedobok. A megpuhult káposztáról, hagymáról leöntöm a főzővizet, majd a mandulatejszínnel összeturmixolom. Lehetne még extrázni például almával vagy meggyel, meg egy kis vörösborral is, de szerintem a káposztakrém egypontnullásan önmagában is pazar. A végeredményre a férjemnek egyszerűen nem voltak szavai, vagyis de (egy komplett mondat): EZT MINDENKINEK MEG KELL EGYSZER KÓSTOLNIA!

Fehérrépa püré

Remek alternatívája a krumplipürének.

Hozzávalók:

• 4 vastagabb fehérrépa
• egy negyed sütőtök
• ízlés szerint só, bors
• egy teáskanál szerecsendió
• egy teáskanál tökmagolaj

A díszítéshez: néhány karika jégcsapretek, és zöldfűszer

Sült zeller

Csak bele kell dobálni egy tepsibe és a munka többi részét a sütő végzi.

Hozzávalók:

• egy fej zeller
• egy teáskanál só
• egy teáskanál kurkuma

Szerintem a legtöbb diéta sikere a nassoláson áll vagy bukik. Borzasztó azt nézni, hogy amíg a többiek törik munka közben a csokikat, nekem csak a sárgarépa karika vagy a felkockázott uborka jut. Na de, ha olyan ropogtatnivalót készítünk a kezünk ügyébe, amelyik ízben hozza a sült krumpli szintet, de még sincs tele üres kalóriákkal, akkor már egészen más a helyzet!

A kurkumás sült zeller erre egy remek példa. Semmi extra csak zeller, só és kurkuma és kétszáz fokon nagyjából tizenöt perc. És a zellernek olyan íze lesz, mint a sült krumplinak. Legalábbis a férjem szerint...

Amikor még egyetemista voltam, akkor a legjobban a rendes leves hiányzott. Levest nem utaztattam a bőröndömben a vonaton a könyvek és a laptomom mellett, este már nem volt lelkierőm főzőcskézni, ráadásul az olcsó, iskolai menzai menü vizezett, szétvegetázott húslevese nem volt éppen csúcsgasztronómai élmény. Így maradt a porleves. Csak egy bögre forró víz, három perc keverés, és máris lehet enni. Pontosabban inni, mert a levesbetét címszóval néhány zöld izét és pár fonnyadt kenyérkockát tettek a zacskóba. Ekkor ismerkedtem meg a zellerkrémlevessel, mert a brokkoli krémlevessel együtt volt három plusz egy akcióban. Az egészben az volt a legdurvább, hogy az íze cseppet sem hasonlított a zellerére, simán ráírhattak volna a zacskóra random módon egy másik zöldséget is. Az igazi zellerkrémleves azért egész más tészta…

Gyömbéres almás zellerkrémleves

Recept két főre

• egy közepes zeller
• két közepes, savanykás alma
• egy nagyobb fej vöröshagyma
• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor lehet sima főzőtejszín is)
• egy kávéskanál gyömbér
• egy csipet cayenne bors
• az ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír (lehet sima olíva olaj)

Egy lábasban a felkarikázott hagymát a kókuszzsíron átlátszóra píritom, majd felöntöm nagyjából egy liter vízzel. Beledobálom a megtisztított, kockára vágott zellert és az egyik darabokra vágott almát. Aztán a zellerszár „húsos” részét is beleaprítom, mert így a végén még markánsabb ízvilágot kapunk. Negyed órát fedő alatt hagyom rotyogni, majd hozzáöntöm a rizstejszínt, a beleszórom a gyömbért, a sót, a cayenne borsot. Még pár percet főzöm, és az egészet beleöntöm a turmixba (sima botmixer is jó.), hogy ne legyen annyira rusztikus az állaga. A turmixba beledobom nyersen a másik almát is, hogy jobban kiemelje a zellert.

Levesbetétként az unalmas levesgyöngy, zsemlekocka helyett, vékonyra szeletelt zöldalmát és áfonyát használtam, mert így sokkal izgalmasabb lett a végeredmény. Kic(s)it savanyú, kic(s)it csípős, de piszkosul finom.