reblog

Nem mindegyik nap van arra idő, hogy nyolcfogásos ebédet főzzön az ember lánya /fia ( Nem rekesztjük ki a háziurakat sem.)Jó, valljuk be, néha kedvünk sincsen egy fél délelőttöt a tűzhely mellett tölteni. Ilyenkor "csak" tepsis csirke az ebéd, mert csak fűszerezni kell, a sütő meg elvégzi a munkát. Ez a sima szaftos-paradicsomos változat nettó tíz perc munka. A végeredmény kellemesen édes-sós-savanykás, és olyan omlós, hogy szinte elolvad a szájban. Ennyi, és semmi több. Nincs túlragozva.

Szaftos-omlós fokhagymás-paradicsomos tepsis csirke (négy főre)

• egy kiló csirkecomb
• 500 g paradicsompüré
• 4 gerezd fokhagyma
• 5 levél bazsalikom
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• a sütéshez kókuszzsír( olívaolajjal is jó)
• egy evőkanál balzsamecet

A csirkecombokat megmossuk, és bedörzsöljük a balzsamecettel, így könnyebben lejön róla a "húsdzsúva" plusz lesz egy kis savanykás beütése a húsnak. Egyenként megsózzuk, megborsozzuk a combokat, és alaposan bedörszöljük a fokhagymával.Ezután egy serpenyőben a zsiradékon három perc alatt mindegyik oldalára kérget sütünk. Fontos, hogy a húsokat ne halmozzuk egymásra, inkább több részletben süssük. Ezután a csirkéket egy tepsibe tesszük, majd ráöntjük a serpenyőben maradt zsiradékot. Rácsurgatjuk a paradicsomot. Szósza válogatja, ha túl savanykásnak érezzük, akkor keverjünk bele egy evőkanál cukrot/xilitet/eritritet és rászórjuk az apróra tépkedett a bazsalikomot. A sütőben 180 fokon légkeveréses fokozaton nagyjából negyven perc alatt vajpuhára sütjük. Akkor van készen, ha már szinte el kezd leválni a hús a csontról.

Minden népnek megvan a maga halas levese, amelyhez az esetek kilencvenöt százalékában valamilyen alaplére van szükség. Ez természetesen jelentősen megnöveli az elkészítési időt főleg ha hozzáveszem, hogy ilyen-olyan halnyesedék kell hozzá, amit csak speckó boltban vagy jobb esetben egy tisztességes piacon lehet beszerezni.(Most tekintsünk el a halászlékockáktól, sűrítményektől.) De abból meg nincs sok, vagy full lehetetlen (értsd dolgozó ember tuti nem ér oda) időben van nyitva. Nah, ekkor vegyünk lazacot, mert azt kábé bárhol lehet fagyasztva kapni, (Tudom, tudom frissen jégágyon az igazi, de hát a tenger messze van.)és főzzünk belőle levest úgy, ahogy a finnek. Vagy legalábbis hasonlóan.

Borzasztó egyszerű elkészíteni: csak a zöldségeket kell puhára főzni és bele kell dobni a kockára vágott lazacot. Egyszer megfőztük a vendégeknek is, és annyira bejött nekik, hogy még a maradékot is elvitték.

Finn lazacleves

Hozzávalók (egy fazékhoz):

• fél kiló lazacfilé (lehetőleg bőr nélkül)
• fél kiló krumpli
• két szál sárgarépa
• két fej nagyobb vöröshagyma
• egy evőkanál szegfűbors
• két deci rizstejszín (a finnek természetesen simát használnak, de rizstejszínnel is ugyanolyan finom)
• két darab babérlevél
• egy csokor kapor (friss vagy fagyasztott)
• friss metélőhagyma a díszítéshez
• két kanál olívaolaj
• só

Az olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk úriasan a felkockázott krumplit, és a felkarikázott hagymát. Picit pirítjuk, majd feleresztjük annyit vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beleszórjuk a borsot, a babérlevelet és a sót. Majd addig főzzük (kb. 15 perc), ameddig a zöldségek majdnem megpuhulnak. Ekkor beletesszük a kockára vágott lazacot, a friss kaprot és rácsurgatjuk a tejszínt. Hagyjuk egyet rottyanni, és kábé öt perc múlva már tálalhatunk is. Igazán jól illik hozzá a frissen vágott metélőhagyma, de az igazán bátrak egy kis citromot is facsarhatnak bele.

Szilveszterre három csomag lencsét vettünk, jól induljon az újév. Egy kiló lencséből lett a főzelék, vagy legalábbis valami annak nevezhető. A maradék fél kilót meg elnyelte a tartós élelmiszer fiók, hogy majd egyszer csinálunk belőle nem főzeléket. Ez általában hó végén következik be, amikor az addig bespájzolt alapanyagokból rittyentünk ebédet. A férjem és én. Szerintem szigorúan többesszámban. Szerinte meg egyesszámban: ő főz, én nem. Én csak a hagymát pucolom, letakarítom a konyhapultot, megkeresem neki a nagy lábast, meg a „jókést”, mert sosem találja, pedig ott van mindig a helyén. Honnan is tudhatná, mert ő nem pakol, csak főz… Bár kétségkívül azt legalább jól teszi.

Én ragaszkodtam a lencséhez, ő meg a hűtő hátsó polcán levő chorizóhoz, így főztünk (szerinte főzött) lentejas-t. Ez egy andalúz lencse egytálétel, ami kívülről úgy néz ki, mint egy kolbászos lencsefőzelék, de meg mégsem. A lentejas-ban nincsen liszt, sem tejföl, sem tejszín. Csak lencse, paradicsom, chili és minimális füstölt árú, ettől lesz olyan különleges.

Lentejas( két napi adag egy négy fős családnak)

fél kiló lencse

fél szál chorizo

15 dkg császárszalonna

1,5 deci paradicsompüré

egy fej vöröshagyma

három gerezd fokhagyma

két nagyobb szál répa

két teáskanál őrölt kömény

egy teáskanál csípős piros paprika

egy-két szál chilipaprika

kb. két liter víz

egy felespohárnyi olívaolaj

Beáztatjuk előző este vagy reggel a lencsét, hogy gyorsabban puhuljon. (Ha elfelejtjük, az sem tragédia.) Az olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott szalonnát és a chorizót. Rászórjuk a zúzott fokhagymát, és az apróra vágott hagymát. Kicsit összepirítjuk, majd belekarikázzuk a répát és beletesszük a lencsét. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Hagyjuk körülbelül tíz percet rotyogni, majd belecsurgatjuk a paradicsomot, aztán beleszórjuk az őrölt köményt és a piros paprikát. Addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul, és el nem fől a leve. Ha beáztattuk a lencsét, akkor ez kábé húsz perc. Ha nem, akkor negyven. A végén megszórjuk a finomra vágott chilipaprikával. Már ha valakinek nem elég csípős. Szerintem alapjáraton is elég tüzes, a férjem csak szerint chilipaprikával tökéletes.

Utóirat:

Só szerintem a chorizó és a szalonna miatt nem kell pluszban bele. De hát van, aki sósan szereti.

Nah még egy süti! Nevezzük az egyszerűség kedvéért annak. A banános gesztenyegolyók egy pont nullás verzióját a szomszédban ettem. Eredetileg babadesszert, mert semmi, de tényleg semmi hozzáadott cukrot, glutént, vagy  tejszármazékot nem tartalmaz. Ellenben olyan „adjmégegyet”, „megmégegyet”, „namégegyutolsót” fajta, amelynek az elkészítéséhez (szándékosan nem írtam sütést) körülbelül tizenöt percre van szükség.  Ha gyerekekkel csináljuk, akkor nyilván fél óra, de ebben a maszatolás, sokadszori minőség-ellenőrzés és a nagyobb romok eltakarítása is benne van.

Ha hirtelen beesnek anyósék, vagy a haverok, vagy csak az ovis farsangra, gyerekzsúrra kellene valamit villantani, ami nem a huszadikfajta muffin, de nem akartok órákat a konyhában tölteni, akkor ez a ti receptetek.

Kókuszos-banános "mentes" gesztenyegolyók (sütés nélkül)

Hozzávalók:

(nagyjából harminc-negyven darabhoz- kevesebbnek nem is érdemes nekiállni)

két csomag gesztenyemassza (lehetőleg cukormentes)

két darab érett banán (minél barnább annál jobb)

egy csomag kókuszreszelék

A fagyos gesztenyemasszát felolvasztjuk éppen csak annyira, hogy lehessen formázni. A-verzió -előveszed este, és reggelre kiolvad. B-verzió: kb. egy perc a mikróban. A gesztenyét kézzel belemorzsoljuk egy nagy tálba, majd hozzá keverjük az apró karikákra vágot banánt. Addig törjük, keverjük egy villával, amíg nagyjából homogén nem lesz a massza. Ha túl lágy lett a „tészta”, akkor tegyük be a hűtőbe egy fél órára. Ezután kicsípünk belőle egy darabot és beleforgatjuk a kókuszreszelékbe, és ezután formázunk belőle golyót. A kész golyókat akár rögtön meg lehet kóstolni, de sokkal finomabbak másnap, ha egy estét pihennek a hűtőben. Már ha marad belőlük.

Ezen a nyáron párszor leugrottunk egyet Siófok-Sóstóra anyósomék hetvenes évek idilljét megigéző nyaralójába. Nah, az egyik egyik nap úgy gondoltunk ebédelünk egyet. Beslattyogtunk a „központba”, értsd az újságos-vegyesbolt-bóvliárus bermudaháromszögbe, ahol három-négy büfé és egy fagylaltos igyekszik kiszolgálni az igényeket a hekk-koviubi-pizza-melegszendvics-hamburger-lángos tengelyen.

Azt hittük egy ilyen pici településrészre még nem ért el az északi part nagy gasztroforradalma pláne nem valami könnyed, egészségeset. Hát tévedtünk! Mert csodák csodájára, felfedeztünk egy új helyet. Ha valaki nem figyel, vagy nem ismeri kellőképp a terepet, tuti nem veszi észre a fák és a parkoló mögött a Fish House-t, amely első blikkre olyan, mint egy budapesti romkocsma és egy tengerparti bodega szerelemgyereke.

A magyar tengert imitáló kék leplek, a kalitkába zárt hal, a raklapasztalok és a sarokban egy barna fotelban szunnyadó tacskó azonban valahogy összhangban van egymással. Csak tengeri halat, kagylót és rákot lehet enni, amit elkészítés előtt a pultban alaposan szemügyre lehet venni.

Hiába van kint az étlap, tök fölösleges elolvasni, mert sok étel csak elvileg van, gyakorlatilag nincs attól függően épp mit tudnak beszerezni. Szóval jó sok gondolkodást megspóroltok, ha a szakácsot vagy a pincért kérdezitek meg, miből lehet választani vagy urambocsá ajánljon nektek valamit.

A férjem rozmaringos, citromos makrélát, én pedig egy megjegyezhetetlen nevű  halsteaket ettem, a büfé specialitásával: grillzöldséggel. Legurítottam hozzá egy jó kis házi limonádét, amibe a szokásos citromon-narancson kívül még áfonyát is raktak. A férjem egy korsó, hideg csapolt sörre szavazott, mert hát elvégre a Balatonon vagyunk és amúgy is dögmeleg volt.

A kajára nem kellett sokat várni, mert délben szerencsére rajtunk kívül csak egy család ebédelt. Ám este akárhányszor arra sétáltunk nem volt szabad asztal és fullon pörgött a konyha. A makréla hasát alaposan megtöltötték citrommal és rozmaringgal, és azzal együtt sütötték szájban elolvadósra. A halsteakemről sem sajnálták a citromot, a fokhagymát, így a végeredmény mondhatni pazar lett. Kellemesen fűszeres, de nem túl hivalkodó. Pont ahogy szeretem. De szerintünk, és ebben a férjem is kivételesen egyet értett: a grillzöldség vitt mindent, amibe többek között cékla, egy-két karika lilakrumpli, répaszeletek, sőt még káposzta is került. Ha mindenhol így csinálnák, akkor tuti senki sem kérne hasábot vagy rizst köretnek.

Az adagok kellően nagyok voltak, amitől még egy férfi is képes jól lakni. Az ár egy hangyányit magasabb, mint egy átlagos balatoni büfé-vendéglőben, de csak egy paraszthajszálnyival, hiszen borravalóval együtt nem fizettünk összesen hét ezer forintot. Egy icipici negatívumot azért muszáj megjegyeznem, hogy sajnos kártyával nem lehet fizetni, így ha ki szeretnétek próbálni, vigyetek magatokkal kápét, mert a legközelebbi atm három kilométerre van.