reblog

Azt szeretem az ázsiai konyhában (országtól függetlenül), hogy a húsokhoz, halakhoz, rákokhoz sokféle zöldséget használ. Nem ragad le a krumpli, rizs vagy tészta kombónál. Egyszer ettünk a férjemmel a „híres fehérvári kínai étteremben”, (értsd egy sima büfé a Tesco-üzletsoron) egy pazar marhát. Mi is meglepődtünk, mert nem ehhez a szinthez voltunk szokva. A hús szinte elolvadt a nyelvünkön, a zöldségek pedig ressen roppantak a számban. Azóta sem ettem olyan jó keleti kaját sem ott, sem máshol a városban. Mondjuk úgy nem nehéz, ha a török giroszos meg a három darab kínai büfé között lehet válogatni. Azért inkább otthon főzünk „majdnemázsiait” Mert nem teljesen olyan, csak majdnem. Ilyen ez a mostani recept is. Kicsit kínai, kicsit magyar, de működik. Nagyon..

Hozzávalók (4 adaghoz)

• fél kiló marhahús
• fél kiló zöldbab
• fél kiló gomba (csiperke vagy laska)
• egy nagy fej vöröshagyma
• két darab szárzeller
• két szál répa
• egy kávéskanál Cayenne-bors
• ízlés szerint chili-paprika
• egy citrom leve
• egy evőkanál xilit (lehet sima kristálycukor vagy eritrit is)
• egy kávéskanál őrölt koriander
• ízlés szerint szójaszósz

A marhahúst megmossuk majd nagyjából egy-másfél centi vékony szeletekre vágjuk. Aztán egy vokban megpirítjuk a felkockázott vöröshagymán. Felöltjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, majd fedő alatt kábé tíz percet főzzük. Aztán a megpucolt zöldbabot, a cikkekre vágott gombát, a felkarikázott szárzellert és répát is hozzádobjuk. Belefacsarjuk a citrom levét, meghintjük Cayenne-borssal, korianderrel és végül cukorral. Ízlés szerint meglocsoljuk a szójaszósszal. Kábé még húsz percet főzzük. Közben azért nem árt kevergetni fakanállal vagy ha profik vagyunk, akkor rázogathatjuk is. Tök mindegy, a lényeg, hogy ne kozmáljon oda az alja. A végén egy kis darált chili-paprikával még megszórhatjuk attól függően ki mennyire rajong a csípősért…

Egy klasszikus újragondolva: fehérborral és friss mentával!

Hellóóóó tavasz!Jah, hogy az idő olyan gusztustalan szürke, mint a legvadabb januárban, az nem számít! Hurráá fagyasztótakarítás, még ha nem is az egyik legkedvesebb elfoglaltságom! Éljen a fehérboros meggyleves, amivel még ha nagykabátban is, de megnyitottam az idei teraszszezont!

Hozzávalók ( négy személyre)

• fél kiló magozott meggy (mirelit)
• két deci száraz fehér bor (Irsai vagy Olaszrizling)
• két deci kókusztejszín ( lehet sima tejszín is)
• két rúd vanília kikapart magja
• három evőkanál xilit (eritrit vagy kristálycukor)
• egy kisebb csokor menta
• egy teáskanál bors

A meggyet felengedjük, majd beáztatjuk a borba és megszórjuk borssal. Így sokkal intenzívebb lesz az íze. Hagyjuk állni tíz percet, aztán beleborítjuk egy fazékba és megszórjuk cukorral. Lehet bele kevesebb, többet is rakni három evőkanálnál attól függően mennyire savanyú a meggy. Aztán ha el kezd forrni, akkor belekaparjuk a vaníliamagokat és belecsurgatjuk a tejszínt. Összefőzzük az egészet, majd a legvégén megszórjuk egy kis mentával. Hagyjuk kicsit hűlni, majd stílusosan borral tálaljuk lehetőleg a teraszon vagy az erkélyen.

A zabpehelyben azt szeretem, hogy tök jól stabilizálja a vércukorszintemet így két óra múlva sem érzem azt, hogy úristen „együltőhelyemben” elpusztítanék egy tábla csokit vagy egy kisebb zsúrtortát. Ha rámtör a nassolhatnék, akkor sokszor összedobok egy cukormentes gyümölcsös- zabos morzsasütit. Direkt nem írtam, hogy sütök, mert ez szerintem nem nevezhető sütésnek: saccperkábé fél óra alatt elkészül, és még a robotgépet sem kell elővenni. Jó, azért egy mérleg nem árt, ha valahol lapul a konyhaszekrényben.

Hozzávalók (kb 20x20 centis tálhoz)

• 100 gramm zabpehely
• 70 gramm darált mandula (vagy dió)
• 30 gramm kókuszreszelék
• két evőkanál vaníliaaroma
• 15 dkg margarin (növényi)- lehet sima vajat is használni
• 200 gramm áfonya (bármilyen savanykás gyümölcs jó például ribizli, meggy stb.)

Hogy is kezdjem! Szóval vegyetek elő egy nagyjából húsz centis kerámiatálat és tegyétek az aljába a fagyasztott áfonya. Azért jobb a fagyasztott, mert több levet ereszt, és szaftosabb lesz a süti. Aztán vágjátok egy jó éles késsel nagyjából centis darabokra, majd a felét szórjátok rá nagyjából egyenletesen a gyümölcsre. Egy külön tálban keverjétek össze a mandulát vagy diót, a kókusszal és a zabpehellyel és bőségesen locsoljátok meg vaníliával. Így nem kell rá pluszban cukor. A zabos keverék felével hintsétek meg az áfonyát, aztán jöhet még egy margarin réteg és végül a „süti” tetejére jöhet az maradék zab. 180 fokra előmelegített sütőben süssétek, addig, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.

A savanykás gyümölcs, a vanília, a zab és a kókusz remek párosítás. A teteje ropog, az alja pedig tocsog a piros szaftban. Szigorúan mélytányérban, kanállal szervírozzátok! Szuper kísérő kávé vagy forró tea mellé!

+Tipp: Langyosan a legfinomabb!

A vadító bikinialakot nem adják ingyen. Egy átlagnőnek (most az Insta-celebektől tekintsünk el) ezért hónapokon keresztül kell dolgoznia. És itt nem a fullszálkásra gyúrom magam, hanem a formásan izmos kategóriára gondolok. Akinek van családja, de nincs bejárónője, sem szitterje, az folyton időhiánnyal küzd. Ha főzni kell, a többség győz: amit a gyerekek esznek, azt kap mindenki! De mutassatok nekem egy olyan tíz év alattit, aki sikítva könyörög, hogy ma kelbimbó legyen a csirkemell mellé, ne pedig sült krumpli. Ilyen helyzetekben össze lehet dobni magunknak, egy két perces salit, amivel ki lehet váltani a gyorsan felszívódó szénhidrátokat (például krumpli, rizs és társai). Talán még a többiek is megkívánják!

Mustáros spenótsaláta

• egy zacskó bébispenót
• két evőkanál szezámmag
• egy evőkanál repceolaj (olívaolaj is tökéletes)
• két evőkanál majonéz
• egy kávéskanál mustár

Szinte le sem merem írni a receptet, annyira egyszerű! A repceolajon megfuttatjuk a szezámmagot. Egész addig melegítjük, amíg el nem kezd pattogni, akkor hozzádobjuk a megmosott bébispenótot. Két percet melegítjük, majd lecsukjuk a gázt. Egy tálban összekeverjük a majonézt a mustárral és alaposan belekeverjük a salátába.

A vasárnapi ebéd elkészítése rendszeresen délelőtt tizenegykor jut eszembe, ezért mindig valami olyan ételt készítek, amivel nem kell különösképpen szórakozni. Most azért nem vagyok könnyű helyzetben, mert a böjti időszakban (hamvazó szerda és húsvét között) egyfajta tavaszváró tisztítókúraként, a férjem és én nem eszünk húst. Halat, tengergyümölcseit és tojást igen. Én pluszban az ekcémámra való tekintettel szkippelem a tejtermékeket is. Szóval nehéz olyan gyors ebédet csinálni, amit mindenki ehet és a gyerekek is szeretik.

A „zacskós” tőkehal (lehet lazac is) egy zseniális dolog, mert a család cuzámmen imádja, ráadásul a hal mellé csak bele kell dobálni a zöldségeket, a fűszereket és fél óra alatt az egész szájban olvadósra sül.

Hozzávalók: (négy személyre)

• négy szelet tőkehal filé
• egy nagy fej édeskömény
• két fej lilahagyma
• két nagyobb krumpli (lehet édesburgonya is-ha a gyerekek szeretik)
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só, bors
• két evőkanál olívaolaj

A halszeleteket alaposan megsózzuk, megborsozzuk és jól bekenjük a fokhagymával és beletesszük a sütőzacskóba. Az édesköményt csíkokra vágjuk, a krumplit és a hagymát felkockázzuk, majd egy gyors mozdulattal belesuhintjuk a zacskóba. Ezután belecsurgatjuk az olívaolajat és begumizzuk a végét, majd mint egy profi shaker, mindent alaposan összerázunk. Az egészet betesszük a sütőbe 180 fokra és fél óra alatt szaftosra sütjük. A végén megdizájnolhatjuk egy kis balzsamecettel, de enélkül is isteni.