reblog

Tegye fel a kezét, aki szereti a saslikot? Ugye, mennyien vagyunk? Én egész nyáron tudnám enni, főleg ha jó fokhagymás, és mellesleg jó szaftosra grillezik. Szerintem a saslik akkor a legfinomabb, mikor a csirkéből kicsorduló lé finoman átitatja az alatta lévő zöldséget, úgy hogy közben a széle ropogósra pirul. Ééés most jön a dobpergés! Otthon is pofonegyszerűen és gyorsan összedobható csak néhány pálcika meg egy „bézik” grill hozzá.

Fokhagymás-cukkkinis csirkesaslik (két főre)

• fél kiló csirkecomb (filézett)
• egy nagyobb vöröshagyma (lehet fehér is)
• egy közepes cukkini
• négy gerezd fokhagyma
• egy késhegynyi koriander
• ízlés szerint só

A csirkét jó alaposan besózzuk, és megfűszerezzük az összetört korianderrel majd rákenjük a lezúzott fokhagymát. Ha szeretitek, akkor rakhattok rá többet is. Pár percet hagyjuk állni. Ihatunk közben egy kávét. (Jut eszembe mindjárt csinálok is egyet, mert az éjjel a kisebbik fogzott.) Mosogathatunk satöbbi. Aztán a hagymát nagyobb cikkekre, a húst kockákra vágjuk, a cukkinit pedig felkarikázzuk.

Ezután jön az ügyeskezek kisiskolai szakkör. Egy cukkini, egy hagyma, egy hús. És így tovább, amíg végig nem éri a pálcikát. Néha lehet csalni, ha elfogy a cukkini, is nincs kedvünk egy másikat felvágni!

Mondjuk nem árt, ha a végét szabadon hagyjuk, hogy tudjuk forgatni sütésnél. Közben beindítjuk a grillt. Lefújjuk/lekenjük egy kis olívaolajjal, majd rápakoljuk a saslikokat. Nagyjából öt percig sütjük mindegyik oldalát és máris tálalhatjuk is! Vigyázat! Pillanatok alatt elfogy!

Tudjátok, mennyire nehéz egy szimpla levesnek viszonylag ütős nevet adni? Azt még sem írhatom ki, hogy „nesztek” paradicsomos-szárzelleres karfiolleves. Pedig ha jól megnézem, akkor az. Jó, van benne egy pici bazsalikom meg fokhagyma, meg egy adag édes-zamatos paradicsomlé, amit még tavaly nyáron tett el a dédi. Ha leugrunk a dédit meglátogatni, mindig a fél spájzot oda akarja csomagolni, hogy együnk valami rendeset a messzi városban. Ilyenkor a cekkerben jön velünk pár üveg paradicsom is. Ő csak így mondja. Épp be tudom szuszakolni az üvegeket a csomagtartóba az összecsukott babakocsi, a négy kis bőrönd, az ajándékba kapott játékok meg a hűtőtáska közé. A férjem itthon szentségel egyet a kipakolásnál, hogy még tökén is szatyor lóg. Én küzdök a gyerekekkel, mint a disznó a jégen, de valahogy estére minden a helyére kerül: a gyerekek békésen szunyókálnak az ágyban, a paradicsomok a spájzban a stelázsin, mi meg a férjemmel a kanapén. Ami meg elmarad, mint a lényegtelen dolgok elpakolása, megvár másnap…

Toszkán karfiolleves (négy főre)

• egy fej karfiol
• egy fej vöröshagyma
• három gerezd fokhagyma
• fél liter paradicsomlé
• egy fej paradicsom
• két evőkanál eririt/xilit/gyümölcscukor (valami édesítőszer)
• egy rúd szárzeller
• ízlés szerint bazsalikomlevél
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy evőkanál teljeskiőrlésű liszt ( lehet rizsliszt, kölesliszt, sima fehér... tökmindegy)
• egy pici olívaolaj

Belelöttyintjük az olívaolajat a fazékba. Meghintjük liszttel és máris beindul a rántásgyár 1.0. (Full toszkán nem?!)Ha szép barna, akkor rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd felöntjük egy kis vízzel. Beledobjuk a megmosott, rózsáira szedett karfiolt, a felkockázott paradicsomot, plusz a felvágott szárzellert. Picit főzzük (értsd pár percig), majd hozzácsurgatjuk a paradicsomlevet. Belenyomjuk az összezúzott fokhagymát és megcukrozzuk, hogy ne legyen annyira savas. Hagyjuk 15 percet főni. Közben ihatunk kávét, mosogatrhatunk, szemetet kivihetünk, elolvashatunk pár hírt satöbbi, aztán beledobjuk az összevágott bazsalikomlevelet. Kicsit sózzuk, borsozzuk és már ehetjük is…

Szergej bácsi is megirigyelné!

Szergej bácsiról évekkel ezelőtt hallottam a nászútonkon. A hotelben, ahol megszálltunk, a pincér szeretett elbeszélgetni a vendégekkel. Velünk is. No, így persze több bort is ittunk, de felettébb szórakoztató volt mese (vagy a valóság?) az orosz olajbáróról, akinek ha ahhoz van kedve egy egész szállodát kivesz. Rendel vagy harminc escort lányt, de az úribb fajtából, meg két zenekart, akik felváltva játszanak, mert túl egyszerű lenne csendben jakuzzizni. Az asztalok rogyadoznak a sok kaviártól, a vodkától meg a húsz ezer forintos boroktól. És ha véget ér az este, akkor a reggel egy ládányi pezsgővel indul a nap!

A múltkor eszembe jutott Szergej bácsi, amikor megláttam a hűtő sarkában a kicsi doboznyi kaviárt. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs mikor vettük, de mivel a savanyított céklán meg pár szelet uborkán nem volt más a polcon, lehetetlen dolog volt nem észre venni. Mivel önmagában még pirítóssal is, elég vékonyka vacsora lett volna, ezért a férjem kitalálta csináljunk belőle szószt, akkor majd jut mindenkinek. Lett egy gyerek- meg egy tizennyolc pluszos verzió, amibe stílszerűen még vodka is került. Na ezt, még Szergej bácsi is megirigyelte volna.

Kaviáros penne vodkával (3 főre)

• egy kis doboz kaviár
• két deci rizstejszín ( ha nem vagytok tejérzekenyek akkor a sima is jó)
• 4 cent vodka (csak a felnőtt verzióban)
• két szál újhagyma
• ízlés szerint só, bors
• egy fél citrom leve
• 250 gramm teljes kiőrlésű tészta

Feltesszük forralni a vízet, megszórjuk egy kis tengeri sóval. Amíg nem forr, addig dolgozunk a kaviárral. Az újhagymát egy pici olívaolajon megfuttatjuk, majd belelöttyintjük a rizstejszínt. Beleküldjük a kaviárt meg a vodkát (ha gyerekeknek is esznek, akkor hagyd ki, vagy vegyél ki nekik egy merítőkanállal) majd hagyjuk egy kicsit rotyogni. Megsózzuk, borsozzuk és végül egy fél citrom levével meglocsoljuk. A pennét a dobozára, zacskójára írt ideig főzzük, majd  leszűrjük, és már tálalhatjuk is. Ugye nem nagy cucc? Tiszta Oroszország...

Korábban nem szoktam megnézni a Facebookra feltett videókat. Amióta viszont elindult az új funkció, a heti leállásokkal együtt, kénytelen vagyok akár csak a továbbgörgetéshez szükséges három másodpercig is belenézni mindegyikbe. Néhány napja viszont láttam egy főzős videót. Egy karfiolfejet teleraktak zöldségekkel, sajttal és egy kis sonkával, majd a sütőben megsütötték. Az egész úgy nézett ki, mint egy japán gésa színes kontya.

Beindultak a nyálmirigyeim. Kicsit átgondoltam, megcsavartam a sztorit, és elkészítettem a saját verziómat. A tűzdelt  karfiol sokkal klasszabb, izgalmasabb köret (vagy főétel, ki hogyan szereti), mint a végtelenségig elcsépelt párolt zöldség. Kábé negyven percet kell rászánnunk a délelőttünkből, de a végeredmény ízben és látványban is felér egy posztmodern műalkotással.

Tűzdelt karfiol (recept két főre)

• egy közepes fej karfiol
• tíz szelet növényi sajt ( ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet például trappista, edami)
• húsz dkg sütőtök
• fél fej vöröshagyma
• egy fél szál póréhagyma
• egy deci mandulatejföl (ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet)
• öt gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál tárkony
• egy csipet bors
• só ízlés szerint
• egy marék szárított paradicsom a díszítéshez
• kókuszzsír a sütéshez

Az egész karfiolfejet egy fazék vízben kábé tizenöt percre felteszem főni. Fontos, hogy a víz majdnem teljesen ellepje, mert akkor nem kell a forgatással szórakozni. Közben hosszúkásra  vágom a sütőtököt és a póréhagymát. Megpucolom a vöröshagymát. A mandulatejfölbe belekeverem az összezúzott fokhagymagerezdeket, a tárkonyt, a borsot.

Előmelegítem a sütőt 170 fokra, légkeveréses fokozatra. Egy hőálló tálat kikenek kókuszzsírral, és várom, hogy a karfiol szára olyan puha legyen, hogy bele tudjam bökni a villát. Nem főzöm meg teljesen, nehogy a végén a fej szétessen. A félig főtt karfiolról az azbesztujjaim segítségével levágom a rajtamaradt kis szárat, majd következik a tűzdelés. A sajtszeletekből kis tekercseket formázok, és beledugom a fejbe. Óvatosan belecsúsztatom a sütőtök-és a póréhagyma oszlopokat, illetve a vöröshagyma szeletkéket is. Jól megsózom, majd leöntöm a fokhagymás-tárkonyos tejföllel. Nagyjából fél órát sütöm, és már tálalom is. A tányéron megszórom egy kis szárított paradicsommal, de lehet rá sima olívabogyót is rakni.

A tűzdelt karfiol köretként és főételként is megállja a helyét. Az enyhe csípős utóízével és belsejében olvadozó sajttal igazán színes és érdekes kísérője a fehér húsoknak. Ha "álánátúr" főételként ennétek, akkor érdemes hozzá egy kis joghurtos, (lehet sima is, növényi is) tormás mártogatóst készíteni. Ha nem fontosak annyira a kalóriák, akkor bacont is lehet bele tűzdelni. Mindegy, melyik változatot  csináljátok, a végeredmény szó szerint száz százalék öröm szemnek-szájnak.

Egy kisgyerek mellett majdnem minden reggelem olyan, mintha az őskáoszt akarnám erőnek erejével legyőzni. Mondjuk azt szeretem, amikor duruzsol a vízforraló, serceg a kókuszzsír az omlett alatt, és a kicsi ujjak között roppannak a reggeli záróakordjaként járó kekszecskék. A színes-szagos hangok beszippantanak, de az idill csak rövid ideig tart. Miután túl vagyok a "jóreggelt" feketémen, szinte arcul csap a kőkemény valóság.

A serpenyő aljára a férjem odaégette a tojást, a koszos bögrék sorban állnak a pulton, és a padlón szétszóródó morzsákból három hangyaboly jóllakna. Nekiállok, súrolok, seprek, pakolok. Közben csörrennek a fedők, borulnak a fakanalak, és a rend továbbra is egy utópisztikus vágyálomnak tűnik. Mire nagyjából összekapom a konyhát, túl vagyunk a délelőtti meséken és a maratoni tízórain, az óra már tizenegyet üt. Kisebb pánikrohamot kapok, mert délre kéne valami ebédet prezentálnom. Ekkor benézek hűtőbe, ami kishíján pirosan villog az ürességtől. A bolt messze van, a gyerek álmos, én meg lehetek kreatív.

Nah, a mai recept is egy ilyen helyzetben született. Fél órás fitnesz menü, ami bőven túltesz a tök és a póré barátságán.

Mandulás-pórés-sütőtökös csirkés kuszkusz (recept két főre)

• fél kiló csirkemell
• kétszáz gramm kuszkusz
• egy szál póréhagyma ( a szára is)
• harminc deka sütőtök
•  egy deci mandulatejszín (ha nem vagytok tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• két evőkanál mandula
• egy késhegynyi fahéj
• egy evőkanál szerecsendió
• egy kávéskanál kakukkfű
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez kókuszzsír

A durvára vágott pórét egy vokban kókuszzsíron megpirítom. Hozzá dobom a viszonylag kis darabokra szeletelt sütőtököt. (Én nem szoktam előfőzni, vagy elősütni, sokkal egyszerűbb, gyorsabb, ha minden egy serpenyőben készül.) Beleteszem a csirkemelldarabokat, és öt percig együtt sütöm őket. Ezután felöntöm egy deci vízzel, beledobom a mandulát, és hagyom az egészet rotyogni.

Mikor a sütőtök elkezd puhulni (kb. tíz perc), akkor az egészet felöntöm mandulatejföllel, majd belerakom a fűszereket: a kakukkfüvet, a szerecsendiót és fahéjat. Sózom, borsozom. Beleteszem a kuszkuszt, ami egy szempillantás alatt felszívja a pórés-mandulás levet. Alaposan összekeverem az egésszel, majd formás kis adagokban tálalom.

A kakukkfű, a fahéjas szerecsendió és a kuszkusz pazar mód feldobja az amúgy tökegyszerű tökös-pórés csirkét. A receptnek van még egy plusz előnye azoknak, akik nem érzik a mosogatásban a zent: a főzés során egyetlen edényt piszkolunk össze, így újabb értékes perceket lophatunk az amúgy mindig kevésnek tűnő huszonnégy órából.