reblog

Te is szereted a csirkét, ugye!? Nem vagy vele egyedül. És miben rejlik a sikere? A semleges ízében?! Hogy olyan mint egy gasztonómiai fehér vászon, amely édesen, sósan, savanyúan és csípősen is pazar?! Hogy könnyen be lehet szerezni, mert a combjából vagy a melléből még a legutolsó sarki kisboltban is van?! Hogy főzve, sütve, grillezve is hamar elkészül? És a család nem veri egy óráig a tamtamot, mikor lesz már ebéd? Hogy relatíve olcsó? Egy kiló ( még a melléből) is nagyjából ezerötszáz forintból kijön? Hogy sovány hús? Így ha ezt eszed ebédre, nem nyomja az egekbe a vérnyomásod! Hogy…?! Folytathatjátok ti is…

Nah, ezért eszed minden héten legalább egyszer te is, meg én is. Az egyik kedvenc csirkepácom a mézes-mustár. Bár tegyük hozzá, hogy szerintem a népi interneten fellelhető receptek nagy részében túl sok a méz, és kevés a mustár, ezért kikísérleteztünk egy saját változatot, amely nem túl édes, nem túl csípős, csak egyszerűen karakteres.

Mézes-mustáros csirke

Hozzávalók 2 személyre:

• fél kiló csirkemell
• másfél evőkanál méz
• két teáskanál mustár
• három gerezd fokhagyma
• két evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint só, bors
• egy kávéskanál kakukkfű

A csirkemellet megmossuk, és középénél a nagyságától függően két vagy három részre vágjuk, majd besózzuk. Egy nagyobb tálban összekeverjük a mézt, a mustárral, az olívaolajjal. Érzésre teszünk bele sót és egy kis borsot. Na meg az összezúzott fokhagymát és a kakukkfüvet, és mint egy kisangyal egy evőkanállal összekeverjük. Ezután jöhet a kóstolás. Ha épp olyan méz volt a spájzban, amely kicsit édesebb, mondjuk valamilyen extra virágméz, akkor tolhattok bele még mustárt. Ne izguljatok, nem fog neki ártani!

A csirkemelleket alaposan megforgatjuk a pácban és egy ételtartó dobozban a hűtőbe tesszük, hogy a húst jól járják át az ízek. Legalább álljon benne fél órát, de ha kicsit tovább hagyjátok, az még jobb.

Majd tetszőleges módon például serpenyőben vagy grillen olyan oldalanként négy-öt perc alatt szép aranyszínűre sütjük. Ne feledjétek! A pác miatt hamar átsül, ezért ha nem vagytok biztosak a dolgokat, egyet vegyetek ki, vágjátok ketté! Ha látszódnak a rostok, akkor már rá is pattinthatjátok az alufóliával lefedett tányérra. Három perc pihentetés után még szaftosabb és omlósabb lesz, és már ehetitek is!

Korábban még sosem ettem süngombát! Bocs, nem is hallottam még a létezéséről sem. Igaz, gyerekként nem kergettek garnélával meg kaviárral az asztal körül. Ugyanakkor apukám révén megtanultam, hogy legyek nyitott az újfajta alapanyagokra, ízekre, receptekre.

Az ócsai Bio-Fungi Kft.-től kaptam egy klassz „Amigo, a mi gombánk” csomagot, amiben a húsos aranylaska és a csiperke mellett volt négy darab szőrös valami. Ez volt a süngomba, vagy oroszlánsörénygomba, ami majdnem minden aminosavat tartalmaz.

Egy napig gondolkodtam: hát ebből mégis mi a fenét fogok főzni!? Másnap reggel a férjemmel kicsomagoltuk. Olyan bársonyos, közel sem a szokásos gombás, illata volt, hogy az egész konyhát átjárta. Végül a családi brainstorming eredményeképp arra jutottunk, nem fogjuk túltolni a kulináriát. Csont egyszerűen, minimál ázsiai beütéssel fogjuk elkészíteni. Mikor megkóstoltuk, csak ennyit mondtunk: hmmm,hmmm,hmm. Szinte atomjaira olvadt a szánkban. És az íze?! A legzsengébb borjú húséra emlékeztetett...

Süngomba mogyoróolajos répasalátával, korianderrel és rizstésztával

Hozzávalók két személyre:

A szószhoz:

• 250 gramm süngomba
• két evőkanál mogyoróolaj
• egy fej lilahagyma
• egy evőkanál borecet
• ízlés szerint szójaszósz
• ízlés szerint bors

A salihoz:

• egy nagyobb répa
• egy evőkanál mogyoróolaj
• néhány levél koriander

A tésztához:

• egy csomag rizstészta

A rizstésztához a vizet forralunk. Közben a szent süngombát nagyjából centis darabokra vágjuk. Ne mossátok meg, mert különben magába szívja a vízet, és dobhatod az egészet a kukába. Legfeljebb töröld át enyhén nedves konyhai papírtörlővel. Mogyoróolajon megfuttatjuk az apróra vágott lilahagymát, majd rádobjuk a süngombaszeleteket. Picit pirítjuk, aztán fűszerezzük borecettel és szójaszósszal. Egy kicsi borsot adhatunk hozzá, de nem fontos. Kevergetés közben addig sütjük, amíg a gomba áttetsző nem lesz. Ez nagyjából hat-hét perc. Majd lecsukjuk a gázt

A salihoz a répát lereszeljük. Meghintjük gálánsan egy kis mogyoróolajjal és néhány levél korianderrel. Nah nagyjából ennél a pontnál forr fel a víz, amiben négy-öt perc alatt puhára főzzük a tésztát. És kész! Mennyi idő volt? Húsz perc?! Lehet még annyi se...Jól hangzik, ugye?

Gondolom, veletek is előfordult már párszor, hogy nem volt kedvetek főzni. Pláne ha végig zúztátok a hetet a munkahelyen, plusz egy vagy sok gyereket logisztikáztatok A-ból B-be, aztán B-ből C-be, majd D-be és vissza A-ba… És ha jön a szombat, akkor Nektek sincs erőtök kimászni az ágyból. Még akkor sem, ha kivételesen valaki letolja helyettetek a gyerek reggeliztetést és csinál jófejségből egy napindító feketét.

Ha sikerül is lazábbra venni az otthoni műszakot, és valahogy elröppen a délelőtt, akkor felmerülhet, persze jogosan. De mi legyen az ebéd? Nah, ilyenkor kell tésztát főzni valamilyen házi szósszal. Azt mindenki szereti.

A citromos-korianderes garnélás hajdinatészta nemcsak, hogy negyedóra alatt összedobható, de kimaxolja az egészséges hedonizmust. Van benne lassan felszívódó szén-hidrát, vas, B12-és C-vitamin, omega-3…Kell ennél több?

Citromos-korianderes garnélás hajdinatészta (négy személyre)

• 400 gramm hajdinatészta
• 250 gramm garnéla ( lehet pici vagy óriás)
• két deci rizstejszín ( kókusz-vagy mandulatejszín is jó, de ha nem vagytok érzékenyek, akkor lehet sima főzőtejszín is)
• egy kisebb szár póréhagyma
• egy citrom leve
• ízlés szerint só
• két evőkanál olívaolaj
• néhány levél koriander

A tésztához vizet melegítünk egy fazékban. Egy vokban az apróra vágott póréhagymát megfuttatjuk az olívaolajon, utána egy elegáns mozdulattal rádobjuk a garnélát. Egy percet pirítjuk, majd belecsurgatjuk a rizstejszínt. Belefacsarjuk a citrom levét. Megsózzuk az egészet, és addig főzzük, amíg a garnéla puhán roppanósra nem fől. Ez nagyjából öt perc. Ha fagyasztott a garnéla akkor max hét. Ha bizonytalanok vagytok, nyugodtan vegyetek ki egy garnélát, és kóstoljátok meg. Közben beledobjuk a tésztát a vízbe, ami nagyjából öt-hat perc alatt puhára fő. Ezután leöntjük róla vizet, alaposan beleforgatjuk a szószba. Rádobunk néhány korianderlevelet és tádáám máris kész a szombati ebéd!

A harminc fokok beköszöntével egyre kevesebb lelkesedéssel kapcsolom be a sütőt, mert nem akarom, hogy a lakás még jobban átmelegedjen. Ilyenkor egy zúzósabb nap után valamilyen mentás gyümölcsös finomsággal jutalmazom meg magamat. Ezekben a nyalánkságokban az a parádés, hogy kellemesen eltelítenek, csökkentik az édesség utáni sóvárgást, és nagyjából bármelyik diétába  beilleszthetőek.

Gyümölcssaslik

Hozzávalók: (négy személyre)

• fél kiló eper
• fél kiló cseresznye
• egy ananász
• néhány levél menta
• egy csomag bambuszpálcika

A gyümölcsöket megmossuk. Az ananászt meghámozzuk és kis háromszögekre vágjuk. Az eperszemeket, főleg ha nagyok, akkor harmadoljuk. Aztán indulhat az ügyes kezek szakkör. A bambuszpálcikára jöhet egy ananász, egy eper, egy menta, egy ananász, egy menta, egy cseresznye. Többféle variációt kitalálhattok attól függően hogy marad gyümölcs meg mennyit vámolnak le suttyomban a gyerekek. A lényeg, hogy a piros gyümölcsökhöz pakoljátok a mentát, akkor jobban kihangsúlyozza az ízeket. Jah, és ha igazán látványosak akartok lenni, akkor egy félbevágott görögdinnyében tálaljátok az egészet.

Mentás ribizli saláta

Hozzávalók: (két személyre)

• egy doboz ribizli (mirelit is jó)
• két kanál eritrit vagy gyümölcscukor
• néhány levél menta

A ribizliszemeket leszedjük a szárról. Összekeverjük az édesítőszerrel, majd hagyjuk pár percet pihenni. Végül összekeverjük néhány levél mentával és kis tálkákban szervírozzuk.

Mentás-chilis grillezett ananász

Hozzávalók: (négy személyre)

• egy ananász
• egy kávéskanál chili
• néhány levél menta

Az ananászt kábé centinként felkarikázzuk. Ehhez mondjuk nem árt egy tisztes kés. Lehet hámozni is, de nem szükséges, ki hogyan szereti. A szeleteket alaposan bekenjük chilivel. Hagyjuk tíz percet állni, addig pont elő lehet kapni a kontaktgrill. (Jó, a sima grill is, csak az nem három perc alatt üzemképes.) Közepes fokozaton kábéra tíz percig sütjük. Akkor van készen, ha a benne lévő gyümölcscukor elkezdett karamellizálódni és a szelet kezd áttetszővé válni. Az egészet szép tálba tesszük, majd néhány összetépett mentalevéllel megtuningoljuk. Önmagában is isteni, de kiválóan illik például a grillezett csirkemellhez.

Bosszankodtatok már ti is, hogy másnap már nem lehet egy tisztes szeletet vágni a kenyérből, mert atomjaira hullik? Ha havi szinten több ezer forintot meg akartok spórolni, akkor süssetek például ciabattát. Egy morzsája sem végzi a kukában. Körülbelül olyan bonyolult elkészíteni, mint egy becsületes piskótát. Elég csak néhány apróságra figyelni, mint a liszt és a pihenési idő, és máris kész a ropogós héjú papucskenyér, ami két-három napig garantáltan friss marad.

A kenyereket alapesetben három csoportba soroljuk: van szódabikarbónás, élesztős és kovászos. Az elsővel kell a legkevesebbet foglalkozni, míg az utolsó elkészítése a (pihentetési idővel együtt) akár fél napba is beletelik. Ha nem akarunk több órát pepecselni a tésztával, és szeretjük a könnyed, mediterrán ízeket, akkor remek kompromisszum a ciabatta, az olaszok gyökérkenyere!

Az asszony papucsa

Az első ciabattát Francesco Favaron, egy olasz pék sütötte 1982-ben Veronában, mert akkortájt kezdett a francia baguette elterjedni. A kenyeret azért nevezte el ciabattának, mert a feleségének a papucsára emlékeztette. A papucskenyér ezután meghódította egész Olaszországot. Mára gyakorlatilag minden régiónak saját változata van. A Comói-tó környékén például ropogós a kérge, puha a szerkezete és a belseje, ujjal könnyedén benyomható. Toszkánában és Umbriában morzsásabb a héja. A római verzióba pedig majorannát is tesznek.

Az alaptésztát gyakorlatilag bármilyen fűszerrel és bogyóval lehet ízesíteni, remek lesz a végeredmény! Különösen finom, ha a ciabattába apróra vágott zöld és fekete olívabogyót vagy szárított paradicsomot teszünk.

A titok a jó liszt!

Ciabattasütésnél az első és legfontosabb dolog, hogy kenyérlisztből (BL80) készítsük! Így a vekni héja ropogós, a belseje pedig igazán puha lesz.

Hozzávalók (két veknihez)

• 350 gramm kenyérliszt
• két és fél deci víz
• egy zacskó porélesztő
• egy evőkanál cukor
• egy evőkanál só
• három evőkanál olívaolaj

Először a szárított élesztőt beledobjuk a két és fél deci cukros langyos vízbe, és meleg helyen megvárjuk, míg felfut. Közben a lisztet átszitáljuk. Ezt a lépést nem szabad megspórolni, mert különben a dagasztás kétszer annyi ideig tart! A liszthez ezután hozzáadjuk az élesztőt, majd beleszórjuk a sót, belecsurgatjuk az olívaolajat. Ha valamivel ízesíteni akarjuk a tésztát – olívabogyó, bazsalikom, stb. – azt is beletesszük. Ezután elkezdjük dagasztani. Lehet kézzel is, de a robotgép dagasztófeje is tökéletesen megteszi. Akkor jó a tészta, ha éppen kezd elválni az edény falától. Ezután jó alaposan bedörzsöljük olívaolajjal, hogy a massza a pihentetési idő alatt ne száradjon ki. Meleg helyen (értsd: kelesztőfiókban, fűtőtest közelében) nagyjából húsz-harminc percet kelesztjük. Akkor kezdünk el vele dolgozni, ha nagyjából a duplájára nőtt.

Könyvszerűen hajtogatjuk

A megkelt masszát nyújtódeszkára vagy sütőpapírra tesszük, és kézzel nagyjából harminc centi átmérőjű körré lapogatjuk. Én a sütőpapírt szoktam választani, mert a tészta kidolgozásához nem kell külön lisztezni. A kört képzeletben három részre osztjuk fel. A bal és a jobb oldalát könyvszerűen középre hajtogatjuk, majd az egészet alulról félbehajtjuk.

Az így kapott gombócot kettévágjuk, és egyenként hosszúkásra sodorjuk. Végül egyet-kettőt-hármat, kinek hogy tetszik, csavarunk rajta, hogy a formája papucsra emlékeztessen. Ezután a „vekniket” sütőpapírra tesszük, és meleg helyen, konyharuhával letakarva fél órát pihentetjük.

Ekkor a sütőt előmelegítjük – légkeveréses fokozatban kétszáztíz fokra – majd egy hőálló tálba vizet eresztünk, a ciabattát ugyanis gőzben kell sütni: attól lesz különösen ropogós a kérge! A pihentetett kenyeret ezután tíz percig sütjük, majd harminc fokot visszaveszünk a hőmérsékletből, és körülbelül még hét-tíz percig bent hagyjuk a sütőben.

A friss kenyér dobszólója

Mielőtt kivesszük őket a sütőből, érdemes megkopogtatni az aljukat. Ha mély, kongó hangot ad, akkor a belseje teljesen átsült. Ha egy kicsit tompábbat, még vissza kell tenni néhány percre. A ciabattákat a sütőrácson hagyjuk kihűlni! Csak akkor szabad belőle vágni, ha teljesen vagy legalább langyosra hűlt, mert különben a kis lyukak a belsejében összeeshetnek. Frissen magában vagy egy kis bazsalikommal és fokhagymás olívaolajjal a maga egyszerűségében tökéletes vacsora!