reblog

A mexikói konyha nagy találmánya a tortilla, amit gyakorlatilag bármivel lehet tölteni. Ezen a nyáron szívesen kísérleteztünk vele: a csirke masalás és a bézik lecsós változaton túl összedobtunk egy laskagombásat is.

A csípőst nem sajnáltuk és raktunk bele (a vitaminok meg a rostok kedvéért) némi bébi spenótos is. Olyan jól sikerült, hogy ha egyszer lesz egy street food büfénk, akkor tuti szerepelni fog az étlapon.

Csípős spenótos-laskagombás tortilla

(Hozzávalók négy személyre)

• négy kukorica tortilla
• fél kiló laskagomba ( Én Amigo, a mi gombánk márkájút használtam.)
• egy szál póréhagyma
• öt-tíz szem koktélparadicsom
• öt gerezd fokhagyma
• egy teáskanál cayenne bors
• öt karikányi jalapeno paprika
• ízlés szerint só
• 250 gramm bébispenót

Olívaolajra rádobjuk a felkarikázott póréhagymát, a gerezdekre vágott paradicsomot és az összevágott laskagombát. Addig pirítjuk, amíg a hagyma szépen kezdi elveszteni a színét. Ezután beledobjuk a jalapeno paprikát. (Ha oda meg visszavagytok a csípősért, akkor rakhattok bele többet is.) Jöhet egy kis cayenne bors, fokhagyma és ízlés szerint só. Hagyjátok addig főni, amíg a gomba kellőképp meg nem puhul. Ez nagyjából tíz perc.

Közben egy serpenyőben melegítsétek fel álánatúr a tortillát. Tegyétek ki egy tányérra! Pakoljatok a közepére a gombás raguból egy nagy adagnyit, majd egy marék spenótot, hogy legyen benne valami friss és ropogós. És máris kész a házi mexikói street food! 

A férjem tavasszal negyven napig nem evett húst, ezért a főzelékekhez kénytelen voltam kreálni valami vega feltétet. A gyerekek akkoriban nagyon rákaptak a a borsófasírtra meg a réparopogósra. Bevallom, nekem ez az egyik kedvencem, mert a zöldségek közül nem kell külön semmit sem előre lepirítani.

Csak egy rendes reszelőre meg három nyugodtabb percre van szükség és máris kész a massza, amit egy egypontnullás formázás után már lehet is a forró kókuszzsírban vagy olívaolajban sütni.

Pórés-szezámos réparopogós

Hozzávalók három személyre:

( kb. hat darab jön ki belőle)

• három nagyobb szál sárgarépa
• egy fél póréhagyma
• három tojás
• négy evőkanál tönkölybúzaliszt (zabliszt is jó)
• egy evőkanál zsemlemorzsa 
• egy kávéskanál szezámmag (elhagyható)
• ízlés szerint só

A sárgarépát szépen lereszeljük. Ez a legtöbb idő, de még így is három perc. Nem több. Összevágjuk a pórét. Szép apróra, ahogyan a tankönyvben is kell. Majd úgy tesséklássék módon összekeverjük. Beleütjük a három tojást, belekanalazzuk a liszteket meg a zsemlemorzsát meg a sót. Én szoktam bele tenni szezámmagot is, de ha ti kihagyjátok, mert teszem fel nincsen otthon, akkor anélkül is finom.

Alaposan összedolgozzuk! Ha összeáll a massza, akkor már süthetjükis. (Ha az Istennek se akar, tegyetek hozzá még egy kis lisztet.) Egy kanállal vagy a kezünkkel szép kis zöldségpogácsákat formázunk és oldalanként nagyjából három perc alatt készre sütjük.

Remekül illik a „zöld” főzelékekhez például a brokkolihoz, spenóthoz, sóskához, de szuper választás a karfiolhoz és a sütőtökhöz is.

A japánok szerintem az ázsiai gasztronómia skandinávjai: mérnöki pontossággal megszerkesztett tekercsek, rengeteg hal, rák, egyéb tengeri élőlény és precíz ízek jellemzik. A receptek nagy hangsúlyt fektetnek az alapanyag ízére, amít a fűszerekkel csak diszkréten, és főleg tisztelettel emelnek ki.

Konyhai rutin ide vagy oda, egyelőre egy nigirinek vagy makinak nem mernék nekiállni. Ez egy külön szakma. Addig maradok házi bisztrós változatnál: hasonló alapanyagokból tálat készítek. Jah, és épp csak egy serpenyőre meg egy éles( tényleg az legyen) késre van szükség. Meg tizenöt perc.

Még valami. A rizshez és a zöldségekhez tofut készítettem. Itt szólok, jó minőségű tofu nem olyan mint, az áztatott mosogató szivacs, hanem egy krémes tömb, amely szinte szétolvad a szájban.

Tofus szusitál

Hozzávalók két személyre:

A tofuhoz:

• egy zacskó tofu

• szójaszósz

• ízlés két evőkanál feketeszezám

• egy pici mogyoróolaj

A rizshez:

• egy répa

• egy kígyóuborka

• egy evőkanál rizsecet

• egy teáskanál eritrit (xilit, cukor, ahogy tetszik)

• egy zacskó szusirizs

A tofut kockázzátok fel, majd dobjátok rá álá natúr a mogyoróolajra. Picit pirítsátok, majd szórjátok rá a szezámmagot. Pár perc után locsoljátok meg szójaszósszal és tegyétek félre.

A szusirizst főzzétek ki. Rakjátok rá egy kanál bármilyen édesítőt meg egy kis rizsecetet, hogy enyhén savanykás legyen. Egy leheletnyi só sem árt, de nem fontos. Hagyjátok pár percet pihenni, hogy szépen összeálljon. Addig a kígyóuborkából függőlegesen vágjatok vékony szeleteket. A répát vághatjátok paraszt Julienne-re, de nyugodtan karikázhatjátok is.

A rizsből formázzatok kis gömböket, majd tapasszátok az oldalára az uborkaszeleteket. Díszítsétek meg a répával. És végül locsoljátok meg a szójaszósszal. És máris kész a hűsítő ebéd vagy vacsora vagy bármi.

Szívesen szeretek, bocs inkább a férjemmel közösen szeretünk, kísérletezni a lecsóval, mert a paprika-paradicsom-hagyma szentháromságba a májon keresztül a mandulatejfölön át a quinoáig sok mindent belefér.

Most nagyon egyszerűre vettük a figurát, mert az alapreceptet egy kis bébi csiperkével és borecettel dobtuk fel, amely igazán karakteres, vagány ízt adott neki.

Csiperkés lecsó

Hozzávalók négy személyre

• 200 gramm bébicsiperke ( Én Amigo, a mi gombánk márkájút használtam)
• egy nagy fej vöröshagyma
• fél kiló paprika
• 2-3 nagyobb paradicsom
• egy evőkanál eritrit ( lehet bármilyen édesítő szer)
• egy evőkanál borecet
• néhány levél bazsalikom
• ízlés szerint bors
• ízlés szerint só
• ízlés szerint kókuszzsír

A vöröshagymát felkockázzuk és megfuttatjuk egy kis kókuszzsíron. Amikor a hagyma kezd áttetszővé válni, rádobjuk a felkarikázott paprikát és a félbevágott csiperkét. Picit pirítjuk, majd egy kicsi vizet öntünk alá. Ezután jöhet a cikkelyekre vágott paradicsom! A ragut alaposan összekeverjük. Megszórjuk egy kis eritrittel, sóval, borssal. Végül belelöttyintjük a borcetetet, hogy kiemelje a gomba telt, földes ízét. Egy kicsit rotyogtatjuk, és ha minden megpuhult, akkor már ehetjük is. A végén megszórhatjuk egy kis friss bazsalikommal.Tunkolni kötelező!

-Anya, süssél nekem almáspitét!Kérlek! - duruzsolta a nagyobbik fiam a fülembe. És hogy biztosan levegyen a lábamról, a vöröses fejét belfúrta az ölembe és átkulcsolta a nyakamat.

-Anya, süssél nekem almáspitét! - ismételte búgó hangon.

Őszintén megmondom, munka után kellemesebb dolgot is el tudtam volna képzelni, mint a pitesütés az éppen visszahűlt lakásban, de a gyerek nem adta fel!

-Anya, süssél nekem almáspitét!

Olyan szépen kérte, hogy nem bírtam ellenállni. De a pitetésztához akkor sem fűlt a fogam. Na jó, a kilónyi alma reszeléséhez sem.

- Almás lepényke jó lesz? Rakok bele fahéjat is!

A fiam felkapta a fejét, megvakarta a fülét, majd rávágta:

-Jó!

Adott egy ötöst, majd izomból el kezdett ugrálni a kanapén: 

Hurrá! Hurrá!

Kiszaladtam pár almáért a kertbe, mert szépek, frissek, mosolygósak (és kukacosak) termettek idén is fán. (Nem baj, legalább tele van rigóval, meg lepkével az udvar!)

A kisebbik egy szusszal rohant utánam, hogy:

Anyaaaaaa, Nyaaanyaaaa.

Közben meglátta a kismotorját, és már húzott is el vele. Szaladtam utána almával a kezemben, mert hova ment?! Na! A tiltott zónába, ahol a megmaradt építési anyagokat, farönköket és egyéb sittet tároljuk.

Közben a nagy az ajtóból kérdezte: mikor lesz kész?

- Mindjárt kisfiam!-szóltam hátra. A kicsit leszedtem a motorról és beletettem a homokozóba.

-Süss anyának finomságot!

Amikor belemélyedt a szitálásba, lapátolásba és a tapicskolásba, a kerti csapnál megmostam a gyümölcsöket. Felosontam a teraszra, és a nagyobbikkal kihozattam az asztalra kitett hozzávalókat, meg a reszelőt.

A kicsi közben elkészült a homoksütivel, és lelkesen hozta utánam.

-Jajj, de finom! Hmmm! Én is sütök neked! Látod?

Nah, így sütöttem almáslepénykét. Még a robotgépet sem kellett elővennem, sőt a kilónyi alma lereszelésétől meg a tésztagyúrástól is eltekintettem. Fél óra múlva a gyerekek, már nem homoksütit, hanem lepénykét eszegettek.

Fahéjas almás lepényke

Hozzávalók kilenc darabhoz

• hat csapott evőkanál tönkölybúzaliszt (zabliszt is jó)
• két darab közepes alma
• két tojás
• egy evőkanál fahéj
• egy teáskanál szerecsendió
• egy evőkanál eritrit ( vagy valamilyen édesítő, esetleg egy érett banán)
• egy teáskanál sütőpor

Az almákat lereszeljük, majd megszórjuk az eritrittel, a fahéjjal és a szerecsendióval. Beledobjuk a sütőport és alaposan összekeverjük. Jöhetnek a tojások is, aztán kanalanként hozzáadjuk a lisztet. Alaposan összedolgozzuk a masszát. Akkor lesz jó, ha sűrű, de még éppen folyik. Ha kicsit hígabb, nyugodtan tegyünk hozzá még lisztet.  Végül egy evőkanál kisebb halmokat pakolunk egy gáztepsibe. És előmelegített sütőben először 180 fokon légkeveréses fokozatban 10 percig sütjük, majd még tízet százötvenen. Akkor sül meg, ha a széle szép barna lesz.

Magában is lehet enni, de tök jó torony készíthető belőle, főleg ha a réteg közé vékony almaszeleteket és mentalevelet is teszünk!