Te is szereted a csirkét, ugye!? Nem vagy vele egyedül. És miben rejlik a sikere? A semleges ízében?! Hogy olyan mint egy gasztonómiai fehér vászon, amely édesen, sósan, savanyúan és csípősen is pazar?! Hogy könnyen be lehet szerezni, mert a combjából vagy a melléből még a legutolsó sarki kisboltban is van?! Hogy főzve, sütve, grillezve is hamar elkészül? És a család nem veri egy óráig a tamtamot, mikor lesz már ebéd? Hogy relatíve olcsó? Egy kiló ( még a melléből) is nagyjából ezerötszáz forintból kijön? Hogy sovány hús? Így ha ezt eszed ebédre, nem nyomja az egekbe a vérnyomásod! Hogy…?! Folytathatjátok ti is…
Nah, ezért eszed minden héten legalább egyszer te is, meg én is. Az egyik kedvenc csirkepácom a mézes-mustár. Bár tegyük hozzá, hogy szerintem a népi interneten fellelhető receptek nagy részében túl sok a méz, és kevés a mustár, ezért kikísérleteztünk egy saját változatot, amely nem túl édes, nem túl csípős, csak egyszerűen karakteres.
Mézes-mustáros csirke
Hozzávalók 2 személyre:
- fél kiló csirkemell
- másfél evőkanál méz
- két teáskanál mustár
- három gerezd fokhagyma
- két evőkanál olívaolaj
- ízlés szerint só, bors
- egy kávéskanál kakukkfű
A csirkemellet megmossuk, és középénél a nagyságától függően két vagy három részre vágjuk, majd besózzuk. Egy nagyobb tálban összekeverjük a mézt, a mustárral, az olívaolajjal. Érzésre teszünk bele sót és egy kis borsot. Na meg az összezúzott fokhagymát és a kakukkfüvet, és mint egy kisangyal egy evőkanállal összekeverjük. Ezután jöhet a kóstolás. Ha épp olyan méz volt a spájzban, amely kicsit édesebb, mondjuk valamilyen extra virágméz, akkor tolhattok bele még mustárt. Ne izguljatok, nem fog neki ártani!
A csirkemelleket alaposan megforgatjuk a pácban és egy ételtartó dobozban a hűtőbe tesszük, hogy a húst jól járják át az ízek. Legalább álljon benne fél órát, de ha kicsit tovább hagyjátok, az még jobb.
Majd tetszőleges módon például serpenyőben vagy grillen olyan oldalanként négy-öt perc alatt szép aranyszínűre sütjük. Ne feledjétek! A pác miatt hamar átsül, ezért ha nem vagytok biztosak a dolgokat, egyet vegyetek ki, vágjátok ketté! Ha látszódnak a rostok, akkor már rá is pattinthatjátok az alufóliával lefedett tányérra. Három perc pihentetés után még szaftosabb és omlósabb lesz, és már ehetitek is!
