reblog

Jó, inkább ratatouille-pizza, vagy francia lecsó pizza. Az elmúlt években a rataouille-nek sokféle változatát készítettem attól függően milyen maradék zöldség volt itthon.

Hogy miért is szeretem ennyire a francia lecsót, főleg nyáron?

• A zöldségek hámozásával nem kell bajlódni, mert mindent csak karikázunk. Utána meg a sütő elvégzi a dolgát

• Könnyed kaja, még akkor is ha szalonnakockákat teszel bele, és nem azt érzed, hogy most el kell dőlnöd a legközelebbi kanapén

• Gyakorlatilag nincsen benne szén-hidrát, így sokféle diétába, étrendbe beilleszthető.

A mostani változat a paradicsomszósz meg a friss bazsalikom miatt inkább a pizzára hajaz. A tetejére dobtam egy kis kukoricát is, mert a gyerekek szeretik, de sajttal is remek, már ha valaki nem kazein-vagy laktózérzékeny. Pici szalonnával, sonkával is meg lehet turbózni. Az extra feltéteknek csak a fantázia szab határt.

Kukoricás zöldségpizza:

Hozzávalók négy személyre

• egy közepes padlizsán
• egy közepes cukkini
• egy szál póréhagyma
• három szem paradicsom
• négy evőkanál kukorica
• másfél deci paradicsomszósz
• egy evőkanál majoranna
• egy evőkanál oregánó
• egy kisebb csokor bazsalikom
• ízlés szerint olívaolaj
• ízlés szerint só

Kapcsoljátok be a sütőt 180 fokra és légkeveréses fokozatra. Utána vágjátok karikára a padlizsánt, a cukkinit, a póréhagymát. A tepsibe tegyetek sütőpapírt, majd óvatosan pakoljátok rá a padlizsánkarikákat. Ezután jöhet egy fél evőkanálnyi oregánó, majoranna, egy pici só, no meg egy leheletnyi olívaolaj. Nyugi, nem lehet túlfűszerezni!

Most következik a cukkiniréteg! Erre is rakjatok majorannát, oregánót és sót! Szórjátok rá ízlés szerint a pórét. Tegyétek rá a paradicsomot, a kukoricát, csurgassátok rá paradicsomszószt, végül az olívaolajat.

A sütőben 180 fokon süssétek tíz percig, majd még tízet 150-en. Ha kisült, akkor szórjátok meg friss összevágott bazsalikommal. Köretként igazán különleges, de önmagában is fantasztikus vacsora.

Dübörög a cukkiniszezon! Persze, örülünk Vincent, hogyne örülnénk a friss, olcsó és magyar idényzöldségnek! Így ettünk már cukkinit levesként, grillezve, sütve, töltve, chipszként, no meg tésztaszószba komponálva… A család egyre kevésbé lelkesedik, de én nem adom fel egykönnyen. A végére hagytam a bundázást, mert a gyerekek gyakorlatilag bármit megesznek, ami kívülről a rántott húsra emlékezteti őket.

A cukkinihez egyszerű, ámde pokolian ropogós tempurabundát készítettem zablisztből, jeges vízből és tojásból. A férjemnek, mivel szereti tunkolni a sült zöldségeket, összedobtam egy kis fokhagymás mogyorókrémes mártogatóst is. Nagy sikere volt. Nekem csak két szeletet hagytak majdnemhogy mutatóban. Nem baj, legközelebb többet csinálok!

Cukkinitempura

Hozzávalók négy személyre:

• egy nagyobb cukkini
• két deci zabliszt
• egy teáskanál tönkölyliszt
• két deci jeges víz ( ettől lesz extra roppanós a bunda)
• egy tojás
• ízlés szerint só
• bő kókuszzsír

A mártogatóshoz:

• fél deci zabtejszín
• egy nagy teáskanál mogyorókrém ( én édesítőszereset használtam)
• egy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint szójaszósz

A jégkockatartóba tegyetek vizet, majd egy bő fél órára tegyétek be a fagyasztóba. A cukkinit is rakjátok be ezzel a lendülettel a hűtőbe, mert a hideg zöldséget sokkal könnyebb panírozni. Aztán forrósítsátok fel a kókuszzsírt, és ha már elég meleg, akkor nekiállhattok a bundázásnak. A legegyszerűbb bal oldalra tenni a deszkát, a lisztező tálat, a bundázó tálat és jobbra a serpenyőt, így minden kézre áll, és nem csöpögtetitek össze a konyhapultot.

Először a bundához keverjétek össze a liszteket, a tojást és a hideg vizet! Akkor jó, ha ragacsos, és épp hogy folyik. Ha kicsit laza a keverék, nyugodtan tegyetek még bele lisztet. Ezután a felkarikázott cukkinit sózzátok meg, forgassátok meg a lisztben, majd a zabos keverékben és rögtön tegyétek bele a forró olajba! Mindkét oldalát süssétek nagyjából négy percig! Ha nem vagytok biztosak a dolgotokban, nyugodtan bökjétek bele a villát! Ha a külseje kemény, a belseje pedig puha, akkor van kész.

Amíg a cukkinik sülnek, addig keverjétek ki a mártogatóst! Semmi extra! Csak egy csészében dolgozzátok csomómentesre a zabtejszínt a mogyorókrémmel és a zúzott fokhagymával. Pici szójaszósszal is megküldhetitek. És kész!

Jujj, de nem szerettem babot kapálni! Alig vártam, hogy a dédi kihúzkodja a babbokrokat a földből. Utána már csak a hüvelyeket kell leszednünk, amit aztán családilag cuzámmen szétterítettünk a nagy barna rózsás pléden. Kihúztuk a napra, és vártuk, hogy teljesen kiszáradjon az egész! Naponta vagy háromszor ( na jó lehet, hogy többször)a húgommal meg levettük a cipőnket, és jól megtapostuk a hüvelyeket, így a szemek maguktól kiperegtek.

Sokkal klasszabb volt mezítláb a babokon táncolni, ugrálni, mint egyesével pucolgatni.

Utána előkerült a rosta, ami még szerintem valamelyik szépmamié lehetett, és utána az egészet átszitáltuk. A „szemétje” kihullott a lyukakon, míg a bab fennmaradt, aztán mehetett a zacskóba a kamrába.

Hússal vagy magában?

A friss termésből a mami mindig bablevest vagy babfőzeléket készített sok füstölt kolbásszal, hogy legyen benne erő. Szerintem a bab önmagában, hús nélkül is pazar fehérjeforrás, főleg ha a főzelékbe vörösbort és lestyánt is teszek.

Vörösboros babfőzelék

Hozzávalók négy személyre:

• fél kiló száraz bab
• egy nagy fej vöröshagyma
• egy púpos kanál zabliszt
• két deci zabtejszín
• kb. 6 levél lestyán
• hat darab babérlevél
• egy kisebb ág friss tárkony ( egy teáskanál szárított is jó)
• két deci vörösbor
• két evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors

A babot előző este vagy legkésőbb reggel áztassátok be egy tál hideg vízbe, ha mondjuk 11 környékén neki akartok állni főzni. Így gyorsabban megpuhul. Egy nagy fazékban gyorsan dobjátok össze a zabrántást. Két evőkanál olaj egy evőkanál zabliszt. Hagyjátok kicsit barnulni, majd pirítsátok meg rajta a kockára vágott vöröshagymát. Ha szépen elszíneződött, akkor öntsétek fel három deci vízzel.

A beáztatott babról öntsétek le a vizet, majd tegyétek bele a fazékba. Keverjétek össze a rántással, majd csurgassatok rá annyi vizet, amennyi épp ellepi. Dobjatok bele babérlevelet és lestyánt. Jöhet egy teáskanál só, meg ízlés szerint bors. Hagyjátok főni nagyjából negyedóráig. Ha a bab kezd puhulni, akkor öntsétek bele a vörösbort, a zabtejszínt, és tegyétek bele a tárkonyt. Rotyogtassátok még tíz percig, majd ellenőrizzétek, hogy a bab kellően puha-e. Ha igen, már ehetitek is!

Tipp: Az olívaolaj helyett ha mogyoróolajat használtok, akkor különlegesen fűszeres lesz a végeredmény.

Tudjuk, milyen rossz, amikor vége van a nyaralásnak. Pláne, ha tombol a kánikula. De csüggedj, egy estére még egy falatnyi erkélyre vagy egy tekintélyesebb teraszra is meg lehet idézni a tengert. Csak egy grillre van szükséged, és máris indulhat a halsütés!

Amíg nem voltak gyerekeink a férjemmel, minden évben lementünk Horvátba nyaralni, ahol aztán azzal töltöttük az estéinket, hogy felfedeztük a helyi ízeket. A hagyományos éttermek helyett a kikötő melletti halsütőket választottuk, mert ott frissebb volt a hal, a tintahal meg a kagyló. Ott sütötték előttünk a grillen. A sós, faszenes illatot még mindig érzem, pedig nem mostanában jártunk arrafele...

Egyik nap családilag bevásároltunk a hozzánk legközelebbi diszkontban. Én épp a gyerekekkel küzdöttem, hogy melyikük üljön a bevásárlókocsiban, mikor a férjem oldalba bökött:

-Odanézz!- és rámutatott a hűtőpultra.

Mintha csak Horvátban lettünk volna. Csodás orata (aranydurbincs), fenséges branzino (tengeri sügér). Vettünk is egy adagot! (Kár, hogy csak egyet!)

Aztán az egyik dögmeleg nap felállítottuk a teraszon a mobil nyári konyhát. Magyarán kiraktuk a kontakt grillt, és csaptunk egy félig horvát, és a férjem kedvéért egy félig olasz estet a branzinóval meg az édesköménnyel.

Citromos-bazsalikomos töltött tengeri sügér

Hozzávalók két személyre:

• két közepes tengeri sügér
• egy citrom
• négy gerezd fokhagyma
• egy csokor bazsalikom
• egy csokor citromfű
• Ízlés szerint só
• ízlés szerint olívaolaj

A halakat óvatosan megmossuk, majd egy papírtörlővel szárazra törlünk. Elkészítjük a tölteléket! Egy citromot hat gerezdre vágunk. A fokhagymát legyaluljuk, hogy még intenzívebb legyen az íze. A bazsalikomot és a citromfüvet pedig apróra vágjuk. Beletesszük a tölteléknek valót egy tálba. Alaposan összekeverjük, majd nyakon öntjük két evőkanálnyi olívaolajjal. A halakat alaposan besózzuk. Kivül-belül. Ne izguljatok, kábé misön impasziböl túlsózni! Majd a fűszerekkel feltöltjük egyenként a halak hasát. Belenyomkodunk fejenként még három gerezd citromot és egy fél órát hagyjuk a hűtőben állni. Addig nekiállhatunk a salinak!

Narancsos édeskömény saláta

Hozzávalók két személyre:

• egy nagyobb édeskömény
• egy nagyobb lilahagyma
• egy narancs
• egy evőkanál olívaolaj
• egy teáskanál borecet
• ízlés szerint só

A lilahagymát és az édesköményt apróra vágjuk. A narancsot megpucoljuk, majd kifilézzük. Tudom, sziszifuszi egy munka, de megéri vele pepecselni. Úgy tudtok a leggyorsabban haladni, ha egyszerűen kivágjátok narancshúst a hártyából. Legalábbis nekem ez vált be! De ha van jobb ötletetek, akkor ne tartsátok magatokban!

A narancsot is összevágjuk. Mindent összekeverünk, majd meglocsoljuk egy kis olívaolajjal. Pici só, és kész.

De most vissza a halhoz!

A grillt felmelegítitek ( vagy ha hagyományos eszközzel dolgoztok, akkor ha már parázslik), aztán ráteszitek a halat. A végén meg lehet még egy kis citrommal locsolni, de ez nem fontos! Egy pohár száraz fehér borral igazi mediterrán vacsora!

Nincs klímánk. Gondolom, vagyunk ezzel páran. Nyáron ezért nem szívesen kapcsolom be a sütőt. Egy kelttészta és hopp máris fél fokkal melegebb lesz a házban. Este meg hiába szellőztetek, ha a levegő az istenért se hűl vissza. Ilyenkor általában sütés nélküli sütiket szoktam készíteni, mert a gyerekek, khmmm leginkább én, kívánom az édeset.

A hó végéhez közeledve mömmöt „sütöttem”. Nem tudom, ismeritek-e a kifejezést, de a dédi mindenféle olyan sütire szokta használni, aminek az alapja szikkadt valamilyen szikkadt kenyérféle. Szerinte a zsemlekugli, a máglyarakás, a mákos guba, de még rántott zsemle is mömm, vagy becézve mömszli.

Az én mömmöm két teljes kiőrlésű mömmöm két maradék tönkölybagettet nyelt el, ami már két napja árválkodott a kenyereskosárban. De jó szolgálatot tett tíz szem sárgabarack, egy tábla dugi csoki meg a félig megbontott körtelekvár is.

Csokis sárgabarackos mömm:

Hozzávalók (kb. 8 szelethez)

• két közepes bagett ( az enyém teljes kiőrlésű volt, de bármilyen szikkadt kenyérféle megteszi)
• kb. tíz szem sárgabarack
• egy tábla magas kakaótartalmú étcsoki (nagyjából 125 gramm)
• tíz evőkanál lekvár (lehetőleg barack, körte vagy szilva)
• két evőkanál vegán vaj ( lehet helyette margarin meg sima is)
• másfél deci zabtej ( sima is jó)
• egy kisebb csokor menta

A bagettet felkarikázzuk és karikánként betesszük a kenyérpirtóba, hogy ropogjon. Lehet sima kenyeret, kalácsot is használni, de akkor vágjátok le a héját. Közben a sárgabarackot megmossuk és cikkekre vágjuk. Ha ezzel is készen vagyunk, akkor jöhet a frenetikus csokis öntet! Tényleg az, én folyton rájártam.

Egy tábla csokit apróra törünk, majd egy kerámiatálba dobunk. Ráteszünk kábé két evőkanál vajat, egy evőkanál lekvárt és csorgatunk rá érzésre egy kicsi zabtejet. Betesszük a mikróba két percre. Aztán egy mélyebb kerámiatál alját kivajazzuk, és el kezdünk rétegezni. Egy réteg bagett. Jó sűrűn tegyétek, hogy ne legyenek rések. Egy réteg barack, egy réteg lekvár. Aztán megint egy réteg bagett, egy barack és még egy lekvár.

A maradék tejjel az egészet locsoljuk meg, hogy legyen mit felszívni a szikkadt kenyérnek, és a végén nyakon öntjük a csokival. A tetején valamilyen tetszőleges formában elrendezzük a barackot és mentával kidíszítjük, hogy egy kicsit tisztességesebben nézzen ki a süti. Végül legalább egy órára betesszük a hűtőbe. Hidegen tálaljuk. Kávéval, kakaóval tökéletes uzsi.