reblog

A nagy baráti beszélgetések, hétköznapi családi vacsik vagy az éjszakába nyúló sorozatmaratonok nagy kedvence az omlós csirkeszárny fokhagymás-korianderes mártogatóssal. Puha, szaftos, kellemesen fűszeres és nem lehet belőle eleget készíteni. A többi kiderül a legfrissebb vlogposztból!

Hozzávalók nyolc csirkeszárnyhoz:

A páchoz:

• 3 evőkanál olívaolaj
• egy evőkanál almaecet
• egy deci bor

A fűszeres kéreghez:

• 3 evőkanál édes pirospaprika
• egy evőkanál fokhagymapor
• egy evőkanál kakukkfű
• egy evőkanál koriander
• ízlés szerint só és bors

A mártogatóshoz:

• egy pohár tejföl ( Én vegán változatot használtam, de nyilván jó a sima is, ha nem vagytok rá érzékenyek!)
• ízlés szerint só
• néhány levél koriander

Újabban heti egyszer járunk bevásárolni, mert egyszerűen annyi munkánk lett, hogy többre nincsen idő. A múltkor megkívántam a karfiolt. Olyan szépen nézett ki! Még szerencse, hogy a gyerekek is szeretik.

A férjem alapesetben nem különösebben rajong érte, de bármennyit képes belőle megenni, ha egy kis medvehagymával megtuningolva krémleves formájában tálalom. Nem szokványos párosítás, de  a titok a fűszerezésben rejlik.

Medvehagymás karfiolkrémleves:

Hozzávalók 4 személyre:

• Egy fej karfiol
• 6 szál medvehagyma
• két deci vega tejszín ( én vegán változatot használtam, de sima is jó)
• egy fej hagyma
• egy teáskanál őrölt kömény
• egy teáskanál római kömény
• ízlés szerint só

Az összekockázott hagymát egy kis olívaolajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a rózsáira szedett karfiolt. Felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen elnyeli. Megsózzuk, beledobjuk egy laza mozdulattal a köményt és a római köményt. És a három szál felcsíkozott medvehagymátÉs várunk. Iszunk egy kávét. Pont mire elkortyoljuk, megpuhul a karfiol. Előszedjük a botmixert a szekrény aljából. Leturmixoljuk, belekeverjük a tejszínt, és visszatesszük egy forralásnyira a tűzhelyre. És kész. Feltétnek lehet vágni pár szelet medvehagymát, belemorzsolni egy pici nyers karfiolt, de levesgyönggyel is szuper.

Tudom, néha sokkal egyszerűbb a munkahelyi menzán enni, mert akkor nem kell a kis műanyag éthordónkat hozni-vinni-mosogatni, a kaját melegíteni a benti konyhán.. Pedig megéri ez a minimális macera, mert tudod biztosan mi van benne, nincsen az a mű mellékíze, te határozod meg az adagot és ráadásul rengeteg pénzt spórolsz meg.

A mai ebédünket vasárnap dobtam össze két mosás, biciklitanítás meg egy gigantikus eperátültetés közepette. Nagyjából húsz perc alatt készen voltam ( a mosogatást leszámítva) mindennel

Zöldfűszeres csirkecsíkok borsópürével

Hozzávalók négy személyre:

A húshoz:

• Egy kiló csirkemell
• egy evőkanál kakukkfű
• egy evőkanál rozmaring
• négy szem retek
• egy fej lilahagyma
• fél rúd póréhagyma
• pici olívaolaj a sütéshez

A körethez:

• fél kiló borsó
• fél rúd póréhagyma
• ízlés szerint só
• egy evőkanál borecet ( vagy fél citrom leve)
• egy evőkanál tökmagolaj
• egy kisebb csokor menta
• pici olívaolaj

Először egy wokban olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott lilahagymát és a felszeletelt pórét. Megsózzuk, hagyjuk kicsit pirulni az egészet, aztán rádobjuk a csirkecsíkokat. Picit pirítjuk megint, majd megszórjuk a kakukkfűvel és a rozmaringgal. Beledobjuk a négybe vágott retket. A wokra fedőt teszünk, és addig sütjük, amíg a hús puha nem lesz.

Közben egy másik edényben lepirítjuk a pórét a tökmagolaj és az olívaolaj keverékén. Aztán rádobjuk a borsót. Néhány percig kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet éppen ellepi. Beledobjuk a mentát. Végül fedő alatt, éppen roppanósra főzzük. Ezután egy merőkanállal kiveszünk az edényből egy adagot, a többit pedig botmixerrel pürésítjük. Belecsurgatjuk a borecetet, ízlés szerint sózzuk, majd a pürébe visszakeverjük a maradék borsót.

És már készen is vagyunk! Tokkal-vonóval maximum húsz perc. Utána már csak dobozolni kell!

Az utóbbi időben rákaptam az egészben sütött szárnyasokra, mert nem kell sokat velük vacakolni. Jó az előkészítés van vagy öt perc még akkor is, ha valamelyik fiú besegít, de utána a sütő teszi a dolgát.

Amíg a hús sül, addig gyerekezek, takarítok vagy a múltkor a kisebbik segítségével emelt ágyást építek. A végeredmény pedig az alacsony hőfoknak köszönhetően, mindig szaftos, a hús szinte leválik a csontról.

Hozzávalók ( négy-öt személyre)

• egy nagyjából másfél-két kilós kacsa
• fél citrom
• két vastagabb szál sárgarépa
• egy nagyobb ujjnyi gyömbér
• három gerezd fokhagyma
• két evőkanál kínai öt fűszer keverék
• ízlés szerint só
• egy pici olívaolaj

A sütőt előmelegítjük százhúsz fokra. A kacsát megmossuk. A felesleges nedvességet egy papírtörlővel lecsöpögtetjük, majd kívül belül bekenjük a zúzott fokhagymás olívaolajjal. Ezután beledörzsöljük a kínai ötfűszer keveréket. Ha készen vagyunk, akkor a nagyobb darabokra vágott gyömbért és sárgarépát és a négybe vágott citromot betesszük a szárnyas belsejébe. Utána mehet a sütőbe úgy két és fél órára. Óránként nem árt egyszer átlocsolni, de ha egyszer elmarad, akkor sincsen baj.

Amikor már majdnem puha a hús, feltekerjük a sütőt száznyolcvan fokra (ha van grill funkció, akkor azt is kapcsoljátok be) és még körülbelül harminc percig sütjük. Akkor van készen, ha bőre szép aranybarnára sült. A kisült levével tálalás előtt nyakon öntjük, megsózzuk, végül káposztakrémmel és fehérrépa pürével kínáljuk.

Zabaglione, sabayon vagy magyarul borhab – mind ugyanazt a desszertborból, tojásból és cukorból főzött krémet jelenti, mely remekül illik húsokhoz, halakhoz, de levendulával vagy piros gyümölcsökkel kombinálva desszertként is megállja a helyét.

A tojásos-boros krém eredetét már-már mitológiai köd övezi. Az egyik történet szerint a 14. század elején egy Giovanni Baglioni nevű olasz kapitány Reggio Emilia városa mellett táborozott. Egyik nap kiküldte a katonáit, hogy szerezzenek élelmet, amiből lehetne főzni. Az emberei viszont nem találtak mást, mint tojást, cukrot meg néhány üveg bort. A kapitány nem esett kétségbe: összekeverte az alapanyagokat, és egy fenséges boros krémet kapott. A desszert a Baglioni név torzulásából kapta a zabaglione nevet.

Egy másik legenda értelmében az édességet először Pasquale de Baylon spanyol ferences rendi szerzetes készítette Torinóban a közösség tagjainak. Később az atyából szent lett, ami finoman szólva sokat lendített a zabaglione népszerűségén. Santo Baylon kicsi elhallással zabaglionénak hangzik.

Egy harmadik elképzelés szerint az arab recept szicíliai közvetítéssel érkezett a kontinensre. A tojás, a cukor és a bor mellett fahéjat is tettek bele.

Eredet ide vagy oda, a zabaglione rövid idő alatt egész Itáliában óriási népszerűségre tett szert, és még a franciák is átvették. Igaz, hogy ők egy sósabb változatban készítik, és sodóként főként húsok, halak és saláták mellé tálalják.

Zabaglione pohárkrém

Hozzávalók két személyre:

• négy deci desszertbor (például késői szüretelésű furmint, aszú)
• négy tojás
• nyolc evőkanál cukor
• egy evőkanál szárított levendulavirág
• tizenöt dkg málna
• néhány mentalevél

A tojássárgákat különválasztjuk a fehérjétől, majd egy fazékba tesszük. Az egyik fél tojáshéjat elöblítjük ezzel mérjük ki a többi hozzávalót. Elő lehet venni a mérleget, de így sokkal gyorsabb, egyszerűbb és praktikusabb. Az üvegből tizenkét fél tojásnyit töltünk ki, és óvatosan ráöntjük a tojássárgákra. Jöhet a cukor, amiből nyolc fél tojáshéjnyit teszünk a masszára, majd az evőkanálnyi szárított levendulavirág. Ezután az egészet közepes lángon elkezdjük főzni úgy, hogy közben robotgéppel keverjük.

Lehet kézi habverőt is használni, csak az lassabb és sokkal fárasztóbb. Amint a zabaglione elkezd sűrűsödni, kis lángra vesszük a gázt, és addig keverjük, amíg éppen folyós krém állagot nem kapunk. Ezután előveszünk két borospoharat. Az aljára beledobunk néhány szem málnát, majd rácsorgatjuk a zabaglionét. Végül a maradék málnával, levendulavirággal és néhány mentalevéllel díszítjük.